Tolna Megyei Népújság, 1987. május (37. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-23 / 120. szám

6 Képújság

1987. május 23.

MÚLTUNKBÓL- Ahányszor az irodájában járok, megcsodálom ezt a szép, régi faliórát Csendesen, megnyugtató ketyegéssel, fáradhatatlanul működik, valamiféle meghittséget áraszt Akár lehetne az önök munkájának jelképe, hiszen úgy tapasztaltam, az osztály tevékenységét nem éppen az eseménytelenség jellemzi.- Korántsem. Ennek bizonyítására, pusztán a felsorolás szintjén megemlíteném a hozzánk tartozó feladatok közül a legismertebbeket és a leggyakoribbakat. Foglalkozunk lakossági adóügyekkel, általában az adóztatással, összefogjuk a megye költségvetését, feladatunk a költségvetés tervezése, a tanácsi költségvetéssel rendelkező szervek gazdasági tevékenységének ellenőrzése is. Mi végezzük a tanácsi vállalati, felügyeleti gazdasági ellenőrzéseket, a termelőszövetkezetek pénzügyeivel is foglalkozunk. Összefoglalva azt mondhatom, minden hozzánk tartozik, ami pénzzel, pénzgazdálkodással kapcsolatos.

a pénzt, ahol a legszükségesebb. A tapasztalatok szerint a tanácsok döntő többsége tud élni ezzel a lehetőséggel. Még valami. A bevezetett új gazdasági rend arra készteti a tanácsokat, hogy ne csak igazgassanak, hanem gazdálkodjanak is. Nagyobb jelentőséget kapott a gazdasági tevékenység, mint az előző időszakban. Takarékosabbak, megfontoltabbak lettek. S előny az is, hogy a takarékos gazdálkodás következtében a maradék pénzből a helyi tanácsok tartalékot képezhetnek, erőt gyűjthetnek a nagyobb anyagi befektetést igénylő feladatokra. Fontos lett a meggondolt költekezés azért is, mert szigorodtak a hitelfeltételek. A tavalyi évben még felvehettek a helyi tanácsok úgynevezett gazdálkodási előleget a be nem fejezett feladatok anyagi fedezésére. Ez kamatmentes volt. Ha ilyen előleget nem kaptak, segített a megyei tanács. Most már a tanácsi támogatás keretei is szűkültek és a gazdálkodási előleg is megszűnt. 1987-től elvileg korlátlanul vehet fel a tanács kölcsönt az OTP-től, költségvetése arányában, de csak hétszázalékos kamatra.- Ez így van. A lakosság fejlődést, eredményeket vár. Anyagilag erre szívesen áldoz, vagy ezért szívesen végez társadalmi munkát. Pont ezek azok a dolgok, amelyekre sajnos nem mindig jut pénz a mai időkben. Tudomásul kell venni, hogy a tanács nem képes a teljes igények kielégítésére.- A közvéleményt erősen foglalkoztatja a személyi jövedelemadó kérdése és a vagyonadó, főleg azért, mert eléggé nagy vonalakban és még kialakulatlanul ismertették az emberekkel a jövendő rendelet tartalmát- A személyi jövedelemadóval kapcsolatban konkrét összegeket, paramétereket nem tudok mondani. Azt határozottan leszögezhetjük, hogy a bérből és fizetésből élőket nem fogja hátrányosan érinteni. A béreket úgy alakítják, hogy a bruttó keresetet megnövelik, és az ebből levont adó után a kézhez kapott összeg nem lehet kevesebb, mint annak előtte. Azok viszont, akik több forrásból származó jövedelemmel rendelkeznek, másodállással, vagy gmk- ból származó pénzzel, a kereseteket ösz- szeadják, és ez lesz a megadóztatott ősz- szeg alapja. A vagyonadó kapcsán sokan félreértik a kormányzat célját. Senkit nem fognak zaklatni, nem mennek oda mondjuk a frissen épült családi házhoz, és kezdik faggatni a tulajdonost, hogy miből tellett erre. Az adóhatóság a vagyoni gyarapodást vizsgálja felül jelenleg minden megyében, és a kirívó vagyonokat ellenőrzik, persze kellő tapintattal és előkészítéssel. Tehát először mindig az adóhatóság rendelkezésére álló iratokat tekintik át, és lehet, hogy már ekkor bebizonyosodik, hogy indokolatlan a vizsgálat. Ha az eredmény nem egyértelmű, akkor keresik fel csak a tulajdonost. S hogy méginkább megnyugtassam a kedélyeket, ez a bizonyos vizsgálódás, vagy ellenőrzés csak az ötmillió feletti házingatlan és a hárommillió forint érték feletti nyaralók esetében kötelező. Nos, ilyen a megyében egy sem akad. Az eddigi felméréseink ezt bebizonyították.

I- Beszéljen most egy kicsit saját magáról is. Hogyan lesz valakiből megyei pénzügyi osztályvezető?- Tizennyolc éves korom óta vagyok tanácsi dolgozó. A szekszárdi járási tanácson kezdtem, dolgoztam az illetékhivatalban, 1966-tól pedig itt, a megyei tanácsom, mint revizor. Megint az illetékhivatal következett 1976-ban, de akkor már mint hivatalvezető mentem vissza, innen kerültem újra a megyei tanácsra osztályvezető helyettesnek. Aztán amikor elődömet, Ribling Ferencet, a megyei tanács általános elnökhelyettesének választották, én kerültem a helyére.

I- Mit jelent főnöknek, vezetőnek lenni?- Amikor az ember nem főnök, akkor az szeretne lenni. Amikor az lesz, ezt sokszor megbánja. Sokkal több a gond, mint helyettesként, szélesebb területet kell áttekinteni, átlátni. Természetesen a munka is több így. Többször találkoztam ügyfelekkel, szervek vezetőivel, helyi tanácsok képviselőivel. Úgy mondanám, hogy szélesebb körű diplomáciai tevékenységet kell folytatnom, mint helyettesként. Kevesen mondhatják el viszont, amit én, hogy sok fiatal, jól felkészült, szakképzett munkaerőre támaszkodhatnak a munkájuk során. Tehát nagyon jó kollektívával, munkatársakkal dolgozom együtt.

I- Kérem mondjon néhány szót a családjáról is.- Feleségem pedagógus, két gyerekünk van, a fiúnk repülőgépszerelőnek tanult, ő már dolgozik, a lányunk most harmadikos gimnazista. Szeretünk utazni, van egy kis tanyánk, szőlőnk, oda az egész család szívesen kijár. Saját hobbimról még annyit, hogy nagyon szeretek horgászni, és halat is fogok, elég gyakran. Kedvenc „halászterületeim” Paks és Sötétvölgy.

I- Kívánom, hogy jó erőben és egészségben végezze tovább a munkáját, s hogy a „horgászszerencse” se hagyja el. Köszönöm a beszélgetést

WENTER MARIANN

A gazdasági világválság kellős közepén a magyar munkásosztály aktív védelmi harcot folytatott a politikai jogainak védelméért, az amúgy is igen alacsony életszínvonalának megtartásáért, a válság terhei reáhárításának megakadályozásáért. Emlékeztetőül említsünk néhány adatot a munkásság harcából:

1931. január 21.: a munkanélküliek tüntetése Budapesten; január 30.: mintegy 1000 munkanélküli tüntetése Csongrádon; február 8.: a Szakszervezeti Tanács rendkívüli szakszervezeti kongresszust tart; februárban megalakul az Egyesült Szakszervezeti Ellenzék; május 27-június 3.: a gyűjtőfogházban letartóztatott kommunisták éhségsztrájkja; június elején: megjelent a Társadalmi Szemle, a KMP legális elméleti folyóirata; június 1-10.: az újpesti famunkások sztrájkja; július elején: a Komintern új vezetőséget állít a KMP élére; augusztus 17.; a budapesti munkanélküliek tüntetése; november 7.: gyűlések és tüntetések a fővárosban és néhány vidéki városban a nagy októberi szocialista forradalom évfordulóján; december 6-8.: az MSZDP megtartotta XXVIII. kongresszusát.

1932. január 18.: KMP jelszavait hangoztatva tartottak tüntetést a budapesti munkanélküliek; február 5-én a csepeli munkások tüntetése; március 13-26.: az Egyesült Szakszervezeti Ellenzék vezetésével tüntettek a textil- és az építőmunkások; március 27-április vége: a szállítómunkások sztrájkja bénitja a főváros életét.

Károlyi Gyula miniszterelnök kemény kézzel kívánta megakadályozni a munkásmozgalom erősödését. Ezért - a bia- torbágyi merénylet után - 1931. szeptember 19-én kihirdeti a statáriumot, december 31-én a kommunista vezetésű Mozgás Kórus tagjait tartóztatja le; 1932. február 18-án csendőrsortűz dördül Pa- csán, a végrehajtások ellen tiltakozó parasztok közé lőnek; április 5-én betiltja a Népszavát - két hétig nem jelenhetett meg; május 14-én letartóztatják a KMP Pest környéki vezetőségének több tagját; június 6-án: letartóztatják a vasmunkások baloldali vezetőit; július 15-18-án: letartóztatják Sallai Imrét, Fürst Sándort, Karikás Frigyest, Kilián Györgyöt; július 29.: kivégzik Sallai Imrét és Fürst Sándort.

Nem folytatjuk tovább a felsorolást. A fentiek elegendők annak bizonyítására, hogy éles osztályharc folyt a munka és a tőke között Magyarországon.

Az eseményeknek természetesen visszhangja volt Tolna megyében is. Számos esetben hivatkoztunk már ebben a rovatban is a munkás- és parasztmegmozdulásokra. Ezúttal arról teszünk említést, miként reagáltak a megye uralkodó csoportjai az eseményekre.

A megye törvényhatósági bizottságának tagja volt Dőry Frigyes földbirtokos. 1932. április közepén kezdeményezte a megye főispánjánál, hogy üdvözöljék a kormány elnökét abból az alkalomból, hogy betiltotta a Népszavát. A főispán egyetértett a javaslattal, s ezért megküldte azt az alispánnak azzal, hogy a közelgő törvényhatósági bizottsági ülésen tárgyalják meg az indítványt. így is történt. Április 30-án volt a gyűlés. A kezdeményezésnek megfelelően szót kért és kapott Dőry Frigyes. Hosszú beszédet mondott, mielőtt a határozati javaslatot beterjesztette volna. Idézünk beszédéből néhány részletet:

„Akik csak némileg is figyelemmel kísérték az országgyűlés tárgyalásait, köny- nyen megállapíthatják, hogy azok a parlamenti viharok, amelyeket a szocialisták rendeznek, nem éppen természetes kitörések, amilyenek máskor is voltak, hanem mesterségesen csinált zavarok (...). Ezekkel a következetesen megismételt viharokkal nyilvánvalóan kétféle célt akarnak elérni: egyrészt azt a hiedelmet akarják kelteni, mintha mögöttük állna s az ő kívánságaikat támogatná az ország - holott csak egy törpe kisebbséget alkotnak másrészt pedig ily módon akarnak politikai engedményeket kicsikarni. Erre a taktikára nem lehet más válasz, mint a következetes visszautasítás. Akik ilyen eszközökkel dolgoznak, azok nem tarthatnak számot arra, hogy a kormány akár választójogi, akár más téren politikai engedményeket tegyen nekik.”

A fentiekhez csupán annyi megjegyzés kívánkozik: a kormány amikor nem volt olyan éles a harc, mint a most tárgyalt időszakban, miért nem adott akkor politikai, vagy- mint az előadó mondotta-választójogi engedményeket? Az osztályharc logikája szerint az elnyomott osztálynak csak annyi politikai joga van, amennyit ki tud magának vívni. Ehhez pedig harcra van szükség. Dőry Frigyes - az uralkodó osztály tagja - éppen ezt szeretné elkerülni. Idézzük tovább szavait, amelyet a megyeháza dísztermében mondott:

„A szociáldemokrata párt azonban nem elégszik meg a parlamenti szerepléssel, hanem a legvadabb agitácziót folytatja a sajtóban. Akinek alkalma volt szemelvényeket olvasni a Népszava czikkeiből, az lehetetlen, hogy a legnagyobb fölháborodással ne fogadja azt a következetes, véres szájú izgatást, amely majdnem állandó volt a lap hasábjain. Tendencziózus ferdítéseivel, a való tények elhallgatásával pedig igen alkalmas arra, hogy különösen a politikai iskolázottsággal nem bíró néprétegeket félrevezesse. A czél, amelyet már rég óta követ, nyilvánvaló: elégedetlenséget kelteni az emberekben.”

Dőry Frigyes úgy vélte, hogy a munkássajtó ellen indított sajtóperek és a nyomukban kiszabott büntetések nem érték el a burzsoázia által kívánt eredményeket, s emiatt

„Valóban itt volt tehát az ideje annak, hogy amikor vakmerőségében egyenesen a nyílt lázítás terére lépett, a belügyminiszter úr élt a törvényes jogával és betiltotta a lapot. Ezért csak helyeslés és elismerés illeti meg.”

Nyilvánvalóan a szociáldemokrata párti agitáció számon kérte a kormánytól a sajtószabadságot, amelyet elvileg biztosított a rendszer. Dőry erre is kitér. A munkásosztály szemére veti, hogy amikor betiltják annak lapját, akkor a nyomdászok lépnek sztrájkba és emiatt nem jelenhetnek meg a rendszert támogató lapok sem. Idézzük Dőry szavait:

... megcsúfítják a sajtószabadságot

az

által, hogy meggátolják az összes napilapok megjelenését és furcsa dolog hatalmi erőszakról beszélni akkor, amikor az egész nyomdászságot sötét szak- szervezeti terror alatt tartják.”

A fentiekkel kapcsolatban tudni kell, hogy a magyar szakszervezeti mozgalom egyik legkövetkezetesebb osztaga volt a nyomdászoké. Dőry tehát ezt a szervezetet igyekezett lejáratni, terrorral vádolni. Beszédének egy másik részében elismeri, hogy az MSZDP jelentős sikereket ért el agitációja révén. Ezt a szervezkedést meg kell akadályozni, vallotta, mert „... ha valaha, akkor most van szükség arra, hogy az államhatalom ne tűrje meg olyan szervezet agitációját, amely saját bevallása szerint is szembehelyezkedik a magyar állam alkotmányos fönnmaradását biztositó társadalmi renddel.”

S végül levonja a következtetést:

„... ez ellen az országromboló veszedelem ellen össze kell fogni pártkülönbség nélkül minden jobb érzésű magyar embernek.”

Dőry tehát egységfrontot hirdetett meg a szociáldemokrata párt ellen.

A törvényhatósági bizottság lelkesen megtapsolta az indítványt, amely kimondotta: *

„A vármegye törvényhatósága a m. kir. kormánynak ez ügyben tanúsított erélyes és czéltudatos eljárását helyesli, és biztosítja a kormányt, hogy mindazon intézkedéseiben, amelyek a közrendnek minden követelmények között való fönntartását s a helyesen értelmezett sajtó- szabadság és alkotmányos polgári jogok fönntartása mellett a féktelen izgatás meggátlására irányulnak, készséggel támogatni fogja. Ilyen értelemben intéz föi- iratot a Miniszterelnök és Belügyminiszter urakhoz.”

A miniszterelnök június 8-án kelt leiratában köszönte meg Tolna vármegye törvényhatóságának szolidaritását. ígérte, hogy folytatni fogja munkálkodását „a haza javára”. S nem üres szó volt az ígéret. Egy hónappal a fenti köszönőlevél írása után tartóztatták le Sallait és társait...

K. BALOG JÁNOS

I- Ahhoz, hogy mindezt megfelelő színvonalon és eredményességgel végezhessék, kielégítő információk állnak a rendelkezésükre?- A költségvetésből gazdálkodó valamennyi szerv - természetesen az állami költségvetésre gondolok - információinak feldolgozását a megyei tanács látja el. Mindenütt kötelező az egységes kettős könyvelés, ebben a rendszerben tároljuk az adatainkat, természetesen számítógépeken. Ezt jelenleg centralizáltan, a Tanácsi Költségvetési Hivatal végzi, a megyeközpontban. A kívánatos az lenne, hogy az adatokat ott dolgozzák fel, ahol keletkeznek, tehát szándékunkban áll a rendszer decentralizálása. Természetesen a helyi tanácsok információs rendszereinek ismeretében nem számítunk arra, hogy ez máról holnapra mindenhol megoldható lesz. Ajö- vő év januárjától azonban bizonyos körben szeretnénk az információk helyszínen történő feldolgozását megvalósítani. Tudom, ez a „bizonyos kör” megfogalmazás eléggé homályos, de egyelőre úgy néz ki, ott lesz ilyen adatfeldolgozás, ahol kialakulnak a feltételei, vagyis ahol megfelelő gép és szakképzett személyzet áll majd rendelkezésre.

I- Ennek a decentralizálásnak van-e más célja is azon kívül, hogy ott dolgozzák fel az információt ahol keletkezik?- Igen, van. Egyrészt az, hogy serkentsük a helyi tanácsokat a gépesítésre, másrészt a naprakész információnyújtás lehetőségét akarjuk megteremteni. Sajnos ez eddig még nem sikerült, hiszen időbetelik, amíg az adatok eljutnak hozzánk, amíg ezek feldolgozása megtörténik. A koordináció, a szakmai irányítás továbbra is megyei szinten marad. Központi program alapján megy majd a munka, és természetesen mindenféle segítséget megkapnak a helyi tanácsok, akik a feldolgozással foglalkoznak. Meghatározott adatkört pedig továbbra is el kell majd küldeni a megyei számítóközpontba, további feldolgozás céljából.- Vázolta, hogy mennyi mindennel foglalkoznak, de úgy gondolom, a legfontosabb feladatuk a helyi tanácsok gazdálkodásának figyelemmel kísérése, segítése. Bizonyára erről a területről tudja a legtöbbet, úgyhogy arra lennék kíváncsi, a megyei pénzügyi osztályvezető szemével, mi jellemzi a tanácsi gazdálkodást ma?- Az alapvető feladatok ellátásához a pénzügyi feltételek ma is adottak. A lehetőségek azonban sokkal szükebbek, mint mondjuk néhány éve. A pénz ma arra elég, hogy a működés feltételeit biztosítsa a helybeli tanácsoknak. Egyszerűbben szól- ' va azt, hogy fenntarthassák az iskolát, óvodát, bölcsődét, öregek klubját stb. Korábban a helyi tanácsok költségvetése két alapból, a fejlesztési és a fenntartási alapból állt. Ez az elkülönülés most megszűnt, és a létező egyetlen alap feladata elsősorban a működtetés. A fejlesztés csak azután jöhet. Előnye ennek a rendszernek az, hogy bár nincsen tisztán fejlesztésre elkülönített összeg, de költségvetésen belül nagyobb szabadsággal dönthetik el, hogy mire, mennyit költenek. Lehetősége van tehát a tanácsnak arra, hogy oda összpontosítsa- Nem egy helyi tanácson panaszkodtak arra, hogy az évi rendes bevételek is késve, rendszertelenül érkeznek, kénytelenek kölcsönöket felvenni, meggondoltabban kell tervezni, nagyobb munkába fogni.- Ezt a panaszt magam is sokszor hallottam, és jogosnak is tartom. A probléma azonban megoldatlan, úgy néz ki, nem lehet ellene tenni. Nem akarom ismételni magam, de újra hangsúlyozom, hogy mérlegelni kell, és megfontoltan dönteni. Egy rossz lépés végzetes lehet.

I- Előfordulhat, hogy egy tanács „csődbe megy”?- Ha lenne olyan tanács, amely fogalmazzunk inkább így: tartós pénzügyi gondokkal küzdene, akkor a megyei tanács természetesen azonnal pénzügyi vizsgálatot kezdene és megfelelő intézkedéseket tenne. Magyarán, ez a bizonyos tanács pénzt kapna feladatai ellátására, és természetesen ilyen esetben az okok ismeretében felelősség kérdése is felvetődhet azokkal a személyekkel szemben, akik ezt a helyzetet előidézték. Természetesen csak akkor, ha konkrétan bizonyítható a pazarló, felelőtlen gazdálkodás. Ettől függetlenül annak a bizonyos tanácsnak a pénzügyi egyensúlyi helyzetét meg kellene teremteni, mert nem lehet rá úgy tekinteni, mint mondjuk egy gyárra, vagy üzemre. Ennek több oka is van, a népképviseleti és ön- kormányzati jelleget nem is hangsúlyozva csak azt emelném ki, hogy a helyi tanácsok adott településen az államigazgatás szervei. Ebből következik, hogy mint az állam képviselőinek olyan feladatokat is el kell látnia és megoldania, amire helyi szinten csak ő alkalmas. Nevezetesen a lakosság ellátását, az intézmények, az infrastruktúra kezelését, és még sorolhatnám. A veszteséges tanács felszámolása nem lehet megoldás. A pénzt azonban, amit a csődbe ment tanács kapna, meghatározott időn belül vissza kellene fizetnie.

I- Konkrétan hogyan állapítanák meg, hogy valamely tanács „tartós pénzügyi gondokkal küzd”?- A helyi tanácsoknak az éves költség- vetés egy-két százalékát mint tartalékot kell kezelnie. Ebből fedezik a váratlan kiadásokat. Akkor beszélhetünk csődről, ha a tartalékot is felhasználta és a vállalt kötelezettségeit tartósan nem tudja rendezni. Hogy a fentebb vázolt helyzetet elkerüljük, ellenőrizzük és figyelemmel kísérjük - minden széles körű önállóság mellett a tanácsok gazdálkodását. Mert mint említettem, a tanács azért elsősorban államigazgatási szerv, melynek feladatait el kell látnia.- Mint említette, a helyi tanácsok gazdálkodása során legfontosabb feladatként a meglévő intézményhálózat, infrastruktúra stb. fenntartása a legfontosabb feladat De az embereket jobban érdekli a fejlesztés, látványosabb, kézzelfoghatóbb dolgokat akarnak és várnak, mint az a tény - amely mögött ugyan rengeteg gond és munka húzódik meg -, hogy továbbra is működik az óvoda. Pedig ez sem jelent kis eredményt