Tolna Megyei Népújság, 1987. április (37. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-07 / 82. szám

1987. április 7. ^NÉPÚJSÁG 3 Kitüntetettek A negyvenötösök nemzedéke A mese nem úgy igaz, ahogy van. A legkisebb fiú elment sze­rencsét próbál­ni... Hamuba sült pogácsa is volt a szütyőjében, csak nem magá­nyosan baktatva, válaszutakkal terhes szeren­csepróba volt ez. Együtt indultak. Sok ezren, mil­lióan. Többnyire küldték őket, megbízták a fel­adattal, a jövőről beszéltek nekik, s ők hitték, ezért minden nehéz­ség leküzdésére képesek voltak. A negyvenötös generáció... Ne­künk, a békeviselt nemzedéknek, aztán a mi gyerekeinknek még nem egészen tisztázott dolog az ö életük. Holnapra megforgatjuk a világot, énekelték, har­sogták teli torokból. S a világ fordulni lát­szott. Fordult is. Európában szinte első­ként eltakarították a háború romjait, tár­sadalmi tulajdonba vették a gyárakat, a bankokat... kiosztották a parasztnak a főidet, melyre évszázadokig áhítozott. Németh Imre, a negyvenötösök nem­zedékének képviselője felszabadulá­sunk ünnepén a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetésben részesült. Életművéért. A lakásán beszélgetünk az elmúlt negyvenkét évről. Németh Imre korosztályáról, magunkról. A sárvári fia­talember Szekszárdon középiskolás, majd sorkatonai szolgálat következik. És a mese már komolyra fordul. A fiatalem­bert repülőtiszti iskolára küldik. Termé­szetesen maga is vágyik a légbe, de a küldetésen van a hangsúly. Mert ha az Alföldre küldték volna mezőgazdasági munkára, vagy bányásznak, akkor is megy. A kor hordozta magában a külde­téstudatot. A szolgálatot. A közösségért való életet. Szerencséje volt, őt repülő­nek képezték ki. S aki egyszer megkós­tolja a repülést, az soha többet nem tud róla lemondani. Ha a parancs úgy szól, hogy máshova kell menni, akkor meg­hajtja a fejét, de őszülő hajjal továbbra is nosztalgiázik, és amikor megje­lennek a barátok, akiknek ma már széles tábornoki csík van a nad­rágjuk szárára varrva, akkor is­mét a repülésé az elsőség. Németh Imre - és ezért nem me­se az élete - újabb sorsfordu­ló előtt áll. Visz- szajön Szek- szárdra a Dé- dászhoz, több beosztásban dolgozik, ahol szükség van rá. Hiába, az ő nem­zedéke nem az egyéni boldogu­lást tartja első­rendűnek. A hű­ség, a tettvágy, a közösség sokkal-sok- kal fontosabb. Akkor is, amikor a haza van veszélyben, akkor is, ha betegség gyötri az embert. így aztán nincs abban semmi meglepő, hogy alapító tagja a munkásőrségnek, hogy több cikluson keresztül pártbizottsági tag, hogy sok száz fiatalt és kevésbé fiatalt tanít a marx­izmusra, hogy a téeszszervezések idején járja a falvakat, agitálja a parasztembert. Az igazgatói beosztást is inkább a fel­adatvállalás jegyében, mint az egyéni boldogulás óhaja alapján fogadta. A kö­zel húszéves munka mára azt is jelenti, hogy a Tolna Megyei Építőanyag-ipari Vállalat összefogott, jól működő közös­séggé vált. Ötven éven felül az ember már hajla­mos megfogalmazni a megtett út tanulsá­gait. Arra a szokvány kérdésre, hogy ne­héz volt-e, csak egyszerűen lehet vála­szolni. Nehéz. De minden időben nehéz, minden kor sokat kíván az embertől. A mai kor is. A jövő évtizedek is. Mert tudni kell, hogy ezért érdemes dolgozni, és a jól megoldott feladatok adják meg az örömöt is. Mindehhez a kitüntetés, az elismerés, a gratuláló szó kell, szükséges és fontos. Lehetőség arra, hogy az ember számba vegye tetteit, az elmúlt évtizedeket és ter­veket tudjon készíteni a következő évek­re. H. J. Németh Imre Országos vizsgálat az alkoholfogyasztásról Az országos Munkavédelmi és Mun­kaügyi Főfelügyelőség szakemberei a közelmúltban országos vizsgálatot tar­tottak, hogy ellenőrizzék nem fogyasztot­tak-e alkoholt a dolgozók közvetlenül a műszakkezdés előtt, vagy munkaidő alatt. Összesen 1042 vállalatot, intéz­ményt és szövetkezetét kerestek fel, s több mint negyvenezer különféle beosz­tású dolgozót ellenőriztek, közülük 828- nál mutatott ki a szonda alkoholt. A főfelügyelőség munkatársai a helyi rendészekkel, munkavédelmi ellenőrök­kel közösen 1985 óta évente tartanak ilyen célellenőrzéseket. A vizsgálati ada­tok jól tükrözik, hogy erősödött a munka­helyi italozás elleni harc, milyen foganat­ja volt a munkahelyi alkoholizmus vissza­szorítására hozott intézkedéseknek. Az 1985 nyarán megtartott országos ellen­őrzés tapasztalatai még rendkívül ked­vezőtlenek voltak; a vizsgált dolgozók 9,1 százaléka végezte munkáját ittasan. Ata- valyi vizsgálatok már arról tanúskodtak, hogy a vállalatok szigorúbban jártak el a munkahelyükre ittasan érkező, vagy ott alkoholt fogyasztó dolgozóikkal szem­ben. A gazdálkodó szervezeteket saját érdekük mellett erre késztette az az 1985 végén életbe lépett rendelet is, amely szabályozta a munkahelyi belső ellenőr­zések rendjét, s a gazdálkodó szerveze­tek vezetőit tette felelőssé a rendszeres alkoholellenőrzések megszervezéséért. Az 1986 júliusában megtartott országos vizsgálat során a felügyelők csaknem 13 ezer dolgozót ellenőriztek, s az esetek 3,6 százalékában mutatott ki alkoholt a szonda. A további szigorító intézkedések is közrejátszottak abban, hogy az idei el­lenőrzések során a vizsgált dolgozók kö­rében tovább csökkent - 2 százalékra - az italosok aránya. Az idei vizsgálat annyiban tért el a ko­rábbiaktól, hogy most kiterjesztették a dolgozók leszélesebb rétegeire; a fel­ügyelők ugyanúgy ellenőrizték a vezető­ket, mint a beosztottakat, mert a jogsza­bályok minden munkavállalóra egyaránt vonatkoznak. A felügyelők a vizsgált szervezetek csaknem kétharmadánál az első számú vezetőket, az igazgatókat, az elnököket is ellenőrizték. A 704 ellenőrzött vezető közül kettőnél tanúskodott alkohol fo­gyasztásáról a teszt eredménye. A középszintű vezetők közül - a terme­lésirányítóktól az igazgatóhelyettesekig - 5701 -nek nyújtották át a szondát, kö­zülük 61-nél - 1,07 százalékuknál - volt kimutatható alkohol fogyasztása. A fizikai és szellemi munkát végző beosztottak körében 34 289 dolgozót ellenőriztek, s 765-üknél - a vizsgált dolgozók 2,23 százalékánál - jelezte az alkoholteszt szeszes ital jelenlétét a szervezetben. A beosztottak körében a felügyelők kiemelt figyelmet fordítottak a veszélyes munka- területeken dolgozók ellenőrzésére. Ösz- szesen 17 022 munkagépkezelőt, -veze­tőt, forgógépek közelében vagy magas­ban, veszélyes anyagokkal dolgozó beosztottat vontak be a vizsgálatba. En­nek során 499 dolgozónál, az ellenőrzöt­tek 2,93 százalékánál észleltek alkoho­los befolyásoltságot. Akinek a szervezetében alkoholt talál­tak, azokat a felügyelők beosztásukra való tekintet nélkül eltiltották aznapra a további munkavégzéstől, s velük szem­ben fegyelmi és szabálysértési eljárást kezdeményeztek. A munkavédelmi és munkaügyi fel­ügyelők azt is vizsgálták, hogy a vállala­toknál, intézményeknél miként tartják meg a szeszes ital árusítására, fogyasz­tására vonatkozó korlátozó előírásokat, hogyan gondoskodnak a munkahelyi al­koholizmus visszaszorítására hozott in­tézkedések végrehajtásáról. A tapaszta­latokat felhasználják majd további el­lenőrzéseiknél. Reklámképkeresőben Igénytelenségből: jeles o Megyeszékhelyünk központjában élek immáron második évtizede. Naponta ta­pasztalom, hogy milyen serénységgel igyekeznek a különböző üzletek ajánlani portékáikat. Látom azt is, hogy az utazási irodák vagy pénzintézetek milyen rek­lámszlogennel próbálkoznak, hogy meg­nyerjék maguknak az embereket, hogy betérjenek hozzájuk és vegyék igénybe szolgáltatásaikat. Megyeszékhelyünk központjából már jó ideje hiányolom a legfontosabb szek­szárdi termelőüzemek felhívásait. Az a kötelező igénnyel kitett neonfelirat sem bővelkedik piaci információkkal, csupán cégérként díszük kint a falakon. Milyen a reklámszemléletünk? Miért vagyunk kénytelenek azt tapasztalni, hogy sokan még mindig sokadrangú te­vékenységnek minősítik ezt? És mennyi­vel lennének a gazdálkodó szervek szó szerint gazdagabbak, ha a városok leg­forgalmasabb részein szüntelenül felhív­nák önmagukra és igényes termékeikre a figyelmet? Kételyeimet Kun Istvánnal, a Tolna Me­gyei Moziüzemi Vállalat dekoratőrcso­portjának a vezetőjével osztottam meg. Ö autentikus ebben a témában, hiszen évtizedes konok és kitartó reklámmunka van már a háta mögött. ©- Én is szomorú vagyok - mondja Kun István. - Annak az eredménynek ellenére is, amelyről most beszélhetünk. Ha a húsz évvel korábbi állapothoz igyek­szünk viszonyítani, akkor igenis van a reklámban is előrelépés. Mert ez idő alatt a mi városunkban is sok minden olyan dolog történt, amely hozzájárult a reklámszemlélet javításához, korrigálá­sához, és mindahhoz, hogy ne csak járu­lékos dolog legyen egy-egy szép kirakat, felirat a falakon, vagy különböző, jól meg­gondolt helyre elhelyezett grafikai hirde­tések.- Korábban hányán reklámozták ön­magukat, a céget és termékeiket?- Kevesen - feleli. - Hajói meggondol­ja, akkor elismeri, hogy számban is sok kereskedelmi egységet, üzletet, boltot nyitottak. Ezeken a helyeken pedig, ha forgalmukat növelni igyekeznek, akkor reklámot kell alkalmazniuk. 0 Megszokott rohanásunkat felfüggeszt­ve, nyitott szemmel sétálunk Szekszár­don. A feliratok, a cégtáblák olyanok, ami­lyenek. Habár, itt kell megjegyezni, hogy a nemrégiben felújított Széchenyi utca egy része kivétel ezalól. Páratlanul ízlé­sesek és szépek az újra vagy újonnan idetelepült hivatalok, vállalati kirendelt­ségek vagy pénzintézetek cégérei. Saj­nos, csak itt egységes a látvány. Ha türelmesebben figyeljük az üzletek kirakatait, azok átlagosak. Vagy rövid időre tervezték, vagy hosszúra. Az aktuá­lis árufelhozatalról a kirakaton keresztül nem szereznek tudomást a járókelők, és az itt-ott elhelyezett, kedvezményes ak­ciókat hirdető táblák - szintúgy mint tár­saik - ötlettelenek, szürkék.- Már az is valami, ha sokkal több meg­állítótáblát látunk magunk körül - mon­dom.- Ez így van. Nyolc - kilenc évvel ez­előtt nem is lett volna igazándiból miről ír­ni. Azok a vállalatok...- Tartózkodjunk nevük említésétől, mert ebben a szerény írásban mi szolgál­tatnánk nekik ingyenreklámot.- Jó - mondja Kun István -, meg kell említeni még valamit; elképesztő, hogy azok a cégek és vállalatok, amelyek napi kapcsolatban állnak az emberekkel, napi szükségleti cikkeket, termékeket készí­tenek, egyszerűen megfeledkeznek a reklámtevékenységről. A figyelemfelhívó táblákról, meg egyebekről. Igaz, hogy rendeznek kostolóval egybekötött ter­mékbemutatót. De erről csak kevés em­berszerez tudomást. Haszna meglehető­sen vitatható. o Nincs szándékomban a szekszárdi Skála Áruházat dicsérni. Mégis annyit elengedhetetlenül szükséges megje­gyezni, hogy ők következetesen teszik reklámdolgukat. Igaz, hogy képi lelemé­nyességben felülmúlják más kereskedő­társaikat. Velük talán néhány sikeres ma­gánkereskedő vetekszik csak. Éppen ezért tapasztaljuk immárom jó ideje értetlenül, hogy a Skála miért hagy­ja üresen az egyik főhelyen - a parkoló­A tűzfalon olvasható iroda tudja miről van szó Egy magánvendéglátó, aki fontos­nak tartja ezt a megállítót... ban - lévő viszonylag nagy területű rek­lámfelületét.- A reklám talán legfontosabb pszi­chológiai szerepe, hogy a hirdető állan­dóan a köztudatban legyen...- Jó lenne, ha erre is gondolnának - mondja Kun István. - Én többször jártam külföldön. Megnyugvással vegyes mé­reggel töltött el hazatérve, hogy mi, mi mindent hagyunk ki. Például Ausztriában vagy NSZK-ban már nagyon régóta elis­merték és kihasználják a „mozgó reklá­mot”.- Mi pedig alig egy-két éve olvasha­tunk különböző feliratokat a tömegközle­kedési eszközökön.- Én nagyon örülök, amikor látom a szekszárdi buszokon, hogy ez meg az a cég hirdeti szolgáltatását, termékeit, fel­hívja a figyelmemet valami újdonságra. Ennek ellenére ez kevés. Elvétve találko­zunk vele, ebben sem, mint a megye- székhely reklámképében nincs egység, nincs következetesség és nincs tervsze­rűség. 0 Más. Tudomásom szerint Tolna megyében egyetlen egy vállalati vezetőt nem vontak azért felelősségre, azért mert nem él az általa biztosítható reklám marketing lehetőséggel. Tudomásom szerint egyetlen egy rek­lámszakembert vagy dekoratőrt nem vontak azért felelősségre, mert esztéti­kailag kétes értékű, politikailag torz mun­kát végzett. Mindenki végzi a maga munkáját, mint­ha az egyik nem venne tudomást a má­sikról. Megyénkben azért van néhány ki­vétel mégis ezalól. De ezeknek a zömmel nagyvállalatoknak az élén olyan vezető áll, aki teljességgel megfelel a mened­zsertípusnak.- Nálunk rossz hagyománya van a rek­lámgyakorlatnak - fejezi be a beszélge­tést Kun István. - Kevés a hozzáértő em­ber. Pedig a dekoratőrök és a kirakatren­dezők között sok jó fejű, tehetséges és kezdeményezőkész ember van. Mégis mindegyik egymás mellett dolgozik. Szíj Fotó: G. K. A szekszárdi Skála Áruház üres üvegdoboza. Nincs hozzáfűznivalónk...

Next

/
Thumbnails
Contents