Tolna Megyei Népújság, 1987. április (37. évfolyam, 77-101. szám)

1987-04-01 / 77. szám

from*' _ 2 NÉPÚJSÁG 1987. április 1. Szovjet-brit megállapodások (Folytatás az 1. oldalról.) leszerelés illetve a fegyverzetcsökkentés legfontosabb kérdéseiről. A találkozón Mihail Gorbacsov kifejtet­te, hogy a Szovjetunió nem szándékozik sem az Egyesült Államok, sem Nagy-Bri- tannia, sem egyetlen más ország ellen hadat viselni. Ez motiválja kezdeménye­zéseit és konkrét lépéseit, amelyekre azonban még nem kapott megfelelő vá­laszt. Az elmúlt két év során ugyanaz fi­gyelhető meg: amint elérhető közelség­be kerül egy kedvező döntés, Washing­tonban, Londonban, Párizsban és Bonn­ban azonnal aktív munkába kezdenek, hogy a Szovjetunió „fölényére” hivatkoz­va lefékezzék a folyamatot. A szovjet vezető hangsúlyozta: orszá­ga sok engedményt tett annak érdeké­ben, hogy lendületet adjon a fegyverzet- csökkentési tárgyalásoknak. Kihagyta a számításokból Nagy-Britannia és Fran­ciaország nukleáris ütőerejét, bár azokat továbbra is fejlesztik. Ezeket az enged­ményeket azonban gyorsan „elfelejtik”, s további engedményeket várnak a Szov­jetuniótól. Mihail Gorbacsov elvetette azt, hogy a biztonság az erőpolitikára épül­het. Margaret Thatcher szavaiból kiderült, hogy a brit kormányfő a brit nukleáris fegyverzet fennmaradásáért és fejleszté­séért száll síkra. Meggyőződése, hogy a Szovjetunió rá akarja erőltetni a kommu­nista rendszert a világra, hogy továbbra is fennáll egy Nyugat-Európa elleni szov­jet támadás fenyegetése. Ezzel szemben Mihail Gorbacsov rá­mutatott a szocialista társadalom tökéle­tesítése, az átalakítás és a Szovjetunió békeszerető politikája közötti objektív összefüggésre. A politikának a realitá­sokra kell épülnie. Különböző társadalmi rendszerű országok léteznek, minden országnak joga van arra, hogy szabadon megválassza önálló fejlődésének útját, különösen a kiéleződött nukleáris fenye­getettség körülményei közepette - muta­tott rá. A főtitkár határozottan elvetette azt a gondolatot, hogy a nukleáris fegyverek európai felszámolása nyomán a Szovjet­unió döntő fölényre tenne szert a hagyo­mányos fegyverzet terén, amely politikai fenyegetést jelentene Nyugat-Európával szemben. Emlékeztetett arra, hogy a szovjet javaslatok figyelembe veszik Nyugat-Eu­rópa és Nagy-Britannia aggodalmait, köztük a hagyományos fegyverekkel és a vegyi fegyverekkel kapcsolatos fenntar­tásokat. Mihail Gorbacsov részletes tájékozta­tást adott Margaret Thatchernek a rejk- javíki tárgyalásokról. Margaret Thatcher kérésére a szovjet vezető részletes tájékoztatást adott az országban végbemenő változásod jelle­géről, a még megoldandó problémákról. A felek fontosnak és hasznosnak mi­nősítették a látogatást, és a megbeszélé­seket, amelyek bár nem vita nélkül, de barátságos hangnemben folytak, egy­más jobb megértésének szándékával. Mihail Gorbacsov és Margaret That­cher a megbeszélések után úgy véleke­dett, hogy a tartalmas véleménycsere eredményeképpen létrejött bizonyos kölcsönös egyetértés, illetve közeledés az európai közepes hatótávolságú raké­ták felszámolását illetően. A két ország továbbra is partner marad a legfontosabb kérdés, a háborús ve­szély csökkentése megoldásának felku­tatásában - állapították meg, s kifejezték a politikai párbeszéd bővítésére és elmé­lyítésére, a két ország közötti szorosabb kapcsolatok fejlesztésére irányuló szán­dékukat. Margaret Thatcher brit miniszterelnök jelenlétében kedden Moszkvában, a Nemzetközi Kereskedelmi Központban ünnepélyesen megnyitották a brit­szovjet kereskedelmi kamara képvisele­tét. A több száz brit és több tucat szovjet céget tömörítő közös szervezet fontos szerepet tölt be a két ország gazdasági kapcsolatainak fejlesztésében. Nemrég megtartott 71. éves közgyűlé­sén megvitatták a kétoldalú gazdasági­kereskedelmi és műszaki-tudományos együttműködés szélesítésének új lehető­ségeit. Az avatóünnepségen mondott beszé­dében Margaret Thatcher felidézte a két ország közötti kereskedelmi kapcsolatok csaknem négy évszázadra visszanyúló hagyományait. Emlékeztetett rá, hogy a kamarai kép­viselet felállítását Mihail Gorbacsov 1984. évi nagy-britanniai látogatása ide­jén határozták el. Akkor a szovjet vezető (abban az időben az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára) han­goztatta, hogy a szovjet-brit kereske­delmi forgalmat 40-50 százalékkal nö­velni kell. „Egyetértek ezzel az elképze­léssel - mondotta Thatcher asszony -, de ehhez még sokat kell munkálkod­nunk.” A brit kormányfő elmondta: Rizskov szovjet miniszterelnökkel kedden tartott megbeszélésén egyetértettek abban, hogy a kétoldalú kereskedelem értéke 1990-re elérheti a 2 és fél milliárd ru­belt. Végét járja a „reaganizmus”? Donald Reagan volt fehér házi sajtófőnököt kihallga­tásra kísérik a szenátusba. Régi barátja, Reagan el­nök az iráni fegyverszállítási botrányban játszott szerepe miatt volt kénytelen megválni tőle (Archív felvétel) Sietteti-e az iráni fegyverszállitási bot­rány a „reaganizmus” összeomlását, s megnyitja-e az utat új politikai és tár­sadalmi irányzat előtt? Ez a kérdés mind kevesebb vitát vált ki az Egyesült Álla­mokban politikusok, szociológusok és publicisták között. A Time, az egyik leg­nagyobb példányszámú amerikai heti­lap, hosszú cikket közölt „A légkör meg­változása” címmel, megszólaltatva szá­mos szakértőt. A cikk a „reagani forrada­lom” kudarcát jósolja, s megállapítja, hogy az Egyesült Államokban új társa-' dalmi aktivitás időszaka kezdődik. Vége felé közeledik az önelégültség s az olcsó hazafiság korszaka - olvashat­juk a cikkben. Az ország hangulata meg­változott, olyan fajta gondolkodás hódit tért a lakosság körében, amelyben a rea­lizmus és a szociális változás óhaja keve­redik. A Time a többi között idézi Jeffrey Alexandert, a kaliforniai egyetem ismert szociológusát: „Az eisenhoweri típusú perdiódus végén vagyunk, és ismét egy olyan korszakba lépünk, amilyen a hat­vanas évek időszaka volt”. Az irányzatváltást alátámasztja egy közvéleménykutatás eredménye is. A megkérdezett amerikaiak háromnegyed része azt követeli, hogy a kormányzat nö­velje az idős személyek, a szegények és a hajléktalanok segélyezésére fordított összeget. A katonai költségvetés növelé­se mellett csupán 31 százalékuk foglal állást, szemben az 1980. évi 78 százalék­kal. Sokan még azt is elviselnék, hogy fel­emeljék az adókat a szo­ciális kiadások növelése esetén. A Washington Post egyik vezércikke arra utal, hogy az iráni fegy­verszállítás ügye, amely sokat ártott Reagan sza­vahihetőségének, las­sanként véget vet a 80- as évek „kapzsiságá­nak”. Kapzsiságon a szerző a minden téren je­lentkező amerikai világu­ralmi törekvéseket érti. Az amerikai közvéle­mény természetesen még mindig nagyra érté­keli mindazt, amit a rea­gani politika sikerének tekint: a gazdasági növe­kedést, az adók csök­kentését és a nemzeti büszkeség egyfajta visz- szaállítását a vietnami háború és a teheráni túszügy okozta megaláztatások után. Mindinkább aggasztja azonban az ame­rikai lakosságot a nemzeti adósság óriási mértékű növekedése, az egyre több haj­léktalan, a Wall Street botrányai, a mező- gazdasági és olajipari pangás és a japán áruk inváziója. Az aggodalmat csak fokozza, hogy a nukleáris fegyverzet korlátozásának ügye nem oldódik meg, amiért ma már számos amerikai a Pen­tagont teszi felelőssé. A hangulatváltozás ter­mészetesen nem jellem­ző mindenkire. Reagan politikájának konzervatív hívei továbbra is helyeslik az elnök politikai irányvo­nalát, de nyugtalanítja őket a térvesztés a köz­vélemény előtt. Erről ta­núskodik a többi között az a hosszú nyílt levél, amelyet Patrick Bucha­nan intézett az elnökhöz. Buchanan nemrégen a Fehér Fláz kommuniká­ciós főtanácsadója volt. Levelében arra biztatja Reagant, hogy ne enged­jen, s vigye tovább a rea­gani „forradalmat”. Sze­rinte az elnöknek nem szabad cserbenhagynia a nicaraguai kontrákat, csökkentenie az ürfegyverke- zési kiadásokat és leszerelési kérdések­ben megállapodásra jutnia a Szovjet­unióval. Reagannek mindent el kell kö­vetnie azért - írja -, hogy a sandinisták 1988-ban elveszítsék hatalmukat, és hogy az űrfegyverkezés visszafordítha­tatlanná váljék. Reagan egyelőre követni látszik Bu­chanan tanácsait. Azzal fenyegetőzik, hogy megsokszorozza a vétót a kongresz- szus egyes határozataival szemben, ag­resszívnek mutatkozik az űrfegyverkezés kérdésében, és arról beszél, hogy szem­be kell szállni a nicaraguai „szovjet jelen­léttel”. A nagy számban megjelenő politi­kai értékelések azonban azt jósolják, hogy megbízatásának utolsó huszonegy hónapjában az elnök mégis kompromisz- szumokra fog kényszerülni. Erre biztatja a többi között Howard Baker, az elnöki tanácsadó gárda új, mérsékelt főnöke is, aki egyébként a reaganizmus egyik fő hangadóját, Regant váltotta fel hivatalá­ban. Érdekes, hogy George Bush alel- nök, aki talán a republikánusok elnökje­löltje lesz a jövő évi választáson, egy nyi­latkozatában maga is „a prioritások át­rendezéséről” beszél. „Azt hiszem - mondotta -, hogy a megértésnek és a kompromisszumnak nagyobb helyet kell adni.” P. D. Reagan elnök egyelőre Buchnan tanácsait látszik követni Mai kommentárunk Pápai vizit Rövid montevideói megállóval kezdte II. János Pál pápa kéthetesre tervezett újabb latin-amerikai utazását, melynek további állomásai Chilében és Argentíná­ban lesznek. A katolikus egyház feje az eltelt nyolc és fél év alatt immár harminchar­madik lelkipásztori utazására vállalkozott. Programja ezúttal is rendkívül zsúfolt, több mint 36 ezer kilométernyi repülőutat tesz majd meg, 62 beszédet tart 16 városban. Az amerikai földrész déli csúcsa államainak meglátogatása hosszabb ideje sze­repel már a Vatikán terveiben, lényegében azóta, hogy pápai közvetítéssel sikerült Chile és Argentína évszázados vitájára pontot tenni a Beagle-csatorna hovatarto­zását illetően. Az egyezményt II. János Pál mostani kőrútjának első állomáshelyén, Montevideóban írták alá. Miközben a Vatikán a katolikus dél-amerikai országok lakossága körében teendő lelkipásztori tevékenységre helyezi a hangsúlyt, a pápát kőrútjára elkísérő több mint hetven újságíró, csak úgy, mint általában is a nemzetközi sajtó a vizit poli­tikai összefüggéseire hívja fel a figyelmet. Argentínában és Uruguayban a többéves katonai rendszerek után a közelmúltban állították helyre a demokráciát, míg Chile - a latin-amerikai féltekén Paraguay mellett - a diktatúra utolsó oszlopaként maradt fenn. Igaz, Buenos Airesben és Montevideóban is visszamaradtak fájó sebek, a kül­világ most mégis elsősorban arra kíváncsi, hogy II- János Pál látogatása betölt-e „békemissziót”; áttételesen, következményeiben mérséklőén hat-e a Pinochet-dik- tatúrára, szolgálja-e a demokratikus kibontakozás ügyét. Ezek az elvárások nem alaptalanok, hiszen az év eleje óta maga Pinochet diktátor is tett - nyilvánvalóan a pápai látogatásra tekintettel - néhány ellentmondá­sos gesztust. Engedélyezte a politikai száműzöttek egy részének hazatértét, igaz, e körből kizárta továbbra is a közismert baloldali személyiségeket. Egy hete tért visz- sza illegálisan Chilébe Clodomiro Almeyda, az 1973-as véres puccsal megdöntött AUende-kormány volt külügyminisztere, a Chilei Szocialista Párt vezetője. Nyilatko­zatában lépését éppen a pápa útjával hozta összefüggésbe, hangsúlyozva, „ha van valami, amiben a Szentszék álláspontja világos, az a száműzetések, és általában is az emberi jogok megsértésének elítélése". A chilei katolikus egyház egyébként maga is az alkotmányos kibontakozást sürgető erők mellé állt, mégha megnyilatkozásai mérsékelt hengneműek is. Az utóbbi hónapokban mindenesetre több püspök nyíltan kifogásolta a diktatúra el­nyomó intézkedéseit, a szabadságjogok korlátozását. Pinochet viszont szeretné a pápai látogatást felhasználni ingatag helyzetének megerősítésére. Az elkövetkező napok eseményei adnak majd választ arra, hogy a diktatúra, avagy a demokratikus erők reményei igazolódnak be. ORTUTAY L. GYULA Felmentések, kinevezések Az Elnöki Tanács Drecin József műve­lődési minisztériumi államtitkárt - saját kérésére, érdemei elismerése mellett, nyugállományba vonulására tekintettel - e tisztségéből felmentette, egyidejűleg dr. Stark Antalt művelődési minisztériumi államtitkárrá kinevezte. Az Elnöki Tanács dr. Rácz Albert ál­lamtitkárt e tisztsége alól felmentette, egyidejűleg dr. Halmos Csabát államtit­kárrá kinevezte. A Minisztertanács dr. Rácz Albertet, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnökét felmentette és dr. Halmos Csabát az Álla­mi Bér-és Munkaügyi Hivatal elnökévé kinevezte. A Minisztertanács dr. Rácz Albertet az Országos Társadalombiztosítási Főigaz­gatóság vezetőjévé kinevezte. A Minisztertanács dr. Kornidesz Mi­hályt, a Magyar Televízió elnökét - más fontos megbízatására tekintettel - e tiszt­ségéből felmentette és Bereczky Gyulát a Magyar Televízió elnökévé kinevezte. A Minisztertanács dr. Patkó Andrást pénzügyminiszter-helyettessé kinevezte. A Minisztertanács dr. Papp A. Lászlót, az Országos Műszaki Fejlesztési Bizott­ság elnökhelyettesét - nyugállományba vonulására tekintettel, érdemeinek elis­merése mellett - e tisztségéből felmen­tette, egyidejűleg Müller Lászlót az Or­szágos Műszaki Fejlesztési Bizottság el­nökhelyettesévé kinevezte. Az Elnöki Tanács dr. Papp A. László­nak - eredményes munkássága elisme­réséül - a Szocialista Magyarországért Érdemrendet adományozta. A kitüntetést dr. Tétényi Pál, az Országos Műszaki Fej­lesztési Bizottság elnöke adta át. PANORÁMA BUDAPEST - A Magyarországi Re­formátus Egyház Országos Zsinata So­mogyi József világi elnök vezetésével kedden ülést tartott. Napirendjén több fontos személyi kérdés is szerepelt. A re­formátus egyház legmagasabb szintű vezető testületé a betegsége miatt nyu­galomba vonult Bartha Tibor püspök utódjául Tóth Károly püspököt, a Kálvin téri templom lelkipásztorát, a Zsinat eddi­gi lelkészi alelnökét választotta meg a Zsinat lelkészi elnökévé. Az alelnöki tiszt­ségre Kovách Attila veszprémi püspököt, a Zsinat főtanácsosává Aranyos Zoltán tanácsost választották. Az ülésen Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hi­vatal elnöke köszöntötte a megválasztott vezetőket. Az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsá­ga fennállásának 40. évfordulója alkal­mából Várkonyi Péter külügyminiszter táviratban üdvözölte Gerald Hintereg­gert, a szervezet végrehajtó titkárát. n Magyar-kínai kormányközi idegenfor­galmi egyezményt írt alá kedden Buda­pesten Vincze Imre belkereskedelmi mi­niszterhelyettes és Zhu Ankang, a Kínai Népköztársaság budapesti nagykövete. Az egyezmény a magyar-kinai idegen- forgalmi kapcsolatok fejlődését, a két or­szág közötti turistaforgalom növekedé­sét hivatott elősegíteni. Tavaly 4100 kínai állampolgár járt hazánkban, 1550 ma­gyar állampolgár látogatott Kínába. MOSZKVA - Geraszimov külügyi szóvivő kijelentette: Moszkvában sajná­lattal vették tudomásul, hogy Franciaor­szágban újabb szovjetellenes kampányt indítottak egy állítólagos kémügyre hivat­kozva. A vádak alaptalanok és abszur- dak. Különösen sajnálatos, hogy a kam­pány elsősorban a két ország közötti űr­kutatási együttműködést vette célba, amely mindig kölcsönösen előnyös volt, 40 közös program megvalósítását, közös űrrepülés végrehajtását eredményezte és példájává vált a világűr békés célú fel- használása érdekében folytatott együtt­működésnek. ANKARA-ATHÉN - Kenan Evren tö­rök államfő hétfőn párbeszédre szólította fel Athént az égei-tengeri olajkutatások miatt kialakul kétoldalú viszály rendezé­sére, Turgut Özal kormányfő pedig Anka­rában „szakaszos” tárgyalásokat java­solt. A török kormányfő megjegyezte, hogy elképzelhető a megállapodás mi­előtt „nemzetközi bíróság, vagy más fó­rum elé” kerülne az ügy. A török minisz­terelnök kijelentéseit „bizonyos értelem­ben bátorítónak” nevezte kedden a gö­rög kormány szóvivője. Az athéni kor­mány most azt várja, hogy Ankara a tár­gyalásos megoldásra vonatkozó elkép­zelését hivatalos formában is kifejtse - közölte a szóvivő.

Next

/
Thumbnails
Contents