Tolna Megyei Népújság, 1987. április (37. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-15 / 89. szám
1987. április 15. NÉPÚJSÁG 5 A mézelő méh tenyésztésével és hasznosításával foglalkozó ősi termelési ág. Hosszú időn át az adta meg jelentőségét, hogy a méh által termelt méznek mint édesítőszernek és a viasznak, mint a gyertya alapanyagának a XVIII. század elejéig alig volt versenytársa. A méhészek megyénkben is szakbizottságokba tömörülnek, megalakulásuk 30. évfordulójára tegnap ünnepi tanácskozáson emlékeztek. Mivel foglalkoznak a méhészek, hogyan élnek a méhek? Összeállításunkban erre a kérdésre próbálunk feleletet adni. Méhek, méhészek Ünnepi tanácskozás az évfordulón A Tolna megyei méhészet története A történelemből tudjuk, hogy az ember egyik legősibb foglalkozása a méhészkedés volt. A legrégibb okiratunk a magyar méhészetről 1015-ben kelt. Ebben Szent István megerősíti az 1001 -ben alapított pécsváradi monostor javadalmait és számba vett 12 méhészt, 6 viasziparost. Tagok és kasok Tolna megyében a méhészkedés 1696-bán kezdett fellendülni. Török defterekből - adókönyvekből - tudjuk, hogy szerepel a méhkasra kivetett adó. Ebből kitűnik, hogy a Sárközben Ócsény, Decs, Sárpilis környékén ez idő tájt összesen 354 kast tartottak nyilván. Történelmünkhöz tartozik a Tolna megyei uzd-borjádi méhes, ahol Petőfi Sándor költőnk mint kedves tartózkodási helyén 1845 őszén több verset írt. A méhészek a kulturált világ minden részén szervezetbe tömörültek. A magyar méhészek szervezete több mint 100 éves múltra tekint vissza és az idők folyamán különböző néven nevezett szervezetet alkottak. 1938-ban 6000 tagot számláló országos Magyar Méhész Egyesület képviselte a méhészetet. Ebben az időben megyénkben 1221 méhész, 17 592 méhcsaláddal és 1714 kas méhhel rendelkezett. A Földművelési Minisztérium kimutatása szerint a megtermelt méz összesen 869 mázsa volt, ma ezt a mennyiséget a bonyhádi méhész szakcsoport 80 tagja 2000 méhcsaládjával termeli meg. A felszabadulást követően 1945-ben a bonyhádi székely telepesek Szőts Gergely vezetésével megalakították az első méhészszervezetet, Bonyhád és Vidéke Méhész Szövetkezete néven. A szövetkezet 60 tagja 700 méhcsaláddal termelt. Ezt követően 1950-ben Katona József és társai Szekszárdon megalakították a megye első Méhész Szakcsoportját. A termelési eredmények elérésében alapvető fontossággal bírt a méhészek érdekképviseletére alakult méhész szak- bizottság. A bizottság létrehozásának gondolata már az 1955-56-os években megfogalmazódott, szakcsoporti üléseken. Ez idő tájt valóban sok gond és probléma volt, leginkább a termelést befolyásoló rossz és hozzá nem értő intézkedésekből eredően. Ennek kapcsán döntött a Mészöv vezetése arról, hogy 1957. február 28-án megyei méhész külA történelmi nevezetességű borjádi méhes döttértekezletet kell tartani. Ezen az ösz- szejövetelen a méhész szakcsoportok által delegált 62 méhészküldöttnek az volt az egyöntetű véleménye, hogy a jelenlegi szervezeti formában, az áfészek keretében kívánnak a továbbiakban is működni. A szakbizottság elnökévé Katona József szekszárdi méhészt választotta. Méhlegelő és zsúpszalma Egy másik szakosított bizottság méh- legelők létesítésével, oktatás szervezésével, méhészeti eszközök korszerűsítésével foglalkozott. Dr. Koppán József tamási és Mercz Konrád bonyhádi tanárok főfoglalkozásuk mellett szabadidejüket a szakbizottság programjának megvalósítására fordították. Közreműködésükkel diavetítéses előadássorozatokat szerveztek és több tízezer facsemetét ültettek el, melyek a