Tolna Megyei Népújság, 1987. április (37. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-01 / 77. szám

4 "riÉPÜJSÁG 1987. április 1. Játék a tűzzel, ecsettel, színekkel Mayer Berta és Végh András alkotásai Gyönkön Amikor megyénk községeinek vizuális kultúrájáról, képzőművészeti életéről, íz­lésfejlesztő tevékenységéről beszélünk, hajlamosak vagyunk csupán Kölesére asszociálni, ugyanakkor méltatlanul el­hallgatjuk - ha nem is szándékosan - a „szomszédvár’’, Gyönk ilyen irányú mun­kálkodását. Ez utóbbi helyen a Körzeti Művelődési Ház és Könyvtár március 26-án nyílt kiál­lítása - Mayer Berta és Végh András al­kotásaival - a tizenkilencedik abban a sorban, mely a mai magyar képzőművé­szetet hivatott bemutatni. A tárlatokat rendező Lönhard Ferenc, a művelődési ház igazgatója ez idő alatt olyan dekora- tőri tapasztalatokat szerzett, amelyekkel bármely városunk ilyen célú termeiben helytállna. A jelenlegi kiállítás hangsú­lyozottan is igazolja ezt. A belépőt meg­álljra kényszeríti a hófehér, tiszta falakon jó érzékkel elhelyezett, sötétbarna kere- tezésű képek alaki ritmusa. A művészek személyes bemutatása­kor ismerősöket köszönthetünk, hiszen Végh András Tolnán született 1940-ben. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán Kmetty János és Bernáth Aurél voltak Mayer Berta: Oktogon a mesterei. Csoportos külföldi . kiállításokon Finn- és Franciaország, Svájc és Szovjetunió, de Spanyolország egy- egy városában is szere­peit. A budapesti szüle­tésű Mayer Berta fest­ményeivel, grafikáival, tűzzománc képeivel szintén találkozhatott az imént felsorolt országok érdeklődő közönsége. Az ő neve a bonyhádi művelődési házban el­helyezett nagyméretű murális zománcalkotá­sával is kötődik me- gyénkhez. A tárlat látogatóját az az öröm tartja marasz­talón, amit egy kisgyer­mek érezhet, amikor saját szórakoztatá­sára, időtöltésére önfeledten „irkafirkál”. Mayer Berta és Végh András magas szintű igényességgel párosítva, tudato­san vállalja ezt a játékos gyönyört. Tűz­zel, ecsettel, színekkel formálják képpé az őket körülvevő világ jelentéktelennek tűnő történéseit, tárgyait. A zománc szót hallva általában arra az üvegolvadékra gondolunk, amit a hőhatásnak kitett fé­mek - edények, kályhák - bevonására használnak. Az avatottabb olvasó bizo­nyára sorolná ennek alapanyagait, a kü­lönböző fémoxidokat, savakat és nem fe­lejtené el megjegyezni, hogy az égetési hőmérséklet 800-900 Celsius-fok. Ösz- szefoglaló néven az ötvösség zománcdí­szítési eljárásait is a zománcművesség- hez kapcsolhatjuk. A zománccal már az ókorban is foglalkoztak. Később a fran­ciák finomították, majd tették az ötvössé­güket ezáltal világhírűvé. A szakmai tudnivalókat birtokolva, ha­tározott állásfoglalással tárja elénk mon­dandóját Mayer Berta. A Kalligráfiák, a Lebegő, a Tojás, a Rézvirágok, a Vörös négyzet, a Szárnyak, a Csillagképek el- mű alkotásain a geometrikus formák, nem erőszakoltan hangadóak, így tud hű maradni a zománctechnika sajátosságá­hoz. Végh András festészetének korábbi szakaszában jelentései természetelvűbb ábrázolással kértek helyet. Most a gyönki képeitől - Görbe tükör, Városi emberek, Turisták, Táncosnő, Strand, Józsefváros, A kis idomár - ezt hiába kérjük számon. Nem is fontos. A síkban gondolkodva, elhagyva a perspektíva szabályait, pon­tokkal, éles vonalakkal, foltokkal fogal­maz. A címadásai egyben tájékozódási pillérei a