Tolna Megyei Népújság, 1987. március (37. évfolyam, 51-75. szám)
1987-03-14 / 62. szám
1987. március 14. WÉPÜJSÁG 5 Jogi képviselet - újszerűén Bizonyos munkakörök betöltésére a megfelelő személy kiválasztása komoly körültekintést, megfontolást, vizsgálódást igényel. Éppen ezért teljesen érthető, hogy a munkahelyek minden lehetőséget kihasználnak annak érdekében, hogy a számukra legalkalmasabb, legtehetségesebb szakembert megleljék - mégpedig oly módon, hogy az a bizonyos „egymásra találás” mindkét félnek kedvezzen, s majdani gazdasági együttműködésük kamatozó és sikeres legyen. Egyértelmű, hiszen mindegyikük érdeke ezt diktálja. A már említett keresésnek vannak kialakult és célravezető formái, hogy csak a pályázatot, vagy a hirdetést említsük. Viszont a siker érdekében gyakran nem elhanyagolható a személyes érdeklődés sem. Másként: néha e módon is „összejöhet” a dolog. Mindezt azért tartottam feltétlenül fontosnak elmondani, mert tavaly ősszel hosszasan beszélgetvén egy kisebb vállalat igazgatójával, megtudtam, hogy jogtanácsost keresnek, aki „fél, vagy negyed műszakban” vállalná ügyeik intézését, illetve a cég jogi képviseletét. Feltételeik érthetőek voltak, hiszen kisvállalatról lévén szó, teljes munkaidőben célszerűtlen lett volna foglalkoztatni egy jogtanácsost, ez egyaránt vonatkozik az anyagiakra, az időre, a munkaerő-kihasználásra és sok egyébre. Néhány napja telefonon hívott fel az igazgató és örömmel újságolta, hogy gondjuk igazán jól megoldódott, ugyanis a szekszárdi központú jogtanácsosi munkaközösséggel kötöttek szerződést „mindenképpen előnyös feltételek mellett”. Érdemes körbejárni a témát, elsősorban azokat a bizonyos előnyös feltételeket, no és azt, hogy mi is ez az újszerű vállalkozási forma - mert valóban az! -, mármint a jogtanácsosi munkaközösség. Az országban először 1983-ban - az erre vonatkozó rendelet megjelenését kővetően - alakultak az első ilyen munkaközösségek, majd számuk évről évre növekedett. Tavaly év végén Szekszárdon is megalakult a jogtanácsosi munkaközösség, mégpedig 37-es számú, azaz az elmúlt év végén harminchét ilyen munka- közösség volt Magyarországon. Csupán a rend kedvéért jegyezzük meg, hogy a - megalakuláshoz - három tagú szekszárdi jogtanácsosi munkaközösség az egyetlen a Dél- és Nyugat-Dunántúl térségében. Tehát a három - szakvizsgázott - jogtanácsos közösségé alakulása örömmel üdvözölhető, hiszen a jogi képviselet ellátásának újszerű módját gyakorolják, másképpen hiánypótló szerepük lényeges. Sőt, azt sem túlzás kijelenteni, hogy e közösségek alakulása jogtörténeti jelentőségű. Említsük meg csupán azt, hogy működésük hasonló, mint az ügyvédi munkaközösségeké, ugyancsak azonosak a rájuk vonatkozó elszámolási és etikai szabályok, sőt, a díjszabások is. A díjszabásnál tartva hangsúlyozni kell, hogy foglakoztatásukért a vállalatoknak, szövetkezeteknek nem kell fizetniök azt a bizonyos 20 százalék többletadót, hanem egyszerűen díjuk költségként számolható el. Mindez független attól, hogy a vállalat és a jogtanácsosi munkaközösség között tartós, vagy eseti megbízásra vonatkozó szerződés köttetett-e. Azt viszont feltétlenül hangsúlyzni kell, hogy személyek egymás közötti ügyében csak akkor járhatnak el, ha a vállalat szakszervezeti bizottsága a jogsegélyszolgálat keretében őket azzal külön megbízza. Ezek után bárkiben felmerülhet a kérdés másik oldala: vajon milyen előnyökkel jár mindez a jogtanácsosok vonatkozásában? A válasz első, s talán legfontosabb része, hogy ezáltal munkájuk hatékonyabbá válik és méltón szolgálja az össztársadalmi érdeket. De ide tartozik szaktudásuk további bővítése, azaz a munkaközösségen belüli szakosodás. Tehát egyértelműen olyan vállalkozási formáról van szó esetükben, melyben a munkavállaló és a munkaadó érdekei valamiképpen kiegészítik egymást. V. HORVÁTH Szölöinda a kőkoporsó oldalán Előkészület a derítéshez, „a betonpincében” Csapra verik a 100 hektós hordót Ez is borászmunka A régi vármegyeháza alatt ......a pince tikkadt melegén pihennek a boldog óborok...” S ZEKSZÁRDI ÓVÖRÖS Minőségi száraz vörösbor lft2 b?n már Európa-szerte ismert a jó minőségű. >.>iröy Szekszárdon a hagyományos vörösbor-ke*®**8 '*** WeWv«ntésével készül ez a sólet, gránátvorös «“* !mmt- illatú, bársonyosan íanyar. teh <*w vörösbor. v ^etmelte és — * Kétezer éves múltja van a szekszárdi dombokon a szőlőtermesztésnek és a borászatnak. Ezt bizonyítja az 1849-ben Szekszárdon napfényre került római kori áldozóedény is. A kőkoporsó oldalát kettős kehelyből ágazó termőszőlő dí- j szíti, mely az örök megújhodást jelképezi. Napjainkban ennek a megújhodásnak egyik fő moz- j gatója a Szekszárdi Borászati Közös Vállalat (Aliscavin), amely 11 mezőgazdasági nagyüzem és mintegy 1000 kistermelő minőségi borait kezeli és kínálja a fogyasztóknak. Nemsokára elkészül az Epreskerti telepen az új palackozósor, ahol óránként 3500 új, ízléses címkéjű üvegbe töltik majd a nemes italt. GOTTVALD KÁROLY képriportja * A jó bornak is kell a ...
