Tolna Megyei Népújság, 1987. febuár (37. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-06 / 31. szám
1987. február 6. KÉPÚJSÁG 3 INGÁZÓK TÉLEN AMn a januári hét elején, amikor a lezúdult sok hó miatt q megbénult az ország közlekedése, vettük észre Budapesten és más városokban, hogy milyen sok az ingázó. Nagyon sokan a város környékéről sem érkeztek meg munkahelyükre. Tizennégy vállalat teljesen, 30 részlegesen leállt. Mindenütt éreztük hiányukat. Még az időjárás szeszélyeitől leginkább védett földalatti villamosok ritkított járatai, és a felszínig kígyózó hosszú sorok is jelezték, hogy a metró dolgozói, vonatvezetői között szintén szép számmal vannak bejárók. Egymillió ember, minden ötödik dolgozó bejáró. Számuk, arányuk az utóbbi években - a helyi munkalehetőségek bővülésével, a szabadidő felértékelődésével - csökkent. Főleg a fővárosban érzékelhető a hiányuk. Az ingázó naponta órákat tölt utazással, várakozással, vagy hetente, kéthetente látja családját. Rákényszerül erre a mostoha életmódra, mert a bejárók fele lakóhelyén és közelében nem talál semmilyen munkát. A másik felét pedig az igényeinek, adottságainak megfelelőbb munka, a magasabb jövedelem ösztönzi ingázásra. A népgazdaság hosszú távon sem mondhat le a bejáró dolgozókról. Sok tevékenység - nemcsak az ipar, hanem a keresekedelem, az oktatás, az egészségügy, a szak- igazgatás is - a legésszerűbb területi eloszlás ellenére a városokba összpontosul. Másrészt a munkaerő területi összetétele, kínálata-kereslete, szintén feltételezi a mozgást, az utazást. A városlakók többnyire képzettebbek, a munkakörülmények iránt igényesebbek, mint a vidékiek. A mi „vendégmunkásaink” a bejárók, akik vállalják a fizikailag nehéz és kedvezőtlen körülmények közt végzett munkát - többnyire jó pénzért. Szó szerint igaz például, hogy a fővárost a vidékiek építik. Az ingázás csökkenése legerőteljesebben az egyébként határozottan mérséklődő állami lakásépítkezéseket sújtotta. A budapesti ÁÉV-ek elnéptelenedése a vidéki lakásépítő vállalatok fölvezénylését tette szükségessé. Budapesten minden ötödik, Győrben és Miskolcon minden harmadik ipari, építőipari fizikai dolgozó ingázik. Hol, milyen mértékben alkalmaznak bejáró dolgozót - ezt a vállalatok saját hatáskörben döntik el. Az ingázók útiköltségének 86, illetve 80 százalékát kötelesek viszont megtéríteni. Ezen a kötelezettségen az 1987. évi szabályozásmódosítás sem változtat. Lehetőség nyílik viszont a magasabb, akár 100 százalékos utazási költség térítésére. A térítés pontos mértékét a kollektív szerződés, illetve a munkaügyi szabályzat rögzíti. Dönthetnek most már például úgy, hogy a távolabbról bejárók, tehát az utazásra többet költő dolgozók terheit mérséklik, s a havi 150-200 forint feletti részt megtérítik a bejárónak. A kötelező mérték feletti térítés után azonban a vállalatnak 40 százalékos béradót kell majd fizetnie, mivel a dolgozó számára a megtakarítás többlet bérkiáramlást, vásárlóerő-növelést eredményez. (Az egyébként béradómentességet élvező szervezetek is csak ilyen kemény feltételek mellett növelhetik az utazási költség térítését.) A szabályozásmódosítás másik iránya: lehetővé teszik a közlekedési eszközök szabadabb megválasztását, elősegítve az utazást, illetve a várakozási idők csökkentését. A munkáltató térítést adhat a gyorsvonat igénybevételéhez - ugyancsak a kollektív szerződésben, munkaügyi szabályzatban rögzített módon. A kötelező 86 százalékos mértékig adómentes a gyorsvonati költségtérítés, afölött szintén 40 százalékos béradó fizetendő. A távolból bejárók utazási ideje ezáltal jelentősen csökkenhet. Saját személygépjárművekkel munkába járók - bizonyos feltételek esetén - megkaphatják a személyvonat, illetve az autóbusz igénybevételével járó költségtérítést. A térítés összege azonban személyenként és kilométerenként nem haladhatja meg a 80 fillért. Nem nagy összeg, 3-4 személy társulásával azonban már fedezheti a benzinköltséget. A magán-személygépkocsik, motorkerékpárok szerény mértékű költségtérítésének engedélyezésénél a munkaerőhelyzeten túl mérlegelni szükséges a közlekedési és üzemanyag-takarékossági lehetőségeket, így az utak, a tömegközlekedési eszközök kihasználtságát, a parkolóhelyek hiányát. A saját gépjármű használatának támogatása elsősorban akkor célszerű, ha a munkahely (például a mezőgazdaságban) másként nem közelíthető meg, ha a menetrendszerű járat nem igazodik a munkarendhez, illetve csoportos munkásszállítást helyettesít. (A csoportos munkásszállítás 5-10-szer drágább, mint a tömegközlekedés.) K|p|M uőrhofn gyökeres fordulat az ingázás arányában, helyzetében, Cl I ging U legfeljebb apróbb könnyítésekre, az útiköltség-térítések rugalmasabb kezelésére, a meglévő arányok stabilizálására számíthatunk. Csodák nincsenek. Bizonyítja ezt a fővárosi ÁÉV-ek létszámgondja. A kivitelező építőiparban hiába volt eddig is e rugalmas költségtérítési rendszer érvényben. De üdvözlünk minden eredményt, akármilyen szerény mértékben és viszonylag szűk körben csökkenjen is a várakozási és az utazási idő. És legfőképpen örülnek az érintett bejáró dolgozók, akiknek ezáltal több idejük, energiájuk marad az aktiv pihenésre, igen gyakran a háztáji tevékenységre. Ilyenkor télen valamivel könnyebb a dolguk. Nincs munka a kertben, csak a ház körül az állatokkal. A bejárásra, a főmunkahelyre összpontosíthatnak. Bizonyára nekik is hiányzott az a januári néhány napos kiesés. Mi, városlakó társaik mindenesetre nagyon örültünk megjelenésüknek. Nélkülük, az ingázók nélkül ugyanúgy elképzelhetetlen az élet normalizálása, mint ahogyan a mindennapok ritmusához hozzátartoznak a metrók, a járható utak és vasutak. KOVÁCS JÓZSEF Ha fél fénnyel égnek a lámpák... A lakásokban gyakrabban hunyorog a lámpa télidőben, és akárcsak a nyári viharok idején, gyakrabbak az áramkimaradások. Természetesen a zúzmarás, fagytól feszülő villamos távvezetékek javítása az idei és az ehhez hasonló januári-februári időjárási viszonyok között sokkal nehezebb és hosszadalmasabb, mint nyáron. A Dél-dunántúli Áramszolgáltató Vállalat szekszárdi üzemigazgatóságának üzemviteli osztályvezetőjétől, Paluska Zoltántól megtudtuk, hogy az elmúlt hónapban nem voltak olyan jelentős áram- kimaradások, mint az ország északi megyéiben, bár a rövid idő alatt leesett nagy mennyiségű hó elég sok gondot okozott így is. Megnehezítette a meghibásodott vezetékszakaszok felkutatását, valamint megközelítését a szükséges gépekkel, daruval, műhelygépkocsival. Sok helyütt a termelőszövetkezetek erőgépei segítették, és segítenek most is. Nagy hidegben a vezeték „összehúzódik”, megfeszül, a már öregedőben lévő, elhasználódott anyag elfárad és elszakad. A gyártási technológiából adódó gyakori típushiba az úgynevezett primér biztosíték szétfagyása. Ezt gyakran a fogyasztók jelzik, mert a kiolvadó biztosíték ilyenkor nemcsak jól láthatóan izzik, de fél fénnyel égnek a lámpák. A szekszárdi üzemigazgatóság öt ki- rendeltsége a megye területének kétharmadán lát el üzemeltetési és ügyeleti feladatokat. Dombóvár és környéke a kaposvári, Tamási körzete a siófoki üzemigazgatósághoz, Dunaföldvár a dunaújvárosiakhoz tartozik. A hálózat hibáinak elhárítása, a munkák irányítása, igazodva a fogyasztói ellátáshoz is, feszültségszintenként oszlik meg. A kirendeltségeken az ügyeletes üzemirányító mellett két villanyszerelő tart tizenkét órás szolgálatot, a közép- feszültségű vezetékek hibaelhárítására. Január folyamán 159 alkalommal a biztosítékok olvadása miatt, 126 esetben kisfeszültségű vezetékszakaszokhoz kellett kivonulniuk a szerelőknek a szekszárdi üzemigazgatóság területén. A középfeszültségű vezetékeken 27 üzemzavar volt, az eseteknek csaknem a fele az idei esztendő hóval, hideggel köszöntő harmadik hetére esett. A hibák elhárítási ideje 2,2-2,3-ról 3,1 órára nőtt, a 11 500 kiesett kilowattóra is kétszerese az átlagosnak. Jól kamatoztak viszont a nyári felújítási, korszerűsítési munkák Dunaföldvá- ron, ahol lényegesen kisebb terület gazdájaként ugyan, de csak három szakaszhibát kellett elhárítaniuk a kritikus januári időszakban, és az év elején sem emelkedett a meghibásodások száma az átlagos fölé. Hasonlóról számolhatott be a dombóvári kirendeltség, ahol a 20 kV- os vezetéken mindössze egyetlen üzemzavar volt, január 13-án, kedden. Tamásiban is csak két szakaszhiba volt a középfeszültségű vezetékeken, és nyolc alkalommal adódott olyan javítási munka, amely egyszerre több fogyasztót is érintett. B. R. Itt a latyak, itt a sár - hol a csizma? Hatszázötvenezret készítenek ■w' D u naföld vá rótt A kalucsni olyan lábbeli volt, amely védte a cipőt a latyaktól, esőtől, víztől - az ember egészségét szolgálta. És a pénztárcáját kímélte. A kalucsnit leginkább nyűtt cipőre húzták, mert igen jó vizvédő tulajdonsága mellett a cipő színét is megette. A kalucsnit egyébként nem volt ajánlatos műanyag talpú cipőre húzni, mert a gumi megette a műanyagot, Négy éve nem lehet hazánkban kalucsnit kapni. Azt mondják a cipőkereskedők, hogy naponta sokan keresik. Sajnálkoznak... A legutóbbi kalucsniszállítmányt négy éve adták el, páronként tíz forintért. Itt a hó, itt a várható latyak, de még hócipő sincs. Hótaposó is csak kisebb méretben. Mi lesz a sok-sok olyan cipővel, amelyek használatát „kíméletes időkre” ajánlották? Mi lesz a napközben cipőbe bújt lábunkkal este, s másnap, mit veszünk föl? Keressük a kalucsnit. Keressük a gumicsizmát, mert per pillanat - mondják a kereskedők - az sem kapható. Csak az erős, acélkaplis munkavédelmi. Holmár Józsefet, a Földvár Gumiipari Szövetkezet elnökét kerestük meg kérdéseinkkel. íme a válaszok:- Lokálpatrióta vagyok, ha ezer pár csizma kell csütörtökön, kedden Szek- szárdra érkezik a szállítmány. A kalucs- niügyben nem tudok nyilatkozni, mi nem gyártjuk. Annyit azonban mondhatok, hogy a kereskedelmi piackutatásból értesültem, hogy körülbelül ötezer kalucs- nira van szükség az országban. De ennyi gyártására nem szabad felkészülni, jobb az import, de ez már kereskedelmi kérdés, nem pedig gyártóra tartozó.- És mennyi csizmát csinálnak az idén?- Ha a különböző típusút, méretűt, anyagösszetételüt stb. együtt veszem, akkor 650 ezer pár kerül ki tőlünk.- Sokan panaszkodtak a télre, nem érkezett anyag, segédanyag, alkatrész, Dunaföldvárott van?- Zavartalan a termelés. Mire elfogy a tartalék, külföldről beérkezik a fogyóban lévő pótlására a műkaucsuk. Egy dolgozó naponta körülbelül nyolcvan pár csizmát gyárt, ennyi jut rá. Ä gépek azonban nincsenek teljesen kihasználva, a Földvár Gumiipari Szövetkezet idén is tudna egymillió pár csizmát piacra dobni. A kereskedelem üzleteiből, ha hiányzik, nem gyári probléma. A szövetkezet raktárában tízezer pár csizma vár elszállításra. A Cipőnagykernél Pécsett és lerakataiban is van csizma, jöhet a latyak, a sár-, és mehetnek a kereskedők a raktárakba és ne mondják a vevőnek, hogy nincs gumicsizma! PÁLKOVÁCS - CZAKÓ • „Sütik” a házicipőket A gumicsizmát vulkanizálásra készítik elő _________ A fűződében készítik a csizmák, a házicipők és más gumilábbelik alkatrészeit A gumilemezt szabó gép után leveszik a csizmaformákat
