Tolna Megyei Népújság, 1987. március (37. évfolyam, 51-75. szám)

1987-03-16 / 63. szám

1987. március 16. NÉPÚJSÁG 3 Lakásépítési piac Új egészségügyi alközpont Pakson Kiegyenlítődhet a kereslet és kínálat Az összefoglaló statisztikáknak előnye ;s hátránya is ugyanaz: a jelen pillanatá- íál később, de objektivebben képesek ükröt tartani mérhető, számsorokban ki- ejezhetö tevékenységeink elé. Minden ívben heves indulatokat vált ki a lakás- relyzet elemzése, az építők ígéretet tesz­lek a tervek teljesítésére, a beruházók nedig júliustól kezdve vészjeleket adnak e: veszélyben a teljesítés. Az év fordulója jtán, amikor higgadtan összesítik az rdatokat, kiderül, mindenkinek igaza ralt, és senkinek sincs teljesen. Mert a 'alóság nem a vélekedők beállítódásától ügg, hanem - különösen a gazdasági iletben - mélyebben fekvő törvénysze- űségektől. Tavaly több épült Nemrégiben közölte a Központi Sta- isztikai Hivatal az elmúlt évi lakásépítési idatokat. Ezek elemzése és az idei terv izámainak áttekintése olyan folyamatok negindulását sejteti, amelyek hosszú tá- 'on stabilizálhatják a lakásépítési piacot. \ közelmúltban - elkezdődött kedvező endenciák az építővállalatok ösztönzé­sét erősítik, s belátva azt, hogy a lakás- íoz jutás elsősorban társadalmi gond, a felezéssel és a támogatással igyeksze- lek csökkenteni az árak és a vásárlóerő ;özti távolságot. Tavaly a tervelőirányzat >2,5-65 ezer lakás volt. Ezzel szemben öbb mint 69 ezer épült meg, 7 és fél ezer illami, valamint 61 ezer magánerős kivi- elezésben. Ezer lakosra számítva 6,6 új akás készült el, ami hasonló a jelenlegi iurópai átlaghoz. A tervezettnél lényege­ién több a saját kivitelezésű lakások szá- na, tulajdonképpen ezeknek, a házépí- és minden gondját-baját magukra válla- í> embereknek köszönhető ez a vártnál óbb teljesítés. Nyilván szerepet játszik >enne, hogy már életbelépése előtt nyílt itok volt a házadó 1987. január elsejei 'áltoztatása, amelynek értelmében 25 ívről tízre csökkent az adómentesség. Újabb támogatások Habár a statisztika nem mutatja ki, két- iégtelen tény, hogy az elmúlt esztendők- >en több formában is segítséget kaptak lágy vállalkozásukhoz a magánlakás­építők: bővült az ajánlott tervek - olcsó és az egyedi elképzeléseknek is teret en­gedő - választéka, a gépkölcsönzési rendszer, az elöregyártott elemek kínála­ta, az építőanyag-vásárlás biztonságo­sabb módja, amikor közvetlenül a gyárak szolgálják ki az építkezőket. Szükség is volt ezekre a változtatásokra, mert 1987- ben is a saját kivitelezésű otthonok adják majd az új lakások túlnyomó többségét: összesen 60-61 ezer készül, ebből álla­mi erőből 6 ezer, a többi pedig magán­erőből. Ezen belül a terv 34,5-35,5 ezer családi ház építésével, 17 ezer telepsze­rű többszintes, és 2,5 ezer egyedi több­szintes lakás megépítésével számol. Hogy a tervszámok az év végére való­sággá váljanak, a támogatás sokféle for­máját szélesítik. Talán a legfontosabb, hogy a lakossági hitelek állománya ösz- szesen 32 milliárd forinttal növekedhet, a helyi tanácsi támogatási alapok pedig 1,6 milliárd forintot tesznek ki, a tavalyinál több mint félmilliárddal több ez a kedvez­ményes hitelkeret. Lényeges változás, hogy szociálpolitikai kedvezményt lehet kapni a felsőoktatási intézménybe előfel- vételt nyert és a sorkatonai szolgálatot teljesítő gyermekek után is. A fiatalok la­káshoz jutásának és családalapításának könnyítésére szolgáló ifjúsági takarék- betétnél emelik a kamaton felül nyújtott prémium százalékát, a felvehető külön kölcsön mértékét, és annak felső határát is. A munkáltatói kölcsön tavaly 4,9 mil­liárd forint volt, az idén a vállalatoktól fel­vehető összeg 5,3 milliárd lesz. Elegendő kapacitás Az állami forrásból és állami kivitele­zésben készülő otthonok ugyan kisebb arányúak, ám súlyuk jelentős, hiszen a kisfizetésű rétegek lakáshoz jutásának szinte egyetlen esélye a tanácsi bérla­kás. Nyilván ez a társadalmi nyomás tük- röződika megyékterveiben, amelyekben a népgazdasági szándéknál valamivel több állami bérlakás felépíttetését terve­zik. Hogy mikor kerül egyensúlyba a la­káspiacon a kereslet és a kínálat, ennek megjóslására ma kevesen vállalkozná­nak. Az viszont biztató, hogy az idei évre összességében elegendő az építési ka­pacitás. SZ. K. Kulturált környezet, optimális körülmények a gyógyításban Dr. Angyalosy Zsuzsanna kis páciensével Új egészségügyi alközpont kezdte meg működését Pakson. Az egészség- ügyi intézmény megépítésének, beindu­lásának jelentőségét, szükségességét csak úgy tudjuk kellőképpen értékelni, hogyha időben egy kicsit visszapillan­tunk, a beruházást pedig a város egészé­nek relációjában szemléljük. A település várossá válása óta a nagy­községi struktúra alkalmatlannak bizo­nyult az egészségügy szerepkörének el­látásra. Egyedi elhelyezésű, többnyire öreg, elavult épületekben működtek, il­letve működnek kis részben ma is a kör­zeti orvosi rendelők. Fontos feladat volt tehát, hogy regionálissá szervezzék át az egészségügy városi intézményhálózatát, így az eszközök koncentrálásával kor­szerűbb ellátást, kulturált környezetet tudnak nyújtani a helybélieknek. Ennek a gondolatnak a nyomán hozták létre 1980 májusában a városi tanács kebelén belül működő egészségügyi gazdasági ellátó szervezetet, ami valamennyi intézményt összefogja, tevékenységüket koordinál­ja, szervező, irányító munkát végez, és kezdték meg a fejlesztési programot. Két éven keresztül tartó a dilemmázás után megszületett a döntés: az egykori járási hivatal épületében kap majd helyet az új egészségügyi alközpont, ami az északi városrészt hivatott a jövőben ellát­ni. A rekonstrukciót és a belső átépítést végül is 1986 áprilisának második felé­ben kezdték el a városi tanács költségvetési üze­mének dolgozói, míg a belső szakipari munkák egy részét a Lakisz paksi részlege végezte el. Hogyha számvetést ké­szítünk, az épület költsé­ge a felszereléseket is ideszámítva ötmillió forin­tot tett ki, további 2,5 mil­lió forintba került az ud­varon megépített transz­formátor-telep, ami a kö­zeli tüdőgondozó és a ze­neiskola energiaellátását is biztosítja. Az ünnepélyes átadás, az ilyen alkalmakkor megszokott „ceremónia" ezúttal elmaradt, a külön­böző egységek elkészül­tével ugyanis rögtön in­dult a rendelés. így valójában lépcsőze­tesen került sor az átadásra, elsőként február elején a két felnőttkörzeti orvosi rendelő fogadta a betegeket, ezt köve­tően a család-, és nővédelmi tanácsadó, majd a két gyermekorvosi rendelő kezdte meg működését. A közeljövőben további egységekben kezdik meg a munkát, az emeleten a la­bor és két fogászati rendelő kap helyet. Ez utóbbi szakrendelés is régóté.húzódó problémát old meg, eddig ugyanis rend­kívül szűkösen - két fogorvosi szék egy helyiségben, néhány négyzetméteres váró állt a betegek rendelkezésére - folyt a gyógyítás. Most külön helyiségben „körforgalmú” közlekedés kialakításával, kulturált kö­rülmények között várják a rászorulókat, nem utolsó sorban pedig külön, elzárt légtérben tudják elhelyezni a röntgenké­szüléket. Tennivaló persze még akad, hiszen hátravan az épület külső felújítása, tata­rozása és a jó idő beálltávahmegkezdhe- tik az udvar rendbetételét, a parkoló ki­alakítását. Mindezt ez év október 31 -ig szeretnék befejezni. Távolabbra tekintve következő lépés­ként a Németkéri úton tervezik újabb al­központ létesítését, ezzel ugyanis olyan egészségügyi infrastruktúra alakulhat ki Pakson, ami területileg is jól behálózza a települést, optimális körülmények között tudja ellátni a város lakóit. Ez persze még a jövő feladata. T. ZS.