Tolna Megyei Népújság, 1987. március (37. évfolyam, 51-75. szám)

1987-03-14 / 62. szám

NÉPÚJSÁG 3 rl i* - ' ■ 1987. március 14. A KSZE a partnergazdaságok szolgálatában A KSZE Növényter­melési Rendszer, agrár- fejlesztő gazdaság köz­gyűlést tartott tegnap a rendszer központjában. Zángó Zoltán, az igazga­tótanács elnöke köszön­tötte a taggazdaságok képviselőit, dr. Kovács Imrét, az MSZMP KB osztályvezető helyette­sét, a dunántúli megyék párt- és tanácsi szervei­nek képviselőit, a gazda­ságokkal kapcsolatban lévő intézmények, válla­latok vezetőit. Az elmúlt gazdasági évi munkáról Lakatos Csaba igazgató tartott részletes beszámolót. Dr. Karáth Rezső az ellenőrző bizottság jelentését ismertette. Csingár Péter a rendszer köz- gazdasági igazgatóhelyettese pedig elő­terjesztette az 1987. évi tervet, a gazdál­kodással kapcsolatos tennivalókat. A közgyűlésen tizennégyen szólaltak fel. Köztük dr. Kovács Imre, aki azt hang­súlyozta, hogy a gazdálkodás eredmé­nyességére kell törekedni, használni a szellemi és anyagi tapasztalatokat. A KB osztályvezető helyettese a termelési rendszer integráló tevékenységét jónak értékelte, s a fejlesztésre buzdított. Az alábbiakban részleteket adunk az igazgatói beszámolóból. 1986 az önállóság első éve A KSZE 1986. január elsején vált önál­lóvá, agrárfejlesztő közös vállalattá. Az átalakulás nem volt konfliktusoktól men­tes, de ez a sajátos érdekek ütközésekor törvényszerű. Megalakult az Agrárfejlesztő Közös Vállalat Igazgató Tanácsa, amelyben a partnerek a vagyoni betét arányában szavazati joggal rendelkeznek. Erősödött a demokrácia, nőtt a partnerek beleszó­lási joga a közös ügyekbe, megkezdőd­hetett a tulajdonosi kötődés kialakulása. Az ország második legnagyobb rendszere 1986-ban a KSZE-nek 293 tagja volt, ebből 281 a mezőgazdasági nagyüzem (254 termelőszövetkezet és 27 állami gazdaság), illetve 12 nem mezőgazdasá­gi vállalat. A rendszer által integrált terü­let 2642 ezer 245 hektár, az országos szántóterület 12 százaléka. A partnerszám és a rendszerbe vont terület alapján a KSZE második legna­gyobb termelési rendszer az országban. A búza területe 1986-ban 247 ezer 50 hektár, az országos terület 17-18 száza­léka, a kukorica 202 ezer 353 hektár, az országos terület 18-19 százaléka, eb­ből ténylegesen szemesként betakarít­va: 201 ezer 462 hektár, a napraforgó 76 ezer 845 hektár, az országos terület egyötöde. A további főbb növényi kultú­rák területe: silókukorica 38 ezer 417 hektár, árpa 27 ezer 640 hektár, lucerna 17 ezer 660 hektár, cukorrépa 14 ezer 30 hektár, repce 9 ezer 156 hektár, borsó 7 ezer 280 hektár, cirok 7 ezer hektár. 1986-ban integrált a KSZE még 12 ezer 517 hektár gyepterületet (rét-legelőt) is. A rendszer partnerköre 11 megyére ter­jed ki, ezek; Tolna, Baranya, Somogy, Za­la, Fejér, Vas, Győr-Sopron, Pest, Bács- Kiskun, Veszprém és Komárom. A KSZE döntően a Dunántúlra kon­centrálódott, de van 20 taggazdaság a Duna-Tisza közén. A rendszer partner­gazdaságai az integrált területen, 1986- ban, megtermeltek 1164 millió tonna bú­zát (az országos termésmennyiség egyötöde), 1406 millió tonna kukoricát (az országos volumen egyötöde) és 176 ezer tonna napraforgót (az országos ter­més egynegyede). A KSZE 1986-ban 13 növényi kultúrát integrált és több mint 50-féle szolgálta­tással állt partnergazdaságai rendelke­zésére. Többek között 24 ezer 500-féle alkatrészt lehetett beszerezni a rendszer alkatrészraktáraiban. Elért eredmények A rendszer partnergazdaságai a VI. ötéves tervidőszakban, 1981-től 1985. között, évi átlag 7306 kg kukoricát, 5122 kg őszi búzát és 2280 kg napraforgót ta­karítottak be hektáronként. Ezzel az eredménnyel a KSZE az első volt az or­szágban az összes szántóföldi növény- termelési rendszerek között. Ma már a szolgáltatásokat nem lehet elválasztani a kutató-fejlesztő munkától. A KSZE - partnerekkel közösen - folya­matosan igyekszik megújítani a techno­lógiát, nem elhanyagolva az egyre fonto­sabbá váló részelemeket sem. 1986-ban is sikerült jelentős eredményeket elérni e téren. Kalászos gabonáknál az egyik legígéretesebb újdonság a művelőnyo- mos termesztéstechnológia, amely 21 ezer 133 hektáron került alkalmazásra. A precíziós termesztéstechnológia fontos eleme a folyékony műtrágyák használata. 1986-ban már 5 ezer hektá­ron látták el a résztvevőket Nitrosol-28- cal. A KSZE eredményesen bővítette a vi­lágbanki hitelből megvalósuló Növény­termelés-fejlesztési Programban pályá­zó üzemek körét. Valamennyi termelési rendszer közül a KSZE partnergazdasá­gai vesznek részt e programban a legna­gyobb arányban. 1986-ban 152 gazda­ság nyújtott be a rendszeren keresztül pályázatot, 1,9 milliárd forint értékben.- Pj - Ka HÉTRŐL HÍRRE HÍRRŐL Bizony óvakodni kell március idusától, mert az barátság­talan hidegséggel köszön ránk. A talajt borító hótakaró a ta­vaszi munkák indulását késlelteti. Naptári idő szerint a kora tavaszi növényeknek már földben kellene lenniük. Az üze­mek gépesítése viszont biztosítékot jelent arra, hogy a ké­sést a kitavaszodással egy időben gyorsan belehessen hozni. A tavaszi fejtrágyázás - a megyei tanács mezőgazda- sági és élelmezésügyi osztályának jelentése szerint - meg­indult, de a munka készenléti foka minimális. Ezt a hótakaró elolvadása után légi gépekkel lehet majd folytatni. Nyári órák - téli napok Az előző fázós gondolatokat reméljük, hogy a Sándorok, Józsefek, Benedekek meleg zsákjaikkal oszlatják majd és va­lamivel derűsebben fogadhatjuk a nyári időszámítást, ami idén március 29-én kezdődik és szeptember 27-ig tart. E rövid hír már önmagában is bizsergető reménységgel tölthet el sokunkat. A három évvel ezelőtt bevezetett óraátállí­tás, a tapasztalatok szerint cseppet sem haszontalan. Ennek bizonyítéka az a villanyáram-mennyiség, amit a néhány hó­nap alatt megtakarítottunk. Tavaly ezéO ezer tonna olajjal volt egyenértékű. Egyszer talán valaki kiszámolja majd azoknak a mozdula­toknak a jelentőségét is, amelyek megszorítanak egy rosszul, hanyagul elzárt vízcsapot, lekapcsolnak egy teljesen felesle­gesen világító izzólámpát otthon, vagy a munkahelyen. Taka­rékosság ez is! Erre viszont nevelni kell és ezt sem lehet elég korán kezdeni! Eljöttek a repülők Mindennemű pedagógiai tevékenység figyelmet, fegyel­met követel. Erre egyik legjobb iskola az MHSZ repülőklub, ahol vitorlá­zó- és sárkányrepülők, ejtőernyősök és hőlégballonosok százai hódolnak egy kívülállónak furcsa szenvedélynek. Ám mindezek mögött verejtékes, kitartó munka, tervsze­rű felkészülés, pontos, fegyelmezett végrehajtás van. Ez is ta­nulás útján lehet kinek-kinek sajátja. Erről számot lehet, kell adni. Túl a fel- és leszállások örömteli pillanatain, beszámolá­si kötelezettségei vannak a repülőklubok vezetőinek. Az évzáró-évnyitó közgyűlések a színterei az eredmények elő- sorolásának. Az elmúlt héten számos szövetkezet gyűjtötte egybe tag­jait, ismertetve a tavalyi munka eredményét. Ez akkor tekint­hető sikeresnek, ha mögötte mindazt megtaláljuk, amit ez elő­zőekben a repülőklubok példázatánál említettünk. Az MHSZ szekszárdi repülőklubja is megtartotta közgyűlését. A másik apropó éppen a repülők idézésére, a márciusi ünnepek most kezdődő sora. Ez időben esik legtöbb szó a hazafiságról, ami egy pon­ton ugyancsak pedagógiai kérdés, de nem pusztán iskolai feladat ez érzés plántálása. Fontos szerepet vállalnak az MHSZ-klubok is ebben, a töb­bi állami, társadalmi szervvel, szervezettel együtt. Ha nem zsákban, akkor két keréken várjuk a meleget Obsitosok Hazádnak rendületlenül Különös íze, súlya van e szónak - obsitos -, amikor a haza iránti kötelességről van szó. Önmagában hordozza az elmú­lás cseppet sem felemelő gondolatát. Ennek megszépitője csak a tisztességgel végzett szolgálat, becsületes helytállás lehet. Obsitosnak lenni csak az előbbi jelzőkkel együtt érde­mes. A férfiember életében kimondhatatlanul is olyan mér­földkő, amikor több az emlékidéző óra és mellettük egyre ke­vesebb a tervezés ideje. Nagyon sok esetben komoly, az egészséget fizikailag is romboló, lelki zavarokkal járó lépcső­fok az obsitosnapok beköszöntése. Az utolsó sorakozóra gyűltek egybe hadköteles férfiak a minap. Ünnepélyes bú­csújuknak lapunk hasábjain is tanúi lehettünk. Ez a tény szül­te a gondolatot, amely valamennyiünk, de különösen a még munkában maradó középkorú nemzedék feladata - ha tet­szik - hazafiúi kötelessége! Az obsitról átvitt értelemben be­széljünk és a női nemre, a nyugdíjba vonuló családtagjainkra, munkatársainkra is gondoljunk. Az egészségben megért öt­venöt, hatvan esztendő napjainkban irigylésre méltónak szá­mít. Éppen ezért lényeges, hogy az ilyen korú embertársaink­hoz olyan kapcsolatot fűzzünk, ami valamennyiünk közös ér­deke, haszna is. Egy ponton ezt a törekvést a takarékosság­hoz sorolhatjuk, hiszen az ő tapasztalataikat, megtanult, be­gyakorlott munkamódszereiket örökségbe kapva, véve sok» sok felesleges lépéstől kímélhetjük az utánuk következő ge­neráció tagjait, magunkat. A búcsú legyen tehát törés- és szálkamentes, ne sérüljön az elköszönő, de a maradó sem, ezzel óvhatjuk a munkát is, emberségünk alapját. Visszhangtalan szobrok Az embert a környezete is jellemzi. Katonákról esett szó az imént. Álljon itt egy példa egy parancsnokról akinek - maga­szabta - környezetvédelmi zászlaján ez a jelmondat harso­gott: „Mutasd az illemhelyed, megmondom ki vagy!”. Ezért ő mindent megtett, hogy kiskatonáiról a legkedvezőbb képet alakítsa ki. Naponta csak háromszor tartott szemlét a szóban forgó létesítmények tájékán. Ebben a tisztaságért vívott harc­ban sok minden ragadt a néma hadfiakra, leginkább az esz­tétikai igényesség. Valljuk be ez elengedhetetlenül szüksé­ges a szebb, emberibb környezet kialakításához. A sétatere­ken, zöldövezetekben, parkokban, szerencsére szaporod­nak a képzőművészeti alkotások, szobrok. Hazánkban még nem mindenütt olvashatunk a köztérre kerülő alkotások mel­lett olyan pár szavas információt, ami a művész nevét, vagy akár a mű keletkezésének körülményét, esetleg mondaniva­lóját is tudatná. A járókelőket, különösen a turistákat ez pedig érdekli. Talán a megrendelőknek, a község, vagy városgaz­dáknak kellene gondoskodni, hogy a szobrok talapzatán tá­jékoztató is álljon, legalább olyan, amilyen a bonyhádi honismereti kör vezétőjének olvasói visszhangjában szólt a „titokzatos hölgyalakról” a leánykaszoborról. Látvány a tét? Mindezek összefoglalójaként néhány sor arról, hogy a múlt hét hírei milyen jövőbeli feladatokkal is szolgáltak. A fentiek­ben azért éppen ezek a fogalmak kerültek az elmélkedés ros­tájába, mert holnapi teendők végrehajtásának pillérei. A KISZ-alapszervezetekben új gondolkodás vezérszavait hall­hatjuk egyre hangosabban: „Jövőnk a tét!” Súlyos, tömör fel­szólítás. Mint minden új kezdeményezés, magában hordozza a látványosság veszélyét. Óvakodjunk ettől! Igaz ugyan, hogy a tavaszt köszöntő ünnepek kínálják az alkalmat az érzések feltűnő mutogatására. A kokárdák villogtatása helyett, hova­tartozásunkat munkával is kifejezhetjük. A megyeszékhe­lyünk egyik középiskolájának KISZ-alapszervezetébe csak azok jelentkezhetnek tagnak, akiknek tanulmányi átlaga - munkája eredménye - megközelíti, meghaladja a négyes átlagot. Mérce a közösséghez való tartozásban. Ilyen gondol­kodással lépjünk a jövő hét hírei közé is! DECSI KISS JÁNOS HÉTRE Korszerű takarmánybetakarító gépek Szolnokról A legnagyobb hazai mezőgépipari vál­lalatnál, a Szolnoki Mezőgépnél úgy programozták az első negyedévi terme­lést, hogy a szálas takarmányok betaka­rításához időben kellő mennyiségű kor­szerű gépet adhassanak a gazdaságok­nak. A szálas takarmányok első betakarítá­sa általában májusban kezdődik, a szol­nokiak március 10-ig legyártottak és ér­tékesítettek 300 Hesston körbálázót az év során elkészülő 2500-ból. Az RK-2-es típusú fűkaszából eddig négyszázat szállítottak le, és a fennmaradó 140 gép is elkészül március végéig. Gyártanak az első negyedévben 100 új típusú, az elő­deinél többet tudó RK-185-ös fűkaszát is. A Claas-licenc alapján készülő gép új­donsága, hogy vágómagassága állítható, vágószerkezetéhez szártépő is csatlako­zik, s nagyobb a teljesítménye a korábbi típusokénál. 50 UTB önfelszedő takar­mánykocsit is leszállítanak a takarmány­betakarítási szezonra. Or. Kovács Imre beszél a küldöttekhez A tanácskozás szünetében a legújabb gépeket mutatták be

Next

/
Thumbnails
Contents