Tolna Megyei Népújság, 1987. május (37. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-01 / 102. szám
1987. május 1. NÉPÚJSÁG 5 Példa- példakép Van Önnek példaképe, akire hasonlítani szeretne cselekedeteiben, magatartásában, esetleg külsőre? Ha van, akkor ezek szerint már kitűzött célja is van: olyannak lenni, mint ő. Az életnek pedig csak akkor van igazán értelme, ha mindig van előttünk valamilyen cél, amit szeretnénk elérni, teljesíteni. Ez mindig arra sarkall valamennyiünket, hogy még többet tegyünk. Manapság egyre többször találkozhatunk követendő példákkal. Itt vannak például a segítségre szorulók (éhezők, katasztrófasújtottak, állami gondozásban élők, rehabilitáltak) akiknek támogatására gyűjtéseket, különböző rendezvényeket szerveznek. Akik ezekhez a bevételekhez hozzájárulnak, azok valamennyien emberiességükről, társaik iránti sze- retetükről tesznek tanúbizonyságot. A fő példaképek mégis azok, akik az ilyen rendezvényeket kiötlik és megszervezik. Ők azok, akik érzik: sokat tehetnek a jótékonysági ügyek érdekében. A XX. században mindettől függetlenül, sajnos, egyre kevesebben választanak maguknak példaképet. Csodálják ugyan nemes cselekedeteket művelő embertársaikat, de az eszükbe sem jut, hogy ők is lehetnének ilyenek, ők is tehetnének közhasznú dolgokat. így legtöbben meg sem próbálnak maguknak ideált keresni. A fiatalok többsége álomvilágban él. Azokra a zenészekre, színészekre és más jelenleg divatos, „menő” emberekre szeretnének hasonl tani, akiknek képeikkel díszítik ki szobájuk falát. Pontosabban nem is ezekre az emberekre, hanem az általuk színpadon, filmeken alakított személyekre szeretnének hasonlítani. Pedig lehet, hogy a magánéletben többségük egészen más tulajdonságokkal rendelkezik, mint amit rajongóik láthatnak, megismerhetnek. Ezért történik néha az, hogy néhány tini meghallva az igazságot „imádottjáról”, először nem akarja elhinni, később pedig any- nyira megviseli a csalódás, hogy soha többé nem választ magának példaképet. Mégsem ítélhetjük el őket, hiszen valakire szeretnének ők is hasonlítani, csak éppen a választás nem sikrül mindig elsőre. A követendő példákból azonban sosem elég. Sokat hallhattunk manapság egyes városok kezdeményezéseiről is, gondolok itt például arra, hogy Pakson a nyugdíjasok részére garzonházat építenek, vagy arra, hogy a Dombóvári Molnár György Általános Iskolát már úgy felszerelték, hogy a diákok az iskola falai között megtanulhatnak szinte mindent, még kertészkedni is. Ezzel a két példával szeretném kifejezni, hogy jó ötletekért nem kell a szomszédba mennünk, hiszen megyénkben is számos ilyen található. Nyitott szemmel járva csupa követendő dolgot, ötletet figyelhet meg az ember, lépten-nyomon ilyenekkel találkozunk. A jó munka is mindig követendő. A fiatalok munkába állva, illetve új munkahelyre kerülve igénylik a segítséget az idősebbektől, az ügyesebbektől, amit ők többnyire szívesen meg is adnak. Hiszen valamennyiük érdeke, hogy többet termeljenek és jobb minőségben, mert akkor nagyobb lesz az erkölcsi és anyagi megbecsülésük. Amikor a nyári szünidőben egyes üzemek, szövetkezetek diákokat foglalkoztatnak, az azért hasznos a fiatalok számára, mert már most megtanulhatják, hogyan kell becsülettel, szíwel-lélekkel dolgozni. Sokan, sajnos, mégsem ezt látják maguk előtt, ilyenkor nem szabad a szemre „hallgatni”, csak a szívre, a józan észre. És, hogy szerintem fontos-é, hogy példaképünk legyen? Feltétlenül. Ha valaki kitűz maga elé egy célt és ennek elérése folytán kudarc éri, kell hogy legyen előtte valaki, akinek sikerült. Aki bármi áron is, de elérte azt a célt. Ez ösztönözni fogja az illetőt, végül talán még magasabbra is jut, mint példaképe. A jó példa mindenkit arra sarkall, hogy minél többet tegyen eredményességért, hogy előbbre vigye a világot, - az emberiséget. MÁTÉ RÉKA Mtm Otthon a város szélén Szekszárdon, a Palánki út 9-es szám, az egy hónapja átadott, húsz lakrészből álló otthonház címe. Ez a ház egyedülálló az országban. Húsz volt állami gondozott fiatalnak biztosítja az első önálló otthont, melyben öt évig lakhatnak. Megfelelő előtakarékoskodás után a városi tanács igény szerint lakáshoz juttatja majd őket. Tizenketten már beköltöztek, illetve most csinosítják, rendezik szobájukat. Erről a fészekrakásról készült Gottvald Károly képriportja. Takács Attila, a lakócsoport képviselője A Mezei család első otthona Szitha Zoltán reggelizni készül Erdélyesi Ágnes takarítás közben A folyosón Baky Péter festménye látható A bejárat előtt Gyenei Lászlóné
