Tolna Megyei Népújság, 1987. febuár (37. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-07 / 32. szám
1987. február 7. NÉPÚJSÁG 5 Rend és fegyelem „Egyesek ismét megsértették a munkafegyelmet, rontották a közhangulatot, és vállalatunk hírnevét” ; - cseng vissza a fülembe a nem túl választékos szónoki kinyilatkoztatás. Valószínű azért emlékszem pontosan erre a mondatra, mert a gyűlésen, ahol elhangzott, nyomban föl is állt egy munkás, s határozottan kérte: nevezzék meg, hogy kit értenek egyeseken, a homályos megfogalmazás nem mond semmit, ő pedig személy szerint kikéri magának, hogy egy kalap alá vegyék a nemtörődöm, részeges, felelőtlen munkatársaival. Az előadó hallatlan zavarba jött, erre nem számított. Neveket változatlanul nem mondott, hímezett-há- mozott, hogy igen, hát voltak ilyenek, de mostanában már nem annyira, kár lenne őket megbélyegezni, a javulás útjára léptek. Egyszóval nem vállalta a felelősséget azért, hogy megmondja: ki, mikor, és hogyan vétkezett a munkafegyelem ellen. Persze, hogy egyszerűbb az efféle megoldás, mint a nyílt beszéd, s kényelmes ráadásul, hisz nem kell a szemébe nézni a fegyelmezetlen embernek, és megmondani neki, hogy dolgozzék rendesen. Csakhogy: teljesen hatástalan, még a „közhangulatot” sem rontja. Akkor hát meg minek? A rendetlenségből ettől nem lesz rend, a hanyag emberből precíz munkaerő, a gyengén gazdálkodó vállalatból eredményes vállalat. A fegyelem megszilárdításának egyetlen lehetséges útja a következetes személyes számonkérés, legyen szó technológiai fegye- j lemről vagy munkafegyelemről. De egyáltalán: még mielőtt fegyelemről beszélünk, ahhoz, hogy következetesen számon kérjen, felelősségre , vonjon bárki is, tökéletesen pontosan ismerni, ismertetni kell a kitűzött célokat, különben nincs mit szá- ^ mon kérni. A technológiai fegyelem betartásának hiányosságairól csak régmúltban beszélhetünk, nem engedheti meg egyetlen üzem sem, hogy a mai gazdálkodási feltételek, szabályozók és adózási rendszer ismeretében ne vesse el időben a földbe a magot, fordítva szerelje az alkatrészeket a késztermékbe. Sokkal gyakoribb téma manapság a munkafegyelem. Sérti, bántja a fegyelmezetten, jól dolgozókat, ha közülük valaki sem mennyiségben, sem minőségben nem közelíti meg az átlagot, rendszeresen hiányzik, késik, s ezt elnézik. Szerencsére ez is ritkaság- számba megy, hisz a vállalatok, üzemek, s főleg ipari üzemek többségénél nagyon szigorúan és pontosan mérik, hogy ki, mikor és mennyit hiányzott, elkészítik a munkaidőmérleget, megszüntetik, s nem ritkán elbocsátják azokat, akikre nem számíthatnak. így van ez a BHG szekszárdi gyáregységénél már évek óta, s határozottan állítják, megszilárdult a munkafegyelem. Már azok is, akik ide jelentkeznek, eleve tudják, itt nemcsak dolgozni kell, hanem minőségi munkát is követelnek. Egyfajta szűrés tehát már a felvételkor elindul, nyilván a gyár a kvalifikált emberekhez ragaszkodhat, s ahogy a tapasztalt munkaügyisek mondják: „ki sem igen kell nyitni a jelentkezők munkakönyvét, ránézésre megállapítjuk, hogy lesz-e vagy sem munkatársunk a felvételre jelentkező”. Híre kel az ilyesminek, így aztán ezt a gyárat nagy ívben kikerülik azok, akik fegyelmezetlenségük miatt kénytelenek munkahelyet változtatni. Becsület, tisztesség, fegyelem. A fegyelmezetlen, rendetlen embernek sohasem volt becsülete. A rendszerességet - túl azon, hogy előbb meg kell tanulnunk - csak azok követelhetik meg, akik maguk is betartják. A példaadásról, a példamutató vezetői magatartásról is gyakran esik szó mostanában, s főleg abból az aspektusból, hogy ami tilos az egyik embernek, legyen tilos a másiknak is. A példamutatás visszahat a rendre, a fegyelemre. Márpedig, mint ahogy az MSZMP KB novemberi határozatában is olvashattuk: „Az egész társadalomban nagyobb rendre és fegyelemre van szükség. Ehhez elengedhetetlen a pártfegyelem erősítése, az ellenőrzés, a számonkérés rendszeressé tétele, a központi és helyi irányító szervek, illetve vezetőik felelősségének határozottabb érvényesítése. A politikai, az állami és a társadalmi intézmények mindegyike adjon meg minden támogatást a gazdasági munka megjavításához, a fejlődés élénkítését szolgáló erőfeszítésekhez."- am Nem egészen fél esztendeje adták át Szekszárdon a tanítóképző főiskola kollégiumát. Korábban a Rózsa Ferenc Műszaki Szakközépiskola kollégiumában „vendégeskedtek” a vidéki hallgatók, ez a felemás, kényelmetlen helyzet azonban megszűnt. Igaz, mint azt ottjártunkkor tapasztaltuk, a rövid idő nem volt elég ahhoz, hogy belakják az épületet, igazi pezsgő, kollégiumi élet alakuljon ki. Ez még a jövő feladata. A lányok, és a „kisebbségben” lévő fiúk, akik a hatodik emeleten kaptak helyet, egyelőre örülnek a kényelemnek, a kulturált környezetnek. A háromfős szobákhoz emeletenként mosdók, zuhanyozók csatlakoznak, és minden második szinten főzőkonyha, illetve vasalóhelyiség van. Akár egy szálloda... A megállapítás sajnos azonnal a negatívummal együtt találó, hogy bár ez összkomfortot biztosít, igazi közösségi, kollégiumi életet nem tesz lehetővé. Hiányzik a nagyobb rendezvények, táncos összejövetelek számára az aula, a társalgó és a kisközösségi programokhoz a klubhelyiség. Kevéssé kihasznált ez ideig a könyvtári olvasó - talán nem elég barátságos - vizsgaidőszakban azonban megtelik a tanulószoba, sőt még a vasalóhelyiségek is. A háromszáz fős kollégiumban ma 146 főiskolás és ötvenkilenc kereskedelmi szakközépiskolás lakót tartanak számon. Itt kapnak szállást konzultációk idején a levelező hallgatók, a főiskola meghívott vendégei és korlátozott számban turisták is. Rossz nyelvek szerint „batyusháznak" nevezik az épületet, a korszerű berendezésből ugyanis ma még hiányzik - már nem sokáig - a hűtőszekrény, ezért a fiatalok a legkézenfekvőbb módját választják az élelmiszer-tárolásnak. Ez azonban nem feltétlenül főiskolai specialitás. Sokkal inkább az a programszervezés, a hétfő esti teaházsorozat, vendégelőadókkal, énekesekkel, a táncházak, az izgalmas előadások, amelyeket szakemberek, idős, elszármazott pedagógusok tartanak. Takács-Kapfinger Zsolnai Emma társaival szívesen tölti így a szabad idejét Kovács Pál Dunaújvárosból került a főiskolára Sárvári János csak mosolyog a kérdésen: Mennyi időt töltenek ebben a könyvtári olvasóban? Majd a végén kiderül, hogy tükörtojás vagy rántotta lesz-e vacsorára Pálfi Zsuzsa és Holocsi Ildikó elsős „tanítósok”, jól érzik magukat az új környezetben Patonai Attila Pécsről hozta el kedvenc lemezeit Egy szoba ajtaján olvastuk mór ez{ színlelni is befutotta/.
