Tolna Megyei Népújság, 1987. febuár (37. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-14 / 38. szám

1987. február 14. Képújság 3 „Munkaidőt és munkaerőt nem lehet raktározni” Pártmunka a Hőgyészi Állami Gazdaságban A személyes kapcsolatok jelentősége A Hőgyészi Állami Gazdaság héttagú pártvezetősége számolt be összevont taggyűlésen a 164 párttagnak az elmúlt évben végzett munkáról. Csak a vezető­ség munkáját önmagában nem lehet megítélni, hiszen eredményeikben és hiányosságaikban valamennyi párttag tevékenysége is benne van. Nem csupán a vezetőség munkájáról és beszámolójá­ról lesz szó az alábbiban, hanem a gaz­daságban folyó pártmunka egészéről, vagy legalábbis annak alapvető vonásai­ról ejtünk szót, néhány másutt is használ­ható módszer, eredmény bemutatásával. „A hátrány előnye” Cikksorozatban számoltunk be a gaz­daság helyzetéről, a pártmunka megíté­lésénél mégis abból kell kiindulni, hogy milyen volt a gazdaság helyzete két évvel ezelőtt és milyen eredményeket sikerült azóta elérnünk. Mindezt ki lehet fejezni forintokban is, és a megtett intézekedé- sekben is. Az üzem tevékenysége az elmúlt év­ben tovább javult, mondja a beszámoló. Növekedett az eredmény, stabilizálódott a pénzügyi helyzet annak ellenére, hogy az időjárás viszontagságai miatt a nö­vénytermesztési főágazat eredményei elmaradtak a tervezettől. Ezzel szemben az állattenyésztés helyzete jelentősen ja­vult. A tervezett négymilliós veszteség helyett ugyanennyi nyereség várható az ágazatban. A tények - valamint a várható 25 milliós összes nyereség mögött ren­geteg munka van. A pártszervezetek te­vékenysége mögött is. Az elmúlt két év alatt mintegy háromszázan mentek el a gazdaságtól. Részben azért, mert nem tudtak vagy nem akartak megfelelni a ki­dolgozott és következetesen végrehajtott teljesítménykövetelményeknek, részben azért, mert az adott kollektíva megmond­ta neki, hogy a továbbiakban, így nem megy. Természetesen ez így nem mind a háromszáz emberre érvényes, de tény, hogy javult a munkafegyelem, a munka termelékenysége. A hátrányos gazdasá­gi helyzet - általában a népgazdasági és speciálisan a gazdaságban kialakult helyzet - kihozta a tartalékokat minden vonatkozásban, így az emberekből is. Dr. Molnár Sándor, a pártvezetőség tit­kára fogalmazott úgy, hogy a hátránynak megvannak az előnyei is. A továbbiakban ha a gazdálkodás tovább javul, ezeket az előnyöket nem szabad veszni hagyni. Most már ott tartanak, hogy a nyolc órá­ban dolgoznak, és tudnak dolgozni a szervezettség javulása miatt, a következő lépés az lesz, hogy jól dolgozzon min­denki. Aztán lehet fejleszteni és tovább növekedhet a jövedelem is. Ugyanakkor a rendes, jól végzett munkát már most meg kell fizetni. Úgy kell kialakítani a bé­rezési rendszert, hogy enn$k az elvnek megfeleljen. A pártvezetőség titkárának megfogal­mazása szerint a munkaidőt és a mun­kaerőt nem lehet raktározni. Vita a fiatalokról Az összevont taggyűlés vitájában a gazdálkodás - itt nem olyan részlete­sen érintett - kérdései mellett sok szó esett a KISZ-szervezetek munkájáról. A nagyközségi pártbizottság minősítésé­ben is a sok eredmény elismerése mellett a KISZ-szervezetek jobb irányítására hívták fel a figyelmet. Ugyanazok a gon­dok a gazdaságban is, mint másutt. Sok a harminc körüli fiatal, akik a családalapí­tás, a házépítés mellett már nem tudnak mást is vállalni. A tíz évvel fiatalabbakkal pedig már nem igazán taláják meg a kö­zös hangot. Ezért létezik formálisan mű­ködő szervezet is. Van viszont kettő má­sik, két kerületben, amelyik jól dolgozik. Összehozta a fiatalokat, kirándulni, szín­házba járnak, a szokásos szervezeti élet mellett. A tervek között szerepel a szere­lőműhelyben megalakítandó KlSZ-szer- vezet. Nem szerepelt a beszámolóban, csak a pártszervezet titkárával folytatott be­szélgetésben került szóba, mert a fiata­lok témaköréhez szorosan kapcsolódik, a tagfelvételi munka, illetve annak gond­jai, problémái. Csak helyeselni lehet a pártvezetöség állásponját, amely szerint nem engednek a statisztikai szempontoknak, e kérdés­ben is minőségi munkát helyezik előtér­be. Csak a minőség segíthet A minőségi követelményeket már párt- határozatok és kongresszusok is ki­mondták. Kérdés, hol, hogyan tudják ezt a követelményt érvényesíteni. Hőgyé- szen a pártvezetőség azt szeretné, - mint ahogyan ezt dr. Molnár Sándor a pártve­zetőség titkára megfogalmazta - minő­séget elérni az élet minden területén. A munkában, a pártmunkában is, különö­sen a tagfelvételeknél, hiszen csak értel­mes, rátermett, elkötelezett emberekkel lehet jól dolgozni. A követelmény vonat­kozik az emberi kapcsolatokra is. Ma a pártmunka szervezése, irányítása elkép­zelhetetlen valóságos vagy képzeletbeli íróasztal mellől. Sok beszélgetésre, sze­mélyes agitációra van szükség, hiszen ma több dolgot is magyarázni kell és sze­rencsére már eljutottunk odáig, hogy az emberek - párttagok és pártonkívüliek - kérdeznek is. Alapelv az is a pártvezetőségben, hogy a pártnak - szervezetnek, vezetőségnek, bizottságnak, mi, kire tartozik - segíteni kell az egyes emberek gondjain, még ak­kor is, ha az adott probléma elintézése szakszervezeti vagy más feladat. Ilyen értelemben is, meg általában is fontos, hogy javuljon az emberek közötti kap­csolatok minősége. Ez is a hátrány elő­nyei közé tartozik, és aztán átmenthető a kiegyensúlyozottab gazdálkodás idejé­re. Jó együttműködés Valószínűleg ennek a törekvésnek is köszönhető - mint ahogy a tényt a párt­vezetőség minősítése is leszögezi - jó a kapcsolat a pártvezetőség és az alap­szervezetek között. Ugyanez érvényesül a szakszervezeti testületek és azok tag­jai, valamint a gazdasági vezetők között is. Jó az együttműködési készség a nagyközségi pártbizottság, sőt a falu ve­zetői között is. A nyílt, demokratikus légkört is meg­említi a minősítés, hogy mit tettek ennek megvalósításáért, potosabban milyen módszerekkel lehet ezt elősegíteni, arra csak egy példa. Már második éve, hogy a kötelező minősítések elmaradása he­lyett, kötetlen beszélgetésben elemzik egymás tevékenységét. Első fordulóban az igazgató, a párttitkár, és a szakszerve­zeti bizottság titkára, majd kibővítve más gazdasági vezetőkkel, beszélgetnek. Nagyon alkalmas ez a módszer annak megelőzésére is, hogy a hibák a kifogá­sok az egyes emberek munkája, maga­tartása ellen ne halmozódjanak, hanem éppen ellenkezőleg, mindenki tudja, mi róla a szakmai, politikai vélemény. Tehát lényeges, üres időben javítani lehessen a hibákon. A további elképzelések szerint ezt ke­rületenként is meg lehet csinálni a párttit­károk és a szakszervezeti bizalmiak be­vonásával. Hosszan lehetne még sorolni a témá­kat, az eredményeket, a feladatokat és a terveket, a lényeg mindenképpen az, hogy a Hőgyészi Állami Gazdaság párt­vezetősége eredményes egyéves mun­kát tudhat maga mögött, s erre a jövőben alapozni lehet.- Ihárosi ­Ruhaipari gazdasági társulások A Hungarocoop Külkereskedelmi Vál­lalat a Diadal Ipari Szövetkezettel Dia- Coop, a Kapuvári Szabóipari Szövetke­zettel pedig Hungarocoop-Szabók né­ven egy-egy gazdasági társulást hozott létre a tőkés export növelésére. A két tár­sulás női fehérneműket illetve szabadidő ruhákat állít elő NSZK-beli partnerének. A két szövetkezet kooperációs szerző­dés keretében eddig is készített exportra hasonló termékeket, de a gyártás foko­zásához nem volt elegendő kapacitásuk. A mostani együttműködés során a Hun­garocoop hozzájárul az üzemépületek bővítéséhez, új gépek munkába állításá­hoz, és ezzel a termelés növeléséhez. HÉTRŐL HÉTRE HÍRRE HÍRRŐL A stájer szakácsok Szekszárdon, a Kispipa étteremben mutatták be művészetüket ta már, de sajnos ma is igaz: hiányoznak az igazi kereskedők. Nap mint nap tapasztaljuk, hogy a pult mögött álló unott arcú elárusító méla utálattal válaszol kérdésünkre, vagy böki ki: „nincsen”. Ezekben a boltokban a vezetők is így végzik munkájukat, hasonlóképpen félvállról veszik a kereskedést. De fordítva is igaz: a