nonfiguratív kompozícióinak. Ezekkel fejthetjük meg szándékát, amelyből a társadalom groteszk bírálata sem hiányzik. A Gyönkön április 18-ig megtekinthető tűzzománc faliképek és vegyes techni­kával készült festmények összeolvadó harmóniája, a két ember, művész elvá­laszthatatlan egymáshoz tartozásáról is meggyőzi a nézőt. DECSI KISS JÁNOS Kulturális programok Bonyhád várossá nyilvánításának 10. évfordulóján Kórustalálkozó- Don-don-don diri-diri don-don - hangzik az ismerős dal Bonyádon a Vörösmarty Mihály Városi Ifjúsági Műve­lődési Központ színháztermében, az im­már harmadik alkalommal megrendezett kórustalálkozón. Ünneplőbe öltözött fiúk, lányok víg dala száll. A szombat délelőtt tavaszi hangversenyen Kakasd, Cikó, Bonyhád, Mórágy, Nagymányok és Iz- mény iskoláinak énekkarai adtak ízelítőt tudásukból és felkészültségükből a kö­zönségnek és természetesen egymás­nak. Mint Rónai József, a városi tanács mű­velődési és egészségügyi osztályának vezetője elmondta, az iskolai kórusmoz­galom nagyobb törődést igényel a Völgy­ségben is, és ez a megállapítás főleg a kis iskolák énekkaraira vonatkozkozik, hiszen tálán ők kapják a legkevesebb szakmai segítséget. Fejlődésükhöz le­hetőségeket kell biztosítani. A minden második évben megrendezésre kerülő Éneklő Ifjúság minősítő kórustalálkozó mellett gyakrabban kell összejöveteleket tartani számukra. Olyanokat, ahol az éneklő diákok és a karvezetők nemcsak a tapasztalatokat cserélik ki, hanem le­hetőséget kapnak arra is, hogy nagyobb közönség előtt nyilvános hangversenyen is bemutathassák tudásukat. Éppen ezért határozta el a városi tanács műve­lődési osztálya, a városi úttörőelnökség, a művelődési központ a város és város- környéki iskolák igazgatói, valamint énektanárai azt, hogy az Éneklő Ifjúság rendezvényeit követően minden máso­dik évben az iskolai kórusok találkozót adnak egymásnak. Szeretnék kiszélesí­teni ezt a mozgalmat - hagyományt te­remteni, hogy minél több iskola vegyen részt és minél több tanuló részesüljön a , közös éneklés örömében. A most harmadik alkalommal megren­dezett dalostalálkozó jól szolgálta e célo­kat, s egyben kettős évfordulóhoz is kap­csolódott. Egyrészt a Kodály-évfordulóhoz, más­részt pedig Bonyhád várossá nyilvánítá­sának tizedik évfordulójához. Fotó, képkiállítás és fórum Tíz év fejlődését és építését követhetik végig a látogatók azon a fotókiállításon, melyet hétfőn délután Schuller Zoltán, Bonyhád Városi Tanácsának elnökhe­lyettese nyitott meg a Vörösmarty Mihály Városi Ifjúsági Művelődési Ház kiállítóter­mében. A fotók többségét amatőrök készítet­ték, s a városi művelődési ház pályázatá­ra küldték be. A nagyméretű színes fotók segítségével képzeletben „végigsétál­hat” a néző Bonyhád utcáin, patinás terein és új intézményei, létesítményei és lakónegyedei között. A fotósok leleményességét dicséri az, hogy olyan nézőpontokat választottak képeikhez, amelyeket ritkán láthat a járó­kelő. A közel ötszáz beérkezett képből válo­gatott tárlat április végéig várja az ér­deklődőket. Fél órával később egy újabb kiállítás megnyitójára került sor a műve­lődési központ aulájában, amelyen a vá­ros lakóinak birtokában levő képzőmű­vészeti alkotásokat tekinthetik meg a lá­togatók. Ezt követően este hat órától pedig a kulturális bemutató résztvevőit a város lakóit várospolitikai és városfejlesztési fórumon várták a település vezetői.- kér ­Gábor Marianne művészete Gábor Ignácnak, a magyar verstan megújítójának leánya 1917-ben szüle­tett. Nyarait Baldócon töltötte. Kislány­ként egy ideig csak figyelte a szlovák pa­rasztok, vándorkereskedők, vályogvető cigányok változatos figuráit, később pe­dig le is rajzolta őket. Kernstock Károly fi­gyelmét ragadta meg a gyermek ember- ábrázoló képessége és Szönyi festőis­kolájára küldte. A Képzőművészeti Főis­kolán 1939-ben Nemes Marcell-dijjal tüntették ki. Első önálló kiállítására 1942- ben került sor, melyet élvonalbeli kritiku­sok meleg hangú méltatásokkal üdvözöl­tek. A felszabadulás után részt vett a Kép­zőművészek Szabadszervezete és az ak­kori Rippl-Rónai Társaság megalapítá­sában. Az „Első Szabad Nemzeti Kiállítá­son” egyetlen fiatal művész, aki elnyeri az Újjáépítési Dijat. 1947-ben önálló kiállí­tással jelentkezik, 1948-ban a Margit- hid újjáépítésének ábrázolása negyedik önálló kiállítása. Az összes fővárosi kiállí­táson ott látjuk képeit, és a felszabadulás utáni művészetünk első külföldi (szófiai) bemutatkozásának is részese. Az ’50-es években rézkarcszínezési bérmunkával keresi meg a létfenntartás keserves kenyerét. 1955 végén - amikor hétévi megszakítás után képei újra kö­zösség elé kerülnek, váratlanul első díjjal tüntetik ki. 1957 márciusában nagyszabású önál­ló kiállítással mutatkozik be, melynek megnyitóbeszéde egyben éles vádirat az elmúlt évek művészetpolitikája ellen. Külföldi tanulmányutak, világkiállítási sikerek tehetségének bizonyítékai. Gá­bor Marianne XX. századi festészetünk örökifjú mestere. Festői fellépésében az első pillanattól kezdve a festői egységek­ben gazdag szűkszavúság volt a meg­nyerő. Mindmáig válogatós és tartózkodó, amikor a festői hangulat érzékeltetésé­hez fog, de pazarlóvá és ötletessé válik, amikor az árnyalatokról van szó. Hagyo­mányos értelemben véve Gábor Marian­ne rendhagyó festészetet művel, s még- sincs benne semmi, ami tanácstalanná tenné a tárlatlátogatót. Érthetően szól a nézőhöz, nem alkalmaz előregyártott vi­zuális elemket, nem csatlakozik egyetlen divatos áramlathoz sem, nem sorakozik ilyen-olyan előnyöket biztosító iskolák, csapatok mögé. Gábor Marianne művészetét a Képző- művészeti Kiadónál megjelent Mai Ma­gyar Művészet sorozatban Pogány Ö. Gábor művészettörténész mutatja be. A kötetnek külön érdeme, hogy a szerző kritikai szemelvények közreadásával is végigkíséri a festőnő pályáját. A monog­ráfia 17 színes és 37 fekete-fehér repro­dukciót tartalmaz, melyet angol nyelvű összefoglaló és képjegyzék egészít ki. /-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------­SZOMSZÉDOLÁS V ______________________________________________________________________________________________> D unántúlt napló A téli felfagyás és olvadási károk miatt az ország úthálózatának teljes egésze kárt szenvedett - több mint két és fél mil­liárd forint szükséges a helyreállításhoz. Baranya, Somogy, Tolna megyében az idei esztendőben az eddigi felmérések szerint a tavalyi kárérték kétszeresére - 180 millió forint kell az utak javításához. A Pécsi Közúti Igazgatóságnak a költségek ismeretében át kellett dolgoznia az éves tervét. Ez azt jelenti, hogy az útjavítások elsőbbséget élveznek más, tervezett munkák rovására. A három megyében az utak hossza 4250 kilométernyi - mindez 25,7 millió négyzetméter burkolatot jelent. Az idei károsodás e felület 8-10 százalékát érin­ti. A keletkezett károk helyreállítására a Pécsi Közúti Igazgatóság megrendelésé­re mintegy 25 ezer tonna aszfaltot hasz­nálnak fel a főutak aszfaltszőnyegének javítására. Kátyúzásra és a nagy felületű burkolatjavításokra több mint 30 ezer tonna aszfaltkeveréket dolgoznak be. A kisebb, felszíni hibák elhárítására 1,1 millió négyzetméter felületi bevonás el­készítése szükséges. Baranya megyében a kár 70 millió fo­rintnyi. Javításra szorulnak a 6-os, a 66- os, az 58-as és a 611 -es fő közlekedési utak egyes szakaszai, a pécs-abaligeti öszekötő út, és jeleYitőseb károkat ész­leltek 20-22 egyéb úton. Somogy megyében is megközelíti a kár a 70 millió forintot. Felfagyásos a 7- es, a 67-es, a 68-as, a 66-os fő közleke­dési út több szakasza. Ezenkívül 26-28 egyéb út is javításra szorul jelentősebb mértékben. Tolna megyében a kár értéke megha­ladta a 40 millió forintot. A főutak közül ki­sebb mértékben javításra vár a 6-os, az 56-os, az 55-ös, a 61-es és a 63-as fő közlekedési út. Jelentősebb károkat ész­leltek 20-22 egyéb útnál. Nemcsak a pluszkiadások növelik a Pécsi Közúti Igazgatóság költségeit. A tervezettnél 15 millió forinttal többet for­dítottak a téli üzemeltetési kiadásra (hóeltakaritás, síkosságvédelem, gépek költségei...). Az igazgatóság a nem várt költségek egy részét állami támogatás­sal, a többit saját erőből próbálja meg biztosítani. Az utakon közlekedők mindebből csak azt észlelik, hogy igen nehéz, körülmé­nyes autózni a megrongálódott utakon, különösen nehezíti a közlekedést az is, hogy az utak megóvása érdekében - amíg nem javíthatók - sok helyen sebes­ségkorlátozást, súlykorlátozást rendel­tek el. Nem a gépjárművezetők bosszan­tására szánták ezt, hanem a további ká­rok megelőzésére. Ugyan megkezdőd­tek sok helyütt a kátyúzások, de számítá­sok szerint a fő közlekedési utakon má­jus 15-re, egyéb utakon május 30-ra ké­szülnek el a három megye útjainak a helyreállításával. Somogyi Néplap A Balatoni Halgazdaság irmapusztai üzemében minden feldolgozósornak önálló napi tárolója van. A köbméteres­nél is nagyobb kádakba általában egy­napi mennyiség fér bele. A magasba da­ruval emelik a zsákmányt. A nagyrészt asszonyokból álló brigádok elé a pikke- lyező után kerülnek a halak. A nap hiába süt, a levegőt alig-alig me­legíti fel. Az üzemben meglátszik a lehe­let. A dolgozók fehér köpenye alatt vas­tag ruha van. Balassa Istvánné kézfeje ki­pirosodott a hideg nedvességtől, a töb­biek műanyag kesztyűt húztak, de ő abban nem tud dolgozni.- Sokkal biztosabban fogok így, bár nemigen csúszik a hal a pikkelyező után. Levisz az róla mindent. Csak azt tudnám, hogy birja ki némelyik! Egy-kettő még tá- tog, amikor kiömlenek az ajtón. Az asszony újra a munkájára figyel, s bárdnak is beillő késével jókorát csapott a deszkára. A testes busa farkuszonya levált, mintha sosem kapcsolódott volna testhez. A fej következett, ehhez mártöbb csapásra volt szükség. Végül a megtisztí­tott, többször is alaposan megmosott ha­lakról - amennyire lehet - lecsurgatták a vizet. Az irmapusztai halfeldolgozó a Balato­ni Halgazdaság telelőtavából kapja a szállítmányokat. A halászidényben ide kerül az összes - feldolgozásra szánt - balatoni hal, azok is, amelyeket a gazda­ság több mint kétezer hektáros mester­séges tavaiból fognak ki. A pikkelyezés, tisztítás mellett szeletelik - konyhakész- szé teszik - a húst. Évente ezernyolcszáz tonna élő halat dolgoznak fel. A külföldi és a hazai piac is megköveteli, hogy ízlé­ses csomagokban tálalják a vásárlódé. Exportra a tavi halak közül busát a Közel- Keletre és a szomszédos szocialista or­szágokba szállítják. A tavakból még ponty, amur és harcsa kerül ki. A Bala­tonból - amelynek idényjellegű halásza­ta jól kiegészíti a tavi haltartást - kesze­get, -fogast, balint, csukát és angolnát fognak. Minden fajnak más a feldolgozá­si módja, de a vásárló is különbözőkép­pen kéri. Az arab országokba például „szőröstül-bőröstül” küldték a szállítmá­nyokat, még pikkelyezni sem kellett. PETŐFI NÉPE Türelmetlenül várták a tavaszi hajózási idény kezdetét három bajai vállalatnál - az Alsódunavölgyi Vízügyi Igazgatóság­nál, a Magyar Hajófuvarozó Szövetkezet­nél és a Folyam- és Kavicskotró Vállalat helyi üzemegységénél -, hiszen tevé­kenységük részben vagy egészben a ha­józáson alapul. A vízügyi igazgatóság egyik feladata, hogy a biztonságos ha- jóutat kijelölje, és a zavartalan, baleset- mentes vízi közlekedés feltételeit megte­remtse. A kitűzők már kint vannak a fo­lyón, és gondoskodnak arról, hogy ne le­gyen semmi fennakadás. - Nincs is - mondta Szabó látván, a MAHAJOSZ el­nöke -, minden járművünk - négy kotró, húsz uszály és hét vontató - teljes gőzzel dolgozik. Képletesen szólva - tette hoz­zá, hiszen a gőzzel hajtott alkalmatossá­gok már régen nyugalomba vonultak. A szövetkezet fő tevékenysége a kavics- és homokkitermelés. Amint lehetett, meg­nyitották a kiadótelepeket; előbb Baján, majd Kalocsán és végül Dunaföldváron. Éves tervük 900 ezer köbméter, ez körül­belül 26 ezer nagy vasúti vagont töl­tene meg, és mintegy 9 ezer családi ház felépítéséhez lenne elegendő. Jó szak­embereink vannak, így a megnövekedett építési és beruházási kedv okozta keres­letnek jórészt eleget tudnak tenni. (Ami­kor ott jártam, 35 pótkocsis teherautó állt a bajai telep előtt, de előfordul, hogy két­szer ennyien is összejönnek.)- A bajai üzemigazgatóság készíti fel a dunai jégtörő flottát majdnem teljes egé­szében - tájékoztatott dr. Szilárd Illés, a Folyam- és Kavicskotró Vállalat hajójaví­tó üzemegységének igazgatóhelyettese -, de szerencsére a jégtörőkre nem lesz egyhamar szükség. Baján javltjuk a válla­lat másfél milliárd forint értékű géppark­jának - mintegy 200 úszójármünek - na­gyobb részét. A vállalat kapacitásának felét a bős-nagymarosi vízlépcső-épít­kezés előkészítő munkálatai kötik le: évi 2,8 millió köbméter kavicsot termelünk ki. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP Ülést tartott Székesfehérváron a Fejér Megyei Tanács. A megye kereskedelmi ellátottságáról, idegenforgalmáról, az ez­zel kapcsolatos fejlesztési feladatokról terjesztett elő beszámolót Tóth Károly, a megyei tanács vb kereskedelmi osztá­lyának vezetője, az írásban kiadott anyaghoz szóbeli kiegészítést fűzve. Fejér megye kiskereskedelme a leg­utóbbi tervidőszak öt esztendeje alatt az országos átlagot meghaladó mértékben, folyó áron számolva, mintegy 50 száza­lékkal növelte forgalmát. Dinamikusan fejlődött a vegyesiparcikkek, nőtt a élel­miszerek, ugyanakkor stagnált vagy csökkent a vendéglátóipar és a ruházati cikkek forgalma. Tavaly összesen 21 mil­liárd forintot forgalmazott a megye csak­nem 3700 boltja, kereskedelmi, vendég­látóegysége. Az élelmiszer-ellátást ki­egyensúlyozottnak minősítette a beszá­moló. Végh András: A kis idomár

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents