Tolna Megyei Népújság, 1987. április (37. évfolyam, 77-101. szám)
1987-04-15 / 89. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA /tolna^ MA >w w 1987. április 15. MÉHÉSZET SZERDA (5. oldal) XXXVII. évfolyam, 89. szám ÁRA: 1,80 Ft Nyereségrészesedés K iosztották, illetve helyenként még osztják az évi nyereségből való részesedést. Ösztönzési szempontból jelent ez valamit? A kérdés több ok miatt is indokolt. Egyrészt, ugye - s ez nemcsak szociológiai feltételezés, de mindennapi tapasztalat is -, a munkavállalók számára az a biztos pénz, amit havonként kapnak kézhez a fizetési borítékban. A valamikori elképzelés mind a mai napig naiv ábránd maradt, hogy tudniillik a vállalati nyereségből való személyes részesedés révén a munkavállalók viszonylag hosszabb távon - legalább egy esztendőn át! - anyagilag is érdekeltté tehetők a vállalati eredmények alakulásában, alakításában. Nem „jött be” ez az elképzelés már csak azért sem, mert a nyereségrészesedési rendszer feltételezte volna, hogy a munkavállalókat, év közben is, folyamatosan és őszintén tájékoztassák a vállalati nyereség mindenkori alakulásáról és arról, hogy mi mindent kell még tenni a még előnyösebb nyereségpozíció eléréséhez. Csak hát vállalataink nyeresége soha nem alakult igazán a valóban elvégzett munka függvényében, hanem befolyásolta azt a - részben a reformelvek értelmében meghirdetett, ám attól praktikus vagy éppen politikai megfontolások miatt is eltérített - szabályozórendszer. S való igaz: nehéz úgy nyereséget tervezni, amikor az ember - aki történetesen vállalati vezető - soha nem tudhatja, hogy a felsőbb szintű és központi gazdaságirányítás ugyan milyen szabályozó-meglepetésben részesíti, akár a gazdálkodási év kellős közepén. így aztán senki ne kárhoztassa a vállalatok vezetőit, akik - ilyen bizonytalan körülmények között - az utolsó pillanatig is titkolták, hogy miként is áll a nyereség- terv, s hogy adott időszakban milyen mértékű részesedésre számíthatnak a munkavállalók. És az már csak kérdésként fogalmazható meg, hogy vajon - korábban - a tervalkuk, aztán később a szabályozóalkuk, a vállalat életébe egyedi beavatkozást kérő tárgyalások végső eredményét ugyan melyik vállalati vezető láthatná előre? És ha nem láthatja előre, akkor ugyan ki kötelezhette volna el magát a biztonságosnak látszó nyereségterv mellett, és ki agitálhatott volna e nagyon is bizonytalan nyereségterv teljesítése érdekében? Ennyit a nyereséggel kapcsolatos vállalati titkolódzás okairól. Illetve még any- nyit, hogy a kis hazánkban működő vállalatok nagy részénél manapság ott tartunk, hogy a nyereség jóval több mint kétharmadát - gyakorta 90-95 százalékát - úgymond központosítják. Vagyis: ezt a nyereséghányadot az állami költségvetés elvonja, nem riadva vissza az évközbeni elvonási intézkedésektől sem. A nyereségüket mégiscsak valami módon növelni akaró vállalatok számára tehát mi marad? Végveszély esetében az árak növelése. Sikerül-e, vagy sem, nem tudni, csak azt tudni, hogy a vállalati jövedelmek szigorú központosítására törekvő államigazgatás minden ilyen áremelési akciót keményen elítél. S ha netán ez a megbélyegzés eredménytelen, akkor tovább szaporítja az adóprést. Sokan mondják: ha nem volna ez az adóprés, ha a vállalatok legalább egyetlen esztendőre tervezhetnének viszonylagos megbízhatósággal, akkor talán komolyan vehetnénk a nyereségrészesedés ösztönző hatását. Továbbá: ha komolyan vesszük a vagyonérdekeltséggel kapcsolatos elképzeléseket, akkor talán mégis csak felülvizsgálandók a nyereségrészesedéssel kapcsolatos mai álláspontok és megteremthetők annak feltételei, hogy a részesedés igenis ösztönző hatású legyen. indehhez persze elsősorban az kellene, hogy tisztán lássuk: melyik vállalat miért nyereséges, illetve melyik vállalat miért veszteséges? Remélhetőleg segít az eligazodásban a tervezett adóreform, s ha ez bekövetkezik, akkor remélhetően az államigazgatás is megelégszik az általa kezdeményezett adóreform következtében befolyt összegekkel. Vagyis remélhető, hogy az adóreform által egységesen megmérhető vállalatokat külön - és korlátozó - adók már nem sújtják. Ez esetben talán megvalósítható az eredeti elképzelés: az évenkénti nyereségből, teljesítményeik szerint differenciálva, olyan arányban részesedjenek a munkavállalók, hogy ne kérdezhessék: ugyan mit ér ez? VÉRTES CSABA KGST belkereskedelmi miniszteri tanácskozás Budapesten kedden Juhár Zoltán belkereskedelmi miniszter elnökletével megkezdődött a KGST-tagországok belkereskedelmi minisztereinek 19. találkozója. A tanácskozáson tájékozódnak a magyar élelmiszer-kereskedelem működésének tapasztalatairól, valamint megvitatják a műszaki-tudományos fejlesztés főbb irányait a KGST-országok belkereskedelmében. Kiemelten foglalkoznak az állami és szövetkezeti belkereskedelmi választékcsere, a határmenti és az áruházicsere-forgalom bővítésének lehetőségeivel és az azt elősegítő új együttműködési formákkal és módszerekkel. A delegációk a gyakorlatban is megismerkednek - Budapesten és Győrött - a magyar belkereskedelemmel. A magyar kormány nevében a résztvevőket Marjai József miniszterelnök-helyettes üdvözölte.. Kecskemét és Bugac Schlüter Bács megyében Poul Schlüter, a Dán Királyság miniszter- elnöke, aki Lázár Györgynek, a Minisztertanács elnökének meghívására hivatalos látogatáson tartózkodik hazánkban, kedden Bács-Kiskun megyében járt. Kíséretében volt Hans Kühne, Dánia budapesti és Király Andrásné, hazánk koppenhágai nagykövete. A dán kormányfőt a vidéki utazásra elkísérte felesége is. A program első állomása Kecskemét volt. A városházán Romhányi Pál, a Bács- Kiskun megyei pártbizottság első titkára és Gajdócsi István a megyei tanács elnöke köszöntötte a vendégeket. A fogadtatás kedves színfoltjaként dán énekek csendültek fel Skive város gimnazistáinak előadásában: a dán fiatalok cserelátogatásra érkeztek az alföldi városba. Az oldott hangulatban folytatódó találkozón Poul Schlüter tájékoztatót hallgatott meg az országrész életéröl, majd Kecskemét vezetői a Duna-Tisza köze igazgatási, gazdasági és kulturális központjának mindennapjaival, törekvéseivel ismertették meg a magas rangú vendéget. A látogatás emlékét a tanács dísztermének patinás vendégkönyvében bejegyzésével örökítette meg Poul Schlüter. A városháza a homlokzatán megkonduló harangok játékával köszönt el a látogatóktól, akik ezután rövid városnéző sétára indultak. Elsőként az 1973-ban alapított Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézetet keresték fel, ahol a világ minden tájáról érkezű, gyakorló zenetanárok, sajátíthatják el a nagy magyar zeneszerző, zenepedagógus oktatási módszerét. A program a délutáni órákban - a csárdában elköltött magyaros ebédet követően - Bugacpusztán ért véget, a Lenin Termelőszövetkezet méntelepének színes lovasbemutatójával. Poul Schlüter és felesége - Lázár György és felesége társaságában - megtekintette a KISZ Központi Művészegyüttesének műsorát. Mihail Gorbacsov fogadta Shultzot A Moszkvában folyó szovjet-amerikai külügyminiszteri tárgyalásokat az érintkezési pontok tárgyszerű, kiegyensúlyozott, nyugodt keresése jellemzi - jelentette ki keddi