Tolna Megyei Népújság, 1987. május (37. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-04 / 103. szám
1987. május 4. 4 “NÉPÚJSÁG ON KERDEZ Levélcímünk: 7101 Szekszárd, Postafiók: 71 Létesíthet-e magánszemély idősek klubját? Egy olvasónk - aki kérte, hogy nevét lapunkban ne közöljük - arról érdeklődött, hogy összkomfortos családi házban, falun, lehet-e öregek gondozását vállalni, illetve napközit létesíteni? Ennek mik a feltételei? A Tolna Megyei Tanács V. B. egészségügyi osztályáról dr. Tóth Rudolf csoportvezető válaszolt:- A területi gondozásról szóló 10/ 1986. (IX. 24.) Eü. M. számú rendelet 15. paragrafus (3) bekezdése konkrétan foglalkozik az idősek klubja - régi nevén az öregek napközi otthona - létesítésével és itt létesítőként nem tanácsi szerveket is említ, az alábbiak szerint: „A nem tanácsi szerv által létesített idősek klubja az intézmény fekvése szerint illetékes községi, nagyközségi tanács végrehajtó bizottsága szakigazgatási szerve, illetőleg a városi tanács végrehajtó bizottsága szociálpolitikai feladatot ellátó szakigazgatási szerve által kiadott működési engedély alapján működhet. Az engedély akkor adható ki, ha a zavartalan működés feltételei biztosítottak.” Jogilag tehát lehetséges magánszemélynek is működtetni idősek klubját, azonban mindazokat a feltételeket biztosítani kell, amelyeket a tanácsok is biztosítanak saját intézményeikben. Gondolok itt a közegészségügyi, higiénés előírásokra, megfelelő nagyságú alap- és légtérre, kétnemű mosdóra, kötelező orvosi ellátásra. Mikorra várható javulás? Finta Istvánná szekszárdi olvasónkkal együtt 1986. november 24-i lapunk Ön kérdez - mi válaszolunk rovatában már olvashattunk a Bethlen Gábor és a Bocskai utcák helyzetéről. A kérdés, hogy mikor lesz rend ezekben az utcákban a gyalogjárda, az úttest hiánya, valamint a Séd patak szennyezettsége miatt merült fel. A válasz a két utca lakói részére nem volt kielégítő, s ebben a gyalogjárda és az úttest kiépítéséről szó sem esett. Mint olvasónk ezen leveléből kitűnik, e városrészen szennyvízcsatorna-hálózat nem lévén, nemcsak a szemét, de a szennyvíz is a patakba kerül. Örvendetes dolog, hogy épül, szépül a város, de ezeken a helyeken sem gyalogjárda, sem út nincs. A vízvezeték-hálózattal is nagyon sok a gond. A kb. 12 évvel ezelőtt, már akkor is használtan lerakott rozsdás csövek miatt rendkívül sok volt a csőtörés mindkét utcában. A csöveket folyamatosan kicserélték újakra a Bocskai u. 35. számig, a visszalévő 2-300 méter cseréje azonban elmaradt. Évről évre türelmesen vártak, hogy változik valami, de hiába. Szekszárd Város Tanácsa elnöke, Kovács János válaszolt a levélre:- Az 1987-es évben tervezünk 10 földes, vagy nagyon leromlott állapotú utcában útépítést és ezzel együtt a szennyvízvezeték kiépítését. A Bocskai utca szerepel ezek között, itt út, szennyvízvezeték, gázvezeték épülne, ameny- nyiben a lakosság a reá eső építési költséget vállalja. A terveink szerint a Bocskai utca közművei két ütemben épülnének meg, mivel a lejtési viszonyok miatt az utcában szennyvízátemelőt kell építeni. Az első ütemben, amely 25 tulajdonost érint, 1560 négyzetméter út, 670 fm szennyvízvezeték és a gázvezeték. Levelében az olvasó írja, hogy az elöregedett vízvezetékszakasznak csak egy részét cserélték ki, jóllehet a sok csőtörés indokolná a teljes cserét. Erre - a Tolna Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat terveit ismerve még az idén, a vállalat beruházásában - sor kerül. Az építési munkák elvégzése után - a lakosság hozzájárulását feltételezve - a város e régi területén is városi körülmények között élhetnek az ott lakók. Három kérdés szemétszállításról Kárpáti Ferenc szekszárdi olvasónk három kérdésével kereste meg szerkesztőségünket. Mint elmondta: egy tanácsi rendelet kimondja, hogy a szemétszállítási díj helyiségenként 8 forint. Mi indokolta a szemétszállítási díj ily módon történő kialakítását? Miért nem az egységnyi szeméttároló (kis, illetve nagy kuka), vagyis az elhordott szemét alapján történik a díjfizetés? A harmadik kérdése pedig: mikor szüntetik meg azt, hogy a hulladék egytized része kihullik a beöntés során?