jó vezető alkalmazottaitól is megköveteli az udvarias kiszolgálást. És hogy milyen kereskedő a bolt „gazdája”, ennek megállapítására elég szétnézni a polcok között, legyen az önkiszolgáló üzlet, vagy falusi vegyeskeres­kedés. Szabadidő és lehetőség Divatos téma napjainkban az életmód. Rendszerint a két végletet említjük ilyenkor, azt, hogy nem mozgunk eleget, zsí­ros, nehéz ételekkel táplálkozunk, rossz napi beosztással élünk. Vagy a másik, a pontosan rögzített napirend szerint reggel, este uszoda, kocogás, jó időben tenisz, hét végén tú­rázás, kirándulás, kispályás foci. Talán nem tévedek, ha azt állítom, hogy az emberek többségére nem egyik vagy másik pólus jellemző. Családi hagyományoktól, megszokástól, de anyagi helyzettől, munkahelytől, lakóhelytől és persze más tényezőktől is függ - hogy a képzeletbeli skálán ki, hova tarto­zik. Két fontos tényezőt szeretnék kiemelni ezen a helyen. A szabadidőt, aminek mennyisége, eloszlása meghatároz­za, hogy mennyi időt és hogyan fordítunk regenerálódásra, a pihenés passzív vagy aktív formájára, kultúrára, sportra, szó­rakozásra. Ezt hangsúlyozni kell, mert gyakran hallani: „amire akarunk, arra tudunk időt szakítani”. Ez pedig hamis okosko­dás. A másik oldal: milyen lehetőség adott. Fülembe cseng a panasz, hogy nálunk egyszerűen nincsen szervezett alkalom tömegsportra, mozgásra, eltekintve néhány kampányakció­tól. Belelapoztam a megye idei szabadidősport-naptárába, ahol csupán a nagyobb rendezvényeket jegyzik. Nem próbá­lom meg felsorolni, még fejezetcím szerint sem a legkülöfé- lébb sportágakban, más-más településeken, különböző kor­osztályoknak szervezett programokat. A szokásos sportna­pok, majálisok, találkozók, teljesítménypróbák, munkahelyi olimpiák, falusi spartakiádok, futóversenyek és túrák tízezre­ket mozgatnak meg. És ez nemcsak a sport, de az adott tele­pülésen fontos közösségteremtő lehetőség is egyben. A szedresi asszonyok is ennek szellemében hoztak létre test­edzőklubot - egészségükért, a saját örömükre. Közelebb a szívünkhöz Stájerország mutatkozott be megyénkben az elmúlt héten. Ausztria „zöld szíve" közelebb került szívünkhöz, fényképe­ket, prospektusokat láthattunk a tartomány természeti szép­ségeiről, folklórjáról, történelmi múltjáról, osztrák zenészek játszottak hangulatos „stájer” zenét, sőt jellegzetes ételeiket is megkóstolhattuk. Sokan voltak kíváncsiak a stájer szaká­csok főztjére, telt ház volt mindkét napon a szekszárdi Kis­pipa vendéglőben. Ez pedig azt is mutatja, hogy kezdjük le­vetkőzni azt a rossz beállítódásunkat, hogy külföldön is az ott­honi ízeket, fűszereket, a megszokott fogásokat keressük és eleve elutasítjuk azt, ami más. Pedig régi igazság, hogy egy nép kultúrájához konyhája is hozzátartozik. TAKÁCS ZSUZSA Fotó: KAPFINGER ANDRÁS Széles áruválasztékkal várja a bonyhádiakat az új ABC- áruház Kellemes, enyhe hetet hagytunk magunk mögött, a fogvacogtató, szeles hónapok után igazán örülhettünk a tavaszt idéző időjárásnak. A tavaszvárás- nak azonban nem adhattuk át magunkat teljesen, hiszen a belpolitikai élet­ben nagyon is sűrűn követték egymást az események. Év elején járunk, ez sok helyütt a számvetés időszaka. Az előző esztendőben végzett munkát érté­kelni, az előttünk álló tennivalókat megismertetni - nélkülözhetetlen ahhoz, hogy tudatosan, aktívan vegyenek részt a helyiek községük politikájában, sorsuk alakításában. A falugyűlések, a tanácstagi bezsámolók, a zárszám­adások mellett nem hagyhatjuk ki a jövő generációját sem, ugyanis néhány napja osztották ki a félévi bizonyítványokat, értékelték az iskolákban az előző öt hónap teljesítményét: Most már a következő feladatokat kell sorra venni: melyik tárgyból, mit kell javítani; adott településen mennyi pénzből kell gaz­dálkodni, mire futja ebben az évben, és mit vállal a lakosság; termelőszövet­kezeteinkben melyik ágazatot kell fejleszteni, hol lehet korszerűbb technoló­giát alkalmazni. Mindez persze nem csupán személyes, vagy helyi érdek. Nyitottabb településpolitikát Érdekes kezdeményezésnek volt főszereplője a múlt év nyarán Szekszárd Város Tanácsa. Nyílt napot tartottak az általános iskolai tanulók számára, s a gyerekek kérdezhettek a tanács elnökétől várospolitikáról, fejlesztési elképzelések­ről. És mint az kiderült, aktívak, érdeklődőek voltak, fontos problémákat vetettek fel - természetesen életkoruknak meg­felelő szinten. A város vezetői pedig komolyan vették őket. Nincs szándékomban pedagógiai hasznosságát elemezni - azóta több város átvette az országban - csupán egyetlen megjegyzést szeretnék tenni. Ezek a kis emberek felnőve is nyitottabbak lesznek a település, az ország gondjai iránt. Erre is nevelni kell. Demokratizmusról, nyitott településpolitikáról akkor beszélhetünk, hogyha nemcsak a lehetőség adott, de élnek is ezzel az emberek. Ezt pedig segíteni lehet, sőt szükséges, hiszen addig, amíg lakóhelyükön a legalapvetőbb célokat, elképzeléseket sem értik, ismerik, addig nem várhat­juk azt, hogy tanácsülésekre járjanak a helyiek. A szekszárdi és a dombóvári tanács ebben próbál meg lépni, a városi könyvtárakban tanácsülések, közérdekű végrehajtó bizott­sági határozatok anyagát helyezik el. Igaz, egyelőre kevesen tudnak erről, de biztosan kevésbé tűnik majd elvont, hozzá­férhetetlen, „mások dolgának" lakóhelyük sorsa, ha mondjuk Szekszárdon az 1990-ig szóló távlati fejlesztési vagy a VII. ötéves tervbe, a végrehajtó bizottság elmúlt négy évének ha­tályos határozataiba belelapozhatnak. Hogy igazi kereskedésről beszélhessünk Többször írtunk már az áfészek által megalakult rekonst­rukciós programról, aminek során a kistelepülések, a gyen­gén ellátott, periférikus községek boltjait újítják fel. Mindez egy néhány száz vagy ezer lelket számláló településen na­gyon fontos dolog, hiszen legtöbbször az alapellátás egyet­len csatornáját jelentik. A külső változásokon kívül ezért a vá­lasztékot is igyekeznek bővíteni az áfészek, több helyen pél­dául előre csomagolt tőkehúst szállítanak a hét egy napján, vagy ahol a hűtőkapacitás megoldott, cukrászkészítménye­ket is árusítanak. A héten Bonyhádon adtak át új ABC-áruházat, Dombóvá­ron pedig cipőboltot. A milliós beruházásokról értesülve a nélkülözhetetlen tárgyi feltételeken túl a másik oldalt is észre kell vennünk. Kik állnak a pult mögött? Régi, sokszor lejárt nó­I 1'" 1 A gyógyszeripar idei tervei A gyógyszeripar az idén is a népgaz­dasági átlagnál gyorsabban fejlődik. Ter­melését a tavalyihoz hasonló ütemben, körülbelül 7 százalékkal bővíti. Ebből a hazai egészségügyi intézményeknek 3 százalékkal több gyógyszert szállítanak, mint a múlt esztendőben. A tervek szerint az 1986. évinél mintegy 11 százalékkal több gyógyszert és növényvédő szert ér­tékesítenek a gyógyszeripari vállalatok a szocialista országokban. A gyógyszeripari vállalatok konvertibi­lis kivitele az idén várhatóan 7 százalék­kal lesz nagyobb, mint tavaly. Az előzetes vállalati tervek eredetileg csak 2,3 száza­lékos növekedést tartalmaztak, de három nagy gyógyszergyár - az Alkaloida, az Egis és a Kőbányai - olyan jelentős több­letvállalásokat tett, amelyek teljesítésével megvalósítható a tőkés exportnak ennél jóval nagyobb mértékű emelkedése. A gyógyszer-, növényvédőszer- és in­termediergyártás központi gazdaságfej­lesztési programjának megfelelően foly­tatódik a gyógyszergyártás korszerűsíté­se. A VII. ötéves terv időszakában a gyógy­szeripari vállalatok csaknem 70 száza­lékkal többet fordítanak beruházásokra, mint az elmúlt ötéves tervidőszakban. Je­lenleg is sok kapacitásbővítő, a termelést korszerűsítő beruházás van folyamat­ban, amelyek jövőre, s az azt követő években teszik lehetővé a gyártás szá­mottevő fokozását. A gyógyszeripar az idén is több száz millió forintot fordít újabb eredeti készít­mények kutatására, külföldről vásárolt li- cencek honosítására. A korábbi kutatá­sok eredményeként tavaly hét új hazai gyártású készítményt hoztak forgalom­ba.

Next

/
Thumbnails
Contents