Tolna Megyei Népújság, 1987. május (37. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-21 / 118. szám

1987. május 21. rtÉPÜJSÁG 3 Szocialista életmód Sok ideológiai tételünk tartalma változott és gazdagodott az elmúlt harminc év alatt. De vannak olyan eszméink is, amelyek nem tudnak elavulni, sem gazdagodni, mivel régebben sem voltak egyértelműen megfogal­mazva. Ilyen eszme, ilyen fogalom a szocialista életmód. Egyelőre erről annyit tudunk mondani, hogy egyének, csoportok életének, tevékenységének olyan for­mái, érintkezésük, magatartásuk olyan sajátosságai, amelyek beleillenek a szo­cializmus eszmerendszerébe. Az emberek életmódját elsősorban az határozza meg, hogy miképpen vesznek részt a társadalmi munkamegosztásban, milyen a munkához való viszonyuk, létbiztonságuk, ezen belül jövedelmi, ellátási biztonsá­guk. Hazánkban az életvitel sokfélesége gazdagodik. Egyének, családok az élet­módjuk egészét mind szabadabban és mind tudatosabban szervezik. Fokozato­san érvényre jut az egyén autonómiája, önállósága. Jellemző mai életünkre, hogy nő a szabadidő, amelynek nagy részét külön munkára, kiadásokat megtakarító otthoni tevékenységre fordítjuk, és nem szórakozásra, művelődésre. Sok család életmódját meghatározza, életvitelét elszegényíti a családi ház magánerőből való építése, a lakáshoz jutás költségeit fedező összegek külön munkával való előte­remtése. A középkorúak nagy része már nem is magára költ, hanem gyermekei lakásgondjának megoldására spórol. Életvitelünkben erősödnek bizonyos „kis­polgári vonások”, olyanok, mint a pénzhajsza, az elzárkózó családközpontúság, az életbe induló gyermekek minél jobb feltételekkel való kibocsátása, majd sok éven keresztül segítése. Vita folyik arról, hogy ezek vajon az életmód szocialista vonásai-e, vagy csak olyanok, amelyek a mai nehéz helyzetben felerősödtek, és majd egyszer átadják helyüket egy nyugodt, biztonságos, kedves, emberi, hangulatos, harmonikus életvitelnek. Egyelőre nem mondhatjuk, hogy életünk ilyen. Inkább azt mondhat­juk, hogy életünk zaklatott, bizonytalan, ideges. Itt nagy szerepe van az árbizton­ság megszűnésének, az árak és a bérek versenyfutásának, annak, hogy soha nem tudjuk, minek az ára emelkedik hirtelen, váratlanul. A folyamatos és gyors árszínvonal-emelkedés károsan hat a lakosság életvite­lére. Fokozódik a pazarló életforma terjedésének veszélye. Sokan nem látják ér­telmét a pénzgyűjtésnek, mivel például a lakásra gyűjthető évenkénti összeg nem, vagy alig haladja meg a lakásár évenkénti növekedését. Az áremelkedések hatá­sára sok család nem az egészségileg és társadalmilag kívánatos irányban változ­tatja fogyasztásának, kiadásainak összetételét. Az árbiztonság hiánya arra vezet, hogy az emberek a pénzüket igyekeznek gyorsan elkölteni, illetve - aki teheti - hódol „kincsgyűjtési” hajlamának. (Ékszerek, régiségek, festmények.) Nö a távolság a műveltséget, a kulturált, tartalmas életvitelt továbbörökítő csalá­dok, és a parnevű, a primitív, csak a mának élő perspektívában életvitelt tovább­örökítő családok között. A magas jövedelemszintű és kulturált életvitelű csalá­dokban a személyi jövedelem egy részét nem költik el folyó kiadásokra, hanem „vagyont képeznek”. A vagyon a megtakarítások értékmegőrző és értéknövelő formája, hiszen folyamatos és gyors árszínvonal-emelkedés körülményei között a pénzjövedelmek lassabban nőnek, mint az ingatlanok, vagyontárgyak árai. A csa­ládok nagy része persze nem „vagyont” gyűjt, hanem arra törekszik, hogy fo­gyasztásának reálszintjét tartani tudja, külön munkákkal az áremelkedéseket ki­védje. Az életmód egyike azoknak a területeknek, amelyekben a politika, az országve­zetés nehezen tud közvetlenül beavatkozni, mert az egyes emberek, vagy társa­dalmi csoportok életvitele messze van az államtól, a hivataloktól, a jogrendtől, a szabályzatoktól. Az életmód a család belső ügye, amelyet csak közvetve, indirekt módon, a külső feltételek folyamatos alakításával, javításával lehet szocialistábbá, emberibbé, szebbé tenni. Első feltétel természetesen a családi jólét emeléséhez a külső körülmények megteremtése. Legyen meg a közvetlen alapszükségletek jövedelemszinttől minél függetlenebb kielégíthetősége; legyen meg a családi jö­vedelem biztonsága (a munkához való jog érvényesítésével, a keresetek és a pénzbeli társadalmi juttatások reálértékének megőrzésével); el kell érni, hogy ön­hibáján kívül senki ne éljen e hazában létminimum alatt, a szegénység küszöbén, de lehetőleg minden családnak legyen akkora jövedelme, hogy csekély biztonsá­gi pénztartalékot is képezhessen. Legyen kielégítő a lakásellátottság, a közüzemi és áruellátás. Biztosítva legyen a tömegfogyasztási cikkek kielégítő minősége, tartóssága, elfogadható ára. Az volna az ideális, hogy ne vegye el a család kalku­lációs biztonságát a folyamatos és gyors áremelkedés. Sok feladatunk van a civilizáció területén. Gondolok itt a közlekedési, a beszer­zési, az ügyintézési lehetőségek civilizáltságára, a lakások növekvő arányának összkomfortosságára, a köztisztaság, a közvilágítás helyzetére, a közterületek ál­lapotára, a közrendre és a közbiztonságra. A kiegyensúlyozott, nyugodt életmód fontos feltétele a civilizált jogrend, jogbiztonság, a törvény előtti és a hatóságok előtti egyenlőség, a humanizált közigazgatási, demokratikusan működő tanácsi rendszer, és hatékony, emberséges ügymenet. De ide tartozó civilizációs követelmény a munkahelyi rend, szervezettség, ész­szerűség; az emberhez méltó munkakörülmények, a dolgozók és a lakóhelyi kö­zösségek kezdeményezésének, öntevékenységének értelmet, bátorítást adó ki­bontakoztatása. Sokat tehet az életmód szocialista elemeinek erősítésé­ben az egészségügy. Folyamatosan fejleszteni, korszerűsíteni kell az egészség- ügyi hálózatot. Figyelembe kell venni a munkahelyek és települések kialakításá­ban, a lakásépítésben és lakáskultúrában, a közművesítésben az egészségügyi szempontokat. Nem is beszélek itt a környezetvédelemről, az egészséges élelme­zési és ruházkodási kultúra kialakításának segítéséről, az alkoholizmus vissza­szorításáról, hiszen ezek a feladatok közismertek. Nevelési, oktatási, művelődési vonatkozásban sem kevés a tennivaló. A mai kor színvonalára, a jövő század igényszintjére kell emelni a közoktatást és a szakok­tatást. Nevelni kell a gyermekeket munkaszeretetre, családi, jogi, gazdasági és ál­lampolgári alapismeretekre, a közéletben való részvételre. Ki kell fejleszteni ben­nük az önállóságot, a felelősségérzetet. A munkahelyeken pedig javítani kell a fel­nőttnevelést, de nem hegyibeszédekkel, intelmekkel, mindenkihez, ezért senki­hez se szóló agitációval, hanem jobb szervezettséggel, igazságos bérezéssel, emberközpontú vezetéssel, a munkahelyi demokrácia gazdagításával, a szocia­lista munkamozgalmak korszerűsítésével, az anyagi és erkölcsi megbecsülésnek az emberek valóságos értékrendjéhez való közelítésével, a munkafeltételek javí­tásával, a fő munkaidő és a fő munkahely rangjának helyreállításával. Lám: a szocialista életmód nem valamilyen különleges, újszerű, mesterkélt, fe­lülről előírt életvitel, hanem olyan egyéni és családi magatartás, környezet, ame­lyet az emberek maguk is kívánnak, amely az embereket fejleszti, javítja, bizton­ságérzetet adva megnyugtatja, önmagukért és a társadalomért való felelősségér­zetüket, jövőjükben való hitüket, végső soron a szocializmussal való azonosulá­sukat erősíti. DR. PIRITTYI OTTÓ Üzletszerzéstől a papírra nyomtatott „eredményig” II. Nagy gép - kis gép - helyi hálózat Közelebb a felhasználóhoz A sikeres üzletkötés után az ügyfél igé­nyeinek megfelelő program kidolgozása a szervezési és programozási osztály fel­adata. Tevékenységükről bővebbet Már­tái Péter osztályvezetőtől tudtam meg. A program beindul... Ügyfeleink az esetek többségében ügyviteli tevékenységük gépesítését ren­delik meg tőlünk, vagy olyan munkát akarnak a géppel végeztetni - optimali­zálást, erőforrások fölkutatását -, amit már „rabszolgamunkával” sem lehet kéz­zel végezni. Partnereink igényeit - pél­dául, hogy a betáplált adatokból milyen táblázatokat, azokban pedig milyen ösz- szefüggések kimutatását kérik - tárgya­lásokon egyeztetjük a lehetőségekkel. Mi javaslatot teszünk a megoldásra, ami zsűri elé kerül, mindez esetleg többször is megismétlődik, amíg megtörténik a ki­vitelezés, azaz a program kidolgozása. Előfordul, hogy az nem mindjárt tökéle­tes, javításokra van szükség. Amikor min­den hibát kiküszöböltünk és a program valóban működik, és azt tudja, amit ügy­felünk elvár tőle - attól kezdve a továb­biak a termelési osztályra tartoznak - mondta Mártái Péter. ...és lefut A szervezési-programozási osztály ál­tal kifejlesztett programok futtatása je­lenti a számítóközpontban végzett mun­kák 80 százalékát. Hagyományosan e feladatokat úgy végzi a termelési osztály, hogy az ügyfél a szükséges adatokat bi­zonylatokon behozza, amit itt megfele­lően előkészítenek, azaz csoportosíta­nak, az adatrögzítők között elosztanak. Az így előkészített adatok kerülnek az R-35-ös nagy gépre, amivel az operáto­rok tartják a kapcsolatot, sőt kommuni­kálnak is vele: kiszolgálják, ha például mágneslemezre van szüksége, segíte­nek neki, ha nem tud elolvasni valamit. A nagy gép pedig dolgozik, dolgozik... és elkészül a munkával. A betáplált adatok között összefüggéseket mutat ki, statisz­tikát, táblázatokat készít az ügyfél kíván­ságának megfelelően. A feldolgozás eredményét - természetesen megfelelő ellenőrzés után - papírra nyomtatva kap­ja meg az ügyfél. Mindezen munkálatok közben archi­válásra is mód van: azokat az adatokat, amelyek hosszabb ideig változatlanok, csak egyszer viszik be a gépbe (bár ter­mészetesen szükség szerint módosítják őket). Azokat, amelyekre gyakran szük­ség van mágneslemezen, amelyeket pe­dig csak őrizni kell, azokat a lassúbb mágnesszalagon tárolják. Mindezeket már Simon Imrétől, a termelési osztály vezetőjétől tudom, akinek feladata a fenti munkák irányítása, koordinálása és az ügyfelekkel történő kapcsolattartás. Kicsit másképpen A számítóközpont hagyományos nagy-gépes szolgáltatásait az elmúlt évek fejlesztéseit fölhasználva úgy alakít­ja át, hogy a tényleges tevékenység mi­nél közelebb kerüljön a felhasználóhoz. A bemenő adatok rögzítését, ellenőrzé­sét, illetve az elkészült táblák nyomtatá­sát és ellenőrzését a felhasználók egy ré­szénél sikerült helyben megoldani. Ezzel nagyon sok hibalehetőséget ki lehet kü­szöbölni, hiszen az adatok kevesebb ké­zen mennek át, illetve az adott gazdálko­dóegységben dolgozók jobban ismerik egy-egy mutató tartalmát, mint a számí­tóközpont adatrögzítője. Ha mégis elő­fordul hiba, akkor az azonnal nyilvánva­lóvá válik és javítható. A megszokott szolgáltatást az operatív döntéseket segítő úgynevezett on-line lekérdezésekkel egészíti ki a számító- központ, ami az ügyfélhez telepített kis számítógép és az R-35-ös közvetlen kapcsolatát jelenti a posta telefonvonalai segítségével. Ilyen távadat-feldolgozás jött létre a Szekszárdi Húsipari Vállalat és a SZÜV között. A számítóközpont saját TPA gépét telepítette a vállalathoz, ahol az adatok előkészítése és rögzítése tör­ténik. Állandó közvetlen kapcsolatot tar­tanak a nagy géppel, azzal bármikor kommunikálni tudnak. Hasonló kapcso­lat a Pénzügyminisztérium Ellenőrzési Főigazgatósága Tolna Megyei Igazgató­ságával a mérlegadatok feldolgozását segíti elő. Ezen lehetőségek bővítését szolgálja majd a Nádor Iván által már em­lített beruházás, amely bővíti a telefonká­belek számát. A mikrogépek egymáshoz kapcsolá­sára is van lehetőség, egy vállalaton vagy intézményen belül. Az ilyen lokális hálózat biztosítja, hogy egyes nagy érté­kű berendezéseket - nyomtató, háttértár - a mikrogépeknél kisebb számban vá­sárolják meg, de minden egyes munka­pontról használják azokat. „A gép minél többet menjen” A számítóközpont tevékenységét szá­mos hardver eszköz biztosítja, amelyek állandó karbantartást, esetenként javí­tást igényelnek. Hladics Zoltán műszaki osztályvezető elmondta, hogy csak az R-35-ös kötelező karbantartása napon­ta egy, ezenfelül hetente egyszer hat órát igényel. Havonta egy alkalommal 9 órás komplex karbantartásra kerül sor. Az eddigi hat év munkájának eredmé­nyeként a meghibásodás miatti „állási százalék" a SZÜV összes hasonló gépe közül itt a legkisebb. Ennek köszönhető, hogy a jól felkészült műszaki gárda az említett hagyományos feladatai mellett nemcsak az új munkákat tudja ellátni, amelyek például a távadat-feldolgozás- ból erednek, hanem ez évtől önálló szer­vizcsoportot hoztak létre. Vállalják nagy gépek leszerelését, komplex áthelyezé­sét. Felkészültek az ügyfeleknél telepített IBM és kompatibilis számítógépek ga­ranciális és garancián túli javítására. Pia­ci igények alapján megteremtik a lehető­séget a személyi számítógépek és a peri­fériák átalánydíjas javítási és karbantar­tási munkáinak ellátására. Megszerzett szakismereteiket a „több lábon állás” miatt számítástechnikai berendezések összeszerelésénél majd bemérésénél is hasznosítják. Állandó napirenden A műszaki osztályvezető szavai két­ségtelenné tették számomra, hogy Osztá­lyán magasan kvalifikált szakemberek dolgoznak. A számítástechnika többi te­rülete is jól képzett szakembereket igé­nyel, és mivel olyan területről van szó, ahol nagyon dinamikus a fejlődés, a kép­zés, illetve önképzés nem állhat meg. Ez utóbbihoz szakkönyvtár, szaklapok áll­nak a dolgozók rendelkezésére. A szer­vezett képzésről Jankovits Ervinné sze­mélyzeti és oktatási előadó elmondta, hogy a szakirányú képzés minden fajtá­jára lehetőség van. Vannak a számító- központnak egyetemi, főiskolai és szak­tanfolyami képzésben résztvevő dolgo­zói is. A vállalati központ is évente több­ször szervez célra orientált, gyakorlattal is egybekötött néhány hetes tanfolyamot. Saját dolgozói részére a számítóközpont belső tanfolyamokat is indít. A szakem­ber-utánpótlás biztosítása érdekében ösztöndíjas tanulmányi szerződéseket is kötnek. A számítóközpont egy-egy válla­lat vagy szövetkezet egyedi igénye alap­ján is vállalja tanfolyam szervezését az adott vállalat, intézmény dolgozói részé- re.Ez is segíti a közös munkát és hozzá­járul a számítástechnika mind szélesebb körben történő terjesztéséhez, amely fel­adatot Tolna megyében nagyrészt a KSH SZÜV Szekszárdi Számítóközpontja vál­lalta föl. ROSTAS-CZAKO Kötvények a gyógyszergyártás fejlesztéséhez A Kőbányai Gyógyszerárugyár a fej­lesztések és a kutatások felgyorsításá­hoz 400 millió forint névértékben kötvé­nyeket bocsátott ki magánszemélyek ré­szére. A kötvények eladásából befolyó összeget a vállalat elsősorban a gyógy­szerhatóanyagok gyártásának fejleszté­sére költi, illetve arra használja fel, hogy mielőbb megjelenhessen a piacon több új készítményével, s a tervezettnél előbb elkészüljön az új biotechnológiai labora­tórium. A gyógyszergyár a jelenlegi ötéves terv időszakában több mint négymilliárd fo­rintot fordít beruházásokra, korszerűsí­tésekre, amelyek felgyorsításával most kedvező lehetőség kínálkozik termékei tőkés exporjtának bővítésére. A vállalat kötvényeit a szokásosnál vál­tozatosabb feltételekkel bocsátotta ki. A 11 százalékkal kamatozó, 10 ezer és 50 ezer forint névértékben megvásárolható kötvények lejárati ideje hat év, s törlesz­tésükre a harmadik év után kerülhet sor. A kötvénytulajdonosok választhatnak, hogy mindig felveszik-e az esedékes tör­lesztő részleteket és a kamatokat, vagy pénzüket érintetlenül bent hagyják a köt­vény lejáratáig, s akkor kamatos kamattal kapják vissza. Akik bent hagyják a pénzüket, azok to­vábbi, kötvényük névértékének 5 száza­lékát kitevő külön prémiumban is része­sülnek, ha a vállalat vagyonarányos nye­resége 1987 és 1992 között átlagosan eléri a 20 százalékot. Erre jók a kötvény- tulajdonosok kilátásai, mert a vállalat va­gyonarányos nyeresége tavaly 25 száza­lékos volt. A kötvények árusítását a vállalat dol­gozói között is megszervezték. Bizalmu­kat jelzi, hogy egyedül a budapesti gyár­egység dolgozói már eddig mintegy 25 millió forintért jegyeztek kötvényt. Kéré­sükre a kötvények helyszíni árusítását az eredetileg tervezett május 19-i határidő­höz képest a hét végéig meghosszabbí­tották. A kötvényekből bárki vásárolhat a Ma­gyar Hitel Bank Rt. fővárosi és vidéki fiókjaiban. Szövegszerkesztő program előkészítése

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents