Tolna Megyei Népújság, 1987. május (37. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-27 / 123. szám

4 Képújság 1987. május 27. „Értékes irodalmi pillanat...” Emlékezés Darvas Józsefre Pakson Pakson, a volt zsinagóga épületét könyvtárnak átalakítva 1968. július 5-én adták át. Darvas József, az írószövetség akkori elnöke nyitotta ki jelképesen az ol­vasók ezrei előtt a szép járási könyvtár kapuját, s ugyanakkor, ugyanitt indította útjára az Olvasó népért mozgalmat, melyről a vendégkönyv is tanúskodik, s az akkor bejegyzett szavakat tegnap dél­után Herczeg Agnes, a könyvtár igazga­tója idézte is: „A paksi könyvtár megnyi­tója volt az Olvasó népért mozgalom meghirdetésének alkalma...” Majd az író születésének 75. évfordu­lója tiszteletére rendezett A léleknek ke­nyere című emlékműsor - mely az ünne­pi könyvhetek - könyvtári napok Tolna megyei gazdag rendezvénysorozatának egyike - dr. Czine Mihály irodalomtörté­nész előadásával folytatódott. S az elő­adás szó kapcsán álljunk meg egy pilla­natra... A múlt idézése volt, álmok, prog­ramok, tiszta célok emlékezete, de végül is: káprázatos előadás - nagyon sokak örömére, s minden bizonnyal emlékeze­tére. De fogalmazhatunk úgy is, hogy sok paksi középiskolásnak rendhagyó iro­dalomórát jelentett ez a javából, s az érettségire készülődő fiatalok egy tétele e napon kidolgozásra került. Mert Darvas Józsefről, az íróról, az emberről, a köz­életi személyiségről is hallhattak - úgy, ahogyan az egyetlen irodalomtankönyv­ben sem lelhető, s ugyancsak meghitten hallhattunk a nagy népi írók nemzedéké­ről is. Majd a professzor a nemzetiségi irodalomról szólt, s szavait mintegy foly­tatva, Dobos László emlékezett. Az a Do­bos László, aki első regényeiért - a Mesz- sze voltak a csillagokért és a Földönfutó­kért - nemzetiségi díjat kapott, s akit ná­lunk is jól ismernek. A szlovákiai író pró­zájában a tágabb történelmi, társadalmi valóság megragadásától jut el az egyéni létkérdések, a magánéleti drámák lélek­tani kifejtéséhez, a közösségi gondok ábrázolásához. Ő is emlékezett Darvas Józsefre, idéz­ve a többszöri találkozást, s úgy mondta, hogy más jellegű, de ez a nap is értékes irodalmi pillanat, hiszen az egymás még jobb megismerését szolgálja. A gimnazisták köszönetükjeiéül a Ré­szeg eső egy jelenetét elevenítették meg - korábbi előadóik elismerésére. Ezután Lovas Henrik, a megyei könyvtár igazga­tója köszöntötte az Olvasó népért moz­galom hűséges és kiemelkedő munkát végző munkásait, majd Varjas János, megyei népfronttitkár Herczeg Ágnes­nek, dr. Bellus Sándorné dombóvári pe­dagógusnak és Kiss Ferencné faddi könyvtárosnak átnyújtotta a Hazafias Népfront Országos Tanácsa elismerését, a Darvas József születésnapjára készült plakettet. - hm ­Különdíj Celldömölkről (Tudósítónktól) A dombóvári Kapos kórus a „ke- menesaljai napok” keretében meg­rendezett Vándor Sándor munkás­énekkari szemlén és a szövetkezeti dalostalálkozón vett részt Celldö- mölkön és Sárváron. Gyuriczáné Bazsika Enikő kar­nagy irányításával az együttes a Celldömölki Műszeripari Kisszövet­kezet által fefajánlott különdíjat nyerte el a szépen kidolgozott, kie­gyenlített kórushangzásért. A kórus az év hátralévő részében részt vesz a megyei brigádtalálkozó megnyitóján és az ősz folyamán ren­dezője lesz a „Tinódi útján” kórusta­lálkozónak, s készül a nagy októberi szocialista forradalom 70. évfordu­lójának ünnepségeire, valamint a Vándor Sándor-kórusfesztiválra is. Az együttes ebben az évben ünnepli fennállásának 15. évfordulóját is. dr. Kutas Péter kórustitkár Fáncsik Mária kerámiái Bátaszéken (Tudósítónktól) Fáncsik Mária nem először jár Bátaszéken, 1984 októberében az áfész által szerve­zett kulturális hónap keretében már bemutatta kerámiáit Ha önök közül valaki látta azt a kiállítást, most bizonyára meglepetten nézi ezeket a szobrokat. Az eltérés elsősorban azért szembeötlő, mert ezeknek a munkáknak más az alapanyaga: agyag helyett kaolin. Ehhez az anyaghoz - mint mondotta - véletlenül jutott hozzá. Férjére bízta a vásár­lást, aki azért vásárolta ezt, mert ez volt becsomagolva szállításra, a fehér agyag, amire a megbízatása szólt, hegyekben állott és azt előbb még fel kellett volna szedni. Fáncsik Mária félve attól, hogy ha ezt kidobja, máskor nem számíthat segítségre, meg aztán elég drága anyagról van szó, inkább nekiállt és próbálkozott. Az elején természetesen az agyagfigurákhoz hasonló stílusban. Később úgy gon­dolta, hogy ez az anyag sokkal finomabb megmunkálást, karcsúbb figurákat igényel. A vékonysága miatt jól bírja a diszitéseket. így lettek a főleg gyerekeket ábrázoló szob­rok hajszálai külön kidolgozva. Az agyagszobroknál a haj megrajzolására szolgáló vil­la visszakerült a fiókba, és működésbe lépett a konyhai reszelőnek az a része, amivel rendesebb helyeken a sajtot reszelik. Új szerszámként jelentkezett még a derelyevá- gó. Művei elsősorban gyerekeket ábrázolnak és lányokat. A naivitásukban bájos, vagy éppen szemtelen figurákban érzelmek, jellemek, karakterek fogalmazódnak meg, ap­ró fintorok, amik mellett a mai rohanó világban csak elmegyünk, de valóságos emberi tartalmat hordoznak, egyúttal alkotójuk egyéniségéről és hangulatáról is árulkodnak. A kiállítás május 30-ig tekinthető meg. BÍRÓ MARGIT Karikatúrák Bonyhádon A humor nyelvén „Nincsen rózsa tövis nélkül”, ezt a köz­mondást a bolgárok is ismerik, és el is hangzott a karikatúra-kiállítás megnyitó­ján Bonyhádon, a III. Számú Általános Is­kola aulájában. Külön bája a kiállításnak, hogy a felállított paravánok mögött gye­rekrajzok díszítik a falakat, és ezek a raj­zok a békéről szólnak. A kiállítás érdekessége, hogy a humor nemzetközi nyelvén - magyar és bolgár alkotóktól - beszél a két nép barátságá­ról, hiszen a képek kommentár és műfor­dítás nélkül is érthetőek. A képek Gabrovóból származnak, ahol önálló háza van a humornak és szatírá­nak, hatalmas nemzetközi gyűjtemény tanúskodik arról a gondolatról, ami egyúttal a ház jelszava is. „A világ fenn­maradt, mert nevetni tudott.” Gabrovó egy közép-bulgáriai, hegyek között fekvő kis város, gyorsan fejlődő megyeszékhely. Lakói a bolgár „skótok” takarékos, leleményes emberek, akik ré­góta híresek humorukról. Tizenöt évvel ezelőtt, 1972. április 1- jén gondoltak egyet és létrehozták a Hu­mor és szatíra házát. Ilyen közművelődé­si intézmény nincs több a világon. A gab- rovóiaknak ez az áprilisi tréfája olyan jól sikerült, hogy 153 ország tizenötezernyi alkotója érzi sajátjának, s gyarapítja a gyűjteményt. Az épületben 10 kiállítóte­rem várja a látogatókat. A szakosított könyvtárban 2500 kötet, a folyóirattár­ban 700 újság olvasható. A háznak saját folyóirata is van, a 162 oldalon megjelenő Apropo című lap bolgár, angol, francia és orosz nyelven szolgálja a humor bará­tait. SZOMSZÉDOLÁS v ______________________________________________________________________7 P ETŐFI NÉPE Az anyanyelv- és a hagyományápolás újabb lehetőségeit kínálja a Magyaror­szági Délszlávok Demokratikus Szövet­sége. A szervezet az idén tábort szervez a népzene, a néptánc, a színjátszás műve­lőinek. Június 14. és 20. között Baján, a Petőfi-szigeten táboroznak a horvát, szerb és a szlovén nemzetiségű tanulók zenekarai, köztük a vaskúti, a bácsalmá­si, a felsőszentiváni, a garai általános is­kolák együttesei. Több mint 80 fiatal - kezdő és gyakorlott zenész - tanulja meg tolmácsolni a délszlávok zenei hagyo­mányait a jellegzetes hangszereken. A fiatalok zenei képzésében a hazai és ju­goszláviai szakemberek működnek köz­re. A néptáncegyüttesek vezetőit és tán­cosait a délszláv néptánc neves hazai koreográfusai is oktatják itt. A kétéves képzés első évfolyamán megtanítják azokat a régi néptáncokat, amelyeket a Baranya megyei táncegyüttesek nemrég gyűjtöttek a zalai kájhorvátok és a gra- distyei horvátok körében. Az amatőr színjátszókörök vezetőinek szemináriumát is ekkor tartja a bajai Du- na-szigeten. Hivatásos művészek - a Pé­csi Nemzeti Színház tagjai, horvátországi és szerbiai szakemberek - avatják be a színjátszás titkaiba a műkedvelőket. A táborozók közös rendezvényeken is részt vesznek: játszóházba, kiállításra, színházi előadásra látogatnak. Fellépnek Csávoly községben, s a táborzáró közös műsorban. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP Másodszor rendezték meg a múlt pén­teken Székesfehérváron, az Álba Regia- napok alkalmából a gépipari formaterve­zési triennálét. Délelőtt a Technika Házá­ban a gépipari vállalatok vezetői és for­matervező iparművészei az ágazat ter­mékszerkezet-váltásának, korszerűsíté­sének és a formatervezés problémáit, eredményeit vitatták meg, majd a Csók István Képtárban délután Kelényi Gábor, a Magyar Kereskedelmi Kamara főtitkár­helyettese nyitotta meg a formatervezett gépipari termékek kiállítását. Kelényi Gábor elmondta, hogy a trien- nálé hasznos fórum a vállalatok és ipar­művészek együttműködésének bemuta­tására. Az idén már csaknem száz gép­ipari terméket neveztek be a kiállításra, s a pályamunkákból 23 vállalat 41 forma- tervező művész 72 munkáját állították ki. A rendezvény hasznosságát mi sem bi­zonyítja jobban, mint az a megállapítás, hogy a formatervezés olyan szellemi tő­ke, amely nagyobb beruházás nélkül nö­veli a termékek színvonalát, hogy az Ikarus háromszor ipari formatervezési ni- vódíjban részesült tervező kollektíváját vállalatuk „elfelejtette” benevezni a kiállí­tásra. A Csók Képtárban megnyílt formater­vezési kiállítás (amelyet rendkívül nagy­vonalúan Pataky Dóra grafikus tervezett) augusztus 23-ig tekinthetik meg az ér­deklődök. Somogyi Néplap- A jól dolgozó, fegyelmezett emberek igénylik a szigort - mondta Kereszthegyi László, a Kaposgép művezetője. - Négy éve dolgozom ebben a beosztásban, és a szóbeli figyelmeztetéstől az elbocsátá­sig a fegyelmezésnek sokféle módját al­kalmazhatom. Megkövetelem a rendet, ennek ellenére beosztottaim közül sok­kal jóbaráti kapcsolatban vagyok. Több feltétele van azonban, hogy a szigort az emberek elfogadják. A szigorú vezető­nek elsősorban önmagával szemben kell szigorúnak lennie. Világosaknak kell len­niük a követelményeknek is. Ha nem így van, az ugyanúgy vitára ad okot, mint ha a szigor alkalmazásában kivételek vannak. Fontos az is, hogy a vezető ismerje az embereit. Van, akinél egy „ejnye, tőled nem ezt vártam” többet használ, mint az erélyes szó. Van a gyárunkban olyan mű­vezető, akit nem szeretnek beosztottjai, pedig egy cseppet sem szigorú. „így is jó lesz, úgy is jó lesz”. Csakhogy a munká­sok többsége igényli a mércét.- Szerintem az emberek csak ott igénylik a szigort, ahol nem fix fizetésért dolgoznak, ahol a mindennapi munká­nak tétje van - így Vidra László, az FMV. 3. számú gyárának esztergályosa. - A szigort azonban sokszor öncélúnak ér­zem. Máskor azt tapasztalom, hogy a kis dolgokban például néhány perces késés esetén demonstrálják a szigort, ám a fontos, országos gazdasági döntések­nek nem sikerül érvényt szerezni. Lát­szatszigornak tartom, ha a blokkolóóra a főszereplő ott, ahol szigorú normában dolgoznak az emberek, ahol minden szá­zaléknyi teljesítmény a bérüket érinti. Ilyenkor az ember jól felfogott érdeke, hogy 100 százalék fölött teljesítsen, fö­lösleges a perceket számolni. Dunántúlt napló Kenyérgyár épül Szigetváron, a város nyugati peremén. A 85 millió forintos be­ruházást tavaly novemberben kezdte építeni a Barcsi Építő Szövetkezeti Vál­lalkozás. A próbaüzemet 1988. március 31-től tervezik. A jelenlegi sütőüzemben korszerűtlen körülmények között 27 féle terméket gyártanak. Kicsi a kapacitás: 24 óra alatt 160 mázsa kenyeret tudnak sütni. Különösöen a kettős ünnepekkor jelent ez gondot, amikor a városnak 220-240 mázsa kenyérre van szüksége. Mindezt tetézi az állandó szakmunkáshiány. Baranya legkorszerűbb sütőüzemét ígérjük - mondja Rajczi György, a sziget­vári sütőüzem vezetője. - A kétkezi mun­ka csakném teljesen kiszorul az üzem­ből. Alagútkemencéi és a szalagsor nagy teljesítményt, jó minőséget garantál. Mi­vel az új üzemben 16 óra alatt 220 mázsa kenyeret tudunk sütni, s ez a mennyiség meghaladja Szigetvár és környékének igényét, ezért Drávátok térségének is tu­dunk szállítani. E. Goeva kiállításáról A Fekete-tenger üzenete A múlt hét végén Bonyhádon ünnepé­lyesen is befejeződött a bolgár-magyar kulturális napok rendezvénysorozata. A sokszínű program, amely lehetővé tette, hogy bepillantsunk a bolgár nép életébe, hivatalosan lezárult ugyan, de néhány kiállítás ezekben a napokban is emlékez­tet vendégeinkre. így a szekszárdi tanító­képző főiskola előcsarnokában kiállított mintegy húsz olajkép, amely ezúttal E. Goeva festöművésznő munkásságát is reprezentálja. A pasztellhatású, lírai ké­pek döntő többségének a tenger - min­den valószínűség szerint a Fekete-ten­ger - az ihletője. A háborgó, a nyugal­mas, a hajnallal ébredő, az alkony méla­búját visszhangzó viz napszakonként változó arca. Művészetét visszafogott színek, rejtőzködő fények - a homokpa­dok okker derengésében fuldokló csó­nakok, a fényt éjszakára magukba szívó parti kőépítmények jellemzik. Egyéni lá­tásmód, nagyvonalú ecsetkezelés, at­moszférateremtő erő különbözteti meg az e műfajban szokványos realista tájáb­rázolásoktól; a Fekete-tenger egyik le­hetséges üzenetét adva. B. R. Az egyik kaolinfigura A gyerekeknek is tetszenek a rajzok

Next

/
Thumbnails
Contents