Tolna Megyei Népújság, 1987. április (37. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-11 / 86. szám
1987. április 11. 'tolna' NÉPÚJSÁG 7 Igazgatóválasztás a TOTÉV-nél Indultak heten, maradtak hárman Hármuk közül az egyik igazgató lett Újsághír: „Tegnap délután igazgatóválasztó ülést tartott a Tolna Megyei Tanácsi Építőipari Vállalat 31 tagú vállalati tanácsa. Az igazgatói állásra a vállalati tanács mostani ülésén három jelölt volt. A kétfordulós szavazás eredménye: kétharmados többséggel a vállalat igazgatójának Balogh Béla gépészmérnököt, a vállalat gépészeti osztályának eddigi vezetőjét választották meg.” A lemondástól a kinevezésig Kobra József, aki 15 évig volt a TOTÉV igazgatója 1986. december 9-én munka- viszonya megszüntetését, korkedvezményes nyugdíjba vonulásának engedélyezését kérte 1987. január 1-től. Fülöp Ferenc, a vállalati tanács elnöke a kérelem benyújtását követő tizedik napra összehívta a 31 tagú vállalati tanácsot, amely jóváhagyta Kobra József kérelmét, egyúttal a vállalat műszaki igazgatóhelyettesét, Kuklis Lajost megbízta az igazgatói teendők ellátásával. Az igazgatói állás pályázatát megszövegezték, s úgy döntöttek: ahány pályázó csak jelentkezik, mindegyiket meghallgatják. Ekkor választották meg a bíráló bizottságot is. A pályázat 2-2 alkalommal jelent meg a Népszabadság, valamint a Tolna Megyei Népújságban. A postafiókra - amelyet kizárólag erre a a célra béreltek - hét pályázat érkezett, közülük négyen a TOTÉV-nél dolgoztak, A vállalati tanács elnöke: Fülöp Ferenc Balogh Béla, a Totév igazgatója az egyik külső pályázó Tolna megyei volt, ketten pedig Borsod megyéből jelentkeztek. Mindannyiukat meghallgatta a bírálóbizottság, s mindannyiukat alkalmasnak találták az igazgatói poszt betöltésére. Az egyik Borsod megyei pályázó visszalépett, maradtak tehát hatan. A vállalati tanács március 20-i ülésén a pályázók ismertették stratégiai elképzeléseiket. Ennek alapján szavazott a tanács - négy pályázó továbbjutását javasolták, mert úgy érezték, hogy az általuk felvázolt elképzelések megvalósításával a vállalat eredményesen dolgozhat. Mind a négy továbbjutó pályázó a vállalat belső embere lett, függetlenül attól, hogy nem volt olyan kitétel, hogy csak belső pályázók közül kerülhet ki az új igazgató. Mint alapítótól, kikérték a megyei tanács véleményét is. Ez a következő volt: „A vállalati tanács felterjesztésére az igazgatói munkakör betöltésére javasolt pályázók közül a szekszárdi városi párt- bizottsággal, mint hatáskörileg illetékes pártszervezettel egyeztetve az alábbi jelöltek választólistára való felvételéhez adjuk egyetértésünket: Balogh Béla, Mohácsi János, Wéber Antal. Kérem, hogy fentieket a választást megelőzően a vállalati tanács előtt ismertetni szíveskedjen.” A három pályázó jelölőlistára kerülésével a szakszervezeti bizottság is egyetértett. Az igazgatóválasztó vállalati tanácsülés időpontja: 1987. április 2., délután 14 óra. Az ebédlő melletti kisteremben gyülekeztünk, az ülés kezdetét megelőző percekben sok mindenről beszélgettünk, csak egy dologról nem: ki lesz az igazgató. Wéber Antal mérhetetlen nyugalommal ül a székén, Mohácsi Lajos mosolyogva társalog, Balogh Béla, aki kocadohányos, rágyújt. Kezdődik az ülés. Tamás Ádám, a megyei tanács elnökhelyettese kiegészíti a már idézett véleményt azzal: fiatal, dinamikus vezetőnek kell átadni a stafétabotot, s ennek a négy pályázó közül a három fiatalabb felel meg leginkább. Kuklis Lajos - a negyedik pályázó - a vállalat műszaki igazgatóhelyettese kiterjedt kapcsolatrendszerével és tapasztalatával hatékonyan segítheti majd a megválasztott új igazgatót. A szavazás első fordulójában a szavazatok 64,5 százalékát Balogh Béla, 19,3 százalékát Wéber Antal, 16,2 százalékát Mohácsi János kapta. Minthogy a kétharmados szavazattöbbséget a választottnak el kell érnie, ismét szavaztak a két legtöbb szavazatot kapott jelöltre. Az eredmény: a szavazatok 77,4 százaléka Balogh Bélának jutott. A vesztes Nem találjuk a megfelelő kifejezést, amellyel Wéber Antal helyzetét jellemezhetnénk, mondhatjuk úgy is, hogy alulmaradt, vagy éppen úgy, hogy ő lett a vesztes.- Igen, mivel a magyar gyakorlatban nincs még erre megfelelő kifejezés, maradjunk abban, hogy én vagyok a vesztes. A versenyben különben is győztesek és vesztesek vannak. Annyiban érzem magam vesztesnek, hogy nem én lettem az első. Ez azonban csak formai dolog. Az, hogy a programom velem együtt szavazatot kapott, arról győzött meg, hogy nem volt teljesen megalapozatlan, viszont nem minden ponton egyezik a vt véleményével, szándékával.- Mi volt a programja?- Meggyőződésem: valamennyi pályázó programja 80 százalékban azonos volt, ami a TOTÉV jelenlegi helyzetéből, a piaci lehetőségekből, az általános tendenciákból következik. Húsz százalékra becsülöm azt a lehetőséget, ami egyénre szabottan szabad mozgásteret ad egy pályázónak. Én azt vallom, hogy a TO- TÉV-et az viheti előre, ha a vezető garnitúra magasabb szellemi színvonalon végzi munkáját. Ehhez két utat láttam. Egyrészt a jelenlegi vezető beosztásban dolgozók tudásának jobb kihasználását, tudásszintjének emelését, másrészt egy tudatos káderpolitikát, azaz új emberek beállítását, valamint a váltani képtelen emberek lecserélését tartottam a legfontosabbnak.- Eszébe sem jutott, hogy ezek után elmegy a vállalattól?- Maradok továbbra is a vállalatnál, nem gondoltam arra, hogy elmenjek. Műszaki osztályvezetőként dolgozom tovább. Úgy gondolom, hogy az új igazgató látja és érzékeli, hogy az általam kidolgozott program - ha maradéktalanul nem is - reális alapokon nyugszik és megvalósítható. A győztes A megválasztását követően a vállalat új igazgatója, Balogh Béla megköszönte a kollektíva bizalmát, ígérte, hogy a legjobb tudása és a lehetőségek szerint igyekszik vezetni a vállalatot. Ehhez a vállalat valamennyi dolgozójának a segítségét kérte.- Mi az első és legfontosabb teendője? - kérdeztük az első munkanapján az igazgatói szobában.- Néhány fontosabb munkaterületen személycserékre kerül sor. Minthogy az embereket érint, igen nagy figyelmet és körültekintést igényel. Nem szeretnénk semmit elkapkodni. A legfontosabb szempont a vállalat célkitűzéseinek a figyelembevétele.- Mit gondol, miért éppen Önre esett a választás?- Tizenöt éve dolgozom a TOTÉV-nél, kezdetben építésvezetőként, akkor a kivitelezőgárdával kerültem közelebbi kapcsolatba. Később műszaki osztályvezetőként, majd gépészeti osztályvezetőként a különböző munkaterületeket és az ott dolgozó embereket is alaposan megismertem. A 80-as évek elején korszerű gépészeti telephelyet alakítottunk ki, jórészt társadalmi munkában, s hét végeken igen sokszor magam is kubikoltam az építkezéseken. Sokan ismertek tehát engem, ismerték a munkámat, s úgy éreztem: eséllyel indulok az igazgatóválasztáson.- Mint igazgató, mit szeretne elérni, megvalósítani?- A Tolna megyei építtetők bizalmát szeretném visszaszerezni - ebben a hosszú ideje itt dolgozó kollektíva jó partner. Az építés-szerelési munkákat igyekszünk határidőre, jó minőségben elvégezni. Felmérjük a környezet igényeit, jobban bekapcsolódunk a sajáterős lakásépítési programba. A műszaki fejlesztést szeretnénk jobban felkarolni, a vállalat érdekeihez igazítani. Sajnos, az utóbbi időszakban igen sok jó dolgozó hagyott itt bennünket, a pótlásukról gondoskodni kell. Fiatal, ambiciózus munkaerőt szeretnénk foglalkoztatni úgy, hogy megfelelő perspektívát ígérnénk.- Hogyan próbálnak több munkát szerezni éppen most, amikor viszonylag kevés a beruházás? Az egyik jelölt: Wéber Antal- Lakásépítés mindig van, a mi alagútzsalus eljárásunkat is igénylik. Felfuttatjuk az ipari termelést, épületelemeket, egyedi termékeket készítünk. Megpróbáljuk lejjebb szorítani a költségeket azért, hogy az áraink versenyképesek legyenek, s a megrendelők bennünket válasszanak.- Milyen anyagi kondícióval vette át a vállalatot?- Az előző gazdasági évet 25 millió forintos nyereséggel zártuk, de ebben a vállalatban ennél jóval több van. A vállalat önállóan gazdálkodik, mi döntjük el, hogy milyen munkát vállalunk, mire költjük a pénzünket. A megújulásra tehát van lehetőségünk. Ehhez viszont a vállalat minden egyes dolgozójának a jó munkájára szükség van. így történt hát a TOTÉV igazgatójának a megválasztása, az, hogy a tervekből mi valósul meg, később dől csak el. Tolna megyében a TOTÉV volt az első vállalat, ahol az új vállalatvezetési formára való átállás óta nyugdíjaztatás miatt új igazgatót választottak. A választás során kiderült: számos probléma nem tisztázott, illetőleg nem kellően előkészített. Érdemes lenne a TOTÉV igazgatóválasztásának ürügyén - a választás itteni eredményétől függetlenül - megvizsgálni például azt, hogy nem lenne-e célszerű a vállalati tanács tagjainak, illetőleg a vállalat valamennyi dolgozójának módot adni arra, hogy alaposabban megismerjék magát a pályázót, és annak a programját. El kellene gondolkodni azon is, hogy vezetéselméletben jártas, továbbá igen nagy szakmai felkészültségű elméleti és gyakorlati szakemberekből álló team véleménye menynyire segítené a vállalati tanács hatékonyabb döntését. D. VARGA MÁRTA Fotó: Gottvald Károly Átképzési támogatás segítségével A varroda helyén tüzöde Kisvejkén Két műszakban, három szalag mellet dolgoznak öt község lányai, asszonyai a Kisvejkei Szabadság Termelőszövetkezet cipőfelsőrész-készítő üzemében. A betanulási idő vége felé közeledvén, egyre ügyesebb és gyakorlottabb kezek illesztik, ragasztják, tűzik a cipők és szandálok felső részét a Bonyhádi Cipőgyár számára. Szerkezetváltás Néhány hónapja csak, hogy ezt a szakmát elkezdték betanulni az asszonyok. 1980 novemberétől a Halasi Kötöttáru- gyárral való kooperáció értelmében varrodát alakított ki a termelőszövetkezet. Bár tiz évre szóló szerződést kötött a két fél, az anyavállalat 1985 végén közgazdasági megfontolásokra hivatkozva az együttműködés fölszámolását kezdeményezte. Ezt követően jött létre kapcsolat a tsz és a Hódiköt között, de nem volt túl gyümölcsöző, ami arra késztette a szövetkezet vezetőségét, hogy a gazdasági szempontokat és a környező falvak népességmegtartó erejét továbbra is szem előtt tartva új partner után nézzen, és új munkalehetőséget teremtsen. A Bonyhádi Cipőgyárral kölcsönösen egymásra találtak ebbéli szándékukban és megállapodtak, hogy cipőfelsőrész-készítő melléküzemágat hoznak létre. Átképzés Fejtüző, körültüző, béléstüző, bevégző - és sorolhatnám azokat a „szakmarészeket” amelyeket korábban a varrodában, konfekcionálással foglalkozó asz- szonyoknak az új feladatok elvégzéséhez el kellett sajátítani. Az átképzés az anyavállalat maximális segítségével történt, de még egy nagy segítsége volt a termelőszövetkezetnek: átképzési támogatást igényeltek és kaptak. A részletek felől Varsányi Kálmán főkönyvelőt kérdeztem.- A jogszabály adta lehetőségek és a megyei tanács munkaügyi osztályának nagyon pozitív hozzállása segített bennünket abban, hogy támogatás igénybevételével lehetőségünk legyen a szerkezetváltásra - kezdi. - Abból indultunk ki, hogy az átképzés ideje alatt a dolgozóknak keresetkiesése nem lehet. Mi tehát a betanulás idejére is fizetjük az asz- szonyoknak az előző évi átlagkeresetüket, holott ezt teljesítményük nem indokolná. Az átképzési támogatás révén ezt a különbözetet - a tényleges teljesítmény és a kifizetett bér különbségét - kapjuk meg. Több lépcsőben Az átképzés három ütemben zajlott, ahogy a Hódiköt „levonult" és helyét fokozatosan átvette a cipőgyár. Összesen 151 dolgozó betanítását kezdték el, azaz ennyien részesültek a február végéig 228109 forintra rugó támogatásból. (Hárman a betanulási idő lejárta előtt fölmondták, ők a kapott 2095 forintot a szövetkezetnek visszafizették, a tsz pedig a következő - havonként történő - elszámolás alkalmával ennyivel kevesebb támogatást igényel majd.) Jogszabály szerint az átképzési támogatást az átszervezés idejére - maximum 3 hónapra - valamint a betanulás időtartamára - maximum 12 hónapra lehet igényelni. Varsányi Kálmán elmondta, hogy ők a lehetséges 12 hónap helyett 11 -re kérték a támogatást, mert úgy vélték, hogy ennyi idő alatt is eleget tudnak tenni a dolgozók a szerinte rendkívül fontos három követelménynek: minél több munkaműveletet elsajátítani, minőségi munkát végezni és a szalag tempóját tartani. A főkönyvelő végül a szövetkezet szempontjából még egy rendkívül fontos körülményt említett a téma kapcsán: az átképzési támogatás összege nem számít bele a keresetszinvonalba. A megyében egyetlenként A szerkezetátalakítás sürgető szükségszerűségéről naponta hallunk mostanában. Bár ez a folyamat nem zajlik olyan ütemben, mint kellene, így is nyilvánvaló - és fokozódó - feszültségekhez vezet az, hogy a munkaerő szakmai ösz- szetételében és elhelyezkedésében nem felel meg az igényeknek. Egyidejűleg van munkaerőhiány és munkaerőfelesleg. Ezek a gondok megyénket sem kerülik el, ebben az évben már nálunk is voltak létszámleépítések, munkaerő-átcsoportosítások, és ilyen jellegű intézkedésekre a jövőben várhatóan fokozottan szükség lesz. A feszültségek feloldására - vagy legalább mérséklésére - különböző foglalkoztatáspolitikai eszközöket hoztak létre. Ezek egyike az 1983 óta igényelhető átképzési támogatás, amely iránt országosan mérsékelt az érdeklődés, de Tolna megye még ezt az alacsony szintet is alulmúlja: mind ez idáig csak a kisvejkei tsz élt a lehetőséggel. Vajon miért? Azt a feltevést érzésem szerint elvethetjük, hogy az átképzés iránt nincs igény. Hiányzik az érdekeltség? A későbbiek során vállalatoknál járva igyekszem erre választ kapni. Nem ismert a lehetőség a gazdálkodó szervezetek előtt? Ha így van, ezen a gondon talán enyhítettünk valamelyest. ROSTÁS I. Fotó: Kapfinger A. A kisvejkei cipőfelsörész-készítö üzem, a varroda helyén
