Tolna Megyei Népújság, 1987. május (37. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-09 / 108. szám

1987. május 9. “KÉPÚJSÁG 3 Százak nevében ketten „Nemcsak a lakóterület felé kell nyitnunk” HÉTRŐL HÍRRŐL A közvéleményt az utóbbi napokban minden bizonnyal leg­inkább az időjárás foglalkoztatta, legyen akár panelházban lakó, családi házban élő, szőlősgazda vagy mezőgazdász. Vízben álló boroshordók egy szekszárdi pincében Mint ismeretes, szerdán a délutáni órákban szinte percek alatt hömpölygő áradattá váltak a megyeszékhely utcái a felhőszakadás következtében. Ma már többet tudunk a tör­téntekről, mint az első órákban, vagy akár csütörtökön. Május 3-tól 7-ig megközelítőleg 90 milliméter csapadék hul­lott Szekszárdra illetve Tolna megye déli területeire, s a gon­dokat csak fokozta, hogy a hét közepén huszonnégy óra alatt annyi eső zúdult alá, amely 75 év átlagában a teljes május hó­napnak megfelelő csapadékot jelenti, azaz meghaladta a 60 millimétert. Az égi áldás 80-100 kilométer sebességű széllel érkezett, igy nem csupán a víz, hanem a vihar is jelentős káro­kat okozott - a felmérés megkezdődött - mind az épületek­ben, mind a szőlő- és gyümölcsöskertekben, mind pedig a mezőgazdasági üzemek szántóföldi növényi kultúráiban. Az Állami Biztosító Tolna Megyei Igazgatóságára tegnap délutánig több mint ötven bejelentés érkezett, s mint megtud­tuk, a biztosító szakembere a korább tapasztalatokat figye­lembe véve a napokban még legalább ennyi kárbejelentésre számítanak. Kárszakértőik egyébként a hét eleje óta dolgoz­nak Bonyhád környékén, mert az említett körzetben vasárnap hullott jelentős csapadék, illetve volt felhőszakadás. A hét kö­zepétől várhatóan a jövő hét végéig is elhúzódhat a szekszár­di körzetből érkezett kárbejelentések értékelése, illetve becs­lése. A szerdán történt felhőszakadás kapcsán szükségesnek tartjuk megemlíteni a Tartsay lakótelep áldatlan helyzetét. A városrész építésekor - ki tudja milyen okból - nem gondol­tak a csapadékvízrendszer teljes kiépítésére, igy, egy-egy nagyobb esőzéskor a Gróf Pál utca „tengerré” válik, mint ahogy ez szerda délután is történt. A tűzoltók hiába szivaty- tyúzták ki a pincékbe betört vizet, munkájuk sziszifuszi volt, mert a városi csatornarendszer nem fogadta be az áradatot. Még csütörtökön délután is, a Köjál-székház vonaláig töltő­dött vissza a városi csapadékhálózat. Az áldásból különben a tűzoltólaktanya sem maradhatott ki. A tűzoltók ezúttal „vizet oltottak”, a kazánház és egyéb alagsori helyiségeikben térdig HÍRRE érő víz gyűlt össze... Fő erőik természetesen a város külön­böző pontjain dolgoztak, s mint megtudtuk, Honda és Bibo motoraikkal tíz óra alatt hatszázezer liter vizet továbbítottak több tucatnyi épület alagsori helyiségeiből a felszínre. A távolsági és helyi közlekedésnél szerencsére nem oko­zott különösebb fennakadást az ítéletidő, a személyforgalom zavartalan volt, mint ahogy ezt a Gemenc Volán közölte ve­lünk. Ugyanakkor a nagy esőzés miatt kényszerűségből több munkahelyükön be kellett szüntetni a földszállítást. így többek között leálltak a vértessomlyói és szálkai fuvarozással és egyelőre nem kezdhetik el a mohácsi illetve bátaszéki megbízások teljesítését. A vállalat az említett területeken leg­alább egyhetes szállítási kieséssel számol. A Dédász szerelői ugyan nehezen tudták megközelíteni a külterületeken a tengelyig érő sárban a szakadt vezetékeket, ennek ellenére a térségben tegnap délig valamennyi helyen helyreállították az áramszolgáltatást. A mezőgazdasági üzemekben jó néhány napra megbénult a határbeli munka. Most mindenütt abban bíznak, hogy a hét­végi napos-szeles idő néhány napon belül lehetővé teszi, hogy a vetőgépek ismét magágyba helyezhessék a kukori­cát: ugyanis a vetésterület 10 százalékán még üresek a táb­lák. Pakson ülésezett az Országgyűlés ipari és kulturális bizottsága A szálkai áfész-csárda Ám nem csupán a mostoha időjárás kelthette fel olvasóink érdeklődését, hiszen a hét folyamán számos említésre méltó esemény történt megyénkben. A hét elején Pakson ülésezett az Országgyűlés ipari és kulturális bizottsága. Az esemény­hez már csak azért sem szükséges különösebb magyarázat, mert Paks neve meghatározó a hazai műszaki haladásban és kisugárzása a régió kulturális fejlődésében is mérvadó. A hosszú távú energiaracionalizálási központi program, hazánk műszaki-technikai elmaradottságának mielőbbi mér­séklése, a világszínvonalhoz való közelítés elodázhatatlan! A műszaki pálya és hivatás felértékelődése ebből következően is természetszerű. A Pakson dolgozó műszaki értelmiség e tekintetben is igen ütőképes és az elmúlt évtized igazolta eelhivatottságukat. A kialakuló paksi ipari park nemzetünk és ezen belül a régió kultúrájának épülését szolgálja, mint ahogy a megvalósuló kettő 1000 MW-os blokk a város és a térség fejlődését is elősegíti. Haladó hagyomány, hogy a munka ünnepe alkalmából kapják meg azok a gazdálkodó egységek a kiemelkedően dolgozó munkások, alkalmazottak és műszakiak az elisme­rést, amely végső soron további lendítő erőt ad a jó munká­hoz. Az elmúlt napokban több Tolna megyei vállalatnál vehet­ték át a „Kiváló" elismerést, a dicsérő okleveleket, több százan kaptak kitüntetést. Tolna megye vendéglátásában meghatározó szerepet töl­tenek be, az áfészek által üzemeltetett éttermek, presszók, cukrászdák. A napokban a Mészöv elnöksége többek között ezt a témát tűzte napirendjére, s úgy foglalt állást, hogy a ta­gadhatatlan fejlődés ellenére a szövetkezeti vendéglátásban még vannak tartalékok. Mindez feltételezi a szíveslátás továb­bi színvonalának emelését, amelyre külön is felhívta a figyel­met a testület. SALAMON GYULA A Szakma Kiváló Brigádja - tizenhárom traktoros Azt nem mondom, hogy a szekszárdi lakóterületi pártalapszervezetek vezető­sége, no és két alapszervezet irodájában luxusbútorok vannak, még az sem igaz, hogy különösebben csinosak. Nem mint­ha ez fontos lenne, bár valamit tükröz. Szóval a hajóházban lévő tanácskozó és iroda berendezése a „műbőr fotelek kor­szakából” való (gondolom én), viszont a féltés, a lehetőségek szerinti bővítés lát­szik rajtuk. S igazán felületesnektűnhet - főként a téma szempontjából - az a kö­vetkeztetés a függöny habos fehérsé­géből, rendezett ráncaiból, a sorba ren­dezett székekből, hogy gondos szemek és kezek óvják, vigyázzák. Most lett vége a vezetőségi ülésnek, melyen a nyolc alapszervezet titkára is részt vett. A hosszú megbeszélés után csöppet sem fáradtan ülnek le újabb beszélgetésre a Népújság munkatársá­val Schrottner Károly, a pártvezetőség titkára és Göndöcs Ferencné, a Tart­say lakóterület alapszervezetének titká­ra. Csupán a rend kedvéért írjuk le, hogy a megyeszékhelyen ötszáz fölött van a nyugdíjas párttagok száma, akik nyolc alapszervezetben tevékenykednek. Ve­zetőségük - természetesen a titkárral együtt - kilenctagú. Vezetőségi ülést ha­vonta tartanak, melyre legtöbbször - ahogyan most is - meghívják a pártalap­szervezetek titkárait is.- Az alapszervezetek munkáját jórészt a lakókörzet adottságai határozzák meg- szögezi le a beszélgetés kezdetén Sch­rottner Károly. - Segítenünk kell, lakó­környékünk gondjai megoldódjanak. Szeretnénk létrehozni a lakóbizottságo­kat, felvettük a kapcsolatot a tanácsta­gokkal, a Hazafias Népfront városi bizott­ságával valóban kitűnő az együttműkö­désünk, s ez vonatkozik a Vöröskereszt­re és az SZMT-re is.- Az egyik titkáruk, Kovács Gy. Ernő így fogalmaz: „A mi munkahelyünk a la­kókörzet” - vetem közbe.- Pontosan. Mig aktív korunkban egyebek között munkahelyünkért érez­tünk felelősséget, nyugdíjasként ez az érzés tölt el valamennyiünket a lakókör­zettel kapcsolatban. S mindenképpen a helyi demokratizmus felé tendálunk. El­mondhatom, hogy tavaly az alapszerve­zetek beszámoltatták a kereskedelmet a munkájáról, terveiről. Rendszeresen tá­jékozódunk a tanácsi fejlesztésekkel kapcsolatosan, s pontosan az egymás munkájának maradéktalanabb segítését célozta a tanács vezetőinek a tanácsta­gok feladatairól szóló tájékoztatója, amely szintén a mi kezdeményezésünkre jött létre.- Amikor lakókörzetünkben közeledett a gáz vezetésének kezdete, fölkértük a tanácsot, az OTP-t és a gázszolgáltató vállalatot, nyújtsanak közérdekű és szak­mai információkat azzal kapcsolatban- mondja Göndöcs Ferencné. - És erre a tájékoztatóra nemcsak a párttagokat, ha­nem a párton kívülieket is meghívtuk... De hát számtalan példa igazolja jó együttműködésünket. A mi kapcsolatunk igazán nagyon jó a Vöröskereszt körzeti bizottságával, vagy a Tartsay asszony­klubbal. Röviden a lényeg: közös előadá­sokat szervezünk, tagjai vagyunk a klub­nak. Másképpen: magunk közé hozzuk az oda járó asszonyokat, minket pedig ők vonzanak magukhoz. Hiszen gondjaink és örömeink tájai hasonlóak.- Azt érzem, hogy az utóbbi időben va­lóban nőtt a munkánk hatékonysága, ezzel párhuzamosan pedig mélyül a kap­csolatunk az emeberekkel. - Összegez Schrottner Károly, majd arról beszélge­Tegnap délelőtt a hőgyészi művelődé­si házban több mint 60 Tolna megyei me­zőgazdasági üzem vezetőjének részvé­telével Nyers Rezső, az MSZMP Központi Bizottságának tagja konzultációval egy­tünk, hogy tevékenységük során mindig a jobbító szándék és az eddig elért ered­mények vezérlik őket. S jut erejükből arra a nagyon fontos dologra is, amit úgy ne­veznek, hogy „apróságok”, hogy „részle­tek”. Ezek után nem hagyhatom szó nélkül azt a közhelyet, miszerint „a nyugdíja­soknak mindenre jut idejük”. Ez valahogy így tűnik, vagy mi, a még nem nyugdíja­sok véljük így.- Más benne lenni, mint kintről látni - mosolyog Göndöcs Ferencné. - Azért én háziasszony is vagyok. Ellátom a csalá­dot: minden nap hét személyre főzök.- Én pedig egészen speciális helyzet­ben vagyok. Egyszerűen nincs szőlőm. - S ahogy ezt mondja a vezetőség titkára, igazán jót derülünk - egyetértőén. Vi­szont a folytatáson nem: - Érdekes jelen­séget figyeltem meg a nyugdíjas pártta­goknál, amibe saját magamat is beleér­tem. A nyugdíjba menetellel az ember függőségi viszonya is megszűnik például a munkahelytől. Szóval másképpen szól a kritika hangján - s megint visszakanya­rodtunk a jobbító szándékhoz, amiről Göndöcs Ferencné még azt is mondja:- Mi nem azért vesszük észre és vetjük föl a hiányosságokat, mert akadékos­kodni akarunk, s mert időnkből futja... Bár az időnek fontos szerepe van. Amig dolgoztam, egyszerűen végigrohantam az utcán a munkahelyemig. Most meg lassabban megyek és van időm megfi­gyelni a dolgokat. Talán lehet úgy fogalmazni, hogy a kö­vetkező témánk a munkahelyekkel való kapcsolatfelvétel és az együttműködési megállapodások kötése volt. Arról van szó, hogy a lakóterületi pártszervezetek és a vezetőség azon igyekezik, hogy a munkahelyek nyugdíj-előkészitő bizott­ságai ne csupán a nyugdíjas évekre, ha­nem a párttagokat a társadalmi tevé­kenységre, no és az átjelentkezésre is felkészítsék. Mindkét beszélgetőpartne­rem kifejtette meggyőző véleményét ar­ról, hogy akik nyugdíjba mennek, egy­szerűen szükséges, hogy ne a volt mun­kahelyük pártalapszervezetében marad­janak. Mert az egyik „félnek” sem jó. Meggyőződésük, hogy aki végez gazda­sági munkát, az maradjon, de mások egyöntetűen jelentkezzenek át a lakóte­rületi pártalapszervezetbe. Ezután kicsit „lazább” téma következett: mégpedig az üdülés és a többi más, kötetlenebb prog­ram, mely látszólag nem sugalmaz fon­tosságot, noha nagyon is az.- Már szervezzük tagjaink idei üdülé­sét. Hasonlóan a tavalyihoz. Akkor 140 szakszervezeti beutalót sikerült szerez­nünk tagjainknak és hozzátartozóiknak az SZMT segítségével Balatonföldvárra, a textil-üdülőbe. Külön busszal szervez­tük meg az utazást, s mi több, a két hét alatt a vezetőség még meg is látogatta a nyaralókat. A vezetőség, s a szekszárdi alapszer­vezetek arról is híresek, hogy szívesen vesznek át másoktól jó módszereket, melyek szintén munkájuk hatékonysá­gát, s az emberek „egy húron pendülé- sét” segítik. A közeljövőben meghívják a postások igazán kitűnően tevékenykedő nyugdíjas szakszervezeti csoportjának vezetőjét, Horváth Mihályt, hogy tartson tájékozta­tót munkamódszereikről. bekötött előadást tartott a magyar gazda­ság helyzetéről. A rendezvényt a Magyar Agrártudományi Egyesület Tolna megyei szervezetének hőgyészi állami gazdasá­gának klubja rendezte. A Szekszárdi Mezőgazdasági Kombi­nát újbereki, Latinca Sándor nevét viselő növénytermesztő traktoros szocialista brigádja az elmúlt tíz évben a szocialista munkaversenyben tanúsított példamuta­tó tevékenysége, kiemelkedő termelő és közösségi munkája alapján elnyerte a MÉM-MEDOSZ által adományozott „Szakma Kiváló Brigádja” kitüntető cí­met. Az egybegyűlteket ünnepi gyűlésen dr. Kovács József műszaki-fejlesztési igazgató, a versenybizottság elnöke kö­szöntötte. Mint elmondta, a Latinca Sán­dor brigád 1976 áprilisában alakult meg, egy év múlva már mint szocialista brigád működtek. A tizenhárom fős brigád veze­tője Kiss János, a jelenlegi tagok átlago­san tizenhat évet töltöttek el munkában. Mind a tizenhármán szakszervezeti, hatan pedig párttagok is. A vállalatnak ez a harmadik brigádja, amely elnyeri a „Szakma Kiváló Brigádja” címet, a jelen­legi tagok összesen húsz kitüntetésnek birtokosai. A brigád többször járult hozzá különböző segélyakciókhoz, társadalmi- munka-tevékenységük is jelentős. A köszöntő és a rövid bemutatás után Bállá Antal vezérigazgató megköszönte a brigád lelkes munkáját, majd átadta az oklevelet és a kitüntető jelvényeket. Kovács József, a Medosz Tolna Me­gyei Bizottságának titkára szintén gratu­lált a brigád tagjainak, és további sikeres, eredményes munkát kívánt a tizenhárom traktorosnak. Vb-ülés Bonyhádon Adómorál, eszközellátás A Bonyhádi Városi Tanács Végrehajtó Bizott­sága legutóbbi ülésén az 1986. évi adóterv telje­sítéséről, és az intézmények eszközellátottságá­ról, az eszközgazdálkodás helyzetéről tárgyal­tak. Az elhangzott beszámoló szerint az időszak adóelőírása 7 millió 723 ezer forint, ebből a tele­pülésfejlesztési hozzájárulás 1 millió 827 ezer forint volt. A város lakosságának adófizetési készsége jó, 80 százalékuk önként tett eleget kötelezettségének, csökkent a hátralékosok kö­re. Az állam iránti kötelezettséget az állampolgá­rok 2-3 szálakéka nem veszi komolyan, velük szemben különböző kényszerintézkedéseket hoztak. A városkörnyék községeiben szintén jó az adómorál, 100 százalékon felüli volt a tervtel­jesítés. A város intézményeinek épület- és esz­közállománya biztosítja a működéshez szüksé­ges feltételeket. Az eszközgazdálkodás fegyel­me, tudatossága javult, az intézmények jól élnek önállóságukkal, a beszerzéseket jól rangsorolt szakmai szempontok szerint végzik. V. HORVÁTH MÁRIA Nyers Rezső Hőgyészen

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents