Tolna Megyei Népújság, 1987. május (37. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-06 / 105. szám
4 NÉPÚJSÁG 1987. május 6 A szekszárdi munkásotthonban Kendedzők és kerámiák között Elfelejtett edényformák, Schmau- zerné Grénus Julianna kerámiái Fiatal pár sétált a tavaszi parkban. A lány meglátott egy sárga virágot és leszakította. Ha elemezni akarjuk mozdulatának indíttatását, arra a következtetésre jutunk, hogy a természet egy darabjának szépsége a kiváltó ok. Szekszárdon a Munkásotthon jelenlegi kiállítása ilyen megállásra késztet. Lőrincz Aladárná és Schmauzerné Grénus Julianna alkotásai a természetet dicsérő szépség darabjai. Egy sokat megélt, tapasztalt idősebb és egy másik sokat ígérő fiatalabb asszony találkozásának állomása ez a közös bemutatkozás. Rokonításukhoz még a népi kultúra alázattal teli tisztelete is párosul. Külön-külön láttatva egyéni sorsuk indulását, a kettőjük munkálkodásából rendezett harmóniáról is szólni kell. Ha egy 1957-ben Szekszárdon született, majd érettségi után, kitűnő eredménynyel kerámiakészítő vizsgát tett lány elhatározza, hogy munkáin keresztül a „fekete kerámiát egy kicsit rangosabb helyre emeli, az elfelejtett edényformákon és különböző készítési technikákon keresztül”, ez önmagában is főhajtást érdemel. A kimondott cél megvalósításának Lőrincz Aladárné szőttese: párnavég garanciái a különböző országos szintű pályázatok díjai, oklevelei. Schmauzerné Grénus Julianna kerámiái előtt állhatunk meg az előző gondolatokkal. Egy asszony, aki 1929-ben a bukovinai Istensegítsen született és kényszerű vándorlás után a Tolna megyei Majos községben lel otthonra, talán terjedelmesebb ismertetőt igényelne. Lőrincz Aladárnéról van szó, aki anyjától tanult fonni, varrni, szőni, majd az új honfoglalás után az apósa készítette szövőszéken hozza világra a maga gyűjtötte, rajzolta párnavégeket, kendedzőket. Kezdetben csak saját részére sző, majd kiállításokra küldve szerez elismerést. Népi iparművész, majd népművészet mestere cím tulajdonosa lesz. Erős gyökerű emlékek őrizöje ő, akinek a család ad erőt, biztatást. Reménye, hogy lányai és unokái vegyék át tőle alkotói szerszámait. A kiállítás - amelyet dr. Németh Pálné rendezett és Szabadi Mihály nyitott meg - arra tanít, hogy tudjunk megállni a szépség előtt. Marasztaljuk, őrizzük, majd másoknak adjuk tovább a pillanatban rejlő ízlést és emberformáló erő gondolatait. DECSI KISS JÁNOS Gyöngyösi csikóbőrös kulacsok Gyöngyösön a Népművészek Háziipari Szövetkezetében több száz remekműnek is beillő csikóbőrös kulacsot készít az idegenforgalmi szezonra Molnár Sándorné, aki a népművészet mestere megtisztelő címet mondhatja magáénak. Szovjet lapokból SZOVJETUNIÓ „Te nekem, én neked!” - ez minden kölcsönösen előnyös kereskedelem alapja. Az árucseréhez szükség van a kölcsönös megértésre. A kereskedelem hidat, utat épít a békéhez, a jószomszédsághoz, a felvirágoztatáshoz. A kereskedelem, és ezen belül a nemzetközi kereskedelem mozgatórugója: a haszon. Századunk új portékával gazdagította a nemzetközi árukínálatot: a legújabb ismereteket és technológiákat tette a „pultra”. Erről szól Az ávszázad árucikke című írás. A Szovjetunió és más szocialista országok tudományos és technikai eredményei iránt egyre növekvő nyugati érdeklődés azt bizonyítja, hogy korunkban egyetlen, még a legfejlettebb ország sem képes mindenki mást a tudomány, a technológia vagy az ipar minden területén egyszerre lekörözni. A Szovjetunió erre alapozva jelölte meg a célt: „A kölcsönös előnyök és az egyenjogúság alapján stabilan fejleszteni kell a kereskedelmi, gazdasági és tudományostechnikai kapcsolatokat az abban érdekelt tőkés országokkal, s tökéletesíteni kell a velük kialakult együttműködési formákat.” Az együttműködés egyik formája a licenckereskedelem. A Szovjetunióban folyó átépítés nemzetközi vetületében békés versenyre hívja a világ bármely társadalmi rendszerét. Az ilyen verseny javára válik az egyetemes haladásnak és a békének. Ez természetesen teljes mértékben vonatkozik az Egyesült Államokra is. A Szovjetunió és az Egyesült Államok között valamivel több mint száz licencszerződésjött létre: a Szovjetunió ugyanannyi licencet adott el, mint amennyit megvásorolt. Minden más országhoz hasonlóan a Szovjetunió is érdekelt abban, hogy mind a kereskedelmi tapasztalat, mind pedig a tőke beáramolják az országba. A Szovjetuniónak több mint 80 országgal van gazdasági és műszaki együttműködési megállapodása. Ezek a megállapodások természetesen előmozdítják a szovjet termékek versenyképességének növelését, minőségének javulását. A Szovjetunió vesz és elad licenceket, és több partnerével mindenféle embargó és korlátozás ellenére viszonossági alapon folytat licenckereskedelmet. Ezt követeli az élet. Évszázadunk fő árucikke: a tudás. LÁNYOK,ASSZONYOK A folyóirat májusi száma megemlékezik az SZKP napilapjának, a Pravdának a 75. születésnapjáról. Mihail Prisvin (1873-1954) író nevét nemcsak Szovjetunióban, nálunk is ismerik. Az orosz-szovjet irodalom történetébe a természet tehetséges és rendkívül figyelmes megéneklőjeként írta be nevét. Állatokról szóló elbeszéléseit, meséit különösen szeretik a gyerekek. A Du- nyióban című írás Mihail Prisvin özvegyével és férjére való visszaemlékezéseivel ismerteti meg az olvasót. Több cikk foglalkozik a júniusban a nők - Moszkvában megrendezendő - világkongresszusával. Egyebek között két A Mongol Állami Operaház balettkarának vendégjátéka Hazánkban vendégszerepei a Mongol Állami Operaház balettkara: május 17-26. között Budapesten és négy vidéki nagyvárosban mutatja be produkcióit. Az együttes 1962-ben alakult; 70 tagja Moszkva, Leningrád, Perm és Kijev balettintézeteiben végezte művészeti tanulmányait. A balettkar több művésze külföldön is sikereket ért már el. A tokiói nemzetközi balettversenyen, 1978-ban két fiatal szólistájuk elnyerte a Japán Nemzetközi Művészeti Alap Kupáját, a vezető koreográfus pedig 1981-ben, az V. Moszkvai Nemzetközi Balettversenyen a „Modern tánc" című táncjelenetéért megkapta a modern koreográfiáért járó dijat. A balett-társulat május 18-án Miskolcon, május 20-án és 21-én Budapesten, az Érkel Színházban, május 22-én Székesfehérvárott, 23-án Nyíregyházán és 24-én Debrecenben lép fel. Műsorukon Adam: Giselle, Csoj- dog-Zsamjandagva: Az ezüst bojt című balettje és a Poloveci táncok című koncertprodukció szerepel. képes oldal bemutatja a moszkvai Színház teret. Tadzsik iparművészek, fazekasok, ötvösök, aranyhímzők munkáival is találkozhatnak újabban a magyar vásárlók a boltokban. A Magyar megrendelésre című cikk elkalauzolja az olvasókat a művészek műtermeibe, bemutatja a mestereket és munkáikat, amelyekből magyar exportra is jut. SZOVJET IRODALOM Ä Szovjet Irodalom májusi számában közli Csingiz Ajtmatov Vesztőhely című regényének harmadik, befejező részét, Makai Imre fordításában. Ez a rész a regénynek tulajdonképpen már a negyedik síkja, amely egy kirgiz csobánnak, Bosz- ton Urkuncsijevnek, az élenjáró munkásnak, közösségi embernek és nagyszerű apának a tragédiáját állítja a középpontba. Folytatja a folyóirat a világhírű bábművész Szergej Obrazcov Az emlékezet lépcsőfokain című önéletrajzi regényének közlését. Az első amerikai út, saját színház Moszkvában, a húszas-harmincas évek Moszkvája, új házasság, új műsorok - egész a háború kitöréséig követhetjük figyelemmel a művész életútját. Obrazcov művét Nikodémusz Elli fordította. A Lira rovat Áron Vergelics jiddis költő verseiből ad válogatást. „Vergelisz, Áron Alterovics lehetletfinom szimbólumokkal építkező költőnek mutatkozott előttem. Olyan lírikusnak, akitől nem idegen az enyhe mélabúba bújtatott remény, akár a behomályosodott ablakon kinéző pasz- tellje, az egykori virágzó jiddis kultúra rajzolata” - írja a versek elé írt bevezetőjében Mezei András. A költő pályáját Szergej Beruzgyin írásából ismerheti meg az olvasó. Vergelisz verseit Győré Imre, Hárs György, Mezei András és Szilágyi Ákos ültette át magyar nyelvre. A Közös dolgaink című rovatban Geor- gij Korotkevics interjúja mutatja be Jele- na Tumarkinát, a magyar irodalom fordítóját, aki pályáját a Krokogyil munkatársaként, humoreszkfordítójaként kezdte az ötvenes években, majd több magyar klasszikust ültetett át oroszra, köztük Mikszáthot, Tömörkényt, Jókait. Ebben a hónapban emlékezik meg a lap Király István és Lengyel Béla írásával a nemrégiben elhunyt Kardos Lászlóról. Az Irodalomról című rovatban Alekszej Ljubomudrov Puskinnak az orosz történelemhez való viszonyát elemzi munkásságának tükrében. E. Fehér Pál Hónapról hónapra címmel folytatja a szovjet kulturális élet eseményeinek ismertetését. Közli a folyóirat a minden évben szokásos bibliográfiát, amely a szovjet népek irodalmának 1986-ban Magyarországon megjelent termését dolgozza fel. szputnyik A változás visszafordíthatatlan - ezt a gondolatot jelzi címében is a folyóirat egyik nyitóanyaga. Az írás mélyen, izgalIdegen nyelvek gyakorlásának elősegítésére hirdetett pályázatot az Állami Ifjúsági és Sporthivatal. A pályázattal azokat az ifjúsági közösségeket kívánja segíteni, amelyek szerepet váltatnak idegen nyelvi ismeretek megőrzésében és fejlesztésében. Az ÁISH a Központi Ifjúsági Alapból támogat minden olyan kezdeményezést, amely az idegen nyelvek gyakorlásának kollektív formáit kívánja megteremteni, s amely a nyelvgyakorlás hatékonyabb, újszemasan, plasztikusan és meggyözőer taglalja a kérdést. A nyíltság, avagv ahogy világszerte ismert, a „glasznoszty’ egyre nagyobb teret hódít a szovjet emberek körében. A cikk szerzője a több között így ír: „...a vezetés sokáig olyar emberek kezében volt, akik senkit mec nem kérdezve, maguk határozták meg mit tudhat a nép, és mit nem... Ezek ai emberek döntötték el, mi kapjon nyomdafestéket (azaz, mit lehessen olvasni) ők határoztak arról, miből legyen film és hogy az miről szóljon, milyen világoí ábrázoljon. Ma mindent láthatunk és elolvashatunk...” Új rovatot nyitott a Szputnyik: Ötéves terv a gyorsítás jegyében címmel. E rovaton belül két anyagot közöl a lap: A fém és az emberek és A munka - egyéni, a haszon - közös. Ez utóbbiban a szerző megemlíti, hogy a Szovjetunióban 1986 őszén törvényt hoztak az egyéni munka- tevékenységről. Mi újat hoz ez a törvény az ország gazdasági életébe, valamint a szovjet családok költségvetésébe, mindennapi életébe? Erről tájékozódhatunk az említett írásokból. A nagy október közelgő hetvenedik évfordulójára a folyóirat sorozatot közöl a forradalom vezéralakjairól. Az arckép- csarnokban ezúttal Anatolij Lunacsarsz- kijról, Szovjet-Oroszország első közoktatásügyi népbiztosáról emlékezik meg a lap. A folyóirat folytatja Borisz Krotkov Szemelvények a Szovjetunió történetéből című sorozatát. Az e havi publikáció címe: Rohamok és ostromok. A történelemből oly jó ismertTéli Palota megrohamozásáról, a matrózok szerepéről a szerző úgy ír, hogy eközben új tárgyi ismeretekre is szert tehet az olvasó, s ezek között nem kevés a kuriózum. Kissé frivolan, akár így is mondhatjuk: Maximillian Schell, a világszerte ismert színész és filmrendező véleményt mond Nagy Péter cárról... saját magáról. Egyszerűbben : ő formálta Nagy Péter alakját, amelyért 1986-ban neki ítélték oda az egyik legrangosabb amerikai díjat, az Emmy-t. Az érintkezés reményt ad címmel olvashatunk erről a Szputnyikban. Lelkészek a haláltáborokban címmel közöl a folyóirat egy cikket arról a katolikus papról, akit a nácik a dachaui koc- nentrációs táborban a tifuszbarakkba osztottak be a haldoklók ápolására. Azok számára, akik komolyan érdeklődnek a Szovjetunióban most végbemenő események iránt, rangos olvasmányt ígér Alekszandr Gelman drámaíró izgalmas, elmés írása, a Kinek kellenek a változások? A szerző így kezdi: „Jómagam a következőképp látom azt, ami napjainkban az országban végbemegy: felénk fordította arcát a sors. Miért a sors?...” Mit csinál egy ember két infarktus után? Nehéz elhinni, de megtörtént: a 62 éves Georgij Busujev végiggyalogolt a Szovjetnió területén, Nyugattól-Keletig. A cikk címe: Harmincezer kilométer gyalogszerrel. A Szputnyik közli Csingiz Ajtmatov Az élet a tét című írását, mintegy bevezetőként a Vesztőhely című regényéhez, amelyből részleteket olvashatunk a lap új számában. A folyóirat májusi számában találják az olvasók a Szputnyik 1986. évi vetélkedő eredményhirdetését. A nyertesek között egy magyarországi név is szerepel. rűbb módjainak kidolgozására törekszik. A pályázók feladata, hogy körvonalazzák tervüket és gyakorlati elképzeléseiket a működés megvalósítására. A pályázatokat- pontos címmel ellátva - május 1.5-ig a megyei tanács vb ifjúsági és sportosztályára (Budapesten a Fővárosi Tanács V. B. Ifjúsági és Sporthivatal) kell küldeni. Az elbírálásban szakértők működnek közre, és a döntésről valamennyi pályázó június 15-ig értesítést kap. Pályázat idegen nyelvek gyakorlásának elősegítésére