megye különböző részein még most is díszlenek. Az 50-es években nehéz volt fűrészárukhoz jutni és kényszerből zsúpszalmával préselték a kaptárakat. Az így készült kaptárakból megyei gyakorlati bemutatót tartottak, melynek irányítója, szervezője, tanítója Katona József volt. A munka fáradalmait nem ismerő alapító tagok önzetlenül dolgoztak a megye méhészetének fejlesztéséért. Felmérték a megye méhészeti adottságait és 5 éves fejlesztési programot készítettek. A szak- bizottság hatósági megbízást kapott 20 termelőszövetkezeti méhészet szakmai felügyeletére. A már működő Tolna Megyei Méhészeti Szakbizottság irányításával az áfészek a Szövosz Hungaronektár intézkedéseivel, együttműködésével biztonságos lett a termelés. A méhészek részére közép- és felsőoktatást szerveztek megyénkben. Korszerűsödtek a termelési eszközök és az eddig nyilvántartott méhtartók termelő méhészekké váltak. A fejlődés során a méhész szakcsoportok az erőforrások összpontosítására elhatározták a más szakcsoportokkal való egyesülést. Ennek kapcsán az 54 szakcsoport helyett 1978-ban már csak 27 működött, 11 áfész keretében. A taglétszám valamivel csökkent, viszont a méh- állomány növekedett és ugrásszerűen nőttek a termelési eredmények. A szak- bizottság megalakulásával párhuzamosan 1957-1971. között, összesen 378 vagon mézet értékesítettek a szakcsoportok, 1971-től 1986-ig pedig 713 vagont, mely közel 100 százalékos növekedést, illetve értékesítési többletet jelentett. Szorgalmas méhészek A szakbizottság kezdeményezésére 1965-ben az országban elsőként kimunkálták a Fumera néven ismert és jelenleg is forgalmazott gyógylepény összetételének technológiáját és kísérleti gyártását. A kísérleti gyártás a Gerhardt testvérek közreműködésével történt Hőgyészen. Az utóbbi években 30 méhészt iskoláztak be a zalaapáti szakmunkásképzőbe. Legutóbb túljelentkezések miatt kihelyezett osztályt létesítettek Tolna megyei méhészeknek a tengelici oktatási intézetben. A végzett hallgatók jelenleg 30-80 méhcsaládos méhészettel rendelkeznek. Szervezett oktatás keretében az állami szakmunkás-bizonyítvánnyal rendelkező méhészek száma megyénkben 78-ra növekedett. Méhészkörökben a szakmai tudás iránti igény tovább fokozódott. Ennek kapcsán 1963-tól folyamatosan, kisebb-nagyobb csoporttal részt vettek az Európában tartott nemzetközi méhészeti kongresszusokon, ezeken öt alkalommal fogadott el referátumot a nemzetközi zsűri Tolna megye tudományos kísérleteiről, megfigyeléseiről. A referátumok rövidítve, 5 világnyelven jelentek meg. Az oktatáshoz kapcsolódóan több megyei és országos rendezvényt, kiállítást szerveztek Szekszárdon. Méhész baráti kapcsolatot építettek ki jugoszláv és román méhészszervezetekkel, méhészekkel. Ezáltal kölcsönösen sok hasznos tapasztalatszerzésre nyílt lehetőség. A Tamási Kop-Ka Áfész-t és méhész szakcsoportját nemcsak a megyében, de országos szinten is ismerik, több mint 20 ország szakembere helyszíni látogatással győződött meg az ott folyó korszerű méhészeti munkáról. Elsőként csatlakoztak a keretes és üveges lépesméz termeléséhez, megszervezték a korszerű méhpempő termelését és a termelők szakosított oktatását, később az országban egyedülállóan a pempős méz üzemi feldolgozását, forgalmazását. Számos újítás, korszerűsítés születik ma is a nemrég avatott városban, az újítások kivitelezője, irányítója és közreadója dr. Deák Gábor, a szakbizottság elnöke. A fogyasztási Szövetkezeti mozgalomban rejlő potenciális szervezeti és gazdasági lehetőségek jelenleg a méhészet fejlesztésében nincsenek kellő mértékben kihasználva. A méhészszakmát érintő megújulási folyamat lassú, sok esetben ésszerűtlen. A szakbizottság hiányolja, hogy fontos döntések előkészítésében nem minden esetben kérik a testület véleményét. Javasolják a Szövosz- nak a hatáskörében működő méhészszervezetek országos szintű értékelését, gazdasági és szövetkezetpolitikai kérdésekben, hisz ez munkájukat jelentősen segítené. A kaptárak mögött - teljes felszerelésben A szakbizottság alapító és jelenlegi tagjai Tegnap délelőtt a Mészöv Tolna megyei elnöksége és méhész szakbizottság a szakbizottság megalakulásának harmincadik évfordulója alkalmából ünnepi tanácskozást tartott a Mészöv székházában. A gyűlésen részt vett Varjas János,, a Hazafias Népfront Tolna Megyei Bizottságának titkára, a szakbizottság alapító és jelenlegi tagjai, és valamennyi Tolna megyei áfész felvásárlási vezetője. Hazánk megyéit a szakbizottságok elnökei, titkárai és felvásárlási vezetői képviselték. Kálmán Gyula Meszöv-elnök megnyitója után beszámoló hangzott el a Tolna Megyei Méhész Szakbizottság 30 éves munkájáról Zehán Gergely szaktitkár előadásában. Dr. Kovács Sándor, a Szövosz főtitkárhelyettese az érdekképviselet és érdekvédelem a mezőgazdasági kistermelők és szakcsoportok árutermelési tevékenységének továbbfejlesztésében betöltött, szerepéről beszélt. Dr. Szakmár János, a Hungaronektár igazgatója a szakbizottságok és a Hungaronektár kapcsolatát vázolta fel. Az ünnepi tanácskozás befejezéseként a résztvevők megtekintették a harmincadik évforduló alkalmából rendezett méhészeti kiállítást. Kiállítás Bogaras bál, mézes nap Harminc éve alakult meg megyénkben a méhész szakbizottság, ennek tiszteletére nyílt kiállítás méhészeink tevékenységéről Szekszárdon, a Mészöv épületében. Az egyénileg termelő méhész szakcsoportjaink 1950-től működnek, ezek fejlődését egészen napjainkig mutatja be a tárlat. Az előbb említett fejlődést grafikonok szemléltetik. Mellettük még láthatók ezen az érdekes bemutatón képek és írások a borjádi Petőfi-méhesről, ami 1972 óta a szakbizottság védnöksége alatt áll, az országban először Szekszárdon megrendezett a mézesnapokról és a „Bogaras bálról” is részletes tájékoztatást nyújt a kiállítás, meghívókkal, fotókkal illusztrálva. A megyei méztermelési kimutatás hűen tükrözi a fejlődést. A szakmunkásképzés a méhészet jövőjének is az alapja: tanfolyamokról és szabadegyetemekről tekinthetők meg a beszámolók, bizonyítványok. A külföldi kapcsolatok nagyon alkalmasak tapasztalatcserére. Képek, dokumentumok láthatók többek között Romániával és Izraellel való jó kapcsolataikról, de az eddigi világkongresszusok bélyegei, kiadványai is színes színfoltjai a tárlatnak. Cikkek, tájékoztatók, fotók nyújtanak betekintést a megyei méhész nagygyűlések munkájába, olvashatunk a virágporról és a méhméregről is. A tamási méhészek termékei szintén helyet kaptak a teremben. A megye térképén jelzik, hol találhatók nagyobb méhesek. A kiállítás nagyon tanulságos és tetszetős, várhatóan a jövőben még több hívet szerez a megyei méhészek körének. Termelés, értékesítés Tíz áfész keretében 26 méhész szakcsoport működött, 1008 taggal, 27 822 méhcsaláddal megyénkben 1986-ban. A szakcsoportok termékértékesítési szerződést kötöttek az áfészekkel 48 vagon mézre, melyet 135 százalékra teljesítettek, továbbá megtermeltek 250 mázsa keretes és 10 ezer üveges lépes mézet. A megtermelt és értékesített áru értéke meghaladja a 27 millió forintot. A méz értékesítése az áfészek útján a Hungaronektárnak történt. A Hungaronektár különböző juttatásokkal támogatta a méhészeket, fuvartérítést, ingyenes gyógyszert és kedvezményes cukrot biztosított a vele szerződéses viszonyban álló termelőknek. A Hungaronektár a termelés támogatását az 1987. évi üzletpolitikájában is megfogalmazta, sőt méhészkölcsönt is folyósít kamatátvállalással. A hosszú tél és a szélsőséges időjárás nem kedvez a méhészeknek és a méhcsaládoknak egyaránt. A méhcsaládok népességben elmaradtak a megszokott fejlődéstől. A méhészek a méhcsaládok egyesítésével, továbbá szakszerű beavatkozással gondoskodnak a méhcsaládok termelésre való felkészítéséről. A „mézgyár” és munkásai Linné Károly, a híres svéd tudós „méz- csinálónak” nevezte el a méhet. Találó név. A méh a mézet nem készen találja, hanem összegyűjtögetett nyersanyagból gyártja. A gyártás célja az, hogy a könnyen romló táplálékot eltarthatóvá alakítsa. Mint minden gyárban, a mézgyárban is többféle feladat vár a munkásokra. A következő munkakörökban dolgoznak: a nyersanyag összegyűjtése és hazaszállítása, a nyersanyag átvétele, átalakítása (érlelése), raktározása, a sűrűsödés siettetése szellőztetéssel, a kész méz befödése. A nektár gyűjtése, szállítása rendszerint a háromhetesnél idősebb méhek feladata. Ha a legelő nagyon bő, vagy nincs elég gyűjtőméh, az egy-két hetes méhek egy része is gyűjteni indulhat. Nem tudjuk, hogy ez milyen hatású szervezetükre, életük hosszúságára. A gyűjtőméh a fölszivott nektárba váladékot bocsát szájába torkolló mirigyeiből. A nektár ettől egy kicsit hígul. A váladéknak fontos szerep jut majd a nektár átalakításában. A gyűjtés és szállítás hihetetlenül nagy munka. Egy kiló akácmézhez 50 000, egy kiló baltacimmézhez 100 000 méh rakománya szükséges. A héh egyszerre saját súlya felének megfelelő nektárral repül haza. Annyi ez, mintha egy 80 kilós ember 40 kilót cipelne óránként 24 kilométeres sebességgel. Egy tudós a méhestől pontosan megmért távolságban cukorszörpöt adott méheinek. Megfigyelte, hogy egy hátán festékkel jelölt méh hányszor fordul napjában a méhes és az eleség között. Egyetlen nap 36 kilométert repült! Az 1 kilométerre fekvő akácosból gyűjtő méh naponta 20 kilométert tesz meg. Egy család gyűjtőméheinek útja együttesen az akácvirágzás egyetlen napján a Föld és a Hold közötti távolság háromszorosa. A hang ilyen messzire hat hét alatt jut el. A hazatért gyűjtők vagy maguk öntik sejtbe a nektárt, vagy otthon ülő méhek- nek adják át. A méz A méh bont és épít: a bonyolultabb összetételű cukrokat egyszerűbbekké bontja szét, közben pedig kisebb meny- nyiségben új cukrokat épít föl. A méhek a következőképpen érlelnek a kaptárban: a nektárt nyitott szájukba veszik, és gyorsan mozgatják, aztán lenyelik, és újra szájukba nyomják. Ezt ismételgetik. A nektár eközben mirigyváladékkal keveredik, és a levegővel érintkezve sűrűsödik. A nektárt a sejtek belsejében szétkenik, hogy a fölösleges víz vékony rétegben hamarabb párologjon. A méznek négyötöd része cukor, egyötöd része víz. Hiába oldana azonban valaki cukrot ebben az arányban: nem mézet, hanem cukorszörpöt kapna, mint ahogy vízből, szeszből és cukorból sem sikerül bort készíteni. A méz jellegét, éppen mint a borét, egész sereg különleges anyag szabja meg. Kevés van benne ezekből, de annyi is elég, hogy ne lehessen utánozni. Mint ahogy a borok különböznek egymástól, a méz is különféle, származása, termőhelye, kezelése, sőt még a gyűjtés éve szerint is. Más a cukortartalma, színe, illata, zamata. A borhoz abban is hasonló, hogy folyton módosul, alakul. Az oldalt készítették: D. Varga Márta és Máté Réka. Fotó: Kapfinger András, Czakó Sándor.
