Tolna Megyei Népújság, 1987. május (37. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-26 / 122. szám

2 NÉPÚJSÁG 1987. május 26. Kádár János köszöntése (Folytatás az 1. oldalról.) Kádár János válaszbeszéde Kedves Elvtársak, Elvtársnők! Tisztelt Barátaim! Helyénvalónak és illendőnek tartom, hogy magam is szóljak néhány szót, bár ez - a személyes vonatkozások miatt - számomra nem könnyű feladat. Losonczi elvtárs kimondta a bűvös számot: 75 éves lettem. Hosszú, s nehéz volt a megtett út mind személyi körülmé­nyeimet, mind társadalmi tevékenysége­met tekintve. Tizenkilenc éves korom óta veszek részt szervezetten, aktívan a munkásmozgalomban. Visszatekintve elmondhatom, hogy utam nem volt kanyargós, nem tért ki jobbra vagy balra. Egyenes út volt. Ha­sonlattal élve: talán olyan, mint a hullám­vasút, hepehupás, hol magasan emelke­dik, hol mélyen süllyed. így jártam én is az utamat, s talán elfogadható eredmény­nyel. Mi segített ebben? Mindenekelőtt az, hogy még fiatalemberként híve lettem a tudományos szocializmusnak, a marxiz­musnak, a szocialista eszméknek. Ezzel kapott életem vezércsillagot, amely segí­tett eligazodni dolgaimban, tennivalóim­ban. Nagy erőforrásom volt az is, hogy amikor fiatal munkásember létemre a kommunista mozgalomba kerültem, tag­ja lettem egy nagy közösségnek: a párt, a szocializmus hívei nagy közösségének. Ettől kezdve az élet viharaiban nem vol­tam többé szélfútta, hulló falevél, vagy amolyan magányos farkas. Ez a nagy kö­zösség nekem mindig segített, s mind a mai napig erőt ad. Még akkor is erőt adott, amikor fizikai értelemben el voltam szakítva attól a közösségtől, mert lélek­ben akkor is oda tartoztam. Még egy dolgot szeretnék említeni az embert segítő tényezők közül: nem ma­gam miatt, hanem azért, mert a mai viszo­nyok között talán nem mindenki - s fő­ként nem minden fiatal - érti, érzi a csa­lád jelentőségét. Pedig minden ember­nek szüksége van személyes háttérre, s ha van, az nagy erőforrás. Egy szülő, testvér, feleség, valódi társ, egyszóval olyan család, amelyben köznapokon még viták is lehetnek, ám a nagy dolgok­ban, jó és rossz időben, tűzön-vizén át ki­tartanak egymás mellett - ez nélkülözhe­tetlen támasz. Sajnálom, hogy ma ez az érték háttérbe szorult, lazulnak a családi kapcsolatok. Remélem, hogy a család, a családi közösség visszanyeri helyét igazi értékeink sorában. Különböző alkalmakkor szóba kerül­nek a személyi tulajdonságok is. Én úgy vélem, hogy zsenik, korszakos jelentő­ségű emberek századok mércéjével mérve is ritkán születnek. Többen van­nak, akik bizonyos tulajdonságokat, ké­pességeket tekintve kiemelkedőek, de azok sem túl sokan. Viszont több az átlagos képességű ember. S ezzel korántsem akarok bárkit is lebecsülni, de ez tény. Mi segíthet egy átlagos képességű embert? Az, amit hépköznap így szoktunk mondani: szük­ség van rá. Ez óriási hajtóerő. Eszembe jutott egy pálfai kisbirtokos, aki annak idején keményen ragaszko­dott földjéhez és nem nagyon akart be­lépni a szövetkezetbe. Ez nála majdnem emberi tragédiához vezetett. Másfél év múlva megint ott jártam, és legnagyobb meglepetésemre hallottam, hogy az illető a szövetkezet megbecsült tagja, sőt bri­gádvezető. Találkoztam vele és megkér­deztem: mi indította magát arra, hogy 63 éves korára vállalja a brigádvezetést? Gondolkodott, majd így válaszolt: azt mondták, hogy szükség van rám. Csak ennyi! S ez képessé tesz egy embert, hogy erejét megfeszítve még többet hoz­zon ki önmagából. Sokat segít a kötelességtudat is. Már munkásemberként megtanultam, a mun­kásmozgalomban még inkább: ha egy feladattal megbíztak, s azt elvállaltad, ak­kor minden erőddel azon legyél, hogy teljesítsd a megbízatást. Én eszerint él­tem és élek. Manapság sok emberben felvetődik, hogy van-e értelme a harcnak, a munká­nak? Az én életutam és élettapasztala­tom alapján állítom és bizonyítani is tu­dom, hogy igen, van értelme. Losonczi elvtárs említette, hogy én a régi időkben illegalitásban is dolgoztam. S amikor 1929-ben, 1930-ban már reálisan meg tudtam ítélni az ország helyzetét, akkor láttam, hogy az embereket a horthysta el­lenforradalmi rendszer, a kapitalizmus minden átka sújtja: a kizsákmányolás, a munkanélküliség, az éhbér, a falusi szegénység, a létbizonytalanság, és sok minden más, amely megkeserítette a munkások, a parasztok, az alkalmazot­tak, az értelmiségiek életét. Ha ezt a képet felidézem magamban és a mára gondolok, akkor azt kell mon­danom : van értelme a harcnak és a mun­kának, mert az óriási eredményeket ho­zott. A magyar nép a második világhábo­rút követő időszakban történelmi sikere­ket ért el. Megvetette egy új élet alapjait. Vége szakadt a kapitalista kizsákmányo­lásnak, a földesúri önkénynek. Kiegye­nesedhetett a dolgozó ember, a munkás, a paraszt, az értelmiségi öntudatra éb­redt, s az egyes embernek meg társadal­mi osztályának egyaránt méltósága lett. Népünk a szó igaz értelmében felszaba­dult, nemcsak a hitleri fasiszta megszál­lás, hanem a kapitalista rendszer alól is. Ez harcunk legnagyobb történelmi vív­mánya. Ezt a képet az idősebbek maguk előtt látják, a fiatalabbak azonban nem. De ne­kik is tudniuk kell: Magyarországot egy­koron Európa legelmaradottabb orszá­gai között tartották számon. Elmaradott­sága olyan nagy volt, hogy a felszabadu­lást követő munka és harc jelentős része ennek leküzdését célozta. Óriási ered­mény, hogy ez sikerült. S közben az élet- körülmények is megváltoztak. 1956-ban ismét mélypontra kerültünk. De abból is ki kapaszkodtunk. Anélkül, hogy a számok bűvöletébe esnénk, arra azért hivatkozhatunk, hogy 1960-hoz viszonyítva Magyarországon az ipar termelése háromszorosára, a me­zőgazdaságé kétszeresére növekedett, s az életkörülmények is ennek megfele­lően változtak. Gyarapodtak az emberek, bővült a személyi tulajdon, arányosan egybevetve még nagyobb mértékben, minta nyugat-európai fejlett tőkés orszá­gokban. Megfelelő színvonalú lett az ellá­tás, s bár egy időben még féltünk is - úgymond - a frizsiderszocializmus „ve­szélyétől” ma tény, hogy a családok csaknem 90 százalékának van hűtő- szekrénye, mosógépe, nem is beszélve a televíziókészülékről és sok minden más­ról. Minden harmadik család személy- gépkocsival is rendelkezik. Mindez a tör­ténelmi eredmények közé tartozik, ame­lyekért érdemes volt harcolni és dolgoz­ni. Kedves Elvtársak! Mai helyzetünket az jellemzi, hogy je­lentősek a vívmányaink, de érződnek a fejlődés gondjai is. Szemünkre vetik, hogy sokat foglalkozunk a gazdasággal. De mi műveltebb, egészségesebb, szín­vonalasan ellátott, szociális biztonság­ban élő lakosságot akarunk, s ennek alapja az eredményes gazdasági munka. Most az a feladatunk, hogy megtaláljuk a további kibontakozás útját. Ha kellő fe­lelősséggel fogunk hozzá, s hatékonyan dolgozunk, akkor végre is hajtjuk ezt a feladatot. Pártunk, munkásosztályunk, parasztságunk, értelmiségünk, népünk sokkal nagyobb nehézségeken is úrrá lett, s ha ésszel dolgozunk, tisztességgel végezzük munkánkat, akkor meg is talál­juk a kibontakozás lehetőségét és to­vább haladhatunk a szocializmus felépí­tésének útján. Most már nem érhetjük be csupán a talpon maradás programjával. Többről van szó! Meg kell szilárdítanunk az ala­pokat, hogy a gyorsabb fejlődés útjára léphessünk. Ehhez a szükséges feltéte­lek adottak: szilárd a rendszerünk, erő­sek a gazdasági alapok és