-K. A. A régi cselédsorból falu lett Alsóhetényben két utca van. Egy óriás ;ezek rajzolta U betűhöz hasonlít a falu, igyik szára a Dózsa, másik a Petőfi utca. Cettő között a központ fekszik, ami nem nás, mint a vegyesbolt, az előkelőén alboltnak nevezett intézmény, az egyko- i kúria épületében berendezett művelő- lési ház és könyvtár. Az egykori egyházi iradalom helyén ma 350-en laknak és >ár jó pár esztendő eltelt a cselédévek ita, ugyanazok az emberek mondják nagukénak a települést, igaz maguk épí- stte házban élnek, munkaadójuk a ter- nelőszövetkezet. Gondolkodásuk múlt- ioz és jelenhez egyformán kapcsolódik. Kihalt az utca, álmosan nyújtózkodik llométer hosszan. Alacsony verandás láz előtt asszonyok ácsorognak, disku- álnak. Gyanakodva mustrálják az idege­leket, errefelé nem nagyon szoktak járni. alacsony, zömök asszony aztán pilla­latok alatt feltalálja magát, attól fogva lem adja át a szót másnak.- Jó időt szeretnénk, meg egészséget lég nagyon sokáig - mondja Rupp Mi- ályné, megigazítva durva kötényét, úgy olytatja - Tudják, van itt minden, orvosi endelő, kultúrház, kocsma, van vizünk, leg kövesutunk is. Egyszer kint járt ná- jnk Kádár János, sok házhoz bement, m még kezet is fogtam vele, úgy 67-68 Sján lehetett. Azután lett nekünk utunk, Jak felé is. Áldjuk érte a nevét. Itt cselédeskedtek valamennyien a >usztán, az ötvenes évek végén építettek sgtöbben házat. Sok és nehéz munka olt azelőtt, mégis szívesen emlékeznek issza, talán fiatalságuk miatt.- Én voltam kétökrös béres, egylovas 5, fejni jártam. Öten voltunk gyerekek, az pám beteges ember, cseléd kanász volt, úgyhogy csak úgy fogadták meg, ha a lányát is viszi. Ez rám vonatkozott. A fe­ne tudja, valahogy vidámabbak voltunk, mint ma a fiatalok, mindig énekeltünk, még ma is megmaradt az agyamban az a sok szép dal. Mosolyogva meséli a történetet, hogy amikor építkeztek, ő volt a culáger, s a gyorskezű kőműves mellett nem bírta az iramot, de hiába kérte a Nyakas mestert, csak nem állt le. Aztán gondolt egyet, el­kezdett danolni, akkor mellé ült a mester és együtt nótáztak. Nevetünk, a történetet elképzeljük, hogy ámultak a kíváncsi szomszédok a furcsa páron. A két szom­szédasszony is mosolyog, pedig Tóth Teréz és Mikós Istvánné már ismeri a tör­ténetet, összenőttek itt mind az emberek, de csak az idősebbek. A gyerekek érthe­tően a könnyebb életet választották.- Hát, a fiatalokat elviszi a város - fo­galmazza meg egyszerű szavakkal Rupp Mihályné a legnagyobb gondot. - Vala­hogy elkényelmesedtek, az én fiam 38 „Máshol nem tudtunk volna boldo­gulni, gazdálkodunk, állatot tar­tunk” éves, de higgyék el, nem tud kaszálni, a lányom meg ki se bírná. Éljenek is, mert mi még úgy voltunk, hogy a falba szöget kellett verni, hogy a ruhánkat fel tudjuk akasztani, de hála a jóistennek mindig jól kijöttünk az urammal. Mondja ő is, itt lak­janak jól a gyerekek, nemrég vettünk is egy hűtőládát. Alsóhetény Dombóvártól néhány kilo­méterre fekszik, mégsem jutott a másik társközség, Kapospula kedvező sorsára. Addig, amíg a szomszédos faluban sorra vásárolták a telkeket, építkeztek, Alsóhe­tény lakossága egyre fogyott. Szerény méretekben igaz, igyekeznek a megtartó erőt javítani a faluban, az időseken túl a gyerekeket is itt tartani. Két éve az orvosi rendelőt, Áfész voltot, kocsmát újították fel, tavaly a közvilágítást korszerűsítették, vezetékes ivóvíz van a faluban és a má­sodik számú utca is szilárd burkolatot kapott. Az idei legnagyobb feladat a ra­vatalozó rendbetétele. Nyitás előtt ácsorgunk a vegyesbolt előtt, mindjárt három óra. Csima Jánosné elsőnek érkezik: - Most nem a legjobb a kenyerünk, átépítik Dombóváron a gyá­rat. Nagyobb bajunk a telefon. A faluban van egy a téeszirodán, de az majdnem olyan, mintha nem is volna. Ha meghal valaki, vagy tűz üt ki Kapospuláról kell te­lefonálni, vagy egyenest Dombóvárra beautózni - halljuk. Megtudjuk, hogy ennek az az oka, hogy a hálózatban még Kaposvárhoz tartozik a falu, Göllén keresztül kellene a hívásokat kapcsolni. Ez pedig nem egy­szerű dolog. A hangulat megváltozik, ahogy megér­kezik Vörös Józsefné. Ö a boltos és felvá­sárló egyszemélyben. Tizenhárom évet húzott le a termelőszövetkezetben, mondja, hogy már öreg fejjel kezdte a ke­reskedelmet kitanulni.- írja csak le, hogy örömmel dolgozom itt, szeretem a főnökeimet, megkapnak itt mindent az emberek. Csütörtökön fél öt­től hétig adom ki a tápot, holnap csirkét szállítanak, vasárnap lesz nyúl, pénteken vagyok szünnapos... - Kicsit meghökken a kérdésen, de irányt változtatva folytató­dik a szózuhatag - én még nem voltam beteg, legalábbis annyira nem, hogy táp­pénzre kelljen mennem, akkor a kocs- máros helyettesítene engem... Mit adha­tok, Ilonka néni? Ja, a kenyeret már reg­gel elvitte... Az egykori papi kúria, vele egybeépít­ve a templom, egyszerűségében is hival- kodónak tűnik környezetében. Ma peda­gógus házaspár lakja.- Mindig iskola volt ez az épületrész, szolgálati lakásként 68-ban vettük igény­be, tíz éve pedig megvásároltuk - mondja Fata Jánosné, aki tágas otthonukban kí­nál helyet. - Most már sajnos túlságosan is nagy számunkra, két felnőtt fiúnk ugyanis elment, a férjemmel maradtunk. Nem mindennapi pálya Fata Jánosé- ké. Batén, Mosdóson, majd Somodor pusztán kezdték, mind a mai napig osz­tatlan iskolában tanítanak. Itt, Alsóhe­tényben is maguk „vitték” az iskolát, dol­gozók esti iskolájában oktattak, a férj a művelődési házat vezette. Akkoriban sok gyerek járt át Felsőhetényből is, de idővel felszámolták a pusztát, felére csökkent a létszám, míg egyszercsak elfogytak a ta­nulók. Kapospulára 1973 óta járnak át az alsó tagozatosok, a nagyobbak a dom­bóvári Zrínyi Általános Iskolában tanul­nak, az óvoda is Kapospulára költözött.- Elvitték az iskolát, bezárt a kultúrház, egyszerűen nem volt rá igény - halljuk a családfőt. - Azelőtt eljöttek a gyerekek, vonzották a szülőket, rokonokat, most A hatodikos Berta István - a nagyvi­lág híreivel teljes az érdektelenség.- Családi háttér nélkül indultunk mind­ketten, magunk erejére támaszkodva, úgy hogy csak ezt az utat választhattuk válaszol a fel nem tett, de a levegőben ló­gó kérdésre a szimpatikus, eleven asz- szony. - Pedagógusként máshol nem tudtunk volna boldogulni. A férjem 30, én 26 éve vagyok a pá­lyán, ez a házunk van, meg egy 9 éves Trabantunk. Külföldön még sosem jártunk - sorolja tényszerűen Fatáné. - Ha nyernék egy ötöst a lottón, csak Pest környékére költöznék, színházba, kiállításokra jár­nék. Már a rómaiak idején éltek itt emberek, nyomuk, építményeik máig fennmarad­tak. Legtöbben erről ismerik Alsóhetényt. TAKÁCS ZSUZSA Fotó: KAPFINGER ANDRÁS Február eleje óta új helyen kereshetik fel a helyiek körzeti orvosukat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents