Tolna Megyei Népújság, 1987. febuár (37. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-06 / 31. szám
TOLNA \ _ 2 NÉPÚJSÁG 1987. február 6. A Pravda az újabb atomrobbantásról Az „erő önhittsége” kifejeződésének minősítette csütörtöki kommentárjában a moszkvai Pravda az Egyesült Államokban kedden végrehajtott kísérleti atomrobbantást. A lap kiemeli, hogy az amerikai kísérleti robbantást - a huszonötödiket a Szovjetunió által egyoldalúan bevezetett moratórium óta - akkor hajtották végre, amikor a szovjet kormány úgy döntött: mindaddig folytatja a robbantási szünetet, amíg az Egyesült Államok nem hajt végre újabb kísérletet.A nevadai kísérlet mutatRÓMA - Díszdoktorrá avatták szerdán Rómában dr. Köpeczi Béla akadémikust, művelődési minisztert. A római egyetem nagytermében Antonio Ruperti, az egyetem rektora, valamint Achille Tar- taro, az egyetem bölcsészkarának dékánja máltatta Köpeczi Béla tudományos tevékenységét. Az ünnepségen jelep volt ja azt a nagy sietséget, amellyel Washington az SDI-programot a gyakorlat útjára akarja juttatni. Ezt bitonyítja az is, hogy a robbantás napján Reagan elnökletével titkos megbeszélést tartottak Washingtonban a nemzetbiztonsági politika tervezéséről, beleértve ebbe az SDI fokozatos megvalósítását. A Szovjetunióval szembeni katonai fölény elérésének rögeszméje rákos daganat módjára terjed a forrófejű amerikai stratégák agyában - írja a Pravda. Ez a kísérlet egyébként nemcsak a dr. Misur György, Magyarország római nagykövete. SZÓFIA - Todor Zsivkov, a Bolgár Népköztársaság Államtanácsának elnöke csütörtökön Szófiában fogadta John Whiteheadet, az Egyesült Államok külügyminiszterének első helyettesét. A nap húsz kilotonnás töltet próbája volt, hanem az Amerikában hatalmon levők lelkiismeretéé és politikai bölcsességéé is. És e próbát nem állták ki. A nevadai kísérlet erősíti a béke erőinek küzdelmét. E küzdelemben a békevágynak, a józan észnek kell győznie. A nukleáris robbantások megszüntetése a kor parancsa. A Szovjetunió kész visszatérni a moratóriumhoz, ha az Egyesült Államok saját nukleáris kísérleteit felfüggeszti - hangsúlyozza végezetül a Pravda. folyamán Andrej Lukanov, a bolgár minisztertanács első elnökhelyettese is tárgyalt az amerikai politikussal. ÚJ-DELHI - Újságíróknak adott nyilatkozatában Radzsiv Gandhi kormányfő kifejtette, hogy országa béke- és barátsági szerződés megkötését indítványozza Pakisztánnak, az viszont meg nem támadási szerződés mellett kardoskodik. Az India által kezdeményezett okmányban benne volna a külföldi támaszpontok létrehozásának tilalma a két ország területén, Pakisztán azonban nyitva akarja hagyni a kaput. PANORÁMA Palme-nyomozás: „Holmernek pihenésre van szüksége...” Az 56 éves, bűrzakós Hans Holmer stockholmi rendőrfőnök nem érhette meg a Palme-gyilkosság egyéves évfordulóját az azóta is eredménytelen nyomozás vezetőjeként: a svéd kormány kivette a kezéből az ügyet. Egyetlen elégtétele lehet: nem „nyomoz” többé eddigi ellenfele, a 63 éves Claes Zeime stockholmi főügyész sem. Viszályuk következményein együtt elmélkedhetnek abban az újonnan kinevezett konzultatív bizottságban, amelynek mostantól mindketten - hatáskör nélküli - tagjai. A nyomozást az országos szervek folytatják tovább. A négyszeres kormányfő, Olof Palme gyilkosa utáni nyomozás már a merénylet estéjén, tavaly február 28-án rosszul indult. Holmer maga abban az időpontban éppen Svédország középső részén vett részt egy síversenyen, az eseménytől 250 kilométer távolságban. Természetesen nem számíthatott a bűntényre, ám a helyszínre érkező beosztottai sem voltak éppen szemfülesek. A járókelők találták meg azt a pisztolylövedéket, amelyet a feltételezések szerint a gyilkos lőtt ki. Ez, és egy képzőművészeti tehetséggel megáldott szemtanú készítette fantomkép az eddigi összes tárgyi nyom, amit