nagyok a szellemi erőforrások. S mindez együtt jár az akarattal, azzal, hogy az emberek így nyilatkoznak: rendezzük ügyeinket, te­remtsünk rendet, haladjunk előre. Mi erre akarunk és fogunk építeni. Mi a pártban és az országban is tovább akarunk ha­A Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csának Elnöksége Kádár János elv­társat, a Magyar Szocialista Mun­káspárt főtitkárát a szovjet és a ma­gyar nép közötti testvéri barátság és mindenoldalú együttműködés fej­lesztésében szerzett érdemeiért, a béke és szocializmus megszilárdítá­ladni az eddigi irányba; még demokrati- kusabbá akarjuk tenni a pártéletet és az ország közéletét is, hogy az emberek minél nagyobb számban kapcsolódhas­sanak be a kérdések eldöntésébe. Javítanunk kell a pártmunkát, a mun­kastílust is. Most nekem úgy tűnik, hogy a pártéletben kicsit sok a szöveg, sok á for­malitás. Egy-egy kérdésen el tudunk me­rengeni esztendőkig. Ezen változtatni kell; ésszerűen, bürokráciamentesen kell dolgozni. A reformok útján akarunk haladni. A pártnak, az ország vezetésének szembe kell néznie a reális valósággal, a szocia­lista építés napi kérdéseivel, s az új kér­désekre meg kell tanulni új módon vála­szolni. Ez a reformok sorozatából áll. A forradalmon belül a szó tudományos értelmében még egy forradalmat csinálni nem lehet, csak ellenforradalmat. De a forradalom nyitotta úton az előrehala­dáshoz reformokra van szükség. Új és új megoldásokat kell kutatni és a párt szün­telenül ezt tette és teszi a jövőben is. Eh­hez kérünk támogatást a dolgozó töme­gektől, az ország lakosságától. A feladat ismert: előbb kell megtermel­ni azt, amit azután elosztunk. A szocialis­ta elvek érvényesítését kapcsoljuk össze az érdekeltséggel. A fejlődésnek olyan szakaszában vagyunk, amikor önmagá­ban sem az öntudat, sem az érdekeltség nem elegendő. Mindezekre gondolva szólok arról - s nem akarok általános érdemekből ma­gamnak tőkét kovácsolni, de talán nem értenek félre -, hogy amit a munkáspárt a felszabadulás idején ígért, azt minden hi­bák ellenére alapjában teljesítette. S amit 1956 végén a megújított vezetés ígért azt is betartotta. így kellett lennie, s így kell lennie a jövőben is. A párt erejét az egy­ségből meríti, ami kiállásban, cselekvés­ben nyilvánul meg, s e cselekvés feltéte­leit kell megteremteni. Nem változott szövetségi politikánk sem, ugyanazt tesszük, amit eddig, de még jobban. Ne feledjük, hogy ez a szö­vetség hogyan és mire született. Párton- kivüli barátainkkal, a munkásokkal, a pa­rasztokkal, az értelmiségiekkel a népi hatalom, a szocialista társadalmi rend alapjainak megvédésére és továbbfej­lesztésére, a nemzet becsületének visz- szaszerzésére és gyarapítására, a nép és a nemzet boldogulására szövetkez­tünk. S ezen az alapon fogjuk tovább erő­síteni szövetségi politikánkat. Emellett kell kiállniuk a kommunistáknak, s arra kérjük szövetségeseinket, barátainkat: csatlakozzanak ehhez a valóban népi programhoz, hiszen jól tudjuk, hogy a szocializmus híve nemcsak az, akinek párttagsági könyv van a zsebében. Javíthatatlan optimista vagyok - mondják rólam. Igen, ilyen vagyok, ilyen a világnéze­tem, ezt diktálják élettapasztalataim. Min­dig, minden helyzetben bizakodtam, hogy lesz ez még másképp, jobban is. S ezen nem változtatok a jövőben sem. Köszönöm a figyelmüket, köszönöm, hogy jelenlétükkel megtiszteltek. sához nyújtott jelentős hozzájárulá­sáért, 75. születésnapja alkalmából az Októberi Forradalom Érdemrend­jével tüntette ki. A rendeletet A. Gro- miko, a Szovjetunió Legfelsőbb Ta­nácsa Elnökségének elnöke és T. Mentesasvili, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsának titkára írta alá. Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitká­ra Nicolae Ceausescunak, az RKP főtit­kárának, Románia köztársasági elnöké­nek meghívására hétfőn délelőtt hivata­los baráti látogatásra Bukarestbe érke­zett. Útjára elkísérte felesége, Raisza Gorbacsova, továbbá Vagyim Medve- gyev, az SZKP KB titkára. A bukaresti repülőtéren a szovjet veze­tő ünnepélyes fogadtatására megjelent Nicolae Ceausescu, felesége, Elena Ceausescu, valamint számos más ma­gas rangú román párt- és állami vezető. A szovjet vendégek szálláshelyére ér­ve Mihail Gorbacsov és Nicolae Ceau­sescu - feleségeik társaságában - rövid baráti megbeszélést tartott. A kora délutáni órákban az SZKP KB Ünnepi küldöttközgyűlésre került sor tegnap délután a bonyhádi Vörösmarty Mihály művelődési ház színháztermé­ben, melyet abból az alkalomból tartott meg a helyi Pannónia Termelőszövetke­zet, hogy előző esztendei gazdálkodásuk elismeréseként kitüntetést vehettek át. Az ünnepi küldöttgyűlésen részt vett Mátyás István, a megyei tanács elnökhe­lyettese, Vanya György, a Bonyhádi Vá­BUDAPEST - Robert Graf osztrák szö­vetségi gazdasági miniszter május 24-én és 25-én - a BNV megtekintésére - Magyarországon tartózkodott. Fogadta őt Marjai József miniszterelnök-helyet­tes, megbeszélést folytatott Veress Péter külkereskedelmi miniszterrel és Kapolyi László ipari miniszterrel. n A májusi béke- és barátsági hónap ke­retében központi kitüntetési ünnepséget rendeztek hétfőn az Országos Béketa­nács székházában. Az ünnepségen az Országos Béketanács kitüntető jelvényét 54-en vehették át, emlékplakettel jutal­mazott hét közösséget és emléklapot adományozott tíz személynek. A kitünte­téseket Sztanyik B. László, az OBT elnö­ke adta át. BERN - Dr. Várkonyi Péter külügymi­niszter, aki hivatalos látogatást tett Svájc­ban, hétfőn megbeszélést folytatott ven­déglátójával, Pierre Aubert-tel, a Svájci Államszövetség elnökével, külügymi­niszterrel. TENGIZ - Kapolyi László ipari minisz­ter Somogyi László építésügyi és város- fejlesztési miniszterrel, valamint Bartha Ferenccel, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok titkárságának vezetőjével munkalátogatást tett a Szovjetunióban, Tengizben, ahol államközi szerződés alapján 2700 magyar szakember dolgo­zik egy kőolaj- és földgázfeldolgozó léte­sítmény kialakításán. VARSÓ - „Van lehetőség az áttörésre a fegyverzetcsökkentésről és a biztonsá­gi kérdésekről folyó kelet-nyugati pár­beszédben” - mondotta a lengyel televí­ziónak adott vasárnapi interjújában Ed­ward Kennedy szenátor, aki a lengyel főtitkára kíséretének tagjaival együtt ko­szorút helyezett el a szovjet, valamint a román hősök emlékművén és Lenin szobránál. Ezután a Román Államtanács székhá­zában megkezdődtek Mihail Gorbacsov és Nicolae Ceausescu hivatalos tárgya­lásai. Az első megbeszélés végeztével Nico­lae Ceausescu díszvacsorát adott a szovjet vezető tiszteletére. Ezen mindket­ten pohárköszöntőt mondtak. Raisza Gorbacsova a nap második fe­lében külön programot bonyolított le. Lá­togatást tett egy kötöttárugyárban, felke­reste a román főváros egyik óvodáját, to­vábbá megbeszélést tartott a Román Or­szágos Nőtanács vezetőivel. rosi Pártbizottság titkára, Ezer Mihály, a városi tanács elnöke, és Barsi Mihály, a Teszöv titkára. Az 1986. évi gazdálkodási esztendő kiemelkedő eredményei elis­meréseképpen a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium valamint a Termelőszövetkezetek Országos Taná­csa elnöksége elismerő oklevelét vehette át dr. Solymosi József, a szövetkezet el­nöke Mátyás Istvántól. parlament meghívására folytatott néhány napos tárgyalásokat Lengyelországban. HAVANNA - Fidel Castro kubai ál­lamfő abban az interjúban - amely hétfőn jelent meg a Francia KP lapjában, a L’Hu- manité-ban - nevetségesnek mondta azokat a nyugati állításokat, miszerint 15 000 politikai fogoly lenne a szigetor­szágban. Néhány száz ellenforradalmárt tartanak fogva a kubai börtönökben, mert háborús bűnöket, szabotázsakció­kat követtek el, a CIA ügynökeiként hatol­tak be az országba - hangsúlyozta Fidel Castro. PEKING - Kim lr Szén, a Koreai Mun­kapárt Központi Bizottságának főtitkára, a Koreai Népi Demokratikus Köztársa­ság elnöke hétfőn befejezte ötnapos hi­vatalos baráti látogatását Kínában és kü- lönvonattal hazaindult Tiencsinből. WASHINGTON - Nyugat-Európába utazott Caspar Weinberger amerikai hadügyminiszter. Részt vesz a NATO- hadügyminiszterek brüsszeli tanácsko­zásán, de előzőleg Bonnban tárgyal Manfred Wörnerrel, az NSZK hadügymi­niszterével. Weinberger - a The Wa­shington Times értesülése szerint - min­denképpen ki akarja vívni, hogy a tagál­lamok évente legalább három százalék­kal növeljék katonai kiadásaikat. BAGDAD - Az amerikai hadügy- és külügyminisztérium közös vizsgálóbi­zottsága hétfő délután Bagdadba érke­zett. A távközlési, légügyi és fegyverszak­értőkből álló nyolctagú csoport felada­ta, hogy fényt derítsen a Stark fregatt el­len a Perzsa-öbölben május 17-én vég­rehajtott iraki légitámadás körülényeire. Az akció következtében 37 amerikai ten­gerész meghalt. Az SZKP KB üdvözlete Kádár Jánoshoz Az SZKP Központi Bizottsága üdvözle- Szocialista Munkáspárt főtitkárához. Az tét intézett Kádár Jánoshoz, a Magyar üdvözlet szövege a következő: Drága Kádár János elvtárs! Jeles jubileuma napján a Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága, valamennyi szovjet kommunista szívélyes üdvözletét és legjobb kívánságait küldi Önnek. Az Ön életútja, a forradalmár és kommunista életútja - méltó példája a marxiz- mus-leninizmus eszméi iránti hűségnek, a munkásosztály ügye szolgálatának, a né­pe sorsa iránt érzett magas fokú felelősségnek. A szocializmus létrejötte és megszi­lárdulása Magyarországon, az országnak a gazdasági és kulturális fejlődésben, a szocialista demokrácia tökéletesítésében elért eredményei, a nemzetközi közösség­ben élvezett tekintélye megbonthatatlan kapcsolatban áll az Ön alkotó gondolkodá­sával és önfeláldozó, sokoldalú tevékenységével. Hosszú évek óta a Magyar Szocialista Munkáspárt élén felbecsülhetetlen mérték­ben hozzájárult a szocialista közösség, annak intézményei és mai együttműködési formái fejlesztéséhez. Méltán örvend nagy tekintélynek a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomban, a forradalmi erők akcióegységéért és összeforrottságáért folytatott fáradhatatlan harcával kivívta a világ kommunistáinak mély tiszteletét. A kommunisták, az egész szovjet nép országunk hű barátját, a következetes inter­nacionalistát, a pártjaink és népeink közötti mindenoldalú együttműködés fejleszté­sének aktív harcosát tiszteli az Ön személyében. Ön többször járt a Szovjetunióban. Találkozásai mindig a szovjet és magyar kommunisták közötti barátság, őszinteség, bizalom és elvtársi viszony megszilárdítását szolgálják. A szovjet emberek érzéseit kifejezve kívánunk Önnek, drága Kádár elvtárs, jó egészséget, frissességet, újabb sikereket a béke és a szocializmus javára, a testvéri magyar nép érdekében kifejtett tevékenységében. A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága A MÉM elismerő oklevelét kapta a Pannónia Téesz Rangjához méltó gazdálkodással PANORÁMA Mihail Gorbacsov Nicolae Ceausescu kíséretében Bukarestben ellép a díszszá­zad előtt. A háttérben Elena Ceausescu és Raisza Gorbacsova. (Telefotó) Gorbacsov Bukarestbe érkezett

Next

/
Thumbnails
Contents