- A díjat az ÉVM kommunális főosztálya által 1980-ban kiadott irányelvnek megfelelően határoztuk meg, álláspontom szerint - megnyugtatóan - írja válaszleveleiében Kovács János, Szekszárd Város Tanácsa elnöke, majd így folytatja: A díj közvetlenül nem függhet az elszállított szemét mennyiségétől, ugyanis abban az esetben az edények minden ürítésekor meg kellene mérni a térfogatukat, ami jelentősen drágítaná a szállítást. Az edényzet típusától függően szintén nem tudjuk a díjakat kalkulálni, mert a kihelyezett edények száma, illetve az egy-egy edényt használók köre - városi viszonylatban - szinte naponta változik. Ezek figyelembevételével szabályoztuk a lakás méretétől függően a szemétszállítási díjat. A felvetett gondot úgy kívánjuk megoldani - a szemét kihullásának megszüntetésére -, hogy a jelenlegi Skoda Bobr típusú járműveket más típusra cseréljük, mert ennél - konstrukciós okok miatt - óhatatlan a kiszóródás. rr*“ Ml VÁLASZOLUNK Egyes szolgáltatási tevékenységekkel kapcsolatos várakozási időről szól a Minisztertanács 9/1987. (III. 28.) számú rendelete, amely szerint a szolgáltató a megrendelő kívánságára és a vele történt megállapodás alapján olyan időpontban köteles megkezdeni a szolgáltatást, hogy a megrendelő várakozása ne haladja meg a kettő, de legfeljebb a négy órát, a megállapodásban kikötött várakozási időt a szolgáltató köteles nyilvántartani és erről a megrendelőnek kívánságára írásban igazolást adni. Külön is felhívjuk a figyelmet a jogszabálynak arra a rendelkezésére, amely szerint a szolgáltató a megrendelőnek kötbért köteles fizetni, ha a megállapodás szerinti időpontot követően érkezik a helyszínre, vagy a szolgáltatás elvégzése érdekében nem jelenik meg. A rendelet 1987. szeptember 1 - én lép hatályba, rendelkezéseit pedig abban az esetben kell alkalmazni, ha a szolgáltató olyan településen végzi tevékenységét, ahol telephelye van. A magánerőből házilagosan végezhető építési munkákról szóló korábbi jogszabályt módosítja az építésügyi és városfejlesztési miniszter 1/1987. (III. 28.) ÉVM számú rendelete, meghatározza a házilagosan végezhető építési munkák körét, ezek mértékét, részletesen előírja a műszaki vezető feladatait, azt is, hogy ezt a feladatot csak arra jogosult szervezetek megfelelő szakképesítéssel és gyakorlattal rendelkező személyek láthatják el. Kiemelten utalunk a jogszabálynak arra a rendelkezésére, amely szerint a műszaki vezető lakóépület esetében köteles az ott megjelölt munkák megépítését azok vakolattal vagy burkolattal való eltakarása előtt legalább öt nappal az építési engedélyt megadó építésügyi hatósághoz bejelenteni és ezt a munkanaplóba bejegyezni. Az építésügyi és városfejlesztési miniszter 2/1987. (III. 28.) ÉVM számú rendelete az építőipari kisipari tevékenység gyakorlásáról szóló korábbi jogszabályt módosítja, a 3/1987. (III. 28.) ÉVM számú rendelete pedig a magánerőből történő társas- és csoportos lakóházépítésekről szóló korábbi rendeletet. Szabályozásra került a mestervizsgával és iparigazolvánnyal rendelkező kőműves kisiparos által elvégezhető munkák köre, az ácsállványozó kisiparos által felelős műszaki vezető irányítása és ellenőrzése mellett végezhető munkák köre, és természetesen az is, hogy mely esetekben mellőzhető külön felelős műszaki vezető alkalmazása. Az állampolgárok részére történő értékesítés céljára végzett lakóház- építéssel kapcsolatban a jogszabály előírja, hogy ki, milyen szervezet milyen szervezési, építtető, beruházó, építéstervezési, értékesítési feladatokat láthat el, azt is, hogy az építőközösségi szerződésnek mit kell tartalmaznia. Az említett jogszabályok a Magyar Közlöny idei 11. számában olvashatók. Indokoltnak tartjuk felhívni a figyelmet a Társadalombiztosítási Közlöny idei 2. számában megjelent arra a tájékoztatóra, amely a felszámolási eljárással, a felmondási idő meghosszabbításával és az elhelyezkedési támogatás folyósításával kapcsolatos egyes társadalombiztosítási kérdésekről szól, s amelyből figyelemfel- híváskéntjtt csupán az alábiakat idézzük: „Betegségi és anyasági ellátás (táppénz, terhességi-gyermekágyi segély, gyermekgondozási díj) nem jár a felmondási időnek arra az időtartamára,-amelyre a dolgozót felmentik a munkavégzés alól. Erre az időre gyermekgondozási segély sem jár.” DR. DEÁK KONRÁD Antisztatikus védelem A műszaki igényeknek megfelelően manapság olyan mikroelektronikus páramentesítő berendezéseket használnak egyes üzemekben, amelyek akár százszázalékosan is kivonhatják a levegő páratartalmát. A száraz mikroklíma azonban újabb gondot okoz: a munkások ruházata, főleg a műszálakból, de a természetes szálakból készült is oly mértékben feltöltődhet sztatikus villamossággal, hogy a gépek, berendezések súlyosan megsérülhetnek az áramkisüléstől, amikor a munkások megérintik őket. Antisztatikus kisülésekkel és más intézkedésekkel eddig nem sikerült orvosolni ezt a panaszt. Angol kutatók azt javasolták: vonják be szén-műanyaggal a veszélyeztetett üzemek falait. Ez a pzéntartal- mú műanyag villamos vezető lévén „felszívja” a sztatikus villamos töltéseket. Dédapáink víg kedélye Megbocsátja talán a Tisztelt Olvasó, ha két szomorú bejelentéssel kezdem - a cím ellenére - ezt a mai írást. Az első: sajnos, a régi újságokban lelt májusi humor napjainkra elvesztette időszerűségét. A másodikat már a Bonyhád és Vidéke hetven éve megjelent május 5-i számából idézem: „Meghalt Olcsó János. A magyar fogyasztó közönség fájdalomtól és keserűségtől összefacsarodott szívvel tudatja, hogy hőn szeretett barátja és pártfogója, Olcsó János úr, a „Nálammindenol- csónkapható” gyalogvállalat és krumpliszövetkezet érdemekben megsoványo- dott tulajdonosa, a beállott drágaság következtében, hosszas szenvedés, kínlódás és az utolsó kenet áhítatos fölvétele után, jobblétre szenderült. Búcsút vett ettől a gyászos földi planétától, ahol az olcsóság végleg megszűnt. A drága halott kihűlt porait - fölemelt helyárak mellett - a Halál Ellen Nincs Orvosság nevű gyászvállalat már a megdrágult díjszabás mellett helyezte örök pihenőre az Odalent Már Nem Fáj Semmi nevű köztemető egyik, még alku tárgyát képező sírgödrébe. Csöndes részvét és koszorúk mellőzése kéretik: a régi árban. Az örök világosság fényeskedjék neki. Az talán nem drágult meg. Föltámadunk! Agyász- baborult fogyasztók.” Harminchárom évvel a bonyhádi gyászjelentés előtt ugyancsak a régi időkön merengett Kálmán Dezső a Tolnamegyei Közlöny 1874. május 23-i számában: Nos, Ábrahám - kérdező egy katonai kitűnőség 1862-ben az öreg hand- lét (ószerest) - mondja csak: mikor volt jobb a világ, hajdan-e vagy most? - Jaj, exelencziás uram, hátrafelé megyünk mi országostul, mint a rák. Mikor kisgyerek voltam, az volt a divatos nóta: Van neki, van neki, van. Mikor legénnyé lettem, akkor már aztdanolták: Ha nincs neki, majd lesz neki. És most! Mindenki azt a nótát fújja: Jaj de fáj! Bizony ezt danolhatjuk most is. Hanem azért a magyar ember csak nem tudja a háztartását a körülményekhez alkalmazni. - Mennyi jövedelme van méltóságodnak évenként? - kérdék az öreg B. grófot 1856-ban az adóbehajtók. - 25 000 forint. - És mennyit költ méltóságod évenként? - 35 000 forintot. - Uram s én istenem! - sopánkodik az érdemes beamter (hivatalnok), - hogy lehet így gazdálkodni? - Hát egyesült erővel, mint a magas kormány - veté vissza nevetve a gróf...” Persze, ha azt nem is tudom, élnek-e a grófnak ma leszármazottai, azt olvastam, hogy a régi időkben sem egyformán érintette az embereket „az árszínvonal mozgása.” Tanúm a Szekszárd Vidéke 1898. május 28-i száma. „Olyas valaki is van városunkban, aki a mostani nagy drágaságnak - örül. A kávéházban a minap a drágaságról beszéltek. Az egyik vendég egy darabig csak hallgatta a diskurzust, de azután megjegyezte: - No az igaz, hogy nagy a drágaság, s ez szomorú ránk nézve, de én mégis örülök nek! - Csak nem? - De bizony! - Hát miért? - Miért? Tavaly a pékinas korán reggel nagy garral, nagy lármával állított be a lakásomba, letette a kifliket és olyan zajt ütött, hogy mindig felvert a reggeli szen- dergésből. Mióta azonban drágaság van, legalább tudok a pékinastól aludni... - Hogyhogy? - Úgy, hogy most a gyerek a kulcslyukon adogatja be a kifliket.” A nehéz idők azonban megtermik a maguk furfangos embereit is, nemcsak az apró örömök kedvelőit. A Tolnamegyei Közlöny 1899. május 7-i száma A temesvári basa négy milliója címmel egy ilyen találékony atyánkfiáról adott tudósítást: „Temesvár város polgármesteréhez »nagyjelentőségű« levél érkezett a napokban. Egy Bakó Kovács nevű Tolna megyei ember írta, aki figyelmeztette a polgármestert, hogy a vár péterváradi kapuja tövében Ali basa, Temesvár utolsó parancsnoka, 1717-ben 4 millió értékű arany hadi kincset ásatott el. Az el- ásás abban az órában történt, amikor Savoyai Jenő herczeg seregeinek a várba való behatolása már bizonyos volt. E történeti visszaemlékezésnél, (mely egy meglehetősen ösmert néphagyományon alapszik), még érdekesebb a levél második része. Ebben Bakó Kovács így ír: »Három esztendeig szolgáltam császáromat és királyomat, és ebből a három évből tizennyolc hónapokat az Temesvári várban töltöttem. Ott sokszor nagy szo- rongatásokat érezék, csakhogy akkor még nem tudtam mire vélni, mitől van az, hogyha én az péterváradi kapun kisétálok, mindig húzta valami befelé a szívemet. Csak egyszer, tudom, hogy oda néztem, és elvette a szemem világát, olyan fényes volt. Most már tudom bizonyosan, hogy a péterváradi kapu körül hol van az török basa 4 millió aranya. Mit ad érte a város - folytatja reális fordulattal Bakó -, ha megmutatom, hol kell ásni? Meg is mutatom, hanem előbb tessék vagy 25 forintot küldeni az útiköltségemre, mert Temesvár messze van Szekszárdhoz. Isten engem úgy segéljen, megtalálom azt a kincset, hacsak már más valaki hamarább meg nem találta!« Az erősen kétértelmű ígérettel végződő levél Temesvár polgármesterét igen kellemesen lepte meg, a 25 forint útiköltséget azonban nem előlegezte meg az érdekes vállalathoz.” Egy másik „vállalat”-hoz, mai szóval vállalkozáshoz azonban megelőlegezték azt a jóval kisebb összeget annak a majálisnak a résztvevői, akik két héttel később mulattak Szekszárdon. A legényegylet „pünkösd másnapján, a Mutschenbacher-féle, vasúti vendéglő kertjében Garai zenekarának közreműködésével, szavalattal, világpostával, confettivel és szerpentinnel egybekötött majálist rendezett. A mulatság du. négy órakor vette kezdetét confetti-és szer- pentindobálással, eközben kihirdettet- vén a világposta, megindult a tréfás levelezés, mely igen mulatságos dolognak bizonyult. A hangulat emeléséhez nagyban hozzájárult egy pompásan kieszelt tréfás csíny, mely rendkívül megkaczag- tatta a jelenvoltakat. Az udvar egyik részében ugyanis rejtélyesen elfüggönyözött kis bódé állott, melynek bejárata fölött hatalmas betűkkel »Magyarok bejövetele« felírat ékeskedett. Midőn a rendezőség egyik tagja sokat jelentő pillantások kíséretében kikiáltotta, hogy két krajczárért megtekinthető, a közönség legnagyobb része lázas sietséggel szedte elő és fizette le garasait, s a várakozástól dagadozó kebellel, egymást szorítva előre, igyekezett mielőbb bejutni. Belépve azonban valami körkép-féle helyett tekintetük egy lampion halvány fénye által megvilágított feliratra esett, mely a másik oldalon levő kijárat fölött díszelgett, s ke-, rekre nyílt szemekkel olvasták, hogy ott pedig »Magyarok kimenetele« vagyon. Természetesen a másik pillanatban óriási hahota közepette rohantak kifelé, miáltal nagyon soknak kíváncsiságát felcsigázták s a látottakat magyszerűnek állítván, többeket beugrattak...”. Egy vidám majálison aligha érheti szemrehányás a rendezőket az efféle tréfákért, nem úgy, mint a két évvel később lezajlott bírói tárgyaláson a Tolnamegyei Közlöny 1901. május 20-i számának ötödik oldalán: „Indokolatlan szemrehányás. Bíró: - Ön még eddig büntetve nem volt, nem szégyenli, hogy öreg napjain lopáson érték? Vádlott: - Tetszik tudni, az előző lopások alkalmával nem csíptek meg...”. Dr. TÖTTÖS GÁBOR Tolvaj és árnyéka (Martin rajza)
