Tolna Megyei Népújság, 1987. május (37. évfolyam, 102-126. szám)

1987-05-01 / 102. szám

2 NÉPÚJSÁG 1987. május 1. ÉLJEN MÁJUS ELSEJE! Virizlay Gyula ünnepi beszéde a rádióban és a televízióban Kádár János Angyalföldön (Folytatás az 1. oldalról.) Kedves nézőim, kedves hallgatóim! A munkásosztály nagy nemzetközi ün­nepére készülünk. Előestéjén köszön­töm önöket a párt, a kormány, a szak- szervezetek nevében. Május elseje sajátos ünnep: a munka és az emberi méltóság szülötte, az esz­tendő egyik legszebb napjaként él ben­nünk. Sokan ünnepelnek ma szerte a vilá­gon, sajnos beárnyékolt égbolt alatt. Szándékosan megrontott világpolitikai légkör és a vele együttjáró gazdasági gondok fenyegetettségében ünnepelnek a dolgozók. De ünnepelnek! S hívunk mi is mindenkit az ünnepre. A munkát ünne­peljük, s a munkával együtt a holnapot is. Eddigi fejlődésünk életünk minden te­rületén jelentős gazdagodást mutat, és méltánylást érdemel. Előrehaladtunk a szocializmus építésének útján; nemzeti vagyonunk nőtt; az egzisztenciális bi­zonytalanságot megszüntettük; figye­lemreméltó szociális biztonságot terem­tettünk; milliós tömegek emelkedtek fel anyagi helyzetükben, tudásban, maga­tartásban. Szólnunk kell azonban az érem másik oldaláról is. Az utóbbi években nem tud­tuk elérni azokat a célokat, amelyeket magunk elé tűztünk, pedig szerényeb­bek minden eddiginél. Ezért ma több a nehézségünk, mint korábban. Megnőttek a családok, az egyes emberek gondjai. Nehézségeink vannak a gazdálkodás­ban és a gazdálkodás eredményeinek igazságosabb, munkához kötődő elosz­tásában. Élnek társadalmunkban gon­dokkal küszködő idősek, egyedül lévők, nagycsaládosok és fiatalok, pályakez­dők. Az ország vezetői, a szakszervezetek is gyakrabban kérték a dolgozók megérté­sét. Nem áltatjuk magunkat! Gyötrelmes és felelősségteljes kényszerből születik minden olyan lépés, amely korlátozza az életszínvonal emelését. Ebben a helyzetben érthető, ha a dol­gozók igénylik, hogy a vezetők is jobban értsék meg az emberekben felhalmozó­dott feszültségeket, gondokat. Érthető, ha nő az intézkedéseket kísérő társadal­mi figyelem és a gyakran jogos türelmet­lenség, tőlünk eredő gondjaink megol­datlansága miatt. Sajnos jelenleg nem várhatók látvá­nyos, vagy gyors eredmények. De él bennünk az az elhatározás, hogy ebből a helyzetből mielőbb kikerüljünk, saját erőnkből. Ez lehetséges, noha nem köny- nyű. Egész életünk, jövőnk szempontjá­ból kulcsfontosságú, hogyan alakul gaz­daságunk ereje, milyen eredményeket érünk el. Várkonyi Péter befejezte ausztriai látogatását Várkonyi Péter külügyminiszter csü­törtökön délelőtt az osztrák sajtó képvi­selőivel találkozott, akik előtt hangsú­lyozta: vendéglátóival, vezető osztrák po­litikusokkal folytatott tárgyalásai meg­erősítették meggyőződésében, hogy mindkét fél a két ország rendkívül jó kap­csolatainak további fejlesztését igényli, és lényegében teljes a nézetazonosság szinte minden kérdésben. Folytatódik a magas szintű személyes érintkezések immár hagyományos sorozata: az év má­sodik felében hazánkba látogat Franz Vranitzky kancellár. Várkonyi Péter han­goztatta:^ nemzetközi kérdéseket átte­kintve azt a közös reményüket fogalmaz­ták meg, hogy a bécsi utótalálkozó ki­egyensúlyozott dokumentummal fejező­dik be. Várkonyi Péter délután részt vett az Osztrák-Magyar Egyesület fogadásán, a bécsi Collegium Hungaricumban, ahol Fritz Marsch, az OME elnöke, az Oszt­rák Szocialista Párt központi titkára üd­vözölte. Külügyminiszterünk délután, az oszt­rák külpolitikai társaság és az OME ren­dezésében nagy érdeklődéssel kísért előadást tartott az osztrák Diplomáciai Akadémián „Az európai biztonsági és együttműködési folyamat magyar szem­szögből” címmel. Várkonyi Péter viszoritlátogatásra hív­ta meg Alois Mockot, aki a meghívást el­fogadta. A magyar külügyminiszter, aki Alois Mock alkancellár és külügyminisz­ter meghívására hivatalos látogatást tett Ausztriában, csütörtökön este hazauta­zott. Meg kell találnunk az eredményes cselekvés módját és lehetőségét. A kedvező változás eléréséhez nem csak egy-egy ember, nemcsak néhány kollektíva, hanem az egész társadalom tehetségének, szorgalmának, alkotó ere­jének mozgósítása szükséges. Olyan egységes akarat és cselekvés, amely nélkül társadalmi méretekben semmiféle átalakulás nem képzelhető el. Ebben a nehéz időszakban mi mást hívhatunk segítségül, mint a dolgozó tö­megek alkotókedvét? Több, jobb munkával, intenzívebb szellemi ráfordítással, koncentráltabb szervezéssel ismételjük meg magasabb szinten korábbi eredményeinket. Fel­adatunk: szerény lehetőségekből, kevés anyagiakból többet, elménk, kezünk nyomán jobb minőséget teremteni. Ha tudtunk háborúból, romokból, ha tudtunk a hiteket romboló 1956-ból, ak­kor most, jó érdekek vonzásában miért ne tudnánk ismét előbbre lépni? Együtte­sen, a dolgozókat bevonva minél hama­rabb teremtsünk olyan helyzetet, mely­ben erősebb lesz gazdaságunk! Felerősödött az igény, hogy a haté­kony cselekvés érdekében nyerjük meg minden egyes ember jószándékú maga­tartását, bizalmát. Minden munkahelyen legyünk képesek a fejlődés követelmé­nyeihez való alkalmazkodásra, hogy minden emberben kialakítsuk a politi­kánkra, intézkedéseinkre cselekvéssel válaszoló magatartást. Az a törekvésünk, hogy olyan társadal­mi légkört teremtsünk, amelyben a cse­lekedni akaró emberek nagyobb lehető­séget kapnak. A felelősséget érző, a job­bításon gondolkodó, a társadalom és a közösség érdekében tenni akaró embe­rek sokasága a szocialista építés biztosí­téka. Van erő a magyar dolgozókban megint és újra együtt kiállni, együtt vállalni a megoldás lehetőségeit. Keresni a kibon­takozás útját. Természetes ez az érzé­sünk: megerősít benne történelmünk, megerősítenek szocialista, demokrati­kus fejlődésünk tapasztalatai. A Magyar Szocialista Munkáspárt gya­korlatának megfelelően arra törekszik, hogy olyan társadalmi mozgásirányokat jelöljön és szervezzen, amelyek távlato­kat nyitnak. A szakszervezetek is folyvást arra törekedtek és törekszenek, hogy a kibontakozás útját, sőt az egyének útját is, pártunk politikájával összehangolva, a közösség boldogulásának irányába vi­gyék. Nem titok dolgozó népünk előtt, hogy a kormánnyal is, a pártvezetésével is több­ször egyeztettük és újra egyeztettük Az általános iskolások igényes, szép műsorral köszöntötték tegnap délután a Dalmandi Mezőgazdasági Kombinát kul- , túrtermében a kombinát dolgozóinak képviselőit és vendégeiket abból az al­kalomból, hogy az elmúlt évi gazdálko­dásuk eredményeként ismét, immár 15. alkalommal megkapták a Kiváló Vállalat címet. Az ünnepségen megjelent Dobi Ferenc a MEDOSZ főtitkára, K. Pap Jó­zsef, az MSZMP Központi Ellenőrző Bi- zottságáank tagja, a megyei pártbizott­ság nyugalmazott első titkára, Mátyás Ist­ván, a megyei tanács elnökhelyettese, Deli Sándor, az SZMT titkára,-valamint Barsi Mihály, a TESZÖV titkára. Vas István, a kombinát vezérigazgatója ünnepi beszédében többek között szólt arról, hogy ma már a kombinát vagyona eléri az-1,5 milliárd forintot. A termésátla­gok meghaladják az állami gazdasági termésátlagokat, és a legfejlettebb tőkés mezőgazdasági üzemek termésátlagai­val is versenyeznek. Igen magas az egy A hagyományoknak megfelelően ün­nepi tanácsülésen adták át tegnap dél­után a Dunaföldvárért emlékplakett ki­tüntetéseket azoknak, akik sokat tettek a nagyközség fejlődéséért. Az ülésen részt vett Pónya József, az MSZMP KB-tagja, a Paksi Atomerőmű Vállalat vezérigazgatója, Lipovszky Gyu­la, a paksi városi pártbizottság első titká­ra, Nándori Lajos, a HNF városi titkára, valamint a nagyközség part- és társadal­mi vezetői. Az emlékplakettet Antal Fő­szempontjainkat, a kormánnyal össze­hangoltuk a várható és a bekövetkezett intézkedéseket. Ha kellett vitákban, ha kellett figyelemfelhívó eszmecserékben adtunk hangot állásfoglalásunkban. Nem könnyű a hozott döntések szük­ségességét belátni. Nem könnyű fesze­sebb munkatempóban dolgozni, ugyan­akkor tudomásul venni az áremeléseket. Nem könnyű újat kezdeni, esetenként munkahelyet változtatni. A szakszervezet tisztában van vele, hogy ezek a lépések nem népszerűek, nem lelkesitőek, csak­hogy elkerülhetetlenek. Népünk nem először és nem is utoljára bizonyította és bizonyítja, hogy képes erőfeszítésekre. Tud felelősen gondol­kodni, képes túllátni az országhatárokon, képes tanulni mások kudarcaiból és si­kereiből. Most meg kell tanulnunk, hogy az élet- színvonal lassúbb emelkedése közepet­te éljünk, mégpedig keményebb munká­val, célszerűbb szervezéssel. Ezen a nehezen jött tavaszi napon, föl­mérve a reánk váró nem könnyű tenniva­lókat, ne a feladat nagysága riasszon, hanem a bizalom adjon erőt! Bizalom sa­ját képességeinkben, bizalom a párt ve­zető erejében. Ha mindenki a legjobb tudása szerint, a lehetőségek jó kihasználásával dolgo­zik, politizál, veszi vállára a kisebb vagy nagyobb közösség dolgát, akkor az or­szág egésze nemcsak legyőzi a nehéz­ségeket, hanem értékeinket megőrizve, magunkat megedzve kerülünk ki belőlük. E feladatra hív a munkásosztály nem­zetközi seregszemléje. E feladatra hív magyarságunk. E feladatra hív köteles­ségtudatunk. Tisztelt nézőim, kedves hallgatóim! Figyelmünk ma a Szovjetunióra és a többi szocialista országra irányul, hiszen a szocializmus építésének most nyíló új útjai gyorsabbá tehetik saját fejlődésün­ket is. Erősíthetik gazdaságunkat, és de- mokratikusabbá formálhatják politikai arculatunkat. Figyeljük, elemezzük a testvérországok eredményeit, keressük a közös és a sajátos fejlődés útjait. A magyar dolgozók újra meg újra kife­jezik akaratukat, hogy a szocialista or­szágok dolgozóival éppen úgy egység­ben, ahogyan a nyugati világ haladó erői­vel is közösségben, azt akarják, hogy ne kelljen a harmadik világháború fenyege­tettségétől rettegni. Bármilyen nehéznek érezzük is gond­jainkat, bármilyen sokszor érezzük is bé­kénket veszélyeztetve, soha nem té­vesztjük szemünk elöl, hogy saját jövőnk, értelmes jövőnk egyetlen úton, a szocia­lizmus útján van kijelölve - mondotta befejezésül Virizlay Gyula. hektár szántóra eső növénytermelési ér­ték: 31.769 forint volt tavaly. Az állatte­nyésztési ágazaton belül különösen ki­emelkedő a szarvasmarhatartás, s az el­múlt húsz év legjobb eredményét érték el a sertéstartásban is. A szép eredmények elérésben szor­galmasan kivette a részét a kombinát dolgozó kollektívája - az itt dolgozók 75 százaléka szak- és betanított munkás, 80 mérnök és 98 technikus irányítja a mun­kákat. Az elmúlt évben 46 szocialista bri­gád közel ezer tagja vett részt a szocialis­ta munkaversenyben. A kombinátban a megváltozott és szi­gorodott gazdasági feltételeknek megfe­lelően alakították ki a kívánatos terme­lésstruktúrát, s így kívánják megvalósíta­ni mindazokat a műszaki, technológiai fejlesztéseket, amelyek a versenyképes­ség fenntartásához szükségesek. A Kiváló Vállalat kitüntetést dokumen­táló oklevelet Dobi Ferenc, a MEDOSZ főtitkára adta át a kombinát dolgozóinak. renc tanácselnök nyújtotta át István Jó­zsefnek, a megyei tanács elnökhelyette­sének, ifjú Pintér Györgynek, a helyi sportkör ügyvezető elnökének, és a Mechnaíkai Labor dunaföldvári üzem­egysége Kossuth Lajos szocialista bri­gádjának. Nándori Lajos, a HNF nagyközségi tit­kára több társadalmi munkásnak nyúj­totta át az Érdemes társadalmi munkás kitüntető jelvényt és a Dunaföldvárért emléklapot. Ezután az MSZMg főtitkára részt vett a vállalati kollektíva ünnepi röpgyűlésén. Kiss Ferenc szakszervezeti főbizalmi me­leg szavakkal köszöntötte a gyári dolgo­zókat és a vendégeket, majd Kádár Já­nos lépett a mikrofonhoz. Megköszönte a szívélyes fogadtatást és hangsúlyozta, hogy szívesen jött ide, jól érezte magát a munkások körében, s nemcsak a tröszt eredményeiről látottak- hallottak, hanem az itt tapasztalt benső­séges légkör, jó munkaszellem hatására is. A tavalyi termelési sikerek különösen értékesek - tette hozzá -, mert azokat a mindig sok gonddal-bajjal járó átszerve­zés közepette érték el. Gratulált az ered­ményekhez, és - az egész ország gazda­sági helyzetét jellemezve - rámutatott: fejlődtünk, gyarapodtunk még az utóbbi nehéz esztendőkben is. Ha nem is egy­formán, s mindenki számára érzékelhe­tően, de gyarapodott a lakosság, a válla­latok legtöbbje is működőképesnek bi­zonyult. Ennek örülhetünk, mert azért dolgozunk, hogy az emberek boldogulja­nak. Ugyanakkor igaz az a gyakran hallható megállapítás, hogy nehéz az ország helyzete. A korábbi évek lendületes fejlő­dése lelassult, munkánk sok tekintetben bonyolulttá vált. Hol vannak a mai problé­mák gyökerei? Mindenekelőtt ott, hogy összességében nem termelünk annyit, amennyit felhasználunk. Fordítani kell a gondolkodásunkon, a gyakorlatunkon: akkor lássunk hozzá az elosztáshoz, a ja­vaink elfogyasztásához, amikor már megtermeltük azokat. Szükséges, de ért­hetően népszerűtlen intézkedések jelez­ték már ezt a felismerést; ilyen volt pél­dául a béremelések áprilisig történő el­halasztása, ami több éves gyakorlatot próbált megváltoztatni. Azt tudniillik, hogy a vállalatok úgymond megelőlegez­ték az egész évre tervezett teljesítmény­növekedést, s már az esztendő elején ki­fizették a megnövelt béreket. Igen ám, csakhogy az elképzelések nem mindig váltak be, a teljesítmények gyakran a bé­rek mögött kullogtak... Azt kell megértenünk - hangsúlyozta a párt főtitkára -, hogy a szocializmus a munka társadalma. Persze, minden más társadalom is a termelőmunkán alapszik- tette hozzá -, hiszen azokban a fejlett tőkés országokban, amelyekben a ter­melés igen magas színvonalat ért el, szi­lárd fegyelem, rend, no meg az utcára kerüléstől való félelem áll a valóban im­pozáns eredmények mögött. Nemrégi­ben tett svédországi látogatásának él­ményeit említette az egyik példaként; mint mondotta, a korszerű termelő be­rendezések, a modern technológia mel­lett szembetűnő volt a percnyi lazaságot sem engedő munkatempó a szerelősza­lagok mellett. Mi szocialista kibontakozást keresünk!- szögezte le hazai gondjainkra vissza­térve Kádár János. Határozott lépésekre van szükség ennek érdekében - folytatta -, s ezek között van sok kényszerű intéz­kedés is. Olyan munkaprogramot hirde­tünk, amely eddigi tapasztalatainkra Tegnap a bonyhádi városi művelődési házban tartotta ünnepi közgyűlését a BONY Kövendi Sándor Cipőipari Szövet­kezet, amelyen részt vett Gyugyi János, az MSZMP Tolna Megyei Bizottságának titká­ra, Tamás Ádám, a megyei tanács általá­nos elnökhelyettese, Krizsán István, a vá­rosi pártbizottság első titkára és dr. Tóth József, az OKISZ szövetkezetpolitikai főosztályának vezetője. Lafferthon Ernő, a szövetkezet elnöke tartott ünnepi beszédet, melyben elmond­ta, hogy immár hetedik alkalommal lett a nagyszerűen dolgozó kollektíva kiváló. Cé­lul tűzték ki maguk elé az MSZMP XIII. kongresszusi határozatainak megfelelő szellemben való munkát, melyben a ver­senyképesség növelése éppúgy benne foglaltatott, mint a termelés hatékonyságá­I nak javítása. A jó munka bizonyítéka az 1986-os esztendő 255 millió forintos árbe­vétele, melyből 51 millió forint lett a nyere­ség. Mindezt változatlan létszám mellett si­került elérniük. Mint mondták, még a költ­séggazdálkodás terén szeretnének jelen­tős javulást elérni. A keresetek színvonala elérte az évi 70 ezer forintot Komoly siker­építve nem rövid időre, hanem hosszabb távra megalapozza fejlődésünket. Szo­cialista programot, amelyre szilárdan építhetjük a jövőt. Ezt követeli meg a nép, a szocialista Magyarország iránt érzett felelősségünk. Programunk, előrehaladásunk köve­telménye az is: úgy dolgozzunk, hogy az eddig elért életszínvonal biztos alapokon álljon. Céljaink eléréséhez minden lehet­séges eszközt fel kell használni - han­goztatta -, építeni a szocialista elveink­ben rejlő erőre, ugyanakkor - mivel az öntudat csak lassan, a termelési viszo­nyok változása mögött járva formálódik - jobban kell alapozni a kollektívák, az em­berek érdekeltségére. Ezért válik egyre fontosabbá a differenciálás. Nem lehet a vállalatokkal örökké azt csinálni, hogy a jól, korszerűen dolgozóktól elvonják a nyereséget és azzal támogatják a gyen­gén gazdálkodókat. Differenciálás érvé­nyesüljön a munkásközösségeken belül is. Minden termelő egységre és minden­kire igaz a követelmény: aki becsülettel, eredményesen dolgozik, kapjon megfe­lelő lehetőséget a fejlődésre. Ugyanak­kor ezt ne kapják meg a tengők-lengők, a dologtalanok. Annak tudatában kell munkálkodnunk, hogy napjainkban kiélezett verseny fo­lyik a világpiacon. A gyorsan változó igé­nyek szerint kell a termelési szerkezetet átalakítnai, termékváltást végrehajtani, és jóval nagyobb figyelmet fordítani a mi­nőségre. Nemcsak a tőkés megrendelők, szocialista partnereink is joggal várnak el tőlünk jó’ korszerű árukat. Mindebben számítunk az angyalföldiek és az ország­ban másutt dolgozók jó irányú törekvé­seire, akaratára, s ez erőt ad számunkra. Tudjuk, előrehaladásunk alapkérdései a termelésben, a munkapadoknál dőlnek el - hangsúlyozta Kádár János. Nemzetközi kérdéseket érintve a párt főtitkára kiemelte, hogy melegen üdvö­zöljük a Szovjetunióban kibontakozott változásokat, amelyek céla egybeesik a mi törekvéseinkkel. Az átalakítás folya­mata a szocialista országok közötti együttműködésre, így a magyar-szovjet kapcsolatokra is hatással van. Mint mon­dotta, most jobban értjük egymást, közös munkánk még harmonikusabb, mint ko­rábban, együttműködésünk távlatai biz­tatóak. A baráti Szovjetunióban lejátszó­dó folyamatok hatása a világpolitika nagy kérdéseiben is érzékelhető: a kölcsönös biztonság elvére épülő fegyverzetkorlá­tozási, leszerelési javaslatok olyan fontos megegyezések lehetőségét vázolják fel, amelyekre a másik fél sem tud egysze­rűen nemet mondani. A béke, a nemzetközi biztonság meg­szilárdításához a magunk lehetőségei szerint mi is igyekszünk hozzájárulni, ke­resve az együttműködés lehetőségét más társadalmi rendszerű államokkal - ahogyan ez most, a svédországi látoga­tás alkalmával is történt. A munkásosztály nagy nemzetközi ün­nepét úgy készülünk köszönteni, hogy az kifejezze szándékainkat, törekvéseinket, az elszántságunkat céljaink megvalósí­tására, és szolidaritásunkat mindazek- kal, akik a szocializmusért, a békéért és a haladásért küzdenek a világban - mon­dotta befejezésül Kádár János, átadva jókívánságait a jelenlevőknek, rajtuk ke­resztül az üzem, egész Angyalföld dolo- zóinak. nek könyvelhető el az is, hogy a Salaman­der céggel sikerült meghosszabbítani a szerződést 1991-ig. Meghatározták az 1987. évi feladatokat is, ami 265 millió fo­rint bruttó árbevételben kell hogy realizá­lódjon. A jó eredmények elérésében pél­damutató munkát végeztek a szocialista brigádok. Az ünnepi beszédet követően szót kért és gratulált a nagyszerű eredményekhez Krizsán István első titkár, majd dr. Tóth Jó­zsef az OKISZ nevében gratulált és adta át a vándorzászlót és az oklevelet Lafferthon Ernőnek. Elmondta, hogy komoly siker a bonyhádiaké, hiszen az ország 700 ipari szövetkezete közül csupán 23 kapott kivá­ló kitüntetést, míg vándorzászlót csupán 15, ebből egy bonyhádra került. Krizsán István a városfejlesztés terén tett kiemelke­dő munkát dicsérte, majd Jaroslav Cha- ramza, a Csehszlovák Szocialista Köztár­saság kereskedelmi attaséja méltatta a két ország jó kereskedelmi kapcsolatait és el­mondta, hogy Csehszlovákiában kedvel­tek a BONY cipői a nők között. Ezt követően kitüntetéseket adtak át. -szs­Ismét kiváló lett a Dalmandi Mezőgazdasági Kombinát Dunaföldvárért emlékplakett A sikerek kulcsa a minőségi munka Hetedszer kiváló a BONY KS Cipőipari Szövetkezet

Next

/
Thumbnails
Contents