Tolna Megyei Népújság, 1987. febuár (37. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-11 / 35. szám
4 Képújság 1987. február 11. Egyhetes „turné” megyénkben A hazánkban ideiglenesen állomásozó Szovjet Déli Hadseregcsoport művész- együttese ezen a héten megyénk különböző településein ad műsort. Hétfőn Szekszárdon, kedden Bátaszéken arattak sikert, ma Dombóváron, holnap Deesen szerepelnek, pénteken Pakson, szombaton Simontornyán, vasárnap pedig Bonyhádon mutatják be műsorukat. Fotó: Kapfinger András A big-band gála elé Immáron nyolcadik éve működik városunkban a közkedvelt Szekszárd Big- Band. Az amatőr muzsikusokból verbuválódott együttes évente egy-egy önálló hangversennyel lepi meg Szekszárd zeneszerető közönségét. Február 16-án a megyei művelődési központban bemutatásra kerülő gálaműsorukban az új kompozíciók - e műsort mutatják be ősszel az NSZK-ban - mellett ismét hallhatjuk régebbi sikeres számaikat is. A művészeti vezető, Pecze István vezényletével megszólaló Szekszárd Big-Band műsorának felkért közreműködői: dr. Kelemen Endre és a Spirituálé együttes. Az új műsort február 16-án láthatjuk. A Corvina Kiadó tervei Mintegy 170 magyar és idegen nyelvű kiadványt jelentet meg az idén a Corvina Kiadó. A könyvműhely újdonságai között új sorozatok első kötetei is helyet kapnak - tájékoztatták a kiadónál az MTI munkatársát. A magyar nyelven olvasható művészeti kötetek sorában adják ki Bodnár Éva Kard és eke című munkáját, amely a magyar történeti festészetről - egyebek között Madarász Viktor, Székely Bertalan, Than Mór, Benczúr Gyula munkásságáról - nyújt áttekintést. Gellér Katalin és Keserű Katalin az 1903-ban alakult gödöllői művésztelepet mutatja be: a magyarországi szecesszió egyetlen szervezett művészcsoportja elsősorban szövő- műhelyéről volt híres, de ismertek voltak építészeti, festészeti, könyvillusztrációs törekvései is. A vásárhelyi festőkről Kris- tó-Nagy István írt monográfiát. Az első negyedévben elkészül Nyulásziné Straub Éva munkája, az öt évszázad magyar címerei. A kötet a Magyar Országos Levéltár gazdag gyűjteményéből száz ci- merképet mutat be, megismertetve az olvasókat a címerképfestészet szabályaival is. Kurucz Albert a hazánkban működő szabadtéri néprajzi múzeumokról, tájházakról, a múzeumként funkcionáló épületekről irt könyvet. Folytatódik a Művészet története című sorozat, amelyből a barcelonai Salvat Kiadó gondozásában egy évtizede megjelent kötetek magyar változatát vehetik kézbe az olvasók. Az antik világ után Az érett reneszánsz és A barokk című könyv lát napvilágot. A képzőművészet klasszikusai című sorozatban kerül az olvasókhoz a Rembrandt- és a Goya-album. A XIX-XX. századi művészeti irányzatokat bemutató sorozatban Az expresszioniz- mus enciklopédiája címmel jelentetnek meg kötetet. A kortárs magyar képzőművészek munkásságával megismertető sorozatban adják ki a Molnár C. Pálról szóló monográfiát. A műterem-sorozatban Koffán Károlyt és Sváby Lajost mutatják be. A magyar művészet nagy képeskönyve című kötetben történelmünk kezdetétől napjainkig követhető nyomon a hazai képzőművészet fejlődése. Scheiber Sándor és Benochofsky Ilona a budapesti zsidó múzeumot mutatja be. A második világháborúban tetemes kárt szenvedett gyűjtemény ma is egyike Európa leggazdagabb ilyen jellegű emlékegyütteseinek. Iris néven új sorozat indul, amelyben magyar művészettörténészek kutatómunkáival ismerkedhetnek meg az olvasók. Elsőként templomépítészetünkről és a feliratos falvédőkről jelenik meg kötet. A Szép otthon című másik új sorozat a lakberendezés legfontosabb stílusait mutatja be példák közreadásával. A fotóalbumok sorában adják ki Ka- pocsy György A magyar puszta című kötetét. Folytatódik a 99 ételreceptet közreadó, közkedvelt sorozat. Lajos Mari és Hemző Károly közös munkája vad- és a halételek, valamint a saláták elkészítésének módjával ismertet meg. Befejeződik Liscsinszky Béla Négy évszak az Arany- sárkány vendéglőben című könyvének kiadása. Az idegen nyelvű kiadványok sorában az idegenforgalmi kötetek mellett német és angol nyelven mutatják be a Szépművészeti Múzeumot, a Mátyástemplomot és a magyar koronázási jelvényeket. A négy világnyelven jelentetik meg a mai magyar írók munkásságával megismertető antológiát. Angolul és németül adják ki Gárdonyi Géza A láthatatlan ember és Karinthy Frigyes Utazás a koponyám körül című regényét, valamint Hamburger Klára Liszt Ferencről írt monográfiáját. Barangolás a zene (gyermeki-felnőtti) birodalmában Az egyik „magyar zenei csoda”, vagy nem csoda? „Mesélő muzsika”, ez volt a címe annak az iskolásoknak szóló, délutáni hangversenysorozatbeli eseménynek, amelynek megelőzői ugyanezzel a főcímmel e témák köré csoportosultak: „Évszakok muzsikája”, majd „Nevető muzsika”. Mindany- nyiuk kreátora, felidézője és közvetítője az a Varga Károly, akit csupán az avatatlannak szükséges bemutatni. Felnőtt embernek élményszámba menő dolog maga a látvány, ahogy megannyi (mondjuk kétszáz) gyermekkéz emelkedik a magasba: az már csak a dolog összetevője, hogy a kezet birtokoló popsik, a nagy nyúlászko- dásban majd kiesnek a tiszteletet parancsoló karfásszékekből... Épp aznap - hétfőn - reggel meditált a háromnegyed hét órai jegyzetében a Magyar Rádió szerkesztő-műsorvezetője életünknek olyasféle romló minősége fölött, amelyet többek között a nívós helyek (hangversenytermek) elnéptelenedése is jelez: túlhajtottak vagyunk, elcsigázottak, ennélfogva lemondóak is. Persze nem a kényszerről: ez értelemszerű. „Az éhező ember számára nem egsistal az aestheticai szépség” - mondja megelőző korok egyszerű bölcseleté. Némileg kifordítva olyasképpen is alkalmazható ez az igazság, hogy bizony igaz, a zene nem süt kenyeret... (No de a fiziológia tudománya sem segít emészteni...) Miféle „bonyolult” dologról van tehát szó - hogy divatos közelítésmódot használjunk -, amelyen kesereg a felelősen gondolkodó felnőtt ész, ám fittyet hány reá az avatatlan gyermeki lélek, ha mágusok: jó mágusok hatalmába kerül? Ez a klasszikus értékű zene örök varázsa, a nemzetközi hírű előadóké, s azé, aki mindezt összehozta, az észrevétlenül pe- dagogizáló műsorvezetőé. Varga Károly bízvást nevezhetné magát korábbi idők utolsó mohikánjának (abban csupán reménykedünk, hogytöbbed- osztályú folytatás csak-csak lesz, mert a jelek mutatják, hogy továbbvivő „indiánok” fel-felbukkannak azért a sorok mögül, még ha szerényebb kapacitással is...) E sorok rovója, személyesen, utoljára húsz évvel ezelőtt találkozott vele a „Zenekedvelő gyerekek klubja” című tévéadásban, akkor saját maga is kiskorú volt. Igaz, nem alsó tagozatos, mint az idézett műsor közönsége, hanem felsős, mint a két órával későbbi előadásé. Ám a sejtései, hite egyformák: Varga károly ugyanaz a régi varázslója szakmájának: pedagógus, zenei és gyermekléleki művész. Bartóki, kodályi iskolázottságé muzsikus és nevelő, a gyerekek igaz barátja. Ha úgy tetszik, zenei unokái is ültek a sorokban. S most próbáljunk meg válaszolni az aznapi rádiós jegyzetnek. Üzenetünk, gondolatunk az, hogy a felnőttek fáradtsága - szerencsére - még nem közvetlenül a gyermeké (jóllehet él a veszélyhelyzet: ragadóssá válhat!) Hogy mit bizonyított cseppben a tenger módján ez az apró (kétszázötven gyermek figyelmét lekötő) műsor? Azt, hogy a művészetek az emberi életben nem egyféle elhanyagolható, fölösleges luxusként működnek, hanem az emberi élet egyik azonosságaként, egyik legfontosabb minőségtevő- jeként. Bizonyította ezt az ottani légkör, s a „mini-katarzisok” sokasága is, ami nyomán - így szoktuk mondani - nem változott meg a Föld forgásiránya, de ők, egészen biztosan, kicsit más emberekként léptek ki a kapun. (S hogyan jönnek később be? Ez már távolabbra vezetne.) Ami alább következik, már a felnőtteknek szóló példázat. Ha még nem döbbentünk volna rendesen rá, hogy a kultúra egyszerre látens hatalom, valóságos érték (vagy azt teremtő erő) és piac, arra érzékletesen világítanak rá a következő dolgok. (S bár ehelyütt művészeti kultúráról van szó, azt is tudjuk; tetszik - nem tetszik, mindennek van kulturáltságbeli összetevője...) Japánok jelentették ki a közelmúltban, hogy a magyar zenei javak érdeklik őket Svéd szakemberek tanulmányozták a hatvanas években a „magyar zenei csodát” benne a diákhangverseny-sorozatot. Ök ilyesmiről még nem hallottak. Idejöttek megnézni, mert hihették, hogy ez nem egyszerűen „púder”, ez használható valami... (némi leegyszerűsítéssel és malíciával: esetleg éppen elnyűttség, fásultság ellen.) Aztán Varga Károlyi - aki abban az időben a rádió zenei osztályának vezető munkatársa volt - figyelmeztették, hogy módosítson az adásba menő szövegén: már nem vagyunk világelsőka magunk évi 2000 órányi diákkoncertjével, többek közt a svédek is „űbereltek”, 3500-zal. Egyszerűen az iskolai órák rendjébe iktatták a hangversenyeket Ki hinné ezt Kodály országában, s azt is, hogy a svédek micsoda gazdaságtalan szemléletű luxus- tevők?... Ennyi a gyermek- (értsük: ember)formá- ló mesékről, ám a dologban cselekvő „asz- szisztensekről” még nem is szóltunk! Sziklay Erika érdemes művész, egyetemi tanár énekesnőnkről, aki pl. Schubert: Pisztrángjával a gyerekeket „megpecáztat- ta” (e vonatkozásban, a gyerek életkori sajátosságait tekintve, egyszerűen mindkél fél a „maga dolgát” tette), Mező Márta, operaházi szólista csellóművészünkről, akinek Saint-Saáns: Hattyú - előadása alatt az apróságok egynémelyikének keze vele együtt csellózott, s a szerényen, de magas kapacitással mindent végigdolgozó zongoraművész Katona Ágnesről, aki Schumann: Gyermekjelenetek darabjaival egyszersmind a felnőttek világába is bevonta az ifjú művészetértőket. Fontos, hogy mi, felnőttek, ne legyünk lemondóak. Felelősek persze mindenképp Ez utóbbi dolog a Művészetek Háza programjában és az idősödő Varga Károly együttmunkálkodásában tevőlegesen is nyomon kísérhető. DOBAI TAMÁS A zongoránál Katona Ágnes Szovjet lapokból SZOVJETUNIÓ Párbeszéd a szovjet és amerikai tudósok között az atomenergetika problémáiról - címmel közli a Szovjetunip legújabb száma egy izgalmas eszmecsere rövidített szövegét. Az interkontinentális párbeszédet öt szovjet és öt amerikai város tudományos és oktatási intézményeiben követhették figyelemmel a nézők a televízió képernyőjén. A falusi egészségügy egyike azoknak a gondoknak, amelyek megoldására most oly sok figyelmet szentelnek a Szovjetunióban. A lap munkatársai egy helyszíni riport keretében mutatják be, milyen kiemelkedő eredményeket lehet elérni ott, ahol kellő gonddal foglalkoznak az emberek egészségével. Egy adat a riportból: a megyei tanács költésgveté- sének a felét ilyen célokra fordítják. Számos további cikk, riport, képes beszámoló foglalkozik a folyóirat februári számában a Szovjetunióban folyó átalakítás megannyi érdekes mozzanatával. LÁNYOK,ASSZONYOK Négy interjú a kolhozelnökkel - ez a címe a riportnak, amelyet a Lányok, Asszonyok legújabb számában olvashatunk a kárpátaljai Péterfalván működő Hatátőr kolhozról. Megismerjük Bíró Andor elnököt és a vezetése alatt kiválóan dolgozó gazdaságot. Az öt falut magában foglaló kolhoz mezőgazdasági, ipari üzemei mellett szó esik a rendkívül színes egyéniségű elnök által patronált művelődési és sporttevékenységről - általában a vidék nagyrészt a magyar lakosságának mindennapi életéről. Több más érdekes cikk mellett a lap bemutatja Leningrádot, folytatja Borisz Vasziljev: Égő csipkebokor című regényét. szputnyik „Glasznoszty” - magyarul nyíltságnak fordíthatjuk a ma már világszerte megismert fogalmat, a Szovjetunióban folyó átalakítási folyamat egyik kulcsszavát. A fogalmak mögött emberek állnak. Hogyan élik át a folyamatot akik tegnap is hűen szolgálták az eszmét, s ma is, változó körülmények között, politizálniuk, az emberek között élniük, dolgozniuk kell? Hogyan képesek a régi gondolkodás hívei megújulni? E bonyolult nehéz folyamatról szól a folyóirat februári számának vezető cikke. Néhány további cím: Atomenergiáról Csernobil után, Mit tudunk és mit nem tudunk az agyról, A halott ember levelei, Új eljárás a szívbetegségek diagnosztizálásában.
