Tolna Megyei Népújság, 1987. május (37. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-30 / 126. szám
6 KÉPÚJSÁG 1987. május 30. MÚLTUNKBÓL- Az osztálytársaid másik épületben most éppen matematikaórán vannak. Örülsz annak, hogy ehelyett itt beszélgetünk egy üres teremben, vagy szívesen barangolnál a számok birodalmában?- Tanulni nem nagyon szeretek, 3,7 volt tavaly az átlagom, de a matekot kedvelem. Abból négyest kaptam. Inkább a magatartásommal van baj néha. Emiatt két fekete pontom is van már az idén. I- Én úgy látom, hogy halk szavú, csendes kisfiú vagy. Ezt mondta rólad az igazgató bácsi is. Miért kaptál mégis rossz pontokat?- Mert becsengetés után elmentem a helyemről, pedig azt nem szabad. De a barátaimmal olyan jól beszélgettünk szünetben, hogy egyszerűen nem tudtuk abbahagyni. I- Ha nem titok, áruld el, mi volt azaz izgalmas téma, amit olyan halaszthatatlanul meg kellett tárgyalni?- Arról volt szó, hogy miből hányasunk van, milyen óráink lesznek még aznap, meg hogy ki mit csinál tanítás után. Ilyenekről szoktunk beszélgetni.- Említetted a barátokat Ezek szerint több pajtásodhoz is fűz az egyik legszebb emberi érzelem, a barátság. Amellyel kiválasztjuk a bennünket körülvevő társaink közül azt akihez leg- öszintébbek lehetünk, legjobban adunk a szavára, s akivel örömeinket bánatainkat közösen élhetjük át Legyen az fiú vagy lány, ragaszkodunk hozzá, számíthat ránlt és mi is őrá. Ahogy a Kis herceg című csodálatos kisregényben a róka mondja „ünneplőbe öltöztetjük a szívünket”, mikor várjuk őt- Sok barátom van, de Holtz Tibor a legjobb. Azért ő, mert nagyon jól megértjük egymást, és hasonlóan gondolkodunk. Sokat segítünk egymásnak, bár főleg ő nekem, mert jobb tanuló nálam. Lányokkal nem nagyon barátkozom, mert valahogy mások mint én.- Azért kerestünk meg téged itt a várdombi általános iskolában, mert a Mezőgazdasági Múzeum egyik pályázatára olyan szép rajzokat küldtél be, hogy azokat az ország minden részéből érkezett sok-sok más munkával együtt kiállították Budapesten, a Vaj- dahunyadvárban. Ez annál inkább is dicsőség, mert az általános iskolások 2 ezer 380 rajza közül egész Tolna megyéből egyedül a tiédet találta erre érdemesnek a zsűri. Mikor tudtad meg a jó hírt?- Két-három nappal ezelőtt a szakkörvezetőnknek, Valacsay Andrásiénak éppen hatodikosokkal volt órája. Üzent értem egy felsőssel, és ott mondta meg, hogy nagyon örül, mert az én rajzaim is a kiállításra kerültek.- A családnak, a szülők és gyerekek kis közösségének a rokoni kapcsolatokon túl az egyik fő összetartó ereje az egymás iránt érzett szeretet, megbecsülés, a többiek sikereiben való őszinte osztozás, Anyukáddal, apukáddal és négy jóval idősebb testvéreddel élsz együtt A szép eredményt biztosan elújságoltad nekik is.- ök is nagyon örültek, hogy sikerült bejutnom a legjobbak közé. Este tévénézés helyett, meg hétvégeken gyakran rajzolatok, s csak akkor haragszanak, ha összefestékezem az asztalt. I- Sokszor előfordult már veled ilyen „baleset”? Ha a rajzlap alá teszel egy másik papírt, régi újságot már meg is óvtad a térítőt- Egyszer volt csak komoly baj, amikor véletlenül fellöktem az ecsettálat, kiborult belőle a színes lé, végig az asztalon. Gyorsan lemostam és szárazra töröltem. Ezért nem szeretem a vízfestéket. Inkább temperát használok. Az jobb, mert tubusból jön, nem kell egyik színt a másikkal összekeverni, utána meg lemosni, és ezért nem is fogy el olyan gyorsan. I- Beszéljünk még egy kicsit a pályázatról! Ki mondta el, hogy van ilyen?- Év eleje óta járok rajzszakkörre, mert nagyon szeretek festegetni, rajzolni. Ata- nár néni szólt az ősszel, hogy mezőgazdasággal kapcsolatos képeket lehet beküldeni, és mi többen is vállalkoztunk. I- A pályamunkát önállóan készítették, vagy segített a szakkörvezetőtök is?- Egyedül kellett megcsinálnunk, de azt megmondta, hogy fekete vonalak ne nagyon legyenek a rajzon, jobb ha minél színesebb.- Kint a folyosó falán egy egész sor kép látható az alkotásaitok közül. Onnan vettük le azt, ami most a kezedben van. Tőled tudom, hogy egy másodikos kislányt ábrázol. A beküldött pályamunkáidon mit láthatnánk, ha most a budapesti múzeum kiállításán lennénk?- Az egyiken azt örökítettem meg, ahogy ősszel amikor érik a szőlő, a csősz vigyáz a termésre, hogy el ne lopják. I- Sajnos valóban vannak olyanok, akik elveszik a másét Szerinted a szőlőt kitől kell megvédenie a mezőőrnek?- Hát a felnőttektől. Lopni szerintem sötétben lehet, gyerekek pedig biztosan nem járnak a határban olyan későn, mert a szüleik nem engedik őket. Én nagyon szeretem a finom, nagyszemű, kék szőlőt, de sohasem lopnék. I- Ez nagyon derék, becsületes dolog. Örülök, hogy így gondolkodsz. A másik rajzodon mi van?- Egy zöld rét, amin egy rózsaszín, barna foltos tehén legelészik, egy másik meg éppen bőg. Ezt onnan lehet tudni, hogy felfelé tartja a fejét és nyitva van a szája. I- Nagyon jó megfigyelő vagy. Biztosan sokszor láttál már hasonló jeleneteket Úgy tudom, otthon is neveltek állatokat Az állatok körüli családi munkamegosztásban neked milyen feladatod van?- Apukám a tehenészetben dolgozik, őt is elkísértem már az istállóba, és valóban otthon is van tehenünk, lovunk, sok tyúk meg két kutya is, egy német juhász meg egy keverék. Nagyon szeretem őket. A kutyákat meg a tyúkokat én szoktam megetetni, a nagyobb állatoktól kicsit félek, azokat apuék látják el. I- A pályázat címe az volt: Hazánk mezőgazdasága diákszemmel. Részt vettek rajta középiskolások is, ez a kicsit felnőttes cím talán inkább nekik szól. Te érted, mit jelent?- Hát, nem nagyon. I- Fejtsük meg együtt szavanként, segítek. Biztosan beszélgettetek már órákon arról, hogy mi a haza.- Nekünk a hazánk Magyarország, ahol élünk, meg Budapest is, mert az a főváros. És persze Várdomb is, mert mi itt lakunk. A hazánkat szeretni kell. Úgy, hogy ha háború van, akkor fegyverrel is megvédjük. Persze nem mi, gyerekek, hanem a felnőttek, de mi is, ha nagyok leszünk. Szerencsére most béke van, ezért nem kell harcolni, pincében bújkálni, meg félni, és éhezni.- Most valóban békében élünk. Nem járnak tankok az utcákon, nem repülnek felettünk halált hozó bombázórepülők, nincs szükség fegyveres harcra. Akkor hogyan szerethetjük a szülőföldünket, te például a szűkebb hazádat, Várdombot?- Úgy, hogy nem taposom le a növényeket, virágágyásokat, nem tördelem le a fák ágait, mint ezt sokan teszik, és segítek az idős embereknek, akik ezt a falut valamikor felépítették. Igaz, ilyen még nem fordult elő, de ha látnék egy öreg bácsit vagy nénit, aki nehéz szatyrot cipel, akkor elvenném tőle, vagy segítenék neki átmenni az utca másik oldalára, ha egyedül félne. Mindig köszönök, és udvarias vagyok, és ez biztos jól esik nekik. I- A következő szó a mezőgazdaság. Mi minden jut eszedbe róla?- A téeszek, a tehenészet, szőlészet, meg azok a munkák, amiket a határban kell csinálni. ■ - Felsorolnál néhányat ezek közül?- Vetés, műtrágyázás, szántás, fogasolás, boronálás, permetezés. Az állatok etetése, itatása, a lovak csutakolása, a tehenek megfejése is ide tartozik. I- Olyan ügyesen mondtad el, hogy arra gondolok, biztosan a mezőgazdaságban szeretnél dolgozni, mint az édesapád, ha majd felnősz.- Még nem tudom, mi legyek. Állatokkal szívesen foglalkozom, meg a természetet is nagyon szeretem, de még nem tudtam dönteni. A testvéreim azt mondják, autószerelőnek tanuljak, és akkor meg tudom majd javítani a Zaporozse- cünket. I- Persze, a pályaválasztásig még rengeteg az idő, hiszen még kisdiák vagy. A pályázat címében is ez az utolsó szó: diákszemmel. Ez vajon mit jelent?- Én úgy gondolon, arra voltak kíváncsiak a felnőttek, hogy milyennek látjuk a mezőgazdaságot mi, gyerekek.- Pontosan erről van szó, nagyon okosan megfogalmaztad. Nagyon fontos az, hogy ti, gyerekek, milyennek látjátok a körülöttünk levő világot, milyen jó vagy rossz dolgokat tapasztaltok. Hiszen a jövő a tiétek, nektek kell majd még szebbé, jobbá tenni, ha felnőttek. Ahhoz persze nyugodt körülmények, a rólatok való gondoskodás kell. Szerinted a Föld más tájain élő gyerekeket mindenhol ilyen békesség veszi körül, mint titeket, itt Magyarországon? Mit hallottál, olvastál erről?- Az iskolában sokszor beszéltünk róla, hogy vannak országok, ahol most is háború van, éheznek a gyerekek, és nem tanulhatnak. Lebombázták az iskolájukat, és nincsenek tanszereik sem. Arra nem emlékszem, hogy melyik országba, de mi is küldtünk innen az iskolából fejenként egy füzetet, meg egy ceruzát olyan gyerekeknek, akiknek nincs. Én nagyon szívesen hoztam, mert sajnálom szegényeket, és azt is tudom, hogy a mi hazánkban sem volt mindig ilyen jó élete a gyerekeknek. Olvastuk, hogy volt az a köztársaság, ami százharminchárom napig tartott... I - A Tanácsköztársaság volt az.- Igen. A szegény gyerekek akkor mehettek be először a gazdagok palotáiba, meg a Margitszigetre és a Balatonra is elvitték őket nyaralni. I- Ma már a gyerekek a szüleikkel meg az iskolával sok-sok helyre eljuthatnak. Te jártál már Budapesten?- Igen, egyszer kirándultunk az osztállyal és átutaztunk a fővároson. Idén megint megyünk két napra, Esztergomba és Visegrádra, és úgy tudom, körülnézünk Budapesten is. I- Egy nap az egész világon minden évben a gyerekeké. Tudod mikor van ez?- Ennek a hónapnak az utolsó vasárnapján.- Úgy van. Ez a beszélgetésünk éppen a gyermeknap előtti szombaton jelenik majd meg az újságban. Az ünnepek megbontják a hétköznapok egyhangúságát, hangulatukban különböznek a többitől. Van amelyiken zászlódíszbe öltöztetjük az utcákat és vidám felvonulást rendezünk. Van olyan is, amikor ünneplő ruhában körülüljük a szépen megterített asztalt, és a család valamelyik tagja elfújja a tortán lobogó gyertyákat Olyan is van, amikor édesanyánkat, nagymamánkat köszöntjük virággal. Legtöbb ünnepünkön ajándékokkal is meglepjük azt aki szívünkhöz legközelebb áll, akit szeretünk. A folyosón a faliújságon egy virágot láttam, amelynek a leveleibe különböző kívánságokat írtak bele felsős diáktársaid. Búcsúzóul áruld el, ha egy jó tündér teljesíthetné három kívánságodat a gyermeknapra, mik lennének azok.- Szeretnék egy távirányítós autót, meghogy mindenki boldogan éljen, ne éhezzenek az emberek, és soha ne kelljen félnünk attól, hogy háború lesz. Ja, és nagyon jó lenne itt Várdombon egy játszótér. Ha a felnőttek összefognak, talán meg is tudják csinálni.- Kívánom, hogy a vágyaid minél előbb teljesüljenek és hogy ugyanolyan jólelkű felnőtt váljon belőled, mint amilyennek megismertelek. Gratulálok a pályázaton elért sikeredhez, és köszönöm a beszélgetést. CSER ILDIKÓ Ebben a rovatban már egy alkalommal foglalkoztunk a levente egyesületekkel. A levéltári kutatások újabb adatai megerősítik azt a nézetet, hogy sem a községi hatóságok, sem a 12-21 éves leventeköteles fiatalok nem lelkesedtek értük. Ha egy mód volt rá, a fiatalok messze elkerülték a gyakorlóteret. Nyűg volt ez számukra. A munkaadók sem szívesen engedték el tanoncaikat a foglalkozásokra. S ha mulasztás volt, a hatóságoknak kellett intézkedniük. Az alsónánai elöljáróságnak még az is gondot okozott, hogy hol biztosítson szabad teret a katonai jellegű foglalkozásoknak. Idézzük az 1932. június 28-i jelentésüket: „Az egyházközségnek volna bekerített templomtere, amit azonban a helyi hatóság nem enged át, de ha át is engedne, mégsem volna teljesen megfelelő, mert a község közepén van, és a templomot, valamint a hősi emlékművet veszi körül ezen tér, s így részben a lakosság csődülete zavarná az oktatást, részben a leventekiképzéssel kapcsolatos hangos, zavaró, sokszor bizony erélyes fellépés lenne rossz hatással a közvéleményre.” Érdemes felfigyelni az utolsó szavakra. A leventefoglalkozásokról hivatalos szervek csak igen ritkán írtak le ilyen véleményt. Pedig ez volt az általános... parancs, utasítás, gyakorlat, büntetés... s hozzá még az ember megalázása. Nem csoda, hogy a fiatalok távolmaradásukkal tiltakoztak ezek ellen. A sok hiányzás miatt panaszkodtak az elöljárók és a leventeoktatók is. A hatóságok az erőszakhoz folyamodtak, hogy biztosítsák a fiatalok megjelenését. A csendőrök szedték össze a hiányzókat, akiket a foglalkozás után, vagy az azt követő napon 5-12 órára a helyi fogdába zártak. Ismételt mulasztás esetén elővezetés és pénzbüntetés, sőt súlyosabbnak ítélt alkalomkor bebörtönzés következhetett. Hiába volt minden... 1932 júniusában sportnapot szerveztek Tamásiban. A járás területéről is összevonták a leventéket. A nagyszabású ünnepségből alig lett valami. Igaz, a járás területéről a csapatok megérkeztek, de a tamásiak tömegesen maradtak távol. Még az ünnepély végén is 69 volt a hiányzó. Nem ismert a 2-4 órát késők száma. Őket, hogy ne legyen oly rossza statisztika, folyamatos jelenlévőknek tüntették fel. Dühös lett a főszolgabíró, szabotázst, bujtogatást, szocialista agitációt sejtett a kudarc mögött. Elrendelte valamennyi tamási oktató kihallgatását. 1932. június 23-24-én ez meg is történt. A felelősséget valamennyien elhárították maguktól, a mulasztás okát részben az időszerű mezőgazdasági munkákra fogták, részben pedig a csendörség erénytelen fellépésével magyarázták. A kihallgatásról felvett jegyzőkönyv szerint valamennyien követelték a csendőrség intenzivebb tevékenységét. Idézzük a jegyzőkönyv idevonatkozó részét: „Múlhatatlanul szükségesnek tartja az oktatói kar, hogy a szeptember 1-jén kezdődő oktatáshoz állandóan két csendőrjárőr legyen kivezényelve, akik a foglalkozásokról távol maradó leventéket azonnal elövezetnék, mert a múltban mulasztó ezen érélyes intézkedésnél fogva alig volt. Ha nagyobb mulasztás volt, úgy a csendőrség hajnalban elindult a leventékért, azokat összeszedte és a csendőrlaktanya előtt gyülekeztette. Ezen össze- szedés délig is eltartott, és délután 2 órakor adták át a mulasztókat akik azután a csendőrjárőr jelenlétében vettek részt a foglalkozásokon, ahol, ha renitens magatartást tanúsítottak, azonnal meg lettek büntetve a főoktató által, és a visszatartás büntetés elszenvedése végett a községházára lettek kísérve.” Azt talán felesleges is megemlíteni, hogy szocialista agitáció nem volt a sportünnepély ellen. A csendőrök heteken keresztül nyomoztak az esetleges tettesek után, de senkit sem találtak... S mi lett a hatósági erőszak eredménye? Idézzük ugyancsak a tamásiak jelentését, amelyet 1932. augusztus 26-án készítettek: „Az elmúlt félévben tömeges mulasztások voltak állandóan, és ezekkel szemben igen szigorú eszközökkel kellett fellépni, bár ennek dacára minden héten 30-40 levente volt visszatartás büntetéssel sújtva." A jelentés további részében lényegében megismételték a fenti igényt a csendőri akciókra. A járás föszolgabírája, az eredménytelenséget látva eleget tett az oktatók kívánságának. Felszólította a csendőrséget, hogy ne várja be az ő utasításait, intézkedéseit, ha a községi elöljáróságok igénylik szolgáltatásaikat. Nos, a községek éltek is a lehetőséggel. Egyre másra igénybe vették őket a leventék elővezetésére. Ez a helyzet azonban nem tetszett a csendőrségnek. A pécsi IV. csendörke- rületi parancsnokság panasszal fordulta belügyminiszterhez, kérve, utasítsák a tamási főszolgabírót rendelkezésének visszavonására. A belügyminiszter konzultálta vallás- és közoktatásügyi miniszterrel, majd leiratot intézett a megye alispánjához, 1932. szeptember 6-án. A leiratban többek között a következőket olvashatjuk: „... kívánatosnak tartom, hogy a csendőrségnek a leventék elővezetésénél tapasztalt túlzott igénybevétele lehetőleg mellőztessék, és hogy az e tekintetben eljáró közigazgatási hatóságok úgy a csendőrség szolgálati érdekeivel, mint az általános közbiztonsági szolgálat nagyfontosságú szempontjaival szemben fokozottabb figyelmet tanúsítsanak. Ennek folytán felhívom Alispán Urat, intézkedjék haladéktalanul az iránt, hogy a csendőrségnek a leventék elővezetésénél főként a községi jegyzők útján történő túlzott igénybevétele a hatóságok tekintélyének sérelme nélkül lehetőleg elkerültessék, s ennek érdekében a köz- igazgatási hatóságok az illetékes csendőr szárnyparancsnoksággal közvetlen, megértő tárgyalásokat folytassanak mindannyiszor, amikor ennek szükségessége mutatkozik. Ilyen eljárás mellett a közigazgatási hatóságok és a csendőrség egyöntetűen harmonikus működése biztosítható, s a mostanihoz hasonló esetek ismétlődése elkerülhető lesz.” Az alispán, aki egyébként egyetértett a csendőrség fokozottabb igénybevételével, kénytelen volt a belügyminiszteri utasítást kiadni nemcsak a tamási, hanem valamennyi járási főszolgabírónak tudomásul vétel végett. A tamásiak csak nem nyughattak. Ez derül ki az 1933. február 10-én kelt jelentésükből is. Változatlanul gyakran igényelték a csendőri segítséget. Idézzük jelentésük néhány sorát: „A mulasztások a második félévben is tömegesen fordultak elő és azokat csak a legszigorúbb eszközökkel lehetett megszüntetni.” Most már a szülőket is felelőssé teszi a jelentés a sorozatos mulasztásokért s emiatt a szülőket is pénzbüntetésre ítélték. Szekszárd város polgármestere is úgy. vélte, hogy bújtogatás van a fiatalok körében, s ezért ők nem teljesen megbízhatók. Az 1932. augusztus 9-i jelentésében annak is hangot adott, hogy nemcsak a munkanélküli leventék, hanem a földművesek is megbízhatatlanok. „Valószínű, hogy agitáció folyik közöttük, azonban a felbújtókat nem sikerült eddig kinyomozni.” Bátaszéken súlyosabbnak ítélték meg a helyzetet. Bizonyos jelekből úgy ítélték meg, hogy a MÉMOSZ helyi szervezete van az esemény mögött. Idézzük az egykori iratokból. A községi elöljáróság így jelentett: „Tisztelettel jelentem, hogy Holecsek József 1911., Hoffmann István 1911., és Haberschuss József 1911. évfolyambeli leventék a Szociáldemokrata Párt báta- széki pártszervete által rendezett tánc- mulatságon viseltek vörös karszalagot, azonban rajtuk kívül az összes rendezők is ezt viselték, tehát nem egyéni cselekedetük volt. Ezzel azonban nem akarom azt mondani, hogy a fentnevezettek a hazafias érzésű leventék közé tartoznak, hanem igenis a szélsőséges gondolkodásúak közé, sőt, talán az „Ifjúmunkások” szervezetének is tagjai. Egyelőre azonban - sajnos - nem tehetünk ellenük mást, mint hogy őket állandó megfigyelés alatt tartjuk.” A főszolgabíró pedig így jelentett az alispánnak 1932. április 13-án: ...jelentem, hogy a bátaszéki leventék k özül egyetlen egy sem tagja a bátaszéki építőmunkások szakszervezetének. A szakszervezetnek csupán a szülők a tagjai, akik felnőtt fiaikat elvitték a szakszervezet által rendezett táncmulatságra, ahol a fiúk rendezői jelvény gyanánt vörös karszalagot viseltek. Arra sincs adat, hogy a leventék közül „Ifjúmunkás” szak- szervezeti tagok lennének. Tény az, hogy a leventék között köművesmunkások is vannak, akik szocialisták, sőt van közöttük egypár szélső szocialista gondolkodású egyén is, akik azonban megfigyelés alatt állanak.” A hatalom, az erőszak, a büntetés, a katonai jellegű gyakorlat nem tudta megszerettetni a fiatalokkal a levente egyesületet. K. BALOG JÁNOS