Tolna Megyei Népújság, 1987. május (37. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-30 / 126. szám
1987. május 30. mépüjság 5 ...formreformre... Gyerekkoromban gyakran játszottuk azt, hogy egy tetszés szerinti szót szüntelenül, sokszor egymás után elismételtük. Egy-két perc múlva már azt sem tudtuk, hol a szó eleje, hol a vége, és egyáltalán: már szinte értelmetlenné vált még akkor is, ha eredetileg pontosan ismertük a jelentését, hát még akkor, ha csak úgy nagyjából volt fogalmunk róla. Mostanában egyre gyakrabban jut eszembe ez a régi játék, bár nem tudok jókat nevetni rajta, mint akkoriban. A televízióban a Hét műsorát nézve, hallgatva azon gondolkodtam, vajon hány kéz kellene összeszámolni, ahányszor a reform szó elhangzott. De egyéb gazdasági műsorokban és újságokban sem kell nagyítóval keresni ezt a fogalmat, sőt, már nemcsak a gazdasággal összefüggésben emlegetjük, hiszen az adó-, ár-, bérreformon kívül egyre több szó esik például az intézmény- rendszer reformjáról is. Lassan már a reform reformját is emlegetjük, de tudjuk-e, értjük-e pontosan, miről is beszélünk? A reform - a szocializmus továbbvitele, fejlesztése a korábbi hibák, utópiák korrigálásával, a piacgazdaság megvalósításával - nem újkeletű a szocialista Magyarország történelmében, csak korábban nem így neveztük, ha neveztük egyáltalán valahogy. Radikális változásokra való igény és az ennek megfelelő reformtörekvések már az ötvenes években megjelentek, reformtervek is készültek, ha a megvalósítás elhibázott volt is, illetve az átfogó reformtervek helyett csak kisebb korrekciók valósultak is meg. A 60-as évek közepén aztán újból előtérbe került a változtatás szükségessége, aztán megint - az eleve kompromisszumokra épített terveknek - felemás megvalósítása. A biztatóan induló folyamat néhány éven belül megtört, sőt erőteljes visz- szarendeződések következtek. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a kedvezőtlen változások tartósak, lépések történtek a reformkoncepcióhoz való visszakanyarodás útján, de 1979- től napjainkig olyan kényszerpályán mozog a gazdaság, ahol kikerülhetetlen akadályok állnak a reform útjában. Mindezek a folyamatok úgy zajlottak, hogy a reform kifejezést nem használtuk közben. Nem használtuk valószínűleg azért, mert környezetünkben nem aratott volna sikert, és bizonyára azért sem, mert mi magunk is nagyon szélsőséges álláspontokat képviseltünk abban, hogy szükség van-e reformra egyáltalán, abban is, hogy miként kellene megvalósítani, ha szükség van rá. Politikusaink, gazdasági szakembereink is viszonylag kis számban voltak a reform hívei, szinte TETT-nek számított a reformgondolatok hangoztatása (illetve nem is nagyon adódott rá lehetőség, a Reformgondolatok c. filmet is szűk körben vetítették csupán). Ezzel szemben ma unos-untalan emlegetjük a reformot - nemcsak mi, a többi szocialista ország is. Ma már - úgy tűnik - mindenki reformer. Gondjainkért a reformot - az elmaradt vagy következetesen meg nem valósított reformot - tesszük felelőssé, a problémák megoldását is „tőle” várjuk. Hogyan? Hát a reform útján! Közelebbit a legtöbben valószínűleg nem tudnánk ezzel kapcsolatban mondani. Ha pedig mégis, akkor kiderülne, hogy nem értettük meg, félreértettük az egész lényegét, szöges ellentétben állnak elképzeléseink másokéval, akiké szintén nem egyeznek sok más emberével. Reform. Szeretném hinni, hogy nem csak divatból mondjuk. A reform híve - hiszem, hogy nemcsak divatból mondjuk magunkról, azt a sokszor elhangzott mondatot ugyanis már aligha vonhatjuk kétségbe, hogy a reformnak nincs más alternatívája. Megvalósítására viszont csak akkor van esély, ha valamennyien ismerjük a reform célját, ha meg tudjuk ítélni, hogy mely tendenciák hatnak a megvalósulás irányába, és melyek ellenébe. Ha megismertük a célt, ahhoz a hosszú távú stratégiát, akkor tudjuk, hogy mit kell támogatnunk. Mert az összefogás, a lassan szintén divatossá váló köz- megegyezés feltétlenül kell a sikerhez. Grazi pillanatok Belvárosban Ausztria Zöld Szivében tett látogatást a Népújság, a Lapkiadó.Vállalat valamint a Szekszárdi Nyomda kollektívája a Tolnatourist közreműködésével. Aúsztria második legnagyobb városában, a 250 ezer lakosú Grazban járva megismerkedhetett a kirándulócsoport a híres Óratoronnyal, a Burggal, de megtekinthettük az Operaházat is, melynek a magyar Kovács József jelenleg is tagja. A grazi egyetemen tanított valamikor Pázmány Péter, ami szintén a várossal kapcsolatos magyar vonatkozású hír. A tartományi múzeum Európában is egyedülálló fegyvergyűjteményének megtekintése is maradandó élménye volt a szakmai jellegű kirándulás résztvevőinek. A Kleine Zeitung grazi szerkesztőségében valamint a nyomdában tett látogatás a lapok között kialakult jó kapcsolat bizonyítéka. Európa legszebb, épségben maradt városközpontja után az igazi „Zöld Szívet”, a Semriach környéki kirándulóhelyeket is felkereste a csoport. Lapunk fotóriporterének, Gottvald Károlynak a képriportja grazi pillanatokat örökített meg. A Tartományi Múzeum bejárata Régi kereskedőházak a belvárosban Az óratorony, a város jelképe Hangulatos utca —3--------- ' w r • i—ft~ir—--------------Elektronikus szerkesztőségi szoba Grazban Tapasztalatcsere a nyomdában A város kapuja Herrengasse - sétálóutca
