Tolna Megyei Népújság, 1987. április (37. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-23 / 95. szám

1987. április 23. (' TOLNA'' 2 "imEPÜJSÄG ERŐSÖDJÉK A SZOCIALIZMUST ÉPÍTŐ NÉPEK EGYSÉGE! Kádár János nemzetközi sajtóértekezlete Stockholmban Befejeződtek a magyar-szovjet gazdasági tárgyalások (Folytatás az 1. oldalról) szovjet vezetés jelenlegi irányvonalát fenntartás nélkül üdvözöljük, teljes sikert kívánunk az átalakítás politikájának, s a nemzetközi közvéleményben is immár glasznoszty néven megismert törekvé­seknek. Mély meggyőződésünk, hogy mindez a Szovjetunió népeinek, széle­sebb hatását tekintve pedig Európa és a világ valamennyi népének javára szolgál. A jelenlegi szovjet törekvések célja ha­sonló azokéhoz, amelyeket - mint mon­dotta - nem tegnap kezdtünk Magyaror­szágon. Az ottani folyamatok számunkra is kedvezőek. A magyar-román viszonyról s a nem­zetközi kisebbségek szerepével kapcso­latos magyar álláspontról szólva a svéd rádió tudósítójának kérdésére elmon­dotta:- A Román Szocialista Köztársaság­hoz fűződő alapvető viszonyunk világos: mindkét ország hasonló társadalmi be­rendezkedésű, szomszédok vagyunk, a Varsói Szerződés és a KGST tagjai. Ezt a viszonyt kívánjuk a jövőben is fenntarta­ni, és a kölcsönösen előnyös kapcsola­tok fejlesztésére törekszünk. Ugyanak­kor - s ebben nincs semmi rendkívüli - bizonyos kérdésekben vannak véle­ményeltérések. Ilyen a nemzetiségi kér­dés, amelyet valóban nem egyformán íté­lünk meg. A román álláspont szerint min­den olyan kérdés, amely a román állam­polgárokat érinti, kizárólag az ország belügye. E felfogást mi tiszteletben tart­juk mint a nemzetközi jog fontos normá­ját. Álláspontunk szerint azonban min­den kormánynak gondolnia kell arra is, hogy lépéseinek milyen a nemzetközi, más országokat érintő hatása.- Azt valljuk: a Romániában élű jelen­tős számú magyar kisebbség akkor cse­lekszik helyesen, ha tisztességes állam­polgárként a románokkal együtt dolgozik boldogulásáért. Joga van azonban arra, hogy anyanyelvét, kultúráját megőriz­hesse, ápolja. Optimista vagyok, bízom abban, hogy közös nevezőre jutunk majd ebben a kérdésben, amelynek nagyon felelős kezelésére van szükség. A megol­dást közösen kell megtalálnunk, s döntő­bírókat ehhez mi nem keresünk. A párt vezető testületéinek a gazdasá­gi gondok megoldására tett erőfeszíté­seiről érdeklődött az UPI tudósítója, aki azt is megkérdezte, várhatók-e személyi változások a vezetésben. Kádár János mindenekelőtt rámuta­tott, hogy napjainkban a magyar gazda­ság központi kérdése a szerkezetváltás. Mint mondotta, ezzel továbbra is nagyon komolyan kell foglalkozni. Problémaként említette, hogy - miként a Központi Bi­zottság tavaly novemberben is megálla­pította - különböző okoknál fogva nálunk éveken át többet fogyasztott az ország, mint amennyit megtermelt. Nem alkal­mazkodunk elég gyorsan a nemzetközi gazdasági viszonyokhoz. Mindezen vál­toztatni kell, amihez megfelelő intézkedé­sekre van szükség. Ebben teljes az egyetértés a pártban, egész társadal­munkban. Az pedig természetes dolog és helyes is, hogy valamely részkérdés megoldása tekintetében különböző el­gondolások vetődnek fel.- Ami a kérdés második részét illeti: természetes, hogy amikor új módon kell dolgozni, akkor személyi változások is szükségesek. Olyan friss erőkre van szükség, amelyek képesek túllépni a ré­gi, megszokott sablonokon. Tudom - tette hozzá -, hogy az én sze­mélyemmel kapcsolatban is elhangza­nak mindenféle kombinációk, ami bizo­nyára összefügg életkorommal is. De an­nak ellenére, hogy lassan tizenöt éve nyugdíjjogosult vagyok, úgy tűnik, ezt a nyugdíjat egyelőre megtakarítják rajtam - fejezte be a kérdésekre adott válaszait Kádár János. Nagy érdeklődéssel fogadott sajtóér­tekezlete után Kádár János a Stockholm belvárosában lévő Grand Hotelben a Svéd Exporttanács, a Svéd Nagykeres­kedők és Importőrök Szövetsége vezető képviselőivel találkozott. » A svéd üzletemberekkel folytatott tár­gyalás után Kádár János a svéd királyi palotába hajtatott. Az MSZMP főtitkára tiszteletére XVI. Károly Gusztáv uralkodó és Szilvia királyné díszebédet adott. Találkozó Lars Wernerrel Kádár Jánost szerdán délután szállás­helyén felkereste Lars Werner, a svéd Baloldali Párt-Kommunisták elnöke. Az MSZMP főtitkára tájékoztatta a svéd párt elnökét stockholmi tárgyalásairól, láto­gatásának eddigi tapasztalatairól, vala­mint a magyar-svéd kapcsolatokról. Lars Werner elsősorban a Baloldali Párt- Kommunisták május végén sorra kerülő kongresszusa és a párt megalakulásá­nak 70. évfordulója alkalmából rende­zendő ünnepség előkészületeiről adott tájékoztatást. A szívélyes, elvtársi légkörű megbe­szélésen áttekintették a nemzetközi élet, valamint a nemzetközi kommunista-és munkásmozgalom néhány fontosabb kérdését. Kádár János és Lars Werner megelégedéssel szólt a pártközi kapcso­latokról, és kifejezték az MSZMP és a svéd Baloldali Párt-Kommunisták készségét az együttműködés további el­mélyítésére. Kádár János szerdai hivatalos stock­holmi programja a magyar nagykövetség rezidenciáján fejeződött be. Az MSZMP főtitkárát Szigeti Károly nagykövet kö­szöntötte és tájékoztatta a stockholmi magyar kolónia életéről. Kádár János a szívélyes fogadtatást megköszönve rövi­den beszámolt a jelenlévőknek a Svéd­ország vezetőivel megkezdett tárgyalá­sairól. Az éjszakát Kádár János a svéd mi­niszterelnök Stockholm közelében lévő magánrezidenciáján töltötte. Az MSZMP főtitkára és kísérete a reggeli órákban Svédország második legnagyobb váro­sába, Göteborgba utazik. (Folytatás az 1. oldalról.) állapodtak a hosszú lejáratú kereskedel­mi egyezményben előirányzott árucsere­forgalom 1987-1990. évi bővítéséről csaknem 1 milliárd rubel értékben, és megerősítette, hogy folytatják a munkát újabb árualapok feltárására, a kölcsönös áruszállítások további bővítésére. A bizottság áttekintette az egyesülé­sek, vállalatok és szervezetek közötti közvetlen kapcsolatok fejlesztésére és a közös vállalatok, nemzetközi egyesülé­sek és szervezetek létrehozására irányu­ló munka eddigi eredményeit. Megállapí­totta, hogy a két ország vállalatainak ez irányú tevékenysége is felgyorsult és kiszélesedett: közvetlen kapcsolat jött létre mintegy 100-100 magyar és szovjet vállalat között, melyek közül 72 vállalat­pár az együttműködést már megfelelő okmányokban rögzítette. A bizottság szükségesnek tartotta, hogy a két ország érintett minisztériumai és főhatóságai nyújtsanak további támo­gatást országaik vállalatainak és szerve­zeteinek a közvetlen kapcsolatok fejlesz­tésében és közös vállalatok létrehozásá­ban. Megerősítették, hogy az új együtt­működési formáknak az érintett vállala­tok érdekeltségén kell alapulniuk: műkö­dőképes, önálló, eredményesen gazdál­kodó közös vállalatok létrehozása támo­gatható. Az ülésszak ideje alatt az alapító vállalatok vezetői aláírták a két új ma­gyar-szovjet közös vállalat és egy közös tervezőiroda létesítéséről szóló okmá­nyokat. A Volánpack és a Littara Vállalat vilniuszi székhellyel csomagolóanyagok gyártására és termékek csomagolására hoz létre közös vállalatot. A másik közös gazdálkodó szervezet székhelye Buda­pesten lesz, nagy integráltságú áramkö­rök fejlesztését, gyártását fogja végezni, alapítói magyar részről a Mikroelektroni­kai Vállalat és a Híradástechnika Szövet­kezet, szovjet részről a Naucsnij Centr Egyesülés és az Elektronzagranposztav- ka Vállalat. A közös tervezőiroda fényfor­rásgyártó berendezések fejlesztésére alakul, résztvevői a Tungsram Rt. és a Ivovi Iszkra Egyesülés. Beszámoló hangzott el az új típusú ZAZ személygépkocsik gyártásában va­ló együttműködés kialakítására irányuló vizsgálatokról. Az együttműködés lehe­tőségéről szovjet, magyar és bolgár vál­lalatok tárgyalnak. Egyetértettek abban, hogy folytatják a tervezett együttműkö­dés műszaki-gazdasági kérdéseinek tisztázására irányuló tárgyalásokat. A bizottság két nagy horderejű ma­gyar-szovjet vegyipari egyezmény telje­sítésének a menetét is megvizsgálta. Át­tekintette az olefinek és feldolgozási ter­mékeik gyártása és kölcsönös szállítás terén folyó kooperációról kötött kor­mányközi egyezmény teljesítésének ala­kulását, és megbízásokat adott a további munkára. Behatóan foglalkozott a nö­vényvédő szerek és műtrágyák gyártá­sáról és kölcsönös szállításáról kötött kormányközi egyezmény végrehajtásá­val, az e téren jelentkező tennivalókkal. A bizottság megállapította, hogy ked­vező eredmények születtek az agráripari komplexum területén folytatott együtt­működésben. 32 témában - köztük olyan fontos területeken, mint az új növény- és állatfajták szelekciója és kitenyészté­se, modern élelmiszeripari gyártástech­nológiák létrehozása - írtak alá 1990-ig szóló műszaki-tudományos tárcaközi megállapodást; közvetlen kapcsolatok létesültek magyar és szovjet gazdaságok között a kukoricatermesztésben, a hús- baromfi-tenyésztésben; vizsgálták közös vállalatok létrehozásának lehetőségét a vetőmaggazdálkodás, a zöldség- és gyümölcstermesztés és -feldolgozás, a virágtermesztés területén. A bizottság feladatul adta az érintett szerveknek az 1986 januárjában aláírt agráripari együttműködési, fejlesztési egyezmény­ben foglaltak megvalósításának gyorsí­tását, az élelmiszergazdasági együttmű­ködés területén még kihasználatlan le­hetőségek feltárását. Az ülésszakon egyetértettek abban, hogy az áruforgalom kölcsönös bővíté­sének szükségességére, elsőrendű fela­dat a kölcsönös piackutatás kiszélesíté­se, a magyar és szovjet vállalatok tevé­kenységének aktivizálására a két or­szágban gyártott termékek célirányos reklámja, a kölcsönös szállításra ajánlott termékek bevizsgálásának gyorsítása, a megrendelő által támasztott követelmé­nyek rugalmas figyelembevétele, a le­szállított gépek pótalkatrész-ellátásának javítása, a műszaki kiszolgálás bővítése. Dzsakarta központjában álló Indonesia szálló előtti tér. A gépkocsik körfor­galomban közlekednek. Meglehetősen ritkán - s általában ak­kor sem belpolitikai eseményei kapcsán - szerepel sajtónkban Indonézia neve. Pedig a hatalmas, európai kiterjedésű délkelet-ázsiai állam egyre fontosabb szerepet játszik a világgazdasági szem­pontból is mind jelentősebb régióban, s politikai súlya a térség stratégiai folya­mataiban sem elhanyagolható. 