Tolna Megyei Népújság, 1987. április (37. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-07 / 82. szám

2 rtÉPÜJSÁG 1987. április 7. Magyar—dán kapcsolatok A Magyar Népköztársaság és a Dán Királyság kapcsolatai az élet minden te­rületén egyenletesen, zavartalanul fej­lődnek, s a kölcsönös előnyökön alapuló kontaktusok további erősítését segíti, hogy az északi ország fokozódó érdeklő­déssel tekint hazánkra. Magyar részről ezt a figyelmet főként a gazdasági együtt­működés lehetőségeinek kiaknázásá­ban kívánjuk kamatoztatni, ugyanakkor ez jó alapot teremthet a politikai és a kul­turális kapcsolatok elmélyítéséhez, illet­ve további területeinek feltárásához is. A magyar-dán politikai kapcsolatok alakulását a felső szintű vezetők kölcsö­nös látogatásai mellett a társadalmi és a tömegszervezetek, mozgalmak rendsze­ressé váló találkozói fémjelezték az el­múlt csaknem másfél évtizedben. Az akkori dán miniszterelnök, Anker Jörgensen 1978-ban járt hivatalos láto­gatáson hazánkban; viszonzásképpen Lázár György, a Minisztertanács elnöke 1981-ben Koppenhágába látogatott. A két ország törvényhozó testületének együttműködését szolgálta a dán parla­menti küldöttség magyarországi útja 1974-ben, amelyet az Országgyűlés de­legációja 1983-ban viszonzott. Emellett rendszeresek a különböző szintű kül- ügyminisztériumi találkozók, illetve a szakminiszterek eszmecseréi. Poul Schlüter dán miniszterelnök közelgő ma­gyarországi látogatása a bővülő kétolda­lú kontaktusok újabb jelentős állomása. A pártközi érintkezések részeként, az MSZMP kezdeményezésére csaknem másfél évtizedes múltra visszatekintő hi­vatalos kapcsolat létesült az MSZMP és a Dán Szociáldemokrata Párt között, amit pártdelegációk kölcsönös látogatásai erősítettek meg. A két nép közeledését fejezik ki a Veszprém és Gladsaxe, illetve a Gyöngyös és a dán Ringsted között lé­tesített testvérvárosi kapcsolatok is. A politikai kapcsolatok további fejlesz­téséhez jó lehetőségeket teremt, hogy - bár a két ország eltérő szövetségi rend­szer elkötelezett tagja - több nemzetközi politikai kérdésben azonos, vagy kö­zelálló a magyar, illetve a dán megítélés, így például Poul Schlüter polgári koalí­ciós kormánya is osztja azt a véleményt, miszerint a nemzetközi béke és a bizton­ság megteremtésében és megőrzésé­ben nemcsak a nagyhatalmaknak, ha­nem a kis és közepes államoknak is nagy a felelőssége. Ennek megfelelően Dánia aktívan részt vállal az európai enyhülés előmozdításában; politikájában jelentős szerep jut az európai biztonsági és együttműködési folyamat továbbvitelé­nek, a helsinki ajánlások pontos teljesíté­sének. A magyar-dán kétoldalú gazdasági kapcsolatok alakulásának az 1976-ban aláírt, majd tavaly meghosszabbított Gazdasági, Ipari és Műszaki-Tudomá­nyos Együttműködési Megállapodás szab keretet. Bár Dánia nem tartozik Magyarország legjelentősebb kereske­delmi partnerei közé - hazánk mindösz- sze 0,3 százalékkal részesedik az északi ország külkereskedelmében, s Dániára is csak 0,4 százalék jut hazánk külkeres­kedelmi forgalmából -, mégis fontosak számunkra a dán gazdasági kapcsola­tok. Egyes magyar termékeknek - köztük gyógyszeripari alapanyagoknak, acél­áruknak, fogyasztási iparcikkeknek - ugyanis jelentős felvevőpiaca Dánia. Ugyanakkor bizonyos dán iparvállalatok - például az élelmiszeripari és mezőgaz­dasági gépgyártásban és a műszeripar­ban - világszínvonalú, specializált cik­keikkel hazánk hagyományos szállítói. Hazánk a kétoldalú kereskedelmi forga­lomban egyébként aktívumot könyvelhet el. A jelenlegi szerény kontaktusok bőví­tésének még jelentős tartalékai vannak, amelyek feltárását mindkét fél szorgal­mazza. Mindenekelőtt a korszerű együtt­működési formák alkalmazása, így a ma­gyar és a dán cégek közös vállalkozásai és a műszaki-tudományos kooperáció kínál további, kölcsönösen előnyös lehe­tőségeket. Ezt elősegítheti, hogy a ma­gyar és a dán gazdaság szerkezete több ponton jól kiegészíti egymást. A kulturális kapcsolatokat az 1971- ben aláírt egyezmény szabályozza, amelynek végrehajtására háromévente munkatervet dolgoznak ki. Legutóbb ta­valy Koppenhágában írták alá az együtt­működés 1990-ig szóló tervét, amely a többi között lehetővé teszi, hogy magyar ösztöndíjasok ismerkedjenek meg a dán műszaki, természet- és orvostudományi, valamint mezőgazdasági eredmények­kel. Egymás nyelvének és kultúrájának jobb megismerését szolgálja, hogy 1975-ben a dániai Aarhusi Egyetem Nyelvészeti Intézetében megkezdték a magyar nyelv oktatását, s röviddel ké­sőbb, 1977-ben a budapesti Eötvös Lo- ránd Tudományegyetemen is megindult a dán nyelv oktatása. A két ország közötti földrajzi távolságot időközönként kultu­rális rendezvények, a nemzeti filmművé­szet válogatott alkotásainak bemutatói, a képzőművészet reprezentánsait felvo­nultató tárlatok hidalják át. A közeledésben egyre jelentősebb szerep jut az emberek közvetlen tapasz­talatainak, élményeinek is: növekszik a Dániából ide látogatók száma - tavaly több mint húszezren érkeztek Magyaror­szágra -, s mintegy 4 ezer hazánkfia vá­lasztotta úticéljául az északi országot. Vándorzászló-átadás Váralján Az alig 900 lakosú Váralja kisközség, illetve annak KISZ-szervezete életében kiemelkedő jelentőségű esemény volt a lakókörzeti ifjúsági nap, melyen a térség öt KISZ-alapszervezete több mint 100 fő­vel vett részt. A programot ünnepi beszéd vezette be, majd Rácz László, a KISZ Tolna Me­gyei Bizottságának titkára kért szót. Mél­tatta a váraljai KISZ-szervezet sok éven át végzett kimagasló színvonalú munká­ját és a résztvevők lelkes ünneplése mel­lett átadta a KISZ-kollektivák által elnyer­hető legmagasabb kitüntetést, a KISZ Központi Bizottságának Vörös Vándor­zászlaját. Ezt követően Trábert János, a KISZ Bonyhád Városi Bizottságának tit­kára adott át kitüntetéseket. Mai kommentárunk Hesseni völgymenet Mindössze két mandátumon múlott. Két képviselő hiánya fosztotta meg a nyugat­német szociáldemokratákat attól, hogy megtarthassák 41 éves fellegvárukat, Hes­sen tartományt. A hesseni választásokon vasárnap elszenevedett vereség újabb szakaszt jelent elszenvedett vereség újabb szakaszt jelentene az SPD völgymenetében. Január­ban a Bundestagban nem sikerült elhódítani a többséget a CDU-CSU-FDP koalí­ciótól, a párton belül komoly viták dúlnak, a politikai irányvonalról és a személyi kér­désekről, ráadásul március végén Williy Brandt elnök is elhagyta az SPD parancs­noki hídját. Hessen elvesztése nemcsak az 1946 óta tartó szociáldemokrata kormányzati kontinuitás végét jelzi, hanem súlyos csapást mért az SPD-nek arra a szárnyára is, amely a zöldekkel való együttműködést szorgalmazza. Ez a tartomány volt ugyanis az egyetlen az NSZK-ban, ahol az SPD és a környezetvédők kezet nyújtottak egy­másnak. A nyugatnémet szóhasználat szerinti „vörös-zöld” koalíció bukása megfi­gyelők szerint újabb akadályokat gördít a két politikai szervezet országos szintű együttműködése elé is. Hans-Jochen Vogel, a Bundestag szociáldemokrata frakciójának vezetője, kije­lölt pártelnök szerint ugyanis a zöldeknek jelentős szerepe volt a kudarcban. Az SPD számára kedvezőtlen belpolitikai viszonyok között éppen ők kezdeményezték a tartományi választások kiírását. A környezetvédők a nemrég történt, viszonylag je­lentéktelen helyi nukleáris üzemi baleset nyomán a hesseni atomreaktorok azonna­li bezárását követelték. A szociáldemokraták tétován helyeselték ugyan az indít­ványt, ám határozott álláspontra nem jutottak. Paradox módon az új tartományi miniszterelnök éppen az a Walter Wallmann lett, aki a bonni kormányban a környezeti, természetvédelmi és reaktorbiztonsági tárca birtokosa. A VDU állásfoglalása a reaktorvitában határozott és meggyőző volt: a nukleáris energia termelését folytatni kell, ám fokozott biztonsági előírások mellett. Johannes Rau, az SPD elnökhelyettese a balsiker tudomásulvétele után kijelentet­te: a pártban őszinte önvizsgálatra van szükség. Az önmagukat a politikai centrum­hoz soroló szociáldemokraták irányvonala annál is inkább revízióra szorul, mert mind jobbról, mind balról hódítottak el tőlük szavazatokat. Márpedig a közeljövőben újabb négy tartományi választás várható, ahol a kormánykoalíció pártjait korántsem tartják annyira „esélytelennek" mint Hessen ben voltak. POGÁR DEMETER Teng-nyilatkozat A háború veszélye továbbra is fennáll, de biztató, hogy a béke erői - Európában is - növekszenek. S a béke erői gyorsab­ban növekednek, mint a háború erői, ami azt jelenti, hogy van remény a béke meg­őrzésére. Kína üdvözöl minden olyan erőfeszítést, amely a nemzetközi feszült­ség csökkentésére irányul és hisz ab­ban, hogy a párbeszéd jobb a konfrontá­ciónál és az enyhülés jobb a feszültség­nél - jelentette ki hétfőn Teng Hsziao- ping, a Kínai Kommunista Párt Központi Tanácsadó Bizottságának elnöke azon a találkozón, amelyet a hivatalos látogatá­son Pekingben időző Ingvar Carlsson svéd miniszterelnökkel tartott. Olasz szocialisták Egy kis párt nagy kongresszusa „Az Olasz Szocialista Párt 1976-ban két betegséggel küszködött: saját kebe­lén belül elkeseredett harcot folytattak egymással a különféle irányzatok, ezen­kívül a párt kisebbrendűségi komplexus­ban szenvedett mind a keresztényde­mokrata, mind pedig a kommunista párt­tal szemben". Az II Messaggero irta ezt az Olasz Szocialista Párt (PSI) 44. országos kongresszusára kiadott külön mellékle­tében. Most, 1987-ben a párt Riminiben lezajlott kongresszusán az embernek sokféle benyomása lehetett, de az sem­miképpen sem, hogy ezt a pártot a „ki­csik” szorongó gátlásai nyomasztanák. A szervezők nem véletlenül tervezték úgy a kongresszusi termet, hogy az el­nökség felett ókori görög templomhoz hasonló, háromszögű timpanon maga­sodjék, amelyet dór oszlopok tartanak. Nem a kicsinység érzése dolgozott ben­nük akkor sem, amikor a kongresszust az elektronika legkorszerűbb vívmányai­val látták el, s korántsem egy „Neme- csek-párt” vezérének tűnt Bettino Craxi főtitkár, amikor tapsviharok forgatagá­ban beszélt a pulpituson. Ma, tizenegy évvel azután, hogy Craxit főtitkárrá választották, az egész PSI „egy emberként” sorakozik fel vezére mögött, és a párt magatartása ma alapvetően meghatározza az olasz belpolitika moz­gásait. A hatszázezer fős párt az 1972-es választásokon még 9,6 szer­zett, 197R-£-n g 8 1983-ban pedig 11,4 százalékot mondhatott már magáénak. Ma a 322 tagú szenátusban 38, a 630 ta­gú képviselöházban pedig 73 mandá­tummal rendelkezik. A kongresszus ráadásul a legjobb pil­lanatban nyitotta meg termeit a küldöttek és látogatók előtt: a kormányválság leg­forróbb pillanatai zajlottak éppen a fővá­Bettino Craxi, főtitkára. az Olasz Szocialista Párt (Telefotó) rosban, azokban a napokban utalta visz- sza a parlament elé az ötpárti koalíciót Cossiga államfő, gyakorlatilag visszauta­sítva Craxi egy hónappal korábbi lemon­dását. Az ország közvéleményének fi­gyelmét ezért talán a megérdemeltnél is jobban lekötötte a kongresszus munkája, s erről a szószékről vártak minden niy*n megnyilvánulás^ °~,éiy a várható fejle­mények előrejelzéséhez támpontot ad­hatott. S lám, a rimini szószékről a két legnagyobb pártnak (a keresztényde­mokrata és kommunista pártnak) szóló vakmerő figyelmeztetések hangzottak el. A felszólalók egyaránt csaptak ide is, oda is: De Mita kereszténydemokratái­hoz a rivális szövetségesnek kijáró, harci színekben díszelgő figyelmeztetéseket szánták, a kommunisták felé pedig a volt baloldali szövetségesnek, a ma ellenzék­ben levő erőnek szánt bírá­latokat hangoztattak. Nagyjából megtudta az ország ezekből a kijelenté­sekből, hogy a szocialisták továbbra is bizonytalanság­ban kívánják hagyni valósá­gos és potenciális szövet­ségeseiket, s hogy Craxi szocialistái szinte választási kampányt folytatnak, hiszén az előrehozott választások „réme” már a küszöbön to­pog. A kereszténydemokra­táktól elvárják, hogy fogad­ják el a szocialista álláspon­tot a népszavazásokról folyó vitában, a kommunistáknak pedig „melegen” ajánlják, hogy végre „vizsgálják felül” teljes eszmerendszerüket. Arra már nehezebb volt választ kapni a kongresszu­son, hogy hol is helyezkedik el „történel­mileg” ez a szocialista párt, hogy végül is milyen „énazonosság” különbözteti meg a többi párttól. A kongresszus jelsZ»VS („modern reformpárt sgy szüntelenül változó társadalomban”) aligha alkalmas erre, hiszen ma szinte minden parlamenti párt modernnek és reformistának tekinti önmagát. Talán ez a kérdőjel izgatta an­nak a közvéleménykutatásnak a kezde­ményezőit, akik a kongresszusi küldötte­ket szondázták meg Riminiben. A különböző formában feltett kérdé­sekre adott válaszokból kiderül például, hogy a küldöttek 53,6 százaléka látja a pártot a baloldalon, 21,2 százalék politi­kai „középpályásnak” tekinti magát, akit balra sodortak a „körülmények”. 31,1 százalék egy „újfajta baloldal” részének vallja pártját. A megkérdezetteknek mindössze 10,1 százaléka érzi valame­lyest közelinek egymáshoz a PSI-t és a kereszténydemokratákat, 49,6 százalé­kuk az OKP-t tartja „többé-kevésbé” kö­zelállónak a szocialistákhoz, 16 százalék pedig „nagyon” közeli pártnak tekinti azt. A küldöttek 62 százaléka azonban a legszívesebben a szociáldemokratákat látná közös választási listán a szocialis­tákkal. E nem túl világos identitás láttán sokan csak úgy érzik, hogy a PSI egyszerűen „Craxi pártja”. Tény, hogy 94 százalékos többséggel választották meg immár ötödször főtitkárrá Bettino Craxit, akinek arcképét a kongresszusi jelvények egy része is ábrázolja. Bizonyára egy irigye dobhatta be - különben érvénytelen - szavazatát, amelyre az volt ráírva: „Éljen az isten”. Az bizonyos, hogy Craxi személye ma meghatározza az egész pártját. Bár a mi­niszterelnöki poszt birtokláss j,em jelen­tette azt, hogy á kormányt az Olasz Szo­cialista Párt irányította, de tény, hogy a kereszténydemokrata többségű koalíció közös sikereihez Craxi - mint ügyes kor­mányfő -, hozzáadta megnyerő, határo­zott egyéniségét, az „igazi menedzserre” utaló képességeit. Ellenfelei talán nem őrülnek annak, hogy az együttes ered­ményeket Craxi „learatta” de az bizo­nyos, hogy ma Itália képe egy kicsit Betti­no Craxi nevével párosul a külvilág sze­mében. Ez olyan politikusi erénynek te­kinthető, amelyben ez a kis párt - miért is ne tette volna - megtalálta saját pragma­tikus számítását is. GARZÓ FERENC (Róma) PAN (ÁRA MA PEKING - A kínai parlament hétfőn tartott plenáris ülésén a képviselők meg­hallgatták a Legfelsőbb Népi Bíróság és a Legfelsőbb Népi Ügyészség elnökének beszámolóját. Mindkét beszámoló alá­húzta, hogy Kínában a rend és a törvé­nyesség szilárd, a bíróságok és az ügyészségek tevékenysége jelentős mértékben járul hozzá a társadalmi sta­bilitás és egység fenntartásához. LISSZABON - Francois Mitterrand francia elnök hétfőn Jean-Bernard Rai- mond külügyminiszter társaságában kétnapos hivatalos látogatásra Lissza­bonba repült. Találkozik Mário Soares el­nökkel és Anibal Cavaco Silva miniszter- elnökkel, akinek kormányát egyébként leszavazták és már utolsó napjait tölti a kormányfői székben. BUDAPEST - A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának meghívására Kingunge Ngombale Mwi- ru-nak, a Tanzániai Forradalmi Párt Poli­tikai Bizottsága tagjának a Központi Bi­zottság titkárának vezetésével tanzániai pártküldöttség érkezett hazánkba. A ven­dégeket a repülőtéren Györke József, az MSZMP KB külügyi osztályának helyet­tes vezetője fogadta.- Baranyai Tibornak, a SZOT főtitkárá­nak vezetésével hétfőn szakszervezeti küldöttség utazott Szófiába. A küldöttség a bolgár testvérszervezet meghívása alapján részt vesz a bolgár szakszerve­zetek X. kongresszusán. PÁRIZS - Hétfőn csak a monoszkóp jelent meg a francia televíziók képernyő­jén, az Antenne 2-n. Az állami tv csatorna újságírói és műszakijai egy napra be­szüntették a munkát, így követelték az új vezetőségtől a szerkesztői szabadság tiszteletben tartását, a bérezés, előlépte­tés, képzés rendszerében hozott diktató- kus ir 50Mn - Hétfőn ötnapos hivatalos lá­togatásra a nyugatnémet fővárosba ér­kezett Hajim Herzog izraeli elnök, hogy viszonozza Richard von Weizsäcker szö­vetségi elnök 1985 októberében tett iz­raeli látogatását. Személyében először tartózkodik izraeli államfő az NSZK-ban. Hajim Herzogot megérkezése után Bonnban katonai díszpompával fogad­ták. A vendég ezután Bergen-Belsenbe utazott, ahol látogatást tett az egykori ná­ci haláltábor színhelyén. HAVANNA - A kubai belpolitikai élet legaktuálisabb kérdéseivel, valamint az Egyesült Államok legutóbbi Kuba-elle- nes kampányával foglalkozott vasárnap, a Kubai Ifjúkommunisták Szövetségének (UJC) V. kongresszusán, annak zárónap­ján elmondott beszédében Fidel Castro állam- és kormányfő.

Next

/
Thumbnails
Contents