a rendőrség - legalábbis nyilvánosan - fel tudott mutatni. Holmer ennek ellenére makacsul állította, hogy „a dolog egyszerű: a tettest meg fogom találni”, s megígérte, hogy megszabadítja honfitársait a lidércnyomástól: merénylő jár közöttük e békeszerető országban. A közvélemény támogatta - annál is inkább, mert gyakran jelent meg a tv-képernyőkön férfias, bőrzakós alakja, marcona testőrökkel körülvéve. E biztonságot sugalló jelenség hovatovább sztárkultuszt váltott ki: szerelmes levelek garmadáját kapta, még a szerényebbek is vállalták volna, hogy rendszeresen kimossák az elvált, s napi húsz órát dolgozó rendőrfőnök ingeit. Decemberben az „év emberévé” választották Svédországban. Zeime ügyész hasonló képességeket nem szegezhetett szembe, viszont rendre szabadon bocsátotta a Holmer által letartóztatott gyanúsítottakat. Holmer mint mondta: „95 százalékos biztonsággal” - meg volt győződve róla, hogy a merénylőt emigráns kurd terroristák között kell keresni. Úgy vélte „profi gyilkossal" állnak szemben, Zeime szerint viszont a rendőrség „amatőr munkát” végez, s a törvényesség nem teszi lehetővé ártatlanok fogságban tartását. Melyiküknek volt igaza, - talán soha ki nem derül. Az utolsó csepp az volt a pohárban a svéd kormány számára, amikor január 20-án Holmer ismét 20 embert állított élő, köztük 12 kurdot. Zeime „most már elég a kurdokból” felkiáltással legott szabadon bocsátotta őket és még a gyanúsítottak telefonjának lehallgatását is megtiltotta. Ezután megsokasodtak a nyomozást bíráló cikkek a sajtóban. Vajon új alapokról indul most a nyomozás az országos rendőrfőkapitány és a főállamügyész helyettesének irányításával? A kormány szóvivője szerint az egy éve megfeszítetten dolgozó Holmernek „pihenésre van szüksége”. Kérdés, mikor kaphatja meg jól megérdemelt „pihenését" a gyilkos is. M. G. Mai kommentárunk Eszmecsere Londonban A világpolitika figyelőinek bizonnyal feltűnt az elmúlt hónapokban, hogy változóban vannak a Szovjetunió és Nagy-Britannia kapcsolatai. Az elmúlt jó víz évben inkább ahhoz szoktunk hozzá, hogy Moszkvának a nagy nyugati kormányszékhelyek közül a legkevésbé Londonnal jó a kapcsolata: felidéződnek hirtelen diplomata kiutasítások, kémgyanúsítgatások, hosszú szünetek a magas szintű tárgyalásokban. Aztán rövidebb javulásokra és ismételt visszaesésekre emlékezünk, szóval arra, hogy a világ legnagyobb szocialista államával inkább hűvös viszonyt tartottak fenn a brit kormányok. Persze, látnunk kell, hogy a zordabb idők nagyon is kötődtek a londoni konzervatív kormányzáshoz, s talán személyesen Margaret Thatcher miniszterelnökhöz, aki hivatalának első pár évében igencsak ókonzervatív, a szocializmussal általában nem csupán barátságtalan, hanem egyenesen ellenséges arculatot mutatott. Mindezekért tűnhet fel mostanában, hogy milyen gyakori lett egyszerre a szovjet-brit politikai eszmecsere. Hol magas szintű angol küldöttség tanácskozik Moszkvában, mint nem is olyan régen Renton külügyi államminiszter vezetésével, hol a szovjet politika jelentős tisztségviselői cserélnek eszmét Londonban, mint éppen ezekben a napokban, amikor Zaglagyin, a moszkvai külpolitika egyik kulcsembere vezeti a delegációt. Nem vitás, hogy gyorsan javuló kapcsolatokról árulkodnak ezek a tanácskozások, még akkor is, ha tudjuk, hogy a sűrűsödés legfőbb oka a közelgő csúcstalálkozó: Gorbacsov és Thatcher március végén Moszkvában folytat majd tárgyalást. Már önmagában a várható legfelsőbb szintű eszmecsere is jelzi, hogy pozitív változások történtek a két ország viszonyában. A gondos és alapos előkészítés pedig egyenesen arra mutat, hogy ezúttal mindkét oldalon szeretnék elkerülni a kapcsolatok korábbi hullámzását. Gondos, előzetes nézetegyeztetéssel, a legfontosabb témákról kicserélt véleményekkel olyan csúcstalálkozót lehet tartani, amely valóban hosszabb távra megszabhatja a kapcsolatok jó minőségét. A Thatcher-kormány az elmúlt másfél-két esztendőben egy kissé pozitivab- ban-aktívabban közelíti mega nagy nemzetközi problémákat, s ezért -bár ezt hivatalosan mindig cáfolják - bizonyos közvetítő szerepet is játszhat Moszkva és Washington között. Emiatt a világ még inkább megkülönböztetett figyelemmel kíséri a szovjet-brit politikai tanácskozások minden eseményét, így a mostani londoni eszmecserét is. AVAR KÁROLY Szvetozár Durutovics látogatása Bányász Rezső államtitkárnak, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatala elnökének meghívására február 2. és 5. között Magyarországon tartózkodott Szvetozár Durutovics jugoszláv szövetségi tájékoztatási titkár. Megbeszéléseiken áttekinteték a tömegtájékoztatási intézmények kapcsolatainak helyzetét. Megelégedéssel állapították meg, hogy a magyar és a jugoszláv sajtó hasznosan szolgálja a két szomszédos szocialista ország baráti együttműködését. Továbblépésre van lehetőség a tömegtájékoztatási szervek, a kiadóvállalatok kapcsolataiban és a sajtótermékek kölcsönös terjesztésének bővítésében is. Szvetozár Durutovicsot fogadta Marjai József miniszterelnök-helyettes, Várko- nyi Péter külügyminiszter, valamint Lakatos Ernő, az MSZMP KB Agitációs és Propaganda Osztályának vezetője. Az eseményeken jelen volt Milovan Zidar, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság budapesti nagykövete. Közös Piac - Egyesült Államok Elásott csatabárd Támad a dollár ahogyan a Cambio 16 című spanyol lap rajzolója látja az amerikai valuta szerepét a kereskedelmi ellentétekben Elásták a csatabárdot. Sikerült legalábbis azt elkerülni, hogy nyílt kereskedelmi háború törjön ki az Atlanti-óceán két partján. Megállapodás jött létre - szinte az utolsó órában - a Közös Piac és az Egyesült Államok között a kereskedelmi ellentétek áthidalásáról. Az egyezség lehetővé tette a január 31-ével kezdődően már kölcsönösen kilátásba helyezett megtorló intézkedések felfüggesztését. Az Egyesült Államok azt nehezményezte, hogy Spanyolország és Portugá- lua Közös Piacba történő belépésével az amerikai mezőgazdasági termékek kiszorultak az Ibériai-félszigetről. Washington szerint ez évi 400-600 millió dollár jövedelemtől üti el az amerikai farmereket. A Fehér Ház kárpótlást követelt. A Közös Piac ettől elzárkózott, mondván: a két ibériai ország belépésével az iparcikkeket viszont alacsonyabb vámtételek terhelik, ami elvben kiegyenlíti az Egyesült Államok agrárveszteségeit. Washington erre bejelentette, hogy január végétől kétszáz százalékos vámot vet ki a Közös Piac országaiból érkező ital- és élelmiszerféleségekre, így a sajtra, a sonkakonzervekre, és az égetett italokra. Az EGK brüsszeli központja erre föl vámmal sújtotta volna az Egyesült Államokból importált bizonyos gabonakészítményeket. A Közös Piac tagországainak külügyminiszterei, - hogy elkerüljék a kínos politikai feszültségekkel is járó gazdasági csatározást, - felhatalmazták Brüsszelt az újabb tárgyalásokra. Ezen az alapon találkozott ismét egymással január legvégén Willy de Clercq, a brüsszeli bizottság külkapcsolatokért felelős tagja és Clayton Yeutter, a Fehér Ház kereskedelmi megbízottja. A megállapodás szerint a Közös Piac kárpótlásul négy éven át kötelezően átvesz az Egyesült Államoktól évi 2,7 millió tonna gabonát, további két tucat amerikai élelmiszer és ipari termék szállítására pedig vámkedvezményt ad. Noha a Közös Piac tagjai áldásukat adták a megegyezésre, néhány tagállam nem rejti véka alá elégedetlenségét. Főként a franciák, az olaszok és a görögök csóválják a fejüket, mert úgy ítélik meg, hogy az Egyesült Államokból történő import az ö mezőgazdasági kivitelük rovására történik. Persze mindenki tisztában van azzal, hogy a vállalt teher kevésbé súlyos, mint amilyen gazdasági és politikai kárt okoztak volna a megtorló és vi- szont-megtorló intézkedések. A berzenkedés inkább arra megy ki, hogy az érdekelt mezőgazdasági termelők valamiféle jóvátételt követelnek az integrációs szervezettől. Erre kaptak is ígéretet Brüsszeltől. Az EGK bizottsága természetesen védelmezi az egyezséget, s tagadja, hogy - mint azt sokan állítják - a Közös Piac behódolt volna az Egyesült Államok követeléseinek. Maga Willy de Clercq árulta el újságíróknak - nyilván a támadások élét tompítandó -, hogy az Egyesült Államok csaknem kétszer annyi gabona átvételét követelte a Közös Piactól a kiesett spanyolországi és portugáliai szállítások „fájdalomdíjaként", mint amennyire Brüsszel végül is kötelezettséget vállalt. Ami pedig a további vállalt terheket illeti, Brüsszel szerint a megállapodás megosztja azokat az integráció mezőgazda- sági, illetve ipari tagországai között. Noha a legújabb keletű atlanti gazdasági ellentétek most eloszlottak, a mélyben számos további viszály parazsa izzik, amit a nemzetközi versenyképesség eltérő alakulása hevít. Tükröződik ez elsősorban a dollárárfolyam Washington által manipulált zuhanásában. Az Egyesült Államok az alacsonyabb dollárkurzus segítségével szeretné helyrebillenteni az egyensúlyából alaposan kilendült kereskedelmi mérleget: a tavalyi hiány meghaladja a 170 milliárd dollárt. A dollár árfolyama hátrányosan érinti a kereskedelmi partenereket, s ehhez járulnak még a washingtoni protekcionista, piacvédő tendenciák. Igaz, a legfrissebb jelek arra mutatnak, hogy az Egyesült Államok pénzügyi vezetése sem tartja már annyira kívánatosnak a dollár további szabadesését. A kereskedelemben és a nemzetközi pénzügyi rendszerben keletkezett károk azonban egyik napról a másikra nem hozhatók helyre. Mindezt azt vetíti előre, hogy az atlanti fegyvernyugvás csupán időleges, hiszen még alig száradt meg a tinta a legutóbbi egyezményen, egy újabb összecsapás első jelei máris felbukkantak. Úgy tetszik, „légicsatára” van kilátás. Az amerikaiak véleménye szerint ugyanis a nyugateurópai nagyméretű repülőgépek az állami szubvenciók miatt lényegesen olcsóbbak az amerikai gépeknél, ezért ezek nem versenyképesek. Washingtonban már olyan hangok is hallatszanak, hogy az Airbus hasonló sorsra juthat, mint az élelmiszerek. Vajon meddig nyugszik elásva az atlanti gazdasági csatabárd? LACZIK ZOLTÁN Kitüntetések átadása a MÉM-ben Az Elnöki Tanács eredményes, kiemelkedő munkája elismeréséül a Munka Érdemrend arany fokozatát adományozta Ozsvárt Zoltánnak, a Agrober Vállalat vezérigazgató-helyettesének. Eredményes tevékenységéért, nyugállományba vonulása alkalmából Április Negyediké Érdemrend kitüntetésben részesült Dénes József, a Sárvári Cukorgyár osztályvezetője és Márton Pál, a Magyar Hűtőipari Vállalat békéscsabai gyárának igazgatója; a Munka Érdemrend arany fokozatát kapta Barna Ernő, a Pápai Állami Gazdaság műhelyvezetője, Farkas Imre, a Mátrai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság üzemigazgatója, Hofbauer Antal, a PAN- NONVIN Borgazdasági Kombinát gazdasági igazgatója, Józsa Károly, a MÉM Növényvédelmi és Agrokémiai Központ osztályvezetője, Juhász József, a Szekszárdi Földhivatal hivatalvezetője, Sáry Gábor, a Váci Magasépítő Önálló Közös Vállalat igazgatója, Strisch Miklós, a Növényolajipari és Mosószergyártó Vállalat műszaki-gazdasági tanácsadója, Szabó György, a Dohányértékesítő és Szolgáltató Közös Vállalat igazgatóhelyettese és Szabó József, az Erdőkémia Erdőgazdasági Vegyi és Ipari Vállalat gyáregységi igazgatója. Nyolcvanadik születésnapja alkalmából, kiemelkedő munkásságáért a Munka Érdemrend arany fokozata kitüntetést kapta Kecskés Sándor kandidátus, az Állattenyésztési Kutató Intézet nyugalmazott tudományos főmunkatársa. A kitüntetéseket Villányi Miklós államtitkár adta át csütörtökön a MÉM-ben.