sajtóértekezletén Genna- gyij Geraszimov, a szovjet külügyminisztérium tájékoztatási főosztályának vezetője. Eduard Sevardnadze és George Shultz munkacsoportok felállításáról állapodott meg, amelyek feladata konkrét kérdések megvitatása és a felek álláspontjának kidolgozása a következő találkozóra. A megvitatandó témák között szerepel a közepes hatótávolságú rakéták, valamint a hadászati fegyverek ügye is. A két külügyminiszter eddig a leghosz- szabb időt a biztonsággal összefüggő kérdések megvitatására fordította a megbeszéléseken, de véleményt cseréltek humanitárius és emberi jogi kérdésekről, a Szovjetunióban és az Egyesült Államokban lévő amerikai, illetve szovjet diplomáciai képviseletek munkafeltételeiről. A külügyminiszterek megállapították: néhány esetben az álláspontok közel állnak egymáshoz, túlnyomórészt azonban az eltérések jellemzőek. A sajtóértekezleten Jurij Kaslev nagykövet, a bécsi utókonferencián részt vevő szovjet küldöttség vezetője elmondta: a tárgyalások keretében kedden több órás eszmecserét folytattak az emberi jogokkal összefüggő kérdésekről. Az amerikai fél adatai szerint mindössze kevéssel több mint 200 családról van szó. Geraszimov elmondta, hogy George Shultz kedden átadta Mihail Gorbacsov- nak Ronald Reagan levelét. Ennek tartalmát nem ismertette, de kifejtette, hogy a szovjet fél nem ellenzi az újabb csúcstalálkozót. Szovjet megítélés szerint azonban ennek csak akkor van értelme, ha az eredménnyel jár. A szóvivő nem bocsátkozott további részletekbe a tárgyalásokat illetően. Nyikolaj Rizskov, az SZKP KB PB tagja, a Szovjetunió miniszterelnöke kedden a Kremlben ugyancsak megbeszélést tartott George Shultz amerikai külügyminiszterrel. Tapétázó asztalokat csavaroznak össze az asszonyok Többségében keményfákat dolgoznak fel a faipari üzemegységben A szövetkezet tizennyolcmillió forintos nyereséggel zárta az elmúlt évet, termelési árbevétele elérte a százötvenegymillió forintot. Az idei első negyedévben pedig már 24 és fél millió forint értékben exportáltak. Az egyesülés után kedvezőek az eredmények A bátaszéki Bátafém Fémipari Szövetkezet egy évvel ezelőtt, pontosabban 1986. január elsejével egyesült a volt Kádár és Faipari Szövetkezettel. Az eltelt esztendőt kedvező mérleggel zárták, s még kedvezőbb kilátásokkal kezdték el az idei évet. A szövetkezet dinamikusan növeli az exportot, s tavaly közel huszonkét millió forint értékben tudott árut szállítani külföldre. Az itt készített húsipari védőkesztyűk és kötények minősége világszínvonalú. Keresettek Ausztriában, az NSZK-ban és természetesen itthon is. Mindezek mellett műanyag csövekből különböző ipari szifonokat, savelszívó berendezéseket és műanyag ventillátorokat is készítenek. Az országban egyedül itt állítanak elő zsirzógombokat, amelyekből évente átlagosan tízmilliót gyártanak. A szövetkezetben foglalkoznak fémforgácsolással is, és jól jövedelmező háttériparként szeretnék ennek az üzemnek a kapacitását növelni. Fémtermékeiknek többségét - kilencven százalékát - pedig itt a helyszínen galvanizálják. Mivel nőttek a termékek iránt az igények, így növelni kellett a galvanizáló kapacitást is. Még az elmúlt évben galvanizáló üzemegységet kezdtek építeni, s az idei évben pedig már meg is indították a teljesen automatizált gépsort. A faipari üzemegységben némi termékszerkezet-változás után továbbra is készítik a hordókat és borászati eszközöket. A nagyobb kapacitását kihasználva pedig bakokat és tapétázó asztalokat is gyártanak. Védőkesztyű, hordók és tízmillió zsírzógomb Marjai József üdvözli a résztvevőket