13 ezer sziget S ez voltaképp teljesen érthető, hiszen (még ha öreg kontinensünkön hajlamo­sak vagyunk is „periférikusnak” tekinteni a távoli fejlődő országok ügyeit), elvégre Földünk ötödik legnépesebb országáról van szó. A becslések persze értelemsze­rűen bizonytalanok, de a szakértők több­nyire 160-165 milliós népességről be­szélnek, s ez a szám az ezredfordulóra előreláthatólag jócskán meghaladja majd a 200 milliót is! Egyáltalán nem mellékes tehát, milyen politikai változások következhetnek be a több mint 13 ezer szigetből álló ázsiai ál­lamban. Ez magyarázza azt a megkülön­böztetett figyelmet is, amellyel a helyi és külföldi szakértők az április 23-ra meg­hirdetett parlamenti választásokat kísé­rik. Nem mintha a mostani szavazás külö­nösebb fordulatot ígérne a dzsakartai ve­zetés irányvonalában (éppen ellenkező­leg, a legsűrűbben hallható jelszó a „sta­bilitás”), mégis érdeklődésre tarthat szá­mot, milyen eredményt hoz az urnákhoz járuló 94 millió szavazópolgár döntése. A megfigyelők egybehangzó várako­zása szerint a fegyveres erőkhöz erős szálakkal kötődő kormánypárt, a Golkar legalább a szavazatok 60-70 százaléká­ra számíthat, vagyis semmilyen veszély nem fenyegeti a Szuharto elnök nevével fémjelzett politikai intézményrendszert. Generációváltás Az elnöki poszton egyébként ezúttal nem kerül sor megújításra, mivel a parla­menti és államfőválasztási ciklusok ötesztendős periódusa eltér, Szuharto, aki korábban célzott arra, hogy nem szándékozik újabb fél évtizedre megpá­lyázni az ország legmagasabb tisztét, ta­valy ősszel módosította elhatározását és bejelentette, hogy az 1988-ban esedé­kes következő elnökválasztáson ismét sorompóba száll mandátuma meghosz- szabbításáért. A politikai megfigyelők mégis elkerül­hetetlennek látják, hogy rövid időn belül felgyorsuljon a generációváltás egyelőre visszafogott tempója. A második világhá­ború után, a függetlenségi harcokban, majd az ötvenes-hatvanas évek véres politikai irányváltásai során élre került vezető gárda fokozatosan át kell, hogy adja a helyét a mögötte álló korosztá­lyoknak. Igaz - s ez is jellemző tényező az indonéz belpolitikában - mindez alig­ha érinti a hadsereg felső köreinek befo­lyását. Dzsakartában a miniszterek egy része éppúgy a tábornoki körökből kerül ki, mint ahogy más társadalmi és tömeg­szervezetek élén is jobbára aktív, vagy már visszavonult főtisztek ténykednek. Valamivel bizonytalanabb a megfigye­lők véleménye a Szuhartóval szembenál­ló politikai erők megítélésében. Úgy tű­nik, hogy (elsősorban a baloldal teljes visz- szaszorítása miatt) leginkább a muzulmán Egyesült Fejlesztési Párt (PPP) léphet elle­ne csatasorba. Ám az is tény, hogy bizo­nyos alapelvek, mindenekelőtt az alkot­mányban is rögzített Pancsaszila tisztelet­ben tartása az ellenzéki csoportokra is kö­telező. (Ez a hajdani Szukarno elnök nevé­hez fűződő sajátos ideológiai rendszer az istenhit, a humanizmus, a nemzeti egység, a demokrácia és a társadalmi igazságos­ság tételeit fogalmazza meg.) Maga a választási kampány egyébként tudatosan szűkre szabott. Mindössze há­rom hét állt a pártok rendelkezésére programjaik népszerűsítésére, a szigo­rúan szabályozott a nagygyűlések és más megmozdulások szervezése is. Vilá­gosan látszik, hogy a vezetés a választá­sokat nem annyira a társadalmi ellenté­tek megnyilvánulási fórumaként, mint in­kább a nemzeti összefogás, a vélemé­nyek összhangba hozásának intézmé­nyes lehetőségeként kezeli. Már csak azért is, mert Indonézia már évek óta a korábbinál nehezebb gazdasági körül­ményekkel birkózik. Az otajbevételek csökkenése kihat a költségvetési terve­zetek kidolgozására, s irdatlan nehézsé­get okoz a magas, évi két százalék felett járó népszaporulat is. Igaz, létezik, s némi eredményt hozott is már az úgynevezett „Transmigrasi”. Ez a rendkívül sűrűn lakott központi szi­getekről irányozza elő a lakosság átköl­töztetését a gyérebben benépesített kör­zetekbe. Csakhogy a terv jelentős anyagi erőforrásokat követel, másrészt az átte- lepülés önkéntessége érthetően lassú ütemet tesz csak lehetővé. így viszont szembe kell nézni a nagyvárosok felduz­zadásával; Dzsakarta például napjaink­ban már vagy 6,5 milliós, nyüzsgő forgal­mú metropolisz. Kevésbé szerepelt a mostani választá­si kampány homlokterében, mégsem maradhat említetlen Indonézia külpoliti­kája. Az alapvetően nyugatbarát beren­dezkedés, az ASEAN Délkelet-Ázsiára kiterjedő együttműködésének fejleszté­se mellett érzékelhetők - ez az ország súlya miatt nem is igen kerülhető el - egyfajta regionális középhatalmi törek­vés jelei. Ugyanakkor méltánylandó, hogy Dzsakarta sürgeti az indokínai szo­cialista országokkal kialakult viszony normalizálását, s igyekszik fenntartani a Vietnammal folytatott párbeszédet. Úgy tűnik, ezen az irányvonalon a mostani vá­lasztás sem fog érdemben változtatni. Vb-ülés Szekszárdon Napirenden a tanácsi intézmények gazdálkodása Tegnap délután ülést tartott a szekszárdi ta­nács végrehajtó bizottsága. A tanácskozás napirendjén elsőként Scheffer Józsefnek, a városi tanács megbízott pénzügyi osztályvezetőjének beszámolója szerepelt amely a múlt évben végzett költségvetési ellenőrzések ta­pasztalatait összegezte. Az előadás megállapította, hogy az önállóan gazdálkodó tanácsi intézmények vizsgálatát a revizori csoport és az ellenőrzést irá­nyító vezetők a létszámgondok ellenére megfele­lően látták el. Hangsúlyt kapott, hogy a ver­senytárgyalási forma a tanácsi intézmények gaz­dálkodására is kedvező hatást gyakorolt. Egyre több helyen élnek a munkaerő rugalmas átcsopor­tosításával, a belső - erkölcsi és anyagi - tartalé­kok felhasználásával. Mindez befolyással van a bérgazdálkodás színvonalának emelkedésére is. Ezután a sorra kerülő bejelentésekben töb­bek közt a költségvetési előirányzat évközi módo­sítására, a lakásépítési és - vásárlási támogatásra terjesztettek elő határozati javaslatot Megalakult a megyei cigánytanács Tegnap délután a Hazafias Népfront Tolna Megyei Bizottsága székházában megalakult a HNF megyei elnöksége mellett működő megyei ci­gánytanács. Az egyelőre 13 tagú - de tagjainak számát a helyi cigányfórumokon megv lasztott képviselők­kel később bővíteni kívánó - testület feladatául az egyes települések cigánylakosságának érdek- képviseletét tűzte ki. Terveik között szerepel továb­bá a megyei tanács cigánykoordinációs bizottsá­gával együttműködve az országos cigánytanács irányelveinek végrehajtása, a cigányok társa­dalomba való beilleszkedésének megkönnyítése, az iskoláztatás és a foglalkoztatás problémáinak megoldásában való hatékony segítségnyújtás, va­lamint az értékes cigányhagyományok felkutatása, megismertetése. A tanács elnökéül Sárközi Józsefet, az egykori szekszárdi cigányvajdát, helyetteséül Sárközi Ká­rolyt, az országos cigánytanács tagját választották Választások és tábornokok

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents