Tolna Megyei Népújság, 1987. május (37. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-21 / 118. szám

4 rtEPÜJSÄG 1987. május 21. Eleink plasztronnak hívták, mi elükére magyarosítottuk a rajzon látható kiegé­szítőt, amellyel bármelyik tavaszi blúzun­kat felfrissíthetjük. A rajzon látható mó­don, a kívánt blúz nyakkivágásához és vállszélességéhez igazodva először pa­pírból vágjuk ki az élőkét, és a hozzá tar­tozó gomboláspántot. Ezután duplán (!) szabjuk ki a selyemből a darabokat, mert az élőkének csak akkor van szép tartása, ha bélelt. Úgy varrjuk, mint a párnát, franciavarrással: tehát először a színén, azután kifordítva. Amikor újra a színére fordítjuk, a szélén végig körbetűzzük. Ki­jelöljük, majd a gomboláspánt felvarrása után ki is vágjuk a lyukréseket, amelyeket sűrű gomblyukvarró öltésekkel elvár­aink. Mintás blúzhoz egyszínű; egyszí- nűhöz mintás plasztron illik. Ha pöttyös az élőké - a gombok színe a pöttyökével egyezik. Játék is - torna is Füves területet válasszatok maga­toknak, amelyen ötven méteres tá­volságot jelöljetek ki. A játékhoz nem kell más, csak egy (vagy több) gumi­labda. Először - próbaképpen - egyen­ként labdázzátok végig a kimért tá­volságot. Mégpedig úgy, hogy föld­höz ütögetitek a labdát, vagy pedig föl-földobjátok azt. Közben tiz méte­renként bukfenceztek egyet. A tíz­méteres távolságok nincsenek kije­lölve. Éppen az a játék érdekes­sége, hogy a játékosok érzékére bíz­zuk a távolságok megítélését. Az lesz a győztes, aki hozzávetőlegesen a megfelelő helyen bukfencezik. Ter­mészetesen öt alkalommal. A játék következő változata már nehezebb ennél. Verseny lesz a ja­vából, hiszen ketten vagy többen in­dulnak el egyszerre az egymás mel­letti ötven méteres pályákon. Az lesz a győztes, aki valóban tíz méteren­ként bukfencezik, és elsőként ér a célba. Ennek az elbírálásához már pártatlan játékvezetőre is szükség van. Lehet tovább variálni a labdajáté­kot. Például: nem előre, hanem hát­rafelé bukfenceznek a játékosok és a labdát nem a kezükkel ütögetik, hanem a fejükön táncoltatják. És ha már ez is jól megy, akkor a pályát akár száz méterre is ki bővfthetitek. F. J. Süteményreceptek RUMOS SZELET Hozzávalók: 1 db tojás, 6 evőkanál cukor, 10 evő­kanál tej, 6 dkg zsír, 1 dkg szalakáli, 30 dkg liszt, 2 dl rum, 20 dkg barackíz. A hozzávalókat összegyúrjuk. Rétestészta keménységű tésztát készítünk. Három részre osztjuk. Lapokat készítünk belőle és kisütjük. Egy lapot összedarabolunk, rummal meglo­csoljuk. Kikevert barackizzel összekeverjük. Ezt a masszát a két lap közé töltjük, nehezék­kel lenyomatjuk. Másnap szeleteljük, meghint­jük porcukorral és tálaljuk. RESZELT SÜTEMÉNY Hozzávalók: 15 dkg margarin, 40 dkg liszt, 1 cso­mag sütőpor, 15 dkg cukor, 3 db tojás, 1 dl tejföl, 1 db citrom, 3 evőkanál barackfz, 10 dkg őrölt dió, 3 evőkanálnyi porcukor. A tojás sárgáját, a citrom reszelt héját a töb­bi hozzávalókkal összedolgozzuk. Két részre osztjuk. Az egyik felét kizsírozott tepsibe re­szeljük, amjd egyenletesen elterítjük. Habbá vert tojásfehérjéhez hozzáadjuk a barackízt, a darált diót és a porcukrot. Egyenletesen elke­verjük, majd a reszelt tésztára kenjük. A tészta másik felét a hab tetejére reszeljük. Megsüt­jük. Meleg vizbe mártott késsel kockára vág­juk, vaníliás cukorral meghintve tálaljuk. Napjaink kór- és kortünete a fokozódó mértékű gyógyszerszedés. Ez már-már odafajul, hogy némely beteg az orvosi „rendelést” tévesen értelmezve azt hiszi, hogy ő az, aki „rendelhet” és sorra kerül­ve, leteszi az orvos elé a kis „megrendelő céduláját", amire előre összeírta, milyen gyógyszerek felírását kéri, milyen re­ceptre lenne szüksége. A „rendelésnek” ezzel a módjával addig nincs baj, amíg a krónikus betegségben szenvedő - és lé­nyegében mindig ugyanazokra a pati­kaszerekre rászoruló - a feledékenysé- ge kivédésére írja össze, milyen gyógy­szert kell pótolnia. A bajok akkor kezdődhetnek, ha va­laki orvosilag nem tisztázott panaszaira - hallva, hogy más hasonló tüneteinek orvoslására mit szed eredményesen - úgy véli, hogy az neki is hasznára lesz. Mármost orvosa válogatja, hogy alapo­Festőművész Bélyeggyűjtőknek Induljatok el a vastagított M-betűből és lóugrás­ban olvassátok össze az ábra betűit. Ha helyes út­vonalon haladtok végig, egy hires festőművészünk (1844-1900) nevét kapjátok eredményül. Legis­mertebb művei közé tartozik a Siralomház és a Hon­foglalás című festménye. á|eh!iai AsoeijuniAi :se}[aj6aw A postamester csinálta Az első bélyegek idején a kezdetleges technika hibáit nemegyszer postamesterek ötletessége hidalta át. A bélyegek unalmas vagdosását derelyemetszö tologatásával egy­szerűsítették Tokaj és környékének postásai. Külföldön késedelmesen érkező címletek he­lyett maguk gyártottak vagy készítettek érték­cikkeket. Hazánkban a nagyobb névértékűe­ket ketté vágták, sőt, harmadolták, hogy a kisebb címletek hiányát pótolják. A postames­terek művei ritkaságok, különösképpen az, amelyikből csak egyetlen példány ismert. Az 1950. évi osztrák (Magyarország területén is használt) sorozat 9 krajcáros címletének egy darabjáról a nyomda kihagyta az értékjelzést. A postamester kézzel írta be a hiányzó ki­lences számot. Az így kijavított bélyeget most árverésen adja el a gazdája, a kikiáltási ár át­számítva több mint egymillió forint. A tanulás ellenőrzése a családban Az iskoláinkban megva­lósított reformok után is elég sokat kell gyermekeinknek otthon tanulniuk. Nem jelentéktelen a szülői ház hatása a tanu­lás terén sem, ezt bizonyítják az adatok. Hazánkban minden 100 alsó tagozatos­ból 41, a felsősök közül 82 tanul otthon. A félévi értesítők is mutatták, hogy mennyi­re volt eredményes gyermekeink tanulá­sa. Különösen most, a tanév vége felé fontos a gyengébb eredmények javítása és a jó eredmények megtartása érdeké­ben szükséges a szülők további részvé­tele a tanulás segítésében. Ennek egyik fontos eszköze a tanulás ellenőrzése. A szülők érdeklődése, gyermekkel va­ló törődése jelentős motiváció a tanulás­ban. Ugyanis, ha a gyermek tudja, hogy megnézik a leckéjét, és dicséretet kap jó munkájáért, akkor szívesebben tanul. Hi­szen a felnőtt is jobb kedvvel dolgozik, ha elismerik munkáját. A másik fontos kö­vetkezmény: a rendszeres ellenőrzés se­gít kialakítani bizonyos jó szokásokat. Amelyek előbb a tanulásban, majd ké­sőbb a munkában arra készteti őket, hogy gondosan, fegyelmezetten és minél jobb eredményre törekedve dolgozza­nak. Nem egy szülő felveti, hogy ma már nem képes ellenőrizni gyermekének a tanulását, mert nem ért hozzá. Például ezt a matematikát ő nem tanulta, de a ma­gyar nyelv és irodalom tanulása közben sem tud segíteni az elemzésekben. Mivel annak idején nem szerepelt halmazel­mélet, kombinatorika vagy valószínűség számítás az anyagban már az elemi isko­lában, vagy nem szerkezeteket keresett a nyelvtani elemzések során és így tovább. Mások azt kérdezik, hogyan, milyen módszerekkel próbáljuk ellenőrizni gyermekeinket? Ezt sem tanultuk sehol. A jelzett problémák ellenére az a meg­győződésünk, hogy minden szülő képes eredményesen ellenőrizni gyermekének otthoni tanulását nagyobb élettapaszta­lata, s ha másként nem megy, bizonyos mértékű tanulás, saját ismereteinek ki­egészítése révén. Ebben több iskola nemcsak a nyílt napokkal, de bizonyos sorozatokkal is segít, pl. matematikából. A hogyan kérdésre válaszolva, előbb nézzük az általános ellenőrzést. Minde­nekelőtt azt nézzük meg, hogy mennyi feladat vár aznap gyermekünkre, milyen szóbeli, írásbeli és gyakorlati tennivalói vannak (gyűjtőmunka, megfigyelés). Vagy a füzetekből vagy az órarendből, esetleg a leckefüzetből - melybe sok is­kolában beírják az otthoni tanulnivalót- tudhatjuk ezt meg. Az ötnapos tanítási hét új problémákat vet fel az otthoni tanulásban. A mostani tanterv anyaga, követelményei mellett az iskola nem mondhat le a két pihenőnap­ról. Ezt is fel akarja használtatni a gyer­mekekkel a tanulásban, ad házi felada­tot, tanulnivalót jócskán erre a két napra is. A legfontosabb szülői törekvésünk az legyen, hogy ezen a két napon is tanuljon a gyermek, a hétfői napra is. Különösen nagyobb tanulóknál helyes a saját idő­beosztás szerinti tanulás. Mérje fel a ten­nivalókat és az időt, s úgy végezze fel­adatait, hogy megfelelő idő jusson a pi­henésre, szórakozásra is. Viszont ne hagyjuk nála kialakulni az „ej, ráérünk ar­ra még” szemléletet, mert ennek ered­ményeként, végül vasárnap délután, este rohammunkával készül fel az egyes tan­tárgyakból. Tanácsunk: inkább tanulja­nak még pénteken délután, este vala­mennyit, majd szombaton is. Persze a pénteki iskolai órákat előbb kövesse bi­zonyos mértékű pihenés, kikapcsolódás- játék, sport, barkácsolás, kirándulás, mozi stb. Pénteken ugyanis még keve­sebbet felejtenek el a hét közben tanul­takból, és így gyorsabban, eredménye­sebben megy a tanulás. Az otthoni ellenőrzésnél kí­sérjük figyelemmel gyermekünket, hogy idejében hozzákezd-e és kellő érdeklő­déssel, figyelemmel tanul-e. Arról a na­gyobb tanulóknál is olykor előforduló „kegyes csalásról” ne is szóljunk, hogy a tankönyvbe, füzetbe rejtett krimit vagy más olvasnivalót falják, s közben a lecke marad. Az sem helyes általában, ha tanu­lás közben másra is figyel, pl. zenét vagy szöveget hallgat magnóról, rádióból vagy gépiesen olvassa ugyan a leckét, ám közben ábrándozik, máson jár az esze. Netán a közelében zajló beszélgetés vonja el a figyelmét a tanulnivalókról. Az valóban igaz, hogy nagyobb tanulók ké­pesek figyelemelterelő ingerek (zaj, ze­ne, beszéd) mellett is tanulni, de így náluk is nehezebben megy a megértés, s na­gyobb mértékű a kifáradás, mintha csendben tanultak volna. Arra is ügyel­jünk, hogy tartsanak szünetet tanulás közben - 10-15 percet -, s ezt mozgás­sal, pihenéssel töltsék el. Törődnünk kell azzal is, hogy megfelelő megvilágításban tanuljanak, mivel még a nagyobb gyer­mek is hajlamos a félhomályban való ta­nulásra, „én még látok" jelszóval. A kel­lően meleg és szellőztetéssel biztosított jó levegő szintén feltétel az eredményes tanuláshoz. A különböző leckék ellen­őrzését a szülők a gyermek tankönyve, munkafüzete alapján képesek elvégezni úgy, hogy a tanuló könyv nélkül „felel”, s mi összevetjük ezt a könyvvel. Ha lehet, ne zavarjuk sokszor közbevetett kérdé­sekkel, hadd mondja el önállóan. Ha el­akad, a könyv segítségével próbáljunk meg kérdést megfogalmazni számára, s ne a könyv szavait törekedjen szó szerint visszaadni. Ne úgy adjuk a gyermek szá­jába a „végszót”, mint a színésznek a sú­gó. Sokat segíthet az ellenőrzésben a tankönyv, munkafüzet a részeket feldol­gozó, összefoglaló kérdéseivel. Az is jó megoldás, főleg matematikából, de más tárgyból is: ha a gyermek elmondja a fel­adatmegoldás lépéseit, ha el tudja ma­gyarázni szinte, hogy mit, miért csinált. Ez az igazi tudás, amikor már alkalmazni tudja az iskolában megtanult, egyszer- kétszer felhasznált ismeretét. A tanulás otthoni ellenőrzése során tö­rekednünk kell az önállóságra nevelésre. Hosszú ideig tartó ellenőrzés és segítés révén kialakítani gyermekeinkben a ta­nulásért való felelősséget és a helyes ta­nulási szokásokat. S a végén már nem is szükséges az állandó ellenőrzés. Sőt olykor maga a gyermek kéri a szülőt arra, hogy hallgassa meg, beszámolhasson neki. Hiszen a jól végzett munka öröme is fontos neki, valamint az ismételt otthoni kontroll a másnapi iskolai felelések előtt. A tanulás otthoni ellenőrzését szolgál­hatják a technikai eszközök is, így pl. a gyermek magnó segítségével ellenőrzi saját magát. Ugye hogy mennyi minden segítheti a gyermek otthoni tanulásának ellenőrzését, a jobb eredmények eléré­sét? DR. SZELÉNDI GÁBOR sabb vizsgálat nélkül felírja-e a kívánt gyógyszert, vagy „helyre teszi” a beteget. Az általános gyakorlat mégis csak az, - különösen a hirtelen fellépő és kórházi ápolást nem igénylő megbetegedések­nél -, hogy az orvos dönti el, milyen gyógyszert, milyen adagolásban és meddig szedjen a beteg, illetve ha álla­pota jobbra fordul, mikor hagyja abba a gyógyszerszedést. Ilyenformán népesebb család­ban az idők folyamán nem lebecsülhető mennyiségű gyógyszerkészlet keletke­zik, mert különösen a jó hatású, a heveny betegséget megszüntetett gyógyszer maradékát - hasonló eset előfordulásá­ra gondolva - tovább őrizgetik. Ez nem értelmetlen eljárás. Sőt ésszerűnek is nevezhető. A gyógyszerek többségében nem is tesz kárt a néhány hetes vagy né­hány hónapos állás. Érdekes és különleges dísze lehet a címben felsoroltaknak egy színpompás virágos, vagy futónövénytől dúsan zöl­dellő kis hordó. A hordó oldalában 5 cm átmérőjű lyu­kakat fúrunk, egyet pedig az aljára. Majd 10 centiméteres rétegben kavicsot és kevéske cseréptörmeléket rakunk alulra. A szellőzés és locsolás megkönnyíté­se céljából középre egy rőzsenyalábot állítunk be, majd jó tőzeges földdel meg­töltjük a hordót. A palántákat a lyukakon átdugjuk a hordó földjébe. Itt jegyezzük meg, hogy a hordóban például eperpalántát is nevelhetünk, nem kevés sikerrel. Néhány közismert nevű szertől elte­kintve azonban - és mind több az új és új elnevezésű készítmény -, szinte lehetet­len észben tartani, hogy a barna vagy fe­hér üvegcsébe töltött, ilyen-olyan nevű kapszula, pasztilla mikor, milyen beteg­ségre volt jó, mire írták a fóliába adagolt pirulákat. Előrelátón tehát csakis úgy kell és le­het házipatikát tartani, hogy a gyógyszer dobozára olvashatóan ráírják: 1. beszerzésének időpontját; 2. pontosan milyen panaszokra (gyo­morfájás vagy lázas állapot, netán inf­luenza esetére) irta fel a doktor, és a be­tegség elmúltán azt is a dobozra kell je­gyezni, hogy mi volt a „testre szabott” és hatásos adagolása. A házipatikákban általában állandóan van valamilyen fejfájás elleni szer, has­hajtó, nyugtató. De akinek magas a vérnyomása annak a fejfájására más csillapító kell, mint an­nak, akinek alacsony, és esetleg éppen az agy vérellátásának pangása okoz kínt. A vény nélkül beszerezhető fájdalom- csillapítók elnevezéséből a hozzá nem értő nem tudja megállapítani, hogy az mi­lyen típusú, s milyen esetben hatásos. A patikus ugyan többnyire előrelátó, és megkérdi, milyen korú az, aki beszedi, alacsony vagy magas-e a vérnyomása. De a szerre otthon ajánlatos cédulát tűzni, ráírva, hogy kinek szabad vagy nem szabad bevennie. Népesebb családban az előrelátás azt kívánja, hogy kinek kinek - a fenti jelzé­sekkel ellátva - külön-külön sorakozza­nak a gyógyszerei, nehogy a doboz, az üvegcse vagy az elnevezés hasonlósága folytán valaki is összetéveszthesse a ma­ga gyógyszerét valaki máséval, számára károssal. Az előbbiekben javasolt valamennyi elővigyázat sem teszi feleslegessé az időnkénti „leltározást", és a szavatossági időn túl tárolt gyógyszerek kihajítását. Ny. Á. Ház ip attika. — előrelátón

Next

/
Thumbnails
Contents