Tolna Megyei Népújság, 1987. március (37. évfolyam, 51-75. szám)

1987-03-14 / 62. szám

ÖnHPÜJSÁG 1987. március 14. Világgazdaság Szelektív iparfejlesztés a szocialista országokban Az intenzívebb gazdálkodásra való átállás terveit fogadják el napjainkban valamennyi szocialista országban. Igaz, I a nemzetgazdasági sajátosságok, a gazdasági gondok eltérő súlya más­más számszerű feladat megfogalmazá­sára készteti a tervkészítőket. Közös vo­nás azonban az, hogy valamennyi tervet „a minőségi követelmények” teljesítésé­nek jegyében fogalmazták meg. Az NDK-ban 1987-ben is elsődleges feladatnak tekintik az energia- és anyaghasznosítás fokának javulását, a termékek magasabb fokú feldolgozása és azok minősége javítása révén. Konk­rét hatékonysági mutatók teljesítését írja elő már évek óta a csehszlovák népgaz­I dasági terv is, de számot vet az extenzív tartalékok kimerülésével a bolgár, vagy a többi szocialista ország gazdasági ve­zetése is. Vadonatúj gyárak I helyett Nem a gyorsítás programjait, hanem a I gyorsabb átállás programjait vázolják föl. A szelektivitás a jelszó - a „mindenütt egyforma gyors fejlesztési tempót elér­ni” követelményével szemben. E mögött az a felismerés húzódik meg, hogy a mai gyors és tőkeigényes technikai változá­sok közepette sehol nincs mód a teljes önellátás megteremtésére, vagy csak igen súlyos áron, a gazdaság hatékony­ságának romlása mellett. Ezért van az, hogy még a jelentős tőkeerővel rendel­kező Szovjetunióban is változik a beru­házási politika hangsúlya: a termelés állóeszközeinek bővítéséről azok felújí­tására helyeződik át. Növekednek a mű­I I szaki felújítások, a rekonstrukciós fej­lesztések, és az összes beruházási esz­köz 45 százalékát fordítják a következő évben ilyen célra. Tömör megfogalmazásban olvasható a szovjet tervjavaslatban: az ipar az idei előirányzatnál 6,3 százalékkal több pénzzel gazdálkodhat, a gépipar finan­szírozása 11,5 százalékkal nő. „Az új I gazdasági körülmények közepette, s er­re tér át jövőre a szovjet ipar jelentős része, a fő finanszírozási forma a vállala­! tok saját felhalmozása lesz” - fejtete ki Nyikolaj Talizin miniszterelnök-helyet­tes, az Állami Tervhivatal elnöke. Más szóval azon túl, hogy a legtöbb ország a lépéstartás jegyében egy-egy csúcs­technológiai fejlesztési területet kiemel, - általános elvvé teszi az olcsóbban, sa­ját forrásokból előállítható termékek gyártását a hagyományos iparágakban, a kohászatban, a textiliparban, vagy az élelmiszeriparban is. Jellemző, hogy - persze egészen más gazdasági háttérre I támaszkodva - a lengyel költségvetés­ben is mekkora hangsúlyt kap a vállalati önelszámolás, a „következetesebb vál­lalati önfinanszírozás” elve. Rugalmasabb irányítás Ott is, akárcsak más országban, az a gazdaságstratégiai koncepció, hogy a jobbak, a hatékony exportot elősegítő vállalatok jussanak nagyobb lélegzet­hez, - az állami költségvetés ne vonja el tőlük a megtermelt értékeket, és ne cso­portosítsa aztán át a bevételeket a rosz- szabbaknak dotáció formájában. A vál­lalati gazdálkodás stabilitása érdeké­ben nem változtatnak a pénzügyi szabá­lyozókon a jövő évben, a jövedelemadó mértéke is stabil marad, de emellett a műszaki fejlődést végrehajtó, sikeres exportprogramot realizáló vállalatok jut­hatnak előnyösebb anyagi helyzetbe. A fogyasztási cikkek, a lakossági szol­gáltatások ártámogatása a sajátos len­gyel feltételek mellett természetesen még hosszú ideig a gazdálkodás velejá­rója lesz, a termelési szférában viszont hadat üzentek a szubvencionálási gya­korlatnak. E törekvéseknek megfelelően korsze­rűbb és rugalmasabb irányítási mecha­nizmusokat igyekeznek kidolgozni a szocialista országok. A vállalatok költsé­gérzékenységének fokozása az NDK- ban, a közelmúltban körvonalazott len­gyelországi vállalatszanálási elképzelé­sek, a terv értékmutatói szerepének fo­kozása Bulgáriában - egy-egy kiraga­dott eleme az újítási törekvéseknek. Kiemelt figyelmet érdemelnek az átfo­gó szovjet változások - a bérezésben, az árrendszerben, a hitelezési gyakor­latban, a vállalatok külkereskedési lehe­tőségeinek kiterjesztésében, vagyis a legtöbb gazdaságirányítási kérdésben már az idén született határozat, és jövő­re ezek konkretizálása, a gyakorlatba való átültetése lesz soron. Bátrabban és határozottabban kell élni a pénzügyi és hitelezési mechanizmus nyújtotta lehe­tőségekkel - hívta föl a figyelmet Borisz Gosztyev pénzügyminiszter a Szovjet­unió jövő évi költségvetésének ismerte­tése kapcsán. A KGST-valutáért Ez évben sem számítanak a szocialis­ta országok a külső gazdasági környe­zet javulására, az országok együttesen tavaly - mint ez a KGST munkájáról szóló moszkvai sajtóértékezleten el­hangzott - 80-90 milliárd dolláros adósságállományt halmoztak föl. A megoldás a KGST komplex programjá­nak megvalósítása, és vele párhuzamo­san az együttműködési mechanizmusok korszerűsítése. Vita a konkrét lépésekről folyik, arról, miként lehetne bővíteni a transzferábilis rubel funkcióit, hogy a „szocialista or­szágok pénze” ne csak a kétoldalú for­galomban legyen felhasználható. A reá­lis fizetési eszköz mellett tényleges hitel- viszonyokat is ki kellene alakítani - közölték a moszkvai sajtóértekezleten, hiszen a gyakorlatilag ingyenes KGST- kamatok nem ösztönöznek a hitelezés felfuttatására. Ami a szocialista országok tőkés or­szágokhoz fűződő külgazdasági kap­csolatait illeti, a gazdasági nehézségek ellenére nincs szó bezárkózásról, vala­mennyi ország kész a kölcsönös érde­kek alapján a gazdasági kapcsolatok fejlesztésére. E szándékot tükrözi az is, hogy megkezdődtek a KGST és az EGK, illetve a két gazdasági csoportosulás or­szágai közötti kapcsolatok rendezését célzó tárgyalások. MARTON JÁNOS Üveggyártási együttműködés A csehszlovák kerámia- és üvegipar termékeinek egyharmada talál vevőt a határokon túl. Az utóbbi húsz év alatt fő­leg a szocialista országokba irányuló szállítások növekedtek, mégpedig öt­szörösére. Az elmúlt öt évben 6 százalé­kos volt a tőkés export növekedési üte­me annak ellenére, hogy a szállítások üteme nem volt egyenletes. A kerámiacikkek és az üvegáru kivite­le minden szempontból gazdaságos, mert a gyártásban elsősorban a hazai alapanyagok vannak túlsúlyban. Az iparág széleskörűen bekapcsolódik a nemzetközi munkamegosztásba is. El­sősorban a KGST gazdasági és műszaki tudományos együttműködésre támasz­kodva mintegy 30 közös feladat megoldá­sában vesz részt. Csehszlovák és szovjet szakértők az iparban használatos - acél­ból, színesfémből és öntvényből készült - csövek és szerelvények üveggel való he­lyettesítésén, üvegszál gyártásán, vala­mint az ezek gyártása során keletkező hulladékok hasznosításának a módsze­rein dolgoznak együtt. Az NDK-val a több rétegű, vékonyfalú biztonsági üveg színes alapanyagból történő öntésének a tech­nológiáját kutatják a tévéképernyők és ref­lektorüvegek gyártásához. Magyaror­szággal a finomkerámia előállításában, Romániával az üveggyártási melléktermé­kek hasznosításában működnek együtt Lengyelországgal társulva pedig az opti­kai és különleges üvegek gyártási techno­lógiáit kutatják. Gyümölcsöző kétoldalú kapcsolatok létesülnek a kapitalista or­szágok üveggyáraival is a könnyű csoma­golóüveg és a tűzálló háztartási és vegy­ipari üvegedények gyártásában. nenmi Száz év nem a felső határ A múlt században, amikor az ember átlagéletkora nem haladta meg a 40 évet, néhány országban pedig, mint pél­dául Oroszországban, alig érte el a 32 évet, ritkaságszámba ment az igen ma­gas életkor. A XX. századi tudomány és egészségügy fejlődése, az életkörülmé­nyek javulása, az emberek életszínvo­nalának emelkedése következtében a Szovjetunióban fél évszázad alatt, több mint a kétszeresére emelkedett az átlag­életkor. Ma pedig a tudósok véleménye szerint az emberi szervezetben rendkí­vül nagyok a hosszú életkorhoz szüksé­ges tartalékok. Lehetne-e minden em­berből magas életkort megért hosszú életű? E kérdés megválaszolására a szovjet tudósok hosszas kísérleteket folytattak azokban az országrészekben, ahol különösen gyakori a magas élet­kor. A legfontosabb következtetés, hogy „hogy hosszú életűnek nem elég szület­ni, úgy is kell élni”. A legtöbb száz éven felüli ember a Szovjetunióban Azerbajdzsánban él. A Kaukázuson túli terület Lerikszi járásá­ban élt a 168 évet megért Sirali Miszli- mov, a 158 éves Kjamalhan Alijeva, a 153 éves Sirali gaszanov és sokan má­sok. Az itt élők természetesen semmi kü­lönös magyarázatot nem látnak ebben. Az orvosok viszont úgy látják, hogy a XX. század a civilizációval járó előnyök­kel számos negatív következménnyel is jár: a kevés mozgás, a különféle stresz- szek, a környezetszennyezés, hatalmas információáradat - mindez együttesen eredményezi a korai öregedést. A lerik- sziek dolgos emberek, gondosan őrzik szüleik hagyományait. Sok tejet, tejter­méket, zöldségfélét fogyasztanak, min­den italnál többre becsülik a forrásvizet, és a jól előkészített teát. És ami a legfontosabb, a kristálytiszta hegyi levegőt!---------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------——— A120 éves Hazarjan Sukjurov a reggeli teázgatás mellett a friss híreket is sze­reti elolvasni. Ebben szívesen segit neki dédunokája. ■ A 110 éves Bahman Alijev hobbija a fafaragás. Kisbútorokat és egyéb tárgyakat készít. Munkája közben mindig nagy szeretettel tanítja unokáit is. Lóháton iária a hegyeket a 115 éves Gaszrat Melikov

Next

/
Thumbnails
Contents