Tolna Megyei Népújság, 1987. március (37. évfolyam, 51-75. szám)
1987-03-14 / 62. szám
4 Képújság 1987. március 14. Harmincötezer kilométer utazás SZEKSZÁRD - PEKING - SZEKSZÁRD HHH Jánossá/, § 741 MELJ- /A Kínai Népi Politikai Tanácskozó Testület - a továbbiakban NPTT - meghívására 1987. február 5-15. között Pozs- gay Imre főtitkár vezetésével látogatást tett a Kínai Népköztársaságban a Hazafias Népfront Országos Tanácsának küldöttsége. A delegáció öt tagja közül az egyik ön volt.- Igen.- Tekinthetjük ezt jutalomútnak?- A megyei munkánk elismerésének érzem ezt az utazást, ha tetszik, valóban jutalomnak. Pozsgay Imre fogalmazta meg az értékelés során, hogy az a megkülönböztetett gondosság, amelyben a küldöttségünk részesült, az a magyar népnek szólt, csak az élvezői mi voltunk.- Milyen kép alakult ki Kínáról és menynyit tudnak a kínaiak Magyarországról?- Kínával való ismerkedésünk az elutazást megelőző tájékoztatóval kezdődött. A hétköznapi, praktikus tanácsokon kívül Kína földrajzi, társadalmi helyzetével, éghajlatával, gazdasági viszonyaival közelebbi kapcsolatba kerültünk. Utazásunk szinte közvetlenül Havasi Ferenc elvtárs januári megbeszélései után volt, így meglepően friss információik vannak Magyarországról. Találkoztunk Hszi Csung-hszün elvtárssal, a Kínai Kommunista Párt Politikai Bizottságának egyik tagjával, aki a harminc évvel ezelőtti jó kapcsolatokra emlékeztetett bennünket és a gazdasági kérdésekről szólva azt mondta: „Önök már akkor elkezdték a reformot, tanárok, önöktől tanulni lehet.” Ez jólesett. Később megjegyezte, hogy a szocializmus építésében nincs ugyan modell, minden ország tapasztalata fontos, ám a reform ténye mindenképpen összeköt bennünket. Ezt hangsúlyozta. A kínaiak is szélesíteni akarják az együttműködést a külfölddel, a kereskedelem, a gazdaság, a technológia és a pénzügy területén.- Bizonyára szó esett a válsághelyzetekről...- A nálunk is jól ismert jelmondatot: „Aki nincs ellenünk, az velünk van”, ők úgy módosították: „Aki szereti a hazát, az velünk van.” Ezzel a gondolkodással kezelik a belpolitikai kérdéseiket.- Mi a szerepe az NPTT-nek?- A vendéglátók elmondták, hogy a Népi Politikai Tanácskozó Testület széles körű népfrontszervezet, amely a Kínai Kommunista Párt vezetésével a demokratikus pártok, a társadalmi- és tömegszervezetek, közéleti személyiségek, demokratikus hazafiak, beleértve a tajvani, a hongkongi és a macaói honfitársakat, valamint a külföldön élő kínaiakat tömöríti. Az NPTT először 1949-ben gyűlt össze, akkor dolgozták ki a testület programját. Összesen 31 szervezetet és réteget fog össze. A nemzeti bizottságának kétezerhúsz, az állandó bizottságának kétszázhetven tagja van. Ez utóbbi negyedévenként ülésezik.- Számokat említett. Erre a beszélgetésre készülve lapozgattam Kínával foglalkozó könyveket, atlaszokat. Az egyik ilyenben - ami 1986-ban jelent meg - a Kínára vonatkozó adatok között óriási számokkal találkozunk. Területe 9 millió 596 ezer 961 négyzetkilométer. Lakossága 1 milliárd 15 millió 410 ezer. Nem folytatom'. Önök érezték-e a hatalmas méreteket?- Én is számítottam arra, hogy a beszélgetésünkhöz segítségemre lehet a naplószerű följegyzésem és az a néhány fénykép, amit most megmutatok. Három városban voltunk, Pekingben, Sanghajban és Hsziamenben. Ez a harmadik egy kisváros, üdülő jellegű, háromszázhúszezer lakossal. Szemben van Tajvan szigettel. Ez olyan európai léptékű, de Pekingben akad 50 kilométeres sugárút is. Az országon belüli távolságok is akkorák, hogy mi például repülővel közlekedtünk egyik városból a másikba.- Az ilyen látogatások programjában általában szerepel egy-egy üzem, gyár munkájának megtekintése is.- Egy televízió-, egy töltőtoll- és egy köszörűgépgyárban voltunk, de mező- gazdasági téeszben is jártunk. Érdekességként említem, hogy éppen akkor volt a lámpa ünnepe, a tavasz első napja, februárban. A családok együtt ünnepeltek, aztán másnap mindenki kint volt a földeken, szorgoskodtak. Az idő is mintha erre készült volna, derűsebb lett. A munkastílus talán nem mindenütt jellemző, de amerre jártunk, a fejüket föl sem emelték, míg dolgoztak. Találkoztunk fejlett, automatizált gépsorokkal, modern technikával.- Kína a világ egyik legősibb országa, története öt évezredre vezethető vissza. Őrzik-e emlékeiket, hagyományaikat?- Egyik legszembetűnőbb jele az ősök tiszteletének, hogy például a császárság korabeli jellegzetes épületeiket olyan pompás frissességben megőrizték, hogy hihetetlen. A Téli, Nyári palotát, a Láma- kolostort is példázhatom. Ez az egyik véglet, a csillogás, a másik pedig a sokkal elmaradottabb, szerényebb, nevezhetjük szegényebb rétegek világa. Talán itt kellene elmondani, vagy beszélni a sanghaji utcákról. Minden ott történik. A cipész például az utcán dolgozik, de sorolhatni más mesterségeket is. Olyan a nyüzsgés, mint nálunk egy vásárban. Apropó, vásár! Voltunk egy áruházban Sanghajban, ahol ünnepnap háromszázezer, hétköznap kétszázezer ember fordul meg. Egy Hosszú út nevű faluban a téesz-látogatáskor találkoztunk a magunkéhoz hasonló léptékű gazdasággal. Itt a közösben családok művelnek egy-egy területet: öntözéses rizstermelésre, sertéstenyésztésre gondolok.- Itt aztán eljutottunk azt hiszem arra a pontra - a sertéshúsról asszociálva -, amikor az étkezési szokásaikról, a kínai konyháról kell beszélnünk.- Kedvencem lett a „tevepúp pörkölt”, de bevallom, hogy az algákkal, mosza- tokkal, kagylókkal nehezen barátkoztam. Az étkezésre, legyen az ebéd, vagy vacsora, másfél órát szentelnek. Olyan színes, gazdag a választék, hogy azt nehéz megfogalmazni. Legalább 25 féle íz, amiben a közömböstől a méregerősig minden megtalálható. Természetesen mi is pálcikával ettünk. Italból is többféle és mindegyik külön pohárban. A fehér bor, a miénkhez hasonló, a vörös már fűszerezett. Ezt féldecis pohárból lehet fogyasztani. Feltétlenül meg kell jegyezni, hogy a delegációnk egész útja során a protoko- láris előírásokat messze felülmúló, kivételes figyelemben részesült. Érdekességként említem csak egyik szálláshelyünket. Ez ott volt, ahol Reagan elnök is tartózkodott, csak ő egy emelettel följebb. Azt a tapintatot sem lehet szó nélkül hagyni, amivel a miénktől eltérően ítélt politikai kérdéseket kezelték.- Egy Kínából érkezett levél is van itt a fényképek között.- Ezt a napokban kaptam Pekingből. Az ott élő magyar kolónia egyik tagjának tettem szívességet, és most köszönte meg.- Hogyan összegezné a kínai utazást?- Küldöttségünk eredményesen teljesítette a megbízatást. Kapcsolatot teremtett a Kínai Népi Politikai Tanácskozó Testület országos és helyi szervezeteinek vezetőivel, javaslatot tett a Hazafias Népfront és a kínai partnerszervezetek együttműködésére és további fejlesztésére. A látogatásunk sikeres lebonyolításához sok segítséget kaptunk a pekingi nagykövetségünk valamennyi munkatársától. Decsi Kiss János Szekszárdi muzsikusok Lengyelországban A Babits Mihály Városi és Megyei Művelődési Központ és a lengyelországi Lomza városának művelődési háza között kialakult baráti kapcsolatok keretében - ez utóbbiak meghívására - 1987. február 24-töl március 4-ig a Művelődésügyi Minisztérium és a megyei tanács hozzájárulásával a szekszárdi Jazz Quartett és Spirituálé Együttes Lengyelországba utazott, hogy részt vegyen az ottani III. országos jazz fesztiválon. A rangos rendezvénynek ezúttal Lomza városa adott otthont. A kulturális delegációt - melyben helyet kapott a művelődési központ fotóklubjának két tagja is - Fertőszögi Béláné, a megyei tanács művészeti főelőadója vezette. 40 A zenei együttesek nagy szorgalommal készültek a jelentős erőpróbára, mert közismert, hogy ebben az országban igen sokan és igen magas színvonalon művelik a jazzt. Az út első állomása Varsó volt, ahol mindjárt a megérkezést követően az „Akvárium” Jazz Klubban adtak önálló koncertet a szekszárdiak. A nem túl nagyszámú, de láthatóan hozzáértő közönség lelkesen fogadta a műsort. Másnap szikrázó napsütésben, de mínusz 20-30 °C-os hidegben tovább indult az Ikarus Lomzába, és délután 2 órakor érkezett meg az ötvenötezer lakosú vajdasági székhelyre. A hivatásos muzsikusok részére megrendezett 3 napos fesztivál első koncertjén - a tanács új épületének 500 személyes tanácskozó termében telt ház előtt - lépett dobogóra a két magyar együttes, mint a jazz-gála egyetlen amatőr és egyetlen külföldi résztvevője. Éppen ezért nagy volt az izgalom, mint utólag kiderült - teljesen indokoltan. A jazz virtuózai adtak találkozót egymásnak Lomzában. Először a Spirituálé Együttest szólította színpadra Andrzej Jaroszewski, a lengyel jazzmuzsiku- sok szövetségének vezetője, a fesztivál „házigazdája”. Megszólalt a négy férfihang, a közönség pedig ritmusra tapsolni kezdett. A hallgatóság élvezte a négy férfi magyar énekét, s az egyes számok utáni ütemes taps a végén vastapssá erősödött. Ebben a hangulatban vette át a Jazz Quartett a „stafétabotot” és 40 perces igényesen megkomponált műsorával - melyet dr. Kelemen Endre angolul konferált - nagy sikert aratott. A „Gazeta Wspotczesna” cimü regionális napilap alcímében ez állt: „Profi amatőrök Magyarországról”. A szövegben pedig így fogalmazott a cikk írója: „Ezek a muzsikusok minden nap dolgoznak. A színpadon azonban nem amatőr zene szólt. Amit produkáltak, profi zene volt, magas fokon”. A sajtó értékítéletének objektivitását jelzi, hogy a koncert után két különböző helyről érkezett lengyel műsorvezető is megkereste a szekszárdiakat, s mindkét együttes részére újabb lengyelországi fellépésekre tett ajánlatot. A lomzai tartózkodás hátralevő napjait színes program töltötte ki. Az esténként sorra kerülő fesztiválkoncerteken jobbnál jobb együttesek meghallgatására nyílt lehetőség. A lengyel jazz-zené- szek magas fokú technikai felkészültsége, stílusismerete, muzikalitása bámulatba ejtette a közönséget és hasznos szakmai tapasztalatokkal szolgált. A két szekszárdi fotós anyagából kiállítás is nyílt a lomzai művelődési ház fotóklubjában. A bemutatott képek megnyerték az ottani fotósok és minden érdeklődő tetszését. A szekszárdi kulturális delegációnak alkalma volt ellátogatni a környéken lévő skanzenba is. Az ősi lengyel életmód és népművészet tárgyi emlékei maradandó benyomást tettek rájuk. Hasonlóan érdekes volt a helyi múzeum településtörténeti és borostyán kiállítása is. A lengyelek mindenhol a szívélyes vendéglátás számtalan jelével halmozták el a szekszárdiakat. Nem hiányoztak a jól szervezett programból a baráti összejövetelek, sőt a vidám farsangi jelmezbál sem. Megtisztelő, hogy a szekszárdi küldöttséget fogadta Lomza város tanácsának elnökhelyettese és kifejezte készségét a kapcsolatok továbbfejlesztésére, elmélyítésére. Lomzából a magyar csoport Pionkiba utazott, ahol önálló koncertet adott, majd folytatta útját Krakkóba. A hajdani főváros egy olyan középiskolájában hangversenyezett a két öntevékeny művészeti együttes, ahol magyar nyelvet tanuló osztály is van. Megható volt a „magyar” osztály tanulóinak barátsága, figyelmessége. A táblára tört magyarsággal kedves üdvözlőszavakat írtak, majd találkoztak a szekszárdiak a lengyel-magyar baráti társaság képviselőivel is. A sikeres koncertkörút végén, március 4-én hajnalban indult haza utasaival Krakkóból az autóbusz és még aznap este megérkezett a megyeszékhelyre. A két művészeti együttes teljesítette küldetését. Fellépéseivel, emberi magatartásával méltóképpen képviselte hazánkat, hozzájárult a lengyel és a magyar nép hagyományos testvéri barátságának ápolásához, erősítéséhez. A szekszárdi Jazz Quartett legközelebb március 23-án este 19 órától ad hangversenyt Szekszárdon, a Babits Mihály művelődési központban. Ez alkalommal új műsorát mutatja be. Lemle Zoltán Fotó: Málinger János A jól olvasható névjegy - Varjas Jánosé Tabló a vendéglátókkal a megérkezéskor Sanghajban A Nyári palota részlete Az egyetlen spirituálé együttes a fesztiválon A Jazz Quartett a varsói klubban
