Tolna Megyei Népújság, 1987. április (37. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-28 / 99. szám

1987. április 28. nlÉPÜJSÁG 3 KÖSZÖNTJÜK A SZOCIALISTA BRIGÁDOKAT, A MUNKÁBAN ÉLENJÁRÓ DOLGOZÓKAT! A cél: segíteni a betegeken Miről beszélnek Értényben? SM-klub Szekszárdon AHOL TÖBB A PÉNZ... Vállalatok, szocialista brigádok, egyének segítségét várják Az országos mozgalom keretében Szekszárdon is megalakult az SM-klub, teljes nevén a Sclerosis Multiplex beteg­ségben szenvedők klubja. A klub szerve­zését - a Mozgássérültek Tolna Megyei Egyesületén belül működik-a Tolna Me­gyei Tanács Kórház-Rendelőintézet ideggyógyászati osztályának szocialista címért küzdő brigádja vállalta magára. Ugyancsak az ideggyógyászati osztály vállalta az e betegségben szenvedők ke­zelését. Mint dr. Varga Sabján Márta, az ideggyógyászati osztály osztályvezető főorvosa elmondta, eddig több mint száz ilyen beteget kezeltek az osztályon. A Sclerosis Multiplex az egyik leggya­koribb idegbetegség, amely általában a 20-40. életév közötti korban kezdődik. Magyarországon körülbelül 6-10 ezer ilyen beteg él. A betegség pontos oka je­lenleg még ismeretlen. Tünetei igen vál­tozékonyak. A diagnózis felállításakor az orvos nem tudja megállapítani, hogy mi­lyen lefolyású lesz a betegség, és azt sem, milyen állapotban lesz a beteg 10 év múlva. Olyan kórkép ez, amelynek tüne­teivel meg kell tanulni együtt élni, el kell fogadni azokat, legalábbis addig, amíg speciális gyógyítása nem válik lehetővé. Jelenleg sokféle kezelés ismert, ame­lyekkel a betegség egy-egy tünetét csökkenteni, vagy megszüntetni lehet. A betegség leküzdésében a rendszeres orvosi kezelés, gyógyszerszedés mellett nagy szerepe van az életvitelnek. A be­tegnek tudnia kell, hogy mivel mennyit árt, illetve használ magának. Ha a beteg­ségének megfelelően él, számíthat arra - ezt mutatják a statisztikák -, hogy életko­ra lényegesen nem lesz alacsonyabb az átlagnépesség életkoránál. E helyes életmód elsajátítása, a rendszeres orvosi kezelés elterjesztése a klub feladata. Ezt segíti az a tanácsadó könyv is, amelyet dr. Guseo András Fejér megye ideggyó­gyászati főorvosa szerkesztett. A könyv szerzője április 25-én Szekszárdon talál­kozott az SM-klub tagjaival és előadásá­ban ismertette a kutatás eddigi eredmé­nyeit, a betegség gyógyításának mód­szereit, a betegek életmódjával kapcso­latos teendőket. Mint minden betegség, az SM eseté­ben is előfordul, hogy a leggondosabb kezelés ellenére is rosszabbodás áll be. Ez egészen súlyos is lehet. Az állam sok­féle segédeszközt biztosít a betegeknek. Többek között tolókocsit is. Sajnos, van olyan eset - éppen nemrég kezeltek egy ilyen beteget a szekszárdi kórház ideg­osztályán - akin a kézi tolókocsi már nem segít, hisz egyik keze teljesen béna, a- másik is csak arra alkalmas, hogy az elektromos kocsi gombját tudná lenyom­ni. Ilyen elektromos kocsi viszont mint­egy harmincezer forintba kerülne. A be­tegnek erre pénze nincs. Az ilyen súlyos betegek és a kutatások gyorsítása érdekében ezen a klubtalál­kozón úgy határoztak: segítséget kérnek megyénk vállalataitól, intézményeitől, szövetkezeteitől, szocialista brigádjaitól és állampolgáraitól. Az SM-alapítvány módozatait, a befizetés módját ezen a ta­lálkozón még csak körvonalazták, kidol­gozására és közzétételére később kerül sor. Magyarkeszi Javult a tenyésztési és hizlalási kedv (Tudósítónktól) Magyarkesziben hagyománya van a kocatartásnak és a sertéshizlalásnak. Napjainkban mintegy hatszáz koca és ti­zenhat apaállat biztosítja a kistermelők­nél a hizóalapanyag utánpótlását. Ha az utóbbi éveket vizsgáljuk, kiderül, hogy Magyarkesziben évi kétezer, vagyis a bá­zis fölött volt az értékesített hízók száma akkor is, amikor az ország más tájain megszabadultak a gazdák a meglévő sertésállományaiktól. 1980-tól 1984-ig évente 2450 hízót adtak át a kistermelők a termelőszövetkezeten keresztül a hús­ipari vállalatnak. A mélypont az 1985-ös évben következett be: ebben az évben az ismert okok miatt 2080-ra esett vissza az értékesített hízók száma és 800-ról 500- ra a kocáké. Szerencsére a magyarke- sziek állatszeretetének tudható be, hogy nem fölszámolták, csak csökkentették a kocatartást és ezzel párhuzamosan a süldő hizlalását. Az 1986. január 1-től életbe lépő új árak, valamint a helyi termelőszövetkezet integrálása némi javulást eredményezett. Erre az időre esik a részbeni állomány- csere is. Amikor az apaállatokat és a te­nyésztésbe állított kocasüldőket a piac igényeihez kellett igazítani. Azért „rész­ben” az állománycsere, mert akadtak akik ragaszkodnak a hagyományos faj­tákhoz, mint mondjuk: a korszerű fajták igényesebbek, drágább a takarmányo­zásuk. Ez pedig nem térük meg a hús­ipartól kapható felárban. A magyarkesziek a vágás utáni minő­sítésért nem lelkesednek különösebben. Azt tartják, hogy jobb lenne, ha adnának átadáskor a fehér színű hibrid (KA-HYB) és duroc fajtákért és azok keresztezé­seiért egy forinttal magasabb árat egész éven át. Nem látszik indokoltnak az sem, hogy az első negyedévben a tenyésztés­ből kivont kocákra és a súly feletti hízók­ra is téli időszaki felárat fizet a húsipari vállalat. Ugyan, miért serkentik a gazdá­kat, hogy több kocától megszabadulja­nak a téli hónapokban? Nem lenne-e cél­ravezetőbb és hasznosabb, ha azt az egy forintot inkább egész éven át a minőségi­leg jobb, korszerűbb fajtákra kapnák a termelők? A szükséges selejtezést min­denképpen elvégzik a kocatartók, ha nem is mindjárt az első három hónapban. A felemelt tápárak sem hatnak ösztönző­leg, különösen akkor nem, ha a felemelt árral nincs arányban a beltartalmi érték. Lassan ismét felfelé ívelő szakaszban van a tenyésztési és a hizlalási kedv Ma­gyarkesziben, s reméljük, hogy a takar­mányárak emelése és egyéb tényezők nem akadályozzák azt. MINÁRIK LAJOS Felmérés a gyermekbalesetekről Nagyszabású, több mint félszáz iskolát érintő felméréshez kezdett az Országos Mun­kavédelmi Tudományos Kutató Intézet kutató- csoportja az ifjúsági balesetek okainak felde­rítésére, elemzésére. A kísérleti felmérést egy-egy budapesti, győri, kaposvári, sárospataki, szegedi és szekszárdi is­kolában végezték. E vizsgálat alapján megállapí­tották a szakemberek, hogy a legtöbb otthoni baleset elbotlásból, elcsúszásból, elesésből származik. Az éles, hegyes tárgyak is sok bal­esetet okoznak, s jelentős a forrázásból, égésből keletkező sérülések száma is. E balesetek leg­többször végtagtörést, zúzódást, ficamot okoz­nak, s gyakran előfordulnak fejsérülések is. Min­den huszadik otthoni baleset állandó egészség- károsodással jár. Az alsó tagozatosok közül a 6- 7 éveseket éri a legtöbb baleset, többnyire a ját­szótereken és az udvarokon. A nagyobb gyere­keknél a hetedik osztályosok sérülnek meg leg­gyakrabban a testnevelési órákon vagy kerék­pározás közben. E felmérésnél szerzett tapasztalatokat fi­gyelembe véve mostantól egy éven át, tehát a nyári szünidőben is figyelemmel kísérik a kivá­lasztott iskolák tanulóit, összessítik a balese­teket, elemzik azok okait, s javaslatokat dol­goznak ki a megelőzésre, szabványok megal­kotását kezdeményezik, s különböző vé­dőeszközöket terveznek. Naponta akad Értényben is olyan köz­séget érintő dolog, amiről az emberek a friss hírek újdonságával beszélnek. Nem a pletyka értékű eseményekre gondo­lunk, hanem a falu életében meghatáro­zó szerepet játszó tényekre. Hol a bolti el­látás elégtelenségéről - ami úgy válto­zott, hogy most már büszkélkednek vele - máskor az orvos alkalmatlanságáról, aztán a kultúrház épületének állagáról, a járdák, utak, az egészséges ivóvíz hiá­nyáról esik szó. Legújabban azt mérlege­lik, hogy a termelőszövetkezetet elhagy­ják a dolgozók... *- Nagy fába vágott - mondja bemutat­kozáskor Molnár János, a Koppánymenti Egyesült Téesz elnöke. A hír igaz. Most ez év elején 14-15 dolgozónk ment el... Egy hirtelen telefoncsörgés megsza­kítja a gondolatot, majd egy vaskos kö­tetre való jelentés érkezik a szövetségtől, ami más irányba tereli a mondandót. Ez látszólag kitérés csupán, de közvetve érinti a megkezdett témát.- Sok az adminisztráció! - mordul ha­ragra az elnök. Itt van péládul ez a nőpoli­tikái határozat végrehajtásához szüksé­ges több oldalas kérdőív. Fel kell mérni a helyzetet. Rendben van, tudomásul ve­szem a statisztika létjogosultságát, de ez a 45 kérdés mind olyan, hogy számokkal kell rá válaszolnom. Évekre visszame­nően is. Én csináljam ezt? A főkönyvelő? Az agronómus? Ki? Nyilván egy admi­nisztrátor. Neki fizetés kell, ami ugyan­csak természetes. A munkája hasznos­ságát ítélje meg más. Mi elküldjük ugyan a jelentést valahova, de a gondjainkat nekünk kell megoldani... Az értényeiket nem érdekli, hogy a statisztikába mi ke­rül. Tudom, hogy még a mai napig prob­léma a szövetkezetek egyesülése. Nehe­zen emésztik meg az emberek. Éppen úgy, mint azt, hogy az iskolát körzetesí- tették, a tanácsot Nagykónyihoz csatol­ták. Na, de ez mind-mind külön fejezetet érint és maga nem erre kíváncsi... Újabb telefon, más intézkedés.- Igen! Elmennek a dolgozók - folytatja az elnök. Keresik a boldogulásukat más helyen. Azt mondják, hogy az iparban ke­vesebb munkával több pénzt kapnak. Ezen érdemes elgondolkodni. Mi nem tartunk vissza senkit. A kilépő helyére mindig jön valaki más. Olyan, aki nagyra értékeli például az 1260 négyzetméteres szerelőcsarnokunkat, az étkezdét, a hi­deg-meleg vizes mosdókat, vagy a gép­parkot. Az elmúlt öt évben 80 millió forin­tot költöttünk műszaki fejlesztésre. Áz Ér- tényből, Koppányszántóról bejáró dol­gozóinkat saját autóbusszal szállítjuk a munkahelyre. Ők mégis inkább választa­nak egy - az otthontól többszáz kilométer távolságban levő - másik munkaalkal­Horváth Józsefné Kertész Béla mat. Nem tudom megéri-e nekik, mert én nem láttam a bérjegyzéküket. Nem bírá­lom őket, hiszem már nem tartoznak hoz­zánk. Mi olyan módszerrel dolgozunk, hogy egy nagy traktorra felültetjük a gép­kocsivezetőt is, ha kell. így kívánja a haté­konyság. Mindig ott kell lenni, ahol a munka van. Ezzel a mondattal szögezi le gondola­tát Molnár János, majd sorol néhány nevet az értényiek közül, akik kiléptek a szövetkezetből. Végezetül arról beszél, hogy a falu ivóvizgondjain miként segí­tett a szövetkezet. * Értényben a Petőfi utca 199. számú ház portján találni idősebb és ifjabb Ker­tész Bélát. Egy készülő gyalugép lemez­palástját hegesztik éppen.- A több pénz miatt mentem el - veszi le védőszemüvegét ifjabb Kertész Béla. Harmincéves vagyok, középfokú mező- gazdasági gépész. Palánkon végeztem 1976-ban. Tíz és fél évet dolgoztam a téeszben. A műhelyben 11 forintos óra­bért kaptam, átmentem nagyobb pén­zért. Havi 300 órában dolgoztam 7-8 ezer forintért. A téli hónapokban kettő­ezer volt a fizetésem. Éves átlagban 4 ezer jött ki. Addig rendben is volt, amíg itt­hon a jószágokkal a szüleim tudtak fog­lalkozni. Ez kisegítést jelentett, de romlott az egészségük. Volt négy fejőstehén, bir­kák, disznók, de most már nem éri meg ezeket tartnai. A rengeteg munkát nefn fi­zeti meg senki. Az idősebb Kertész Béla osztozik fia gondjaiban. Nem marasztalta ő sem, amikor menni készült, hiszen volt olyan hónap, amikor az ő 2400 forintos nyugdí­ja - ami ma már 2550 forint - több volt, mint amit az érettségizett szakmunkás fia fizetésként kapott a téeszben.- A Kőolajvezeték Építő Vállalatnál dol­gozom egy év óta - mondja ifjabb Ker­tész Béla. Siófokon van a központunk, de a munkát Hajdúszoboszlón kapjuk. Egy nyolchetes nehézgépkezelői tanfolya­mot végeztem Debrecenben. Most fele idő alatt keresem meg a hét és fél ezer fo­rintot. Kétszer egyhetes váltásban va­gyunk, két hét szabad. A távolság most még nem jelent nagy gondot, mert nőtlen vagyok. Itt születtem Értényben, de nem itt akarok letelepedni. Halálra ítélt falu ez már annak ellenére, hog Pest környéké­ről jönnek ide házakat vásárolni. Lemondón legyint. Elhallgat. A szövet­kezetben kínáltak más lehetőséget, mi­kor távozni készült, ez az állattenyésztés­ben lett volna. Nem tudta egyeztetni vég­zettségével. * Horváth Józsefnével az óvodában be­szélgetünk. Ö itt szakács. Korábban a téeszben dolgozott tíz esztendeig. Ott a kertészetben, majd a csomagolóban ka­pott munkát. Az óvoda konyháján 1980 óta van. Jól érzi magát. A férjét biztatta, hogy hagyja ott a téeszt, pedig már 1965- ben ő is tagja lett.- Géplakatos az uram, nyáron kom­bájnnal aratott. Akkor jobban keresett, de a téli hónapokban szinte semmi. Ta­valy nagyon sokan elmentek a téeszből és jobban jártak. Akkor mondtam neki én is. A kőolajiparban helyezkedtek el. Húszéves házasok vagyunk, most kicsit furcsa, hogy nyolc napig távol van, nyolc napot itthon, de mégis jobb. Tudja a pénz miatt. A gyerekeink majdnem felnőttek már. Lányom 16 éves, vendéglátós lesz, a fiú 19 éves kőműves a TÁÉV-nél. Csak a hétvégeken jönnek haza. Az anyóso- mékkal lakunk egy házban. Ők idősek már, nyugdíjasok. Külön gazdálkodnak a pénzükkel. így élünk itt, ebben a kis falu­ban. Sajnálhatja, hogy nem látta koráb­ban. Most elhanyagolt. Amíg saját taná­csunk volt, helyben többet fordítottak er­re is, arra is. Amire kellett. A középülete­ket jobb nem említeni. Hát így kell azok­nak kinézni, Na, de hagyjuk! Elkanyarod­tam kicsit. Mi maradunk továbbra is itt. Az uram Zalaegerszegre jár dolgozni, de ott 39 forint 60 filléres az órabére, itt a téesz­ben 26 forint volt. Ez elég ok, hogy elmen­jen valaki. Nem? hivatásos jogosítványa van, műhelykocsit vezet. Az biztos szo­katlan, hogy önellátónak kell lenni, nem csomagol senki például ennivalót, de még így is jobb, mint itt a téeszben. * Erről beszélnek Értényben, ahol jelen­leg hétszázkilencvenegyen laknak, de egyre nő azok száma akik ezt könnyedén csökkenthetik, mert boldogulásukat más vidéken találják, ahol több a pénz. DECSI KISS JÁNOS Tegnap, ma, holnap

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents