Tolna Megyei Népújság, 1987. április (37. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-18 / 92. szám

1987. április 18. NÉPÚJSÁG 3 Akit a község hívott haza A pártcsoportbizalmi Vigasztalanul zuhog az eső, közben a tavaszi munkák már így is legalább há­rom hét késedelmet szenvedtek. Nehéz a sora ilyenkor a földdel dolgozó ember­nek. Folyton az eget kémleli, a meteoro­lógiai jelentést lesi, és bízik. Bízik a ta­vaszban, ami egyszer csak bekopogtat. Mondom is Botos Zoltánnak, a báta- széki Búzakalász Téesz pártcsoportbi- zalmijának, hogy nem lesz ez így jó Ha az idő nem változik, akkor a tervek egy része valóban csak terv marad.- Az idén há­rom napot dol­gozhattunk ösz- szesen, 50 hektár borsó került a földbe. Kellene vetni a kukoricát, de előkészülni sem tudtunk. Mindegy lesz majd, hogy hús­vét van, meg éjjel, csak dolgozni le­hessen. Átérzi a helyzetet min­denki. Akár párt­tag, akár nem az az illető. A tulaj­donosi szemlélet bennük van. Fa­lusi emberek, parasztemberek, hát ten­nék a dolgukat. Szinte egy szuszra mondja mindezt a még harmincat csak közelítő, bajszos fiatalember. Sikeres életpálya az övé. Mondom is neki. Bólint, de ingatja is a fe­jét.- A Csapó Dániel szakközépiskolában érettségiztem. Mivel imádtam a focit, a bátaszéki Fémipariban kezdtem dolgoz­ni, ahonnan edzésre is járhattam, majd a mőcsényi téesz következett. A katonaság után jutottam haza. Édesapám megbe­csült tagja a szövetkezetnek, mint mond­ják, tiszteletre méltó a munkássága. Ki­csit talán az ő érdeme is hogy hazahívtak. Sima életút? - gondolkodik el. A tanács­elnök, Bognár Jenő hivott, üresedés volt a téeszben, találkoztak az elképzelések és én nem bántam meg. Vidékre járni, hajnalban kelni az állattenyésztésben dolgozónak nem álom. Öt esztendeje vagyok a bátaszéki Búzakalász Téesz­ben, ahol a szarvasmarhatelep vezetésé­vel bíztak meg. Aktív KISZ-életet igyekez­tem mindig élni, szeretek a közért dol­gozni. Amikor párttag lettem, ismét sorra jöttek a feladatok, s én a magam módján igyekeztem is. Hamarosan pártcsoport­bizalmi lettem, mivel az elődöm nyugdíj­ba ment. Egy kicsit elgondolkodik, látszik rajta, hogy valami még motoszkál a fejében, rövid idő után folytatja is:- A Hazafias Népfront jelöltjeként in­dulhattam a választásokon a nagyköz­ségben, és magam is meglepődtem ki­csit, hogy a lakó­körzetemben megválasztottak tanácstagnak. Ha így nézzük, bizony nem ke­rülgetett a siker, mert miután megnősültem és elköltöztem a szülői házból, nem én lettem a „befutó”. Az új körzetemben nem ismertek az emberek. Ha na­gyon vesézzük a dolgokat, akkor ez kudarc volt. Póttanácstag lettem. Nem is ez a lényeg, hanem az, hogy nem volt út a lakóhe­lyem környékén, hát én nyüzsög­tem, s velem együtt sokan nyüzsögtek. így lett sok munkával utunk is.- A pártcsoportban 12-en vagyunk, köztük öt nyugdíjas, és szétszórt munka­helyeken, nagy területen dolgozunk. Haj­nalban kezdünk, és este is van egy kis hajrá. Értekezletet így évente 5-6 alka­lommal tartunk, de minden adódó dolgot megbeszélünk menet közben. Itt a kor nem számit, itt a teljesitmény beszél. Elju­tottunk odáig, hogy jó forintot csak a mi­nőségi munka hoz mindenkinek a kony­hájára. A legnehezebb pártfeladatát firtattam.-Volt. Valóban nagyon nehéz volt. Ket­ten, Bodor Imrével, a téesz párttitkárával együtt éltük át. A Kádár elvtárs által aláírt negyvenéves párttagságért járó emlékla­pot kellett átadnunk, de sajnos már csak a temetésen, és a férjnek, mert aki kapta, már nem érte meg. Megható volt, ahogy a szintén párttag férj kora reggel ott állt a téeszirodában, elmondta, hogy örökre elhagyta a társa és kéri a társadalmi temetést... Hát mi ott adtuk át az emléklapot. A temetésen. Ugye, mondtam, hogy nehéz volt. Még rágondolni is nehéz. SZABÓ SÁNDOR Gyémántcsiszolók Csurgón Nemregiben honosítottak meg a gyé­mántcsiszoló mesterséget Csurgón. Né­hány esztendővel ezelőtt kezdtek hozzá a helyi Metalux Ipari Szövetkezetben eh­hez a kényes munkához, és már jól jöve­delmez az ipari gyémánt megmunkálása. Az osztrák Ögusa cégtől az idén már több millió torintos bevetelre számítanak a vállalattól kapott kettő-hat milliméter nagyságú kövek előírt alakra való csiszo­lásért. Ezeket a gyémántokat Ausztriá­ban a századmilliméternél pontosabban dolgozó esztergák szerszámaiba építik be. Hiányszakmák és elhelyezkedési lehetőségek A keresetszabályozás jelenlegi formája arra ösztönzi a vállalatokat, hogy takarékoskodja­nak a létszámmal, a korábbiaknál ésszerűb­ben gazdálkodjanak a munkaerővel. Ennek hatására egyre differenciáltabb a vállalatok munkaerőigénye. Mind több helyütt kénysze­rülnek arra, hogy megszüntessék azokat a te­vékenységeket, munkaköröket, amelyekben nem tudják a dolgozókat hatékonyan foglal­koztatni, kifizetődő munkával ellátni. A fejlődő- képes, gazdaságosan termelő gyárak, üze­mek viszont arra törekednek, hogy jól képzett szakembergárda álljon rendelkezésükre. En­nek érdekében bizonyos szakterületeken még bővítik is a létszámot, illetve a kevésbé jól dolgozók helyébe szakmájukat jobban értő, nagyobb teljesítményre képes munkatársakat keresnek. Az ÁBMH Munkaügyi Információs Központ­jának legutóbbi felmérése szerint a betöltendő álláshelyeknek csaknem a felére szakmunká­sokat várnak a vállalatok. Miközben általában csökken a vállatok munkaerő-kereslete, még mindig van jó néhány olyan hiányszakma, amelyekben a jelentkezők több állásajánlat között is válogathatnak. Ilyen például a laka­tos, s ezen belül is a géplakatos szakma, de nagy a keletjük a forgácsoló szakmunká­soknak és a textilkonfekcionálóknak is. Sok helyen keresnek kőműveseket, villanyszerelő­ket, tehergépkocsi-vezetőket, autóbusz-ve­zetőket, hegesztő és lángvágó szakmunkáso­kat, gépjárműszerelőket és ács-, állványozó- mestereket. A korábbiaknál kevesebb munkalehetősé­get kínálnak a vállalatok a segéd- és betanított munkásoknak. Elhelyezkedési lehetőségeik azonban eltérőek aszerint, hogy ki milyen ne­hézségű munkára vállalkozik. A rosszabb kö­rülmények között végzett, az átlagosnál nehe­zebb fizikai munkát igénylő munkakörökbe mindig várnak új munkaerőt. A meghirdetett álláshelyeknek mindössze 10 százalékát kínálják szellemi foglalkozá- súaknak a vállalatok. Ezen belül továbbra is leginkább könyvelőt, gyors- és gépírót, pén­zügyi szakembert, üzemmérnököt, vasútfor- galmi irányítót és raktárost keresnek felvétel­re. A munkaerőigényeknek több mint egyne­gyede még mindig Budapestre koncentráló­dik, annak ellenére, hogy már a fővárosi válla­latoknál is csökkent a munkaerő iránti keres­let. Bőségesek az elhelyezkedési lehetőségek Csongrád megyében is. Ennél kevesebb, de azért a jelentkezőknél még igy is jóval több a munkalehetőség Komárom, Bács-Kiskun, Veszprém és Békés megyékben. Szabolcs- Szatmár megyében nemcsak egyes rétegek számára, hanem összességében is több a munkát kereső, mint amennyi a betöltetlen ál­lás. Újabban Borsod megye ipari centrumai­ban is nehéz a dolgozóknak szakmájuknak megfelelő állást találni. A legutóbbi országos felmérés szerint a munkaerőszolgálati irodák segítségével a je­lentkezőknek körülbelül 80-82 százaléka egy hónapon belül elhelyezkedett. Egy hónapnál tovább, de három hónapnál rövidebb ideig vá­rakozott megfelelő munkaalkalomra a jelent­kezőknek csaknem tíz százaléka, mig kö­rülbelül 7 százalékuk három hónapnál hosz- szabb ideig szerepelt a várakozók listáján. A legtöbb állást keresőnek - 40-50 száza­lékuknak - változatlanul az ipar kínál foglal­koztatási lehetőséget. A második legnagyobb munkaerő-felvevő ágazat a közlekedés, vala­mint a posta és a távközlés. A legtöbb fizikai munkásra az építőipar tart igényt, amely körül­belül a munkalehetőségek 10 százalékát kí­nálja. Hasonló nagyságrendű a mezőgazda­ság és az erdőgazdálkodás munkaerőigénye. A felkínált munkahelyek mintegy 7 százaléká­ra a kereskedelmi vállalatok keresnek dolgo­zókat. HÉTRŐL | HÉTRE HÍRRŐL | HÍRRE Az idei év tizenhatodik hete kétségtelenül az izgatott ta- vaszvárás és a húsvéti ünnepekre való készülődés között telt el. Éppen egy hete még sárba ragadt, kényszeredett pihenő­jüket töltötték a nagyüzemi táblák mellett a gépek, a kis- és közepes gazdaságokban pedig a gazdák gondterhelten taposták a sarat. Ennek ellenére vagy éppen ezért mindenki fegyelmezettebben és keményebben dolgozott. Remélhető­leg az elkövetkező hónapokban-években mindenki újraszü­letett belső szükségből tesz majd így. Nem (csali) mese és értékrend A tavasz életvidámitó hatása arra is jó, hogy rávegye a városok, nagyközségek és más települések lakóit ar­ra, hogy hagyják el végre lakásaikat és mint tavaly vagy tavalyelőtt tegyenek valamit lakókörnyezetük szebbé tételéért. Most egy nem (csali) mese következik. Szekszárd egyik lakótelepén az egyik lépcsőház la­kóit évekkel korábban lóvá tették. Idestova fél évtizede önerejükből és önszorgalmukból kialakítottak egy tisz­tességes parkot. Aztán egy hivatal, a lakóközösség ne­kik is hasznos eredményén felbuzdulva átvette tőlük a szervezést, irányítást. De leginkább csak ígértek. Ahogy a mondás tartja: fűt, fát, egyebeket. Ha itt vége lenne a „mesének”, akkor a társadalmi munkavégzés ellen lévők minden lelkiismeretfurdalás nélkül mondhatnák, hogy „mit ér a közös munka, ha el­veszik tőle az ember kedvét”. Ez így is volt két évig, az­tán... Aztán megint jött egy talpig közösségi ember, meg egy örökmozgó, fiatal tanácstag és a lakók a romokból megint újjáteremtették a parkot. Nem szántam példabeszédnek ezt a valódi történe­tet, de annak mindenképpen, hogy senki se higyjen azoknak, akik mindig és mindenütt csak szájainak. Ha már a környezetszépítésnél tartunk, még valamit. Lapunk keddi számában beszámoltunk arról, hogy Szekszárdon évente negyedmillió forint értékben lop­ják el „kedves lakótársaink” a közösségi területekre kiültetett virágokat, facsemetéket, ezt még véletlenül sem csak akkor teszik, amikor zajlik megyénkben a fá­sítási hónap rendezvénysorozata, hanem mindenkor és mindenütt. A munkanapokon és ünnepeken. Brahi- ból, pénzsóvárság miatt? Erkölcsünk és értékrendünk fellazulását látom az ilyen cselekedetekben, ugyanis mint a ronda beszédben, a szülőelhagyásban, a testvé­rek közötti pereskedésben vagy a társadalmi tulajdon egyre gyakoribb megkárosításában. Önmagunk ellen vétünk Szintén e héten olvashattuk, hogy két és fél éves mű­ködésre visszatekintő gazdasági rendészet összegez­te munkájának tapasztalatait. „A jelzések szerint a la­kosságot leginkább foglalkoztató problémák főként a kereskedelemmel kapcsolatosak”. Aztán ugyanabban a lapszámban azt is olvastuk, hogy a belkereskedelmi miniszter munkaidővédelmet szolgáló irányelvet adott ki a munkahelyi büfék és kisboltok nyitva tartását ille­tően. Mielőtt még valaki figyelmeztetőleg felemelné a mu­tatóujját, kötelességem kijelenteni: eszem ágában sem áll e két megállapítás közé egyenlőségjelet tenni. De... A gazdaságunkra és pénztárcánkra - nézzünk csak körül - igencsak rájárnak egyesek. Meddig tűrjük még A belvíz szerencsére elkerülte megyénket Szép sikert ért el az Agromasexpo-kiállításon a bony­hádi Mezőgép ezt? Amíg milliós károkat okoznak, addig, amíg le nem leplezi őket a gazdasági rendészet? Amíg házastársuk el nem szólja magát, hogy évtizedes szűkösség vagy viszonylagos, konszolidált jólét után a Trabantot Maz­dára „gazdálkodták ki”? Amíg a munkatársak nem szólnak? Bajom-bajunk éppen az utóbbival van, mert nem szólnak, nem szólunk ilyen eset tudtán sem. Ez pedig hatalmas baj, mert a közönnyel újfent „segítjük” értékrendünk további romlását. Legyen elég belőle és belőlük is. Mert most már vég­képp nincs helyük közöttünk. Vegyük már észre végre, hogyha közönyösek vagyunk a szájalókkal, a virág- és munkaidőtolvajokkal, vagy a poziciólovagokkal, akkor önmagunk ellen vétünk. Sikerkovácsok Miközben megerősítették szolgálatukat az utak men­tén a „sárga angyalok”, miközben végéhez közeledik az ATI szervezte gépjármű-ügyintézői tanfolyam, az új­ságból azt is megtudhatjuk, hogy még nem megfelelő a munkavédelmi eszközök kínálata. A kivitelezési érthe- tetlenségek és a kínálati hiányosságok mellett jelentős, hogy a testi épséget védeni hivatott eszközök sokszor kényelmetlenek. Szerencsére nem mondható el ez a bátaszéki Báta- fém Fémipari Szövetkezet húsipari védőkesztyűjéről. Ellenben a világszínvonalú jelző igencsak illik rá. Egy korábbi látogatás során volt módom nekem is megis­merkedni velük. Valóban kiváló termékek. A kiváló ter­méknél maradva elmondhatjuk, nemrégiben lapunk­ban adtunk hírt arról is, hogy az Agromasexpo kiállítá­son két jelentős megyei siker is született. Ezekben a hónapokban-években érthető módon in­kább a gazdasági sikereknek örülünk, de az is öröm, hogy minél többen igyekeznek érte tenni is. A gazdasá­gi sikernek ott vannak a kovácsai az előbb említett bá­taszéki és a dombóvári Color szövetkezetben, a szek­szárdi Agrokernél, és mint lapunk szerdai számának egyik jelentése beszámolt róla, a BVK szekszárdi gyár­egységében is. Az utóbbi évtizedben kénytelenek voltunk tudomásul venni, hogy kevés a dicsérő szó. Ma már igencsak itt van az ideje. Hogy kiérdemeljük, legyünk mindannyian sikerkovácsok. Minden nagy szó mellőzésével csak azt mondhatom: jó munkánktól létünk függ. Kölni és tojás helyett A most ügyességből, gyors kiszolgálásból, kifogás­talan modorból csak versenyzett dombóvári postafor­galmi szakközépiskolások - és társaik - még nem dol­goztak azokkal a képeslapokkal, amelyeket mindany- nyian kivettünk már a postaládából. Itt az ünnep. Két nap - néhol tavaszi munkával cson­kított - szeretet, pihenés, ajándékozás, nyugalom. Ne zavarjuk meg ezt a nagyon várt „nyusziünnepet” alkoholmérgezésekkel... SZŰCS LÁSZLÓ JÁNOS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents