Tolna Megyei Népújság, 1987. május (37. évfolyam, 102-126. szám)
1987-05-15 / 113. szám
1987. május 15. népújság 3 Zöld mezős beruházások helyett belső korszerűsítések A magyar ipar jeles vállalatai, amelyek ma is kelendő termékeket gyártanak, talán a többieknél is jobban tudják, hogy nincs megállás. Kevéske tőkéjüket érdemes hitellel kiegészíteni, s új beruházásokba fogni.- A tárca is ösztönzi, támogatja a vállalati beruházásokat, s azon dolgozunk, hogy azok megfeleljenek az iparpolitikai céljainknak, törekvései- neknek - mondja Reiniger Péter az Ipari Minisztérium műszaki-fejlesztési főosztályvezetője. A központi gazdaságfejlesztő programok közül különösen az anyag- és energiamegtakarító, a technológia-korszerűsítő, az elektronizálási- valamint a gyógyszer és növényvédő szer gyártás fejlesztését szolgáló beruházásokat érdemes említeni.- Az ipar középtávú exportfeladatinak megoldását szolgálja az exportmegállapodási rendszer, amely már 1986-ban is számottevő bővülést eredményezett, s amelyet az idén is folytatunk. E megállapodások keretében számos vállalatnak nyílik lehetősége kisebb-nagyobb volumenű fejlesztésre. A beruházások lebonyolításában is igyekszünk a vállalatok segítségére lenni, igy például kidolgoztattunk egy hálótervezési módszert, amelyet már több mint száz vállalat megvásárolt. Még az idén elkészítjük a beruházási jogszabálygyűjteményt, amit legutóbb húszesztendővel ezelőtt adtunk ki. Egyébként sokat várunk a kereskedelmi bankok működésétől, hiszen ezentúl a vállalatok több finanszírozási lehetőség közül választhatnak, sőt, a bank tőkével is beszállhat, ha Ígéretes üzlet kínálkozik.- Épül-e új gyár vagy üzem?- Zöld mezős beruházás nem indul, a fejlesztési források szűkössége miatt egyébként is felértékelődött a pótlólagos fejlesztés az automatizálás, a régi gépek elektronikus ”új- raöltöztetése”. Jóval olcsóbb is egy meglévő telepet, üzemet megvásárolni, mint újat építeni...- A vállalati beruházások közül eddig jobbára csak a Dunai Vasmű és a Hungária Műanyagfeldolgozó Vállalat terveiről olvashattunk.- Kétségtelen, hogy ezek a legjelentősebbek, hiszen egy-egy iparág jövője is múlik a két vállalaton. Ám a többiek sem vállalkoztak kevesebbre, mint termékeik megújítására, s - egyes területeken - a csúcstechnológia meghonosítására. A Videoton a színes televízió gyártásban készül technológiai generációváltásra, a Jászberényi Hűtőgépgyár termékei eddig is kapósak voltak, ám nem hagyják abba a hűtőszekrények korszerűsítését. Energiatakarékosabb típusokat fejlesztenek ki, s nagyobb választékban szállítanak majd a kereskedelemnek. A BRG nemrégiben vette át az Elzettől a szécsényi gyárat, s örökölték a csarnokot és a dolgozókat. A magnetofon alkatrészek gyártásához viszont a technológiai hátteret is meg kell teremteniük. A Magyar Alumíniumipari Tröszt többek között a fóliagyártást kívánja bővíteni, hogy jusson elég az üzletekbe, de a rekonstrukció egyúttal azt is szolgálja, hogy több, s feldolgozot- tabb aluminium-tern^ jusson exportra. - A végén említem, de a műszaki fejlesztés szempontjából annál fontosabb, hogy vállalataink egyre szélesebb körben kezdik alkalmazni a számítógéppel segített tervezés eszközeit és módszereit. DALIA LÁSZLÓ Tavaly óta közvetlenül is hívható Lápafő, igaz, egyelőre csak a boltban, elöljáróságon, a postán és négy óra után a segélykérőn lehet telefonálni Naponta húszán fordulnak meg a lápaföi postahivatalban. Hónap elején persze többen jönnek, ilyenkor a nyugdíjasok állnak sorba kis pénzükért. A régebben betett összegek, a betétkönyvek nemigen szaporodnak, inkább viszik az emberek a pénzüket, házat, ingatlant vásárolnak, a gyerekeket segítik az egész élet munkájából. A háromszáz lelket számláló községben alig akad ma már üres ház, ami igen nagy szó, a fiatalok nem hagyják ott magától értetődően falujukat. Igaz, kevesen maradtak és a családi kötődést nem erősiti még a helyi lehetőségek sora. Az iskolások Szakosra, a székhelyközségbe járnak naponta, a szülök nagy része a várongi téeszbe ingázik, az asszonyok közül többen a kesztyűgyár bedolgozói. Kikapcsolódást és tájékozódási forrást az újságok jelentik. takács-kapfinger Lápafőn alig van üres ház A kultúrotthonból átalakított épületben kapott helyet az óvoda 18 „lakójával” Tamási Istvánná unokájával, Kardos Lacival - „A fiatalok már régebben elmentek, inkább csak mi, öregek maradtunk” A módszertani ajánlások... „Aki keresi a konfliktust, az tőrje is el” „A szabadidő - mely éppúgy pihenőidő, mint magasabb tevékenységre való idő - a birtokosát természetesen más szubjektummá változtatja, és ez azután e más szubjektumként lép be a közvetlen termelési folyamatba is” - Írja Marx, s e szavakat csupán jelzésnek szánjuk, azaz utalásnak a közművelődés fontosságára. Most, e sorozat harmadik részében már nem térünk vissza azokra a gondokra, körülményekre és változó igényekre, melyeknek létrehozói napjaink, viszont ismét hangsúlyozzuk a közművelődésben, a szocialista közművelődésben rejlő lehetőségeket. Nem felfedezés, mégcsak nem is újszerű megállapítás az, hogy az élet egy-egy területén, vagy egy-egy munkahelyen, egy-egy számunkra megszokott rendszerben alapvető gondok merülnek fel, annak megte- tőzésére jól érzékelhető hangulatváltozás - zavart légkör, kapkodás, bizalmatlanság, egymásra mutogatás... - a kísérő jele. Ez utóbbiak előidézői azok a munkacsoportok, kisebb-nagyobb kollektívák tagjai, melyeket a gondok sújtják. Másképpen: ezek az önvédelem vagy éppen önigazolás reakciói, melyek oltalmat ugyan nem nyújtanak, inkább még zavarosabbá teszik a helyzetet. Ezek a felismerhető jelek látszanak a - többek által „Babits-háború- nak” titulált - konstellációban is. S ezzel kapcsolatosan fogalmaz úgy Póla Károly, a megyei tanács művelődési osztályának vezetője, hogy „aki keresi a konfliktust, az tűrje is el! Csakhogy a konfliktus ne személyes érdekekért folyjon, hanem a jó ügyet szolgálja.” És bizony, az utóbbi időben nemcsak az utóbbiak közül fordult elő néhány... Szinte említésre is alig „méltó” az az eset, hogy a művelődési központ egyik volt munkatársa két évvel ezelőtti szituációt - melynek maga is (mondjuk úgy) passzív résztvevője volt - jelentett be írásban egyik felsőbb szervnek. A kusza panasz eny- nyi idő után érdemben kivizsgálha- ^tatlan, a bejelentő számára a kimenetel már-már érdektelen, ráadásul a feljelentés a maga formájában gusztustalan is. Értékek - és az értékek ellen Persze, az ezzel kapcsolatos beszélgetések során számtalan jó ötlet, figyelemre méltó javaslat, no és „elterelő hadművelet” színezetű megjegyezés is elhangzott. Többen mondták el véleményüket a kialakult helyzetről, de azzal a feltétellel, hogy nevük titok marad a nyilvánosság számára. Persze, a többség nyíltan „vállalta” a nyilatkozatot, de ennek ellenére csupán néhány véleményt sorolunk a teljesség igénye nélkül. Volt, aki úgy fogalmazott, hogy hiányzik, illetve nem működik a szakmai közös gondolkodás, s ez vonatkozik a ház munkacsoportjai között is némelyikre, de érinti a várost és a szakmai irányítást is. Van, aki a helyzetért a túlhajszoltságot okolja. Érdekes módon az is elhangzott, hogy a sajtó, mármint a Népújság is közrejátszott ezen állapot létrejöttében, mert „keveset és felületesen foglalkozott” a közművelődéssel. Még furcsának is tűnhet, hogy szakember mond ilyent, hiszen neki jól kellene tudnia, hogy a közművelődés tájai szinte véget nem érőek, tehát, ha nem a művelődési otthonok keretei között folyó tevékenységről van szó az írásokban - bár az ilyen jellegű cikkek arányáról is lehetne vitatkozni -, akkor is szolgálhatja, és bízunk benne, hogy szolgálja is a köz művelődését. Aztán gondolom, az sem vitatható, hogy az érték akkor is érték, ha különösebb sajtónyilvánosságot nem is kap. Egy másik osztályvezető, pontosan az, aki a már említett szakmai párbeszédből „kirekesztetett”, arról beszél, hogy nem az egyéni érdekek, hanem a ház érdeke miatt kell mielőbb lépni. Valija azt is, hogy az olcsó egyénieskedésnek nem szabad előtérbe kerülnie. Profitáltak-e? Néhány városi művelődési ház igazgatóját is felkerestük, mégpedig azzal a kérdéssel, hogy ők, helyesebben intézményük az elmúlt esztendők során mit profitáltak a megyei módszertani irányításból, gondozásból. Tény, hogy néhány területet jó szívvel említettek, de hát ez a kisebb rész. Hogy sajnos, vagy nem, az más kérdés. De adjuk át a szót nekik. Götzinger Károly, a dunaföldvári művelődési ház igazgatója:- Kétségbe vonhatatlan, hogy a közművelődés egyes területei az egyik házban jobban kifinomultak, mint a másikban. Hogy ez a hagyományokra utal vissza, vagy az anyagiakra, illetve éppen a szakemberek fölkészültségére, az most másodlagos, vagyis a tényeken nem változtat. Dunaföldváron közismerten olyan hagyományai, ezzel együtt olyan módszertana „jött össze” az amatőr.színjátszásnak, hogy ezzel szakmai tekintélyre tettünk szert, ebből adódóan megyei módszertani feladatok ellátására is alkalmasnak tűnik intézményünk. De említhetem a honismereti munkát, mely a múzeumbarátok körének és a rendszeresen megrendezett régésztáboroknak a tevékenységével teljes. Sőt, a kertbarátok munkáját is kiemelhetem, hiszen a klub munkája országos elismerést vívott ki. Mayer János, a hőgyészi művelő^ dési ház igazgatója:- A mi intézményünk, lévén szak- szervezeti fentartású, speciális helyzetben van. Ez persze nem jelenti azt, hogy a folyton változó közművelődési igények bennünket elkerülnek. Véleményem szerint minden művelődési háznak a helyi igényekre kell építenie - kalkulálva és igazodva a spontaneitáshoz. Magam is azzal értek egyet, hogy a módszertani feladatokat meg kell osztani a megye művelődési házai között. Viszont van egy javaslatom, mely éppen a köz- művelődés gazdaságosabbá, ugyanakkor színesebbé tételét feltételezi. Mondjuk a „Babitsot” gazdaságilag meg kellene erősíteni, mégpedig azért, hogy a megyében színvonalasan működő amatőr együtteseket tudja megfelelően menedzselni. így fellendülne az amatőr mozgalom, biztosíthatnák az együttesek számára a szereplési lehetőséget, a megye lakossága pedig élményekkel gazdagodna, még azokon a helyeken is, ahol az elmúlt egynéhány esztendőben előadások szervezésére nem volt lehetőség... A Babits művelődési központnál tartva nehezményezem, hogy mostanában nem működik - vagy engem nem hivnak(?l) - a művházak vezetőinek a fóruma, ami kitűnő alkalmat jelentett a felmerült gondok megbeszélésére, a kötetlen szakmai tanácsadásra. Balipap Ferenc, a dombóvári művelődési központ igazgatója:- A közművelődésben, illetve a művelődési otthonok közötti hierarchikus szervezetnek nem vagyok a hive, sőt, ellenemre van, mert nem biztos - sőt! hogy a legjobban szolgálja azt az ügyet, amit a köz művelődésének nevezünk. Ha sarkítva fogalmazok, akkor ez úgy festene, hogy én és a többi Tolna megyei településen tevékenykedő népművelő „butább”, mint azok, akiknek az állása, munkahelye a megyeszékhelyen van. Nem hiszek és nem is hihetek abban, hogy „egy embernek”, illetve egy intézménynek kell lennie egy megyében, aki minden területen módszertani támogatást, útmutatást adhat. Tény, hogy a Babits szakköreink munkájához nyújtott elméleti segítséget, de nekem, mint intézményvezetőnek, illetve a háznak soha nem volt olyan problémája, amivel a Ba- bitshoz fordultunk volna. Ezt persze nem az én erényemnek, sem az ő bűnüknek nem tartom. Ez egyszerűen tény. Tovább egyszerűsítek, s igyekszem szemléletes, ugyanakkor gyakorlatias lenni. Tehát a példám: a környékünkön lakók közül többen szeretnének gombát termeszteni. Hiába megyek tanácsokat osztani nekik, mivel soha nem „gombász- kodtam”. Ha jól akarok eleget tenni a feladatomnak, akkor megkeresem azt az embert, aki a környékben legjobban ért a gomba termesztéséhez, s őt kérem föl az elödások megtartására, másképpen: a szakmai irányításra.- Szerintem a funkciókat és a feladatköröket tisztázni kell! És sok minden mást - mindany- nyionk érdekében! V. HORVÁTH MÁRIA Fotó: KAPFINGER ANDRÁS (Vége)
