Tolna Megyei Népújság, 1987. febuár (37. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-05 / 30. szám

4 InÉPÜJSÁG 1987. február 5. Az orvos a kiterjesztett szűrésekről Olvasóink talán emlékeznek még a szeptemberi levél befejező soraira: az egészség- ügyi hálózatnak az a feladata, hogy a meghosszabbodott életkorú embereknek minél jobb egészségi viszonyokat biztosítson. Ennek egyik fontos tényezője a betegségek minél koraibb időszakban való felismerése. Ez a gyakrabban előforduló betegségek esetében a különböző szűrővizsgálatok alkalmazását jelenti. Ezek említésének időszerűségét az adja, hogy napirendre került az egészségmegőrzés programja, melynek fontos részét képezik a szűrővizsgálatok. Mit jelent e fogalom, s milyen beteg­ségekkel kapcsolatban kerülhetnek sorra? Hazánkban az eddig egyetlen kötelező szűrővizsgálat a tüdöszűrés, a 14 év fölötti lakosságot érinti. Talán sokan úgy tudják, hogy csak a gümőkór korai felismerésére szolgál, pedig a különböző - röntgenképen felismerhető - tüdő-, szív- és mellkasfali elváltozásokat is még panaszmentes állapotban meg lehet állapítani, s idejében kezel­ni. Kézenfekvő, hogy a már hosszabb ideje általában jól működő tüdőszűréshez érdemes társítani más szűrővizsgálatokat, így egyszerre több vizsgálaton is áteshet­nek a honpolgárok, sok idő megtakarításával. A tüdőszűréssel egy időben szervezett nőgyógyászati rákszűrővizsgálatok fontosságát nem kell kiemelnem. A közelmúltban indult meg a tüdőszűréshez társított vizelet- és vérnyomásvizsgálat, mely néhány év alatt az egész megye lakosságát érinti majd. Természetesen a szűrővizsgálatok csak „elővizsgálatot” jelentenek, a talált elváltozások megfelelő kivizsgálása a körzeti orvosokra, szakrendelésekre, gondozóintézetekre hárul, szükség esetén még kórházi elhelyezésre is sor kerülhet. E nagy munka a gyakrabban előforduló és az egészséget komolyabban veszélyeztető betegségek korai szakaszban való-, felismerését és így könnyebb gyógyítását van hivatva biztosítani, tehát a lakosság egészségi állapotá­nak javítását. Eredményessége azonban nemcsak a jó szervezésen és az egészség ügyi dolgozók tevékenységén múlik csupán, elengedhetetlen a lakosság együttműködése is, hiszen mindez az ő egészségük megóvása érdekében történik! DR. VECSEY ALBERT Gondozási díjtételek január 1 -tői Forint 2370 2371-től 2871-től 3371-től 3871-től 4371-től . 2870-ig 3370-ig 3870-ig 4370-ig Százalékos arány 0% 20% 40% 60% 80% 100% Az egészségügyi miniszter 10/1986. számú, a területi szociális gondozásra (idősek klