Tolna Megyei Népújság, 1987. május (37. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-01 / 102. szám
6 Képújság 1986. május 1. MÚLTUNKBÓL- Háromműszakos munkaidőbeosztása miatt tartottam attól, hogy nehezen tudunk a beszélgetésre időpontot egyeztetni. Szerencsém volt, mert ezen a héten délelőtt dolgozott a gyárban, de azért biztos most is akadna tennivalója.- Ha most nem beszélgetnénk éppen, akkor mosnék vagy vasalnék, de az a munka megvár. Holnap délután már kevésbé lett volna alkalmas a találkozó, mert előre kell főznöm a családnak, most ugyanis szombaton is-dolgozom.- Az ilyen szépen rendben tartott lakás mindig lenyűgöz. Bevallom, én nagyon nehezen tudok megfelelni a „második műszak” követelményeinek is, önnek pedig az itthoni legalább a negyedik műszak.'- Nagyon lényegesnek tartom, hogy az én munkám olyan, hogy a gyárban hagyhatom, és semmit nem hozhatok haza. Itthon a családé vagyok. A háromműszakos munkabeosztás a házimunkák elvégzése szempontjából kimondottan előnyös, mert így van itthon legalább egy-egy fél napom. Úgy érzem, ha 8-tól dolgoznék délután négyig, sem előtte, sem utána nem lenne elég időm az itthoni munkát rendesen elvégezni. Pedig ez mindig nagyon fontos volt számomra, igazi jó anya akartam lenni, aki naponta főz, reggelit készít, maga tanítja meg olvasni a gyerekeket és mindenekelőtt nagyon rendes emberré neveli őket.- A férje volt olyan kedves és saját töltésű szalámiból készült szendvicset tálalt föl nekünk, ami talán a háziasság jele. A gyerekek már csak önnek gyerekek, hiszen Miklós 20, Angéla 14 éves. Ezért gondolom, hogy az itthoni munka nem mind a háziasszonyra hárul.- A férjem gyakran főz, van néhány specialitása, amiben utolérhetetlen. Az egyéb házimunkák most már - amióta a gyerekek felnőttek és legalább a saját rezidenciájukat rendben tartják - csak akkor maradnak rá, ha én géemkázom, vagy egyéb gyári elfoglaltságom miatt nem tudok a szokott időben hazajönni. De például, hogy tanácson vagy OTP- ben mit hogyan kell intézni, mikor van az iskolában fogadóóra, vagy szülői értekezlet, azt én nem tudom, mindig ő ment ilyen helyekre. I- A legtöbb családban nem a nő vállal túlmunkát.- Egyszerű, nálunk nekem van rá lehetőségem. A férjem egyébként a tervező vállalatnál építésztechnikus. Külön elfoglaltsága azért neki is akad bőven, mert szakszervezeti bizalmi és a pártszervezetben propagandista. I- Az önökét akár közéleti családnak is nevezhetnénk.- Én először a KISZ-munkába kapcsolódtam be még a 60-as évek elején, aztán pedig a szocialista brigádmozgalomba, amikor annak még rangja volt. Hetedik éve, hogy igazán aktív tagja vagyok a szakszervezetnek, másodízben választottak meg a műszakomban bizalminak. Ami pedig családom közéletiségét illeti: meggyőződésem, hogy ilyen külön elfoglaltsággal járó funkciókat csak akkor tud valaki igazán jól ellátni, ha a házastárs hasonlóan él és gondolkodik.- Engedje meg, hogy megint csak a saját példámból induljak ki. Mi normál munkarendben dolgozunk, mégis előfordul, hogy keveset találkozunk, nincs elég időnk a tennivalókat megbeszélni vagy a gyerekekkel foglalkozni.- Ha én délutános vagyok, nem is találkozom a férjemmel egész héten, ilyenkor levelezünk. Nem zavarjuk egymás pihenését azzal, hogy „vettél-e kenyeret”. Pár napja nagy sikert aratott az a levelem, amelyben kértem a „fiúkat”, döntsék el, hogy szombaton ki visz engem géemkáz- ni, kit kelthetek föl korán.- Merthogy szombaton nem jár a vállalati busz, ami innét Szekszárd- ról is visz néhány asszonyt a gyárba, a tolnai PATEX-ba, ahol ön már hu- szonegynéhány éve dolgozik. Kanyarodjunk vissza az időben, hogyan is lett a kislányból szövőnő?- Faddon éltünk a szüleimmel és két testvéremmel. Nővérem és a bátyám is munkába állt, mihelyt lehetett, anyagi körülményeink olyanok voltak, hogy én sem tanulhattam tovább, hiába volt a jeles bizonyítvány és az akarat. Munkalehetőség sem volt annyi, mint manapság, kézenfekvőnek tűnt, hogy szövőnő legyen belőlem. I- Ez érthető, de legtöbb olvasónak velem együtt bizonyára fogalma sincs, hogy mit jelent a „malörfűző”, ami most a neve mellett áll.- Járt már textilgyárban? Egy futball- pályányi területen több gépcsoport található. Az azonos gépcsoporton dolgozó 4-6 szövőnő, egy gépmester, egy segédmester és egy malőrfűző alkot egy úgynevezett partit, vagy brigádot. Ezt a szakmát régen elsősorban a svábok űzték, ezért még ma is nagyon sok kifejezés - ha van is már magyar megfelelője - a németes formájában maradt fönn. így a malőr is. I- Ezt a szót hétköznapi értelemben váratlan, kellemetlen eseményre, bajra használjuk.- A szövődében a vetélő okozta tömeges szálszakadást nevezzük malőrnek, a malőrfűző feladata eredetileg a hiba kijavítása, az elszakadt szálak újbóli befűzése volt. Ma már a technika fejlődésével, az egyre újabb termékek termelésével a mi feladatunk is sokkal összetettebb lett.- Szavaiból is az derül ki, amit már a beszélgetésünket megelőzően megtudtam: a malőrfűzőnek ügyes kezűnek, szinte mindenhez értőnek, a szövő szakma mesterének kell lennie. Az ön műszakjában nyolc malőrfűző dolgozik, és ön ezeknek a vezetője.- A jobb munkaszervezés érdekében van arra szükség, hogy a malőrfűzők is alkossanak egy csoportot. Előfordul, hogy valamelyik partiban egész nap nincs szálszakadás, míg a másikban tömegesen. Ilyenkor egyik brigádból átirányítjuk az embereket a másikba. De a szabadságon lévő, vagy beteg munkatársunk munkáját is el kell végezni és végeztetni - ez az utóbbi is a feladataim közé tartozik. I- A jó kapcsolatteremtő képességének tulajdonítja, hogy ilyen, kicsit vezető funkciót is el tud látni?- Elsősorban annak tulajdonítom, hogy nagyon jó, mozgatható emberekkel vagyok körülvéve, olyan „fogd meg” kollektíva alakult ki, akikkel nagyon jól lehet együtt dolgozni.- Az ön brigádjába tartozó négy szövőnő 39 gépen dolgozik, azaz önnek ennyi gépen kell beállítást végezni, a malőrt elhárítani, sőt esetenként - mint említette - más brigádba is be kell segíteni. Mi jelent ez „szaladgálásban”?- Egy-egy szálszakadás újbóli befűzése nemritkán 3-6 órát is igénybe vesz, ezért én gyakran szinte az egész műszakot egy gép mellett töltöm, nem kell sokat futkosnom. Inkább a zaj fárasztó, de szerencsére a hallásvizsgálat nem mutatott ki nálam semmiféle károsodást. I- Soha nem is merült föl a gondolat, hogy otthagyja a PATEX-et, a három műszakot és az ingázást?- Mikor munka mellett, már terhesen elvégeztem a gimnáziumot, utána pedig a műszaki rajzoló tanfolyamot is, akkor ilyen szándékom volt. De a jól fizető három műszakot nem hagyhattam ott, mert lakásra volt szükségünk. Sokáig édesanyámnál laktunk Faddon, de két gyerekkel nem fértünk volna el, hiányzott a fürdőszoba is. A fiam születésekor már lehetőség lett volna a gyes igénybevételére, de nem mondhattunk le az én keresetemről. Édesanyámnak köszönhettem, hogy két hónap után visszamehettem dolgozni, és gyűjthettünk a lakásra. Minden amit itt lát, a kettőnk munkájának eredménye. A nyüzsgő természetemnek sem felelt meg, hogy naphosszat egy asztal mellett rajzoljak. így ottragadtam. Most meg már? Nem cserélném föl azt, amit ismerek - a bizonytalanért. Ezt a munkát szeretem. Különben is nagyon jó dolog 26 évet eltölteni olyan munkahelyen, ahol az embert soha nem bántották.-Összegezzünkcsak! Háromműszak, ingázás, szakszervezeti bizalmi, a malőrfűzök csoportvezetője, nagy lakást tart rendben, naponta főz, a két - már-már felnőtt-gyereknek tálcára készíti a reggelit függetlenül attól, hogy reggel éppen munkába indul vagy onnét jön. Megkérdezhetem ezek után, hogy mivel tölti a szabadidejét?- Kézimunkázom, kötök, de erre inkább csak olyankor tudok egy-egy félórát szakítani, amikor közeledik a munkába indulás ideje, és házimunkába már nem érdemes fogni.- A többműszakos munkarend okozta rendszertelenebb élet még akkor is megviseli az embert, ha a család tagjai - mint önöknél - maximálisan tekintettel vannak egymásra, és az ön pihenését sem zavarják. Ezt törvényeink is elismerik, és korkedvezményes nyugdíjba vonulást tesznek lehetővé.- Nálam hat év múlva lesz ez lehetséges a jelenlegi szabályok szerint. Élni fogok a lehetőséggel, bár utána sem munka nélkül képzelem az életem. Mivel sosem gazdálkodtam, a titkos vágyaim közt csibék, kacsák, kismalacok szerepelnek.- A még kissé távoli jövőből térjünk vissza a jelenbe. Beszélgetésünk a május 1-jei ünnepi lapban jelenik meg, ahol egy ízig-vérig munkásembert szerettem volna bemutatni. Olyant, amilyenről nincs is határozott elképzelésem, .mert csak a munkásmozgalom történetében találkoztam velük: vasasok, bányászok, szövőnők. Ön ilyen igazi mun- kásnak .érzi magát?- Igen. Ahogy az a nagykönyvben meg van írva. De nem „könnyűipari" munkásnak. Nagy a fizikai megterhelés, de a bérek alacsonyak. Amióta elkezdtem dolgozni, a textiliparban nehezedett a munkásság helyezete. Ugyanezt a termék- mennyiséget - igaz, hogy korszerűbb technikával - sokkal kevesebben állítjuk elő. Talán kapunk bérpreferenciát, de gyorsan kellene, amíg még van kinek adni. ■ - Hogyan ünnepli ön május 1 -jét?- Az ünnep hetében éjszakás vagyok, reggel érek haza. Utána a termelés fölfuttatása érdekében szombaton és vasárnap is dolgozunk.- Május 1-je alkalmából - már nem titok, hisz a termelési tanácskozás megszavazta -, ön a „Kiváló Munkáért” miniszteri kitüntetést és a Munka Érdemérem bronz fokozata után harmadszor kap „Kiváló Dolgozó” kitüntetést.- Nagyon örülök ennek, hiszen a termelési tanácskozás, az egész kollektíva látta úgy, hogy én érdemes vagyok erre a címre. Fontosnak tartom, hogy nemcsak az én személyes érdemeim elismeréséről van itt szó, hiszen a brigádom lett a „Vállalat kiváló brigádja”, és ők jelölhettek egy tagot a „Kiváló Dolgozó” kitüntetésére. Mindig törekedtem arra, hogy teljesítsem, amit elvárnak tőlem. Tudom, hogy ezzel a címmel elismerik a munkámat, de érzem azt is, hogy ösztönözni kívánnak: még többet teljesíteni. I-" Az elvárásoknak továbbra is megfelelni - ehhez kívánok további jó erőt, egészséget. ROSTÁS ILONA Nem a nyolcvanas esztendők sajátos jelensége, hogy mindenki pénzhiányra hivatkozik, amikor nem tud valamit megvalósítani terveiből. Tudjuk jól, emberi tulajdonság, hogy mind többre és jobbra vágyunk, de vágyainknak rendre határt szab a tényleges lehetőség. Ez így van akkor is, amikor kissé bővebben állnak rendelkezésre az anyagiak, de még inkább érvényes akkor, amikor a lehetőségek tényleg beszűkülnek. Napjainkban - sajnos - az utóbbi érvényesül. Azt azonban nem mondhatjuk, hogy mai helyzetünknek párját nem találjuk a történelemben. Találunk, többet is mint kellene. Minden század bőven teremtett olyan helyzetet, hogy az egyes ember, a kisebb és nagyobb közösségek nehéz anyagi helyzetbe került, noha megtett mindent annak elkerülésére. A Tolna Megyei Levéltárban őrzött egykori iratok bőven adnak történeti adalékot ehhez. Idézzünk belőlük néhányat. Itt van például Mucsi. A község képviselőtestületének állás- foglalását tartalmazó levelet juttatott el Striegens Jakab községi biróhelyettes és a község főjegyzője az alispáni hivatalhoz. Segítséget kértek. A levél kelte: 1932. április 16. Idézzük a levelet teljes terjedelmében: „Méltóságos Alispán Úr! Tisztelettel kérjük, hogy községünk részére a Községi Alkalmazottak Fizetési Alapjából segélyt adni, ill. őszi visszafizetés kötelezettsége mellett kölcsönt nyújtani szíveskedjék. Az ebben a hónapban tartott két adószedés eredményéből a jegyzők járandóságát kifizettük. A mai napon tartott harmadik adószedési napon egy fillér sem folyt be. Nagyon valószínű, hogy ezután minden adószedés sikertelen lesz, vagy legfeljebb a községi szolgák járandóságát tudjuk belőle kifizetni. Végigjártuk az összes környékbeli bankokat, egy sem tud kölcsönt folyósítani. Adóssággal közd mindegyik alkalmazottunk és létkérdés náluk, hogy fizetésükhöz jussanak. Tisztelettel kérjük, hogy a csatolt kimutatásban feltüntetett 1320 pengőt utalványozni szíveskedjék.” A levél mellett megtalálható a hivatkozott kimutatás. Ez a következőket tartalmazza: sz. a járandóság címe április május összesen P. P. P. 1. 4 tanító fizetése 220 220 440 2. 2 jegyző370 370 3. Segédjegyző lakbére- ' 110 •110 4. Főjegyző termény- járandóságának ellenértéke220 220 5. 2 bába fizetése 90 90 180- Összesen: 310 1010 1320 A község tehát 1320 pengő hitelt kért, hogy alkalmazottait fizethesse. Hitték, hogy nincs akadálya ennek. De jött a levél, amely elkeserítette a községi tisztviselőket. Idézzük: „Kérelmét teljesíthetőnek nem találtam, mert a vármegyei számvevőség jelentése szerint Mucsi Községnek a Községi Alkalmazottak Fizetési Alapjával szemben körülbelül 2500 pengő tartozása maradt fenn. Ha tehát a község az 1932. év folyamán a Községek Segélyezési Alapjából segélyben részesülne is, ez a segélyösszeg elsősorban a tartozás kiegyenlítésére számolandó el.” (A levél kelte 1932. április 28.) Elérkezett a fizetési nap - de a községi kassza üres volt... Kocsola is fizetésképtelen A kocsolai községi képviselőtestület 1932. február 21-én tartotta meg rendkívüli közgyűlését. Tárgy: a községi alapok igénybevétele volt. A szabályosan összehívott közgyűlést Besenyei Vendel bíró nyitotta meg, majd átadta a szót az előadónak, aki „bejelenti, hogy a múlt évi rossz termés és nehéz gazdasági helyzet miatt a község követelései nem folytak be, így a község sem tud kötelezettségének eleget tenni. így a Pesti Hazai Első Takarékpénztár Egyesület 2766 pengő követelése már október 1 -éri esedékessé vált, de a község erre csak 500 pengőt tudott törleszteni. A bank a fizetést sürgeti és perrel fenyeget. így javasolja, hogy a község sürgős kiadásainak fedezésére a Szegény és Munkássegély Alapot vegye kamattérítés mellett igénybe, s azt mint függő kölcsönt 1932. december 31 -re fizesse visz- sza." A közgyűlés hosszabb vita után egyhangú határozattal döntött: ...a község sürgős kiadásainak fedezésére a „Szegény Alapból” 1000 pengőt, a „Munkássegély Alapból" 200 pengőt, mint függő kölcsönt felvesz, s utasítja az elöljáróságot, hogy ezen összeget 5 százalékos kamattal 1932. december 31-ig fizesse vissza.” A határozat ezt követően arról intézkedik, hogy a döntést az elöljáróság szabályosan hirdesse meg. Kocsola is elindult az eladósodás útján... A költségvetés csupán hitelkeret... A belügyminiszter, hogy további takarékosságra serkentse a vármegyéket és a községeket, körlevelet bocsátott ki. Mint írta: „A mindinkább súlyosbodó gazdasági helyzet parancsolólag írja elő, hogy mind az állam, mind az önkormányzatok háztartásában a legnagyobbfokú takarékosság elve érvényesüljön. Ez okból a pénzügyminiszter úrral egyetértőén felhívom Alispánt urat, hogy a vármegye 1932. évi költségvetésében az egyes kiadási rovatokon megállapított ősz- szegeket csupán hitelkeretnek tekintse és minden igyekezettel azon legyen, hogy azokból az év folyamán lehetőleg 10 százalékos megtakarítás legyen elérhető. Ennek a célnak megvalósítása érdekében a megállapított hitelösszegek 10 százalékának tartalékolását tartom indokoltnak, azzal, hogy a zárolt összeg csak elodázhatatlan szükség esetén vehető igénybe. Általában kiadásokat csak tényleges fedezet esetén lehet eszközölni”. A nagyon is hivatalos hangú levél határozott intézkedést tartalmaz. Ez késztette az alispánt is arra, hogy néhány nappal a leirat kézhez vétele után ő maga is körrendeletben írja elő a szigorú takarékosságot a községnek, amelyek, mint azt fentebb láttuk, már úgy is eladósodtak. A számvevőség utasította, hogy a községi költségvetési előirányzat 10 százalékát zárolják, s ebből csak az alispán engedélyével foganatosíthatnak kifizetéseket. A főjegyzők pedig kénytelenek voltak tudomásul venni, hogy ....a vármegyei háztartási költségvetést te rhelő minden természetű kiadás és anyagfogyasztás tekintetében a legszigorúbban mérlegelje annak a közigazgatás érdekében való feltétlen indokoltságát és , szükségességét, s mindinkább fokozódó háztartási nehézségek miatt a takarékosság követelményeit a legaprólékosabb gondossággal érvényesítse, s a fedezet előzetes engedélyezése nélkül kiadásokat ne eszközöljön. Ezúttal is utalok már kiadott jelentésemre, hogy a költségvetésben az egyes rovatokon megállapított ösz- szegek csak hitelkereteknek tekintendők, mert a jövedelmek be nem fizetése folytán tényleges fedezet rendelkezésre nem áll, s e nélkül kiadásokat eszközölni nincs módomban." / Az értényiek fogadott ünnepeiről Az értényi község képviselőtestülete 1932. január 23-án ugyancsak gazdasági ügyekben intézkedett. Az összeg, amire döntés született csekély, mindössze 6 pengő volt. Idézzük az előadó szavait rögzítő jegyzőkönyvet: „Előadó főjegyző jelenti, hogy a régi jogszokás alapján a község költségvetésében évente 6 pengő van és volt felvéve Ágota, Donát és Vendel fogadott községi ünnepek miséinek költségvetéseire. Minthogy ezen kiadásokra vonatkozó képviselőtestületi határozat nincs, a következő határozati javaslatot terjeszti elő: Mondja ki a község képviselőtestülete, hogy az elődök által fogadott ünneppé avatott Ágota, Donát és Vendel napokat továbbra is a község fogadott ünnepeinek tekinti és ezen ünnepek miséinek költségeire a/2. - összesen 6 pengőt megszavaz. Utasítja a község elöljáróságát, hogy ezen 6 pengő kiadásáról évente költségve- tésileg gondoskodjék, és ezen összeget a mindenkori plébánosnak az év végén fizesse ki.” A javaslat elhangzott - ellenvélemény nem volt. A jelen volt 22 képviselőből 20 igennel szavazott, két személy tartózkodott. Ezzel a javaslat határozattá emelkedett. Az értényiek pedig minden évben, mint községi ünnepet megülték a nevezett három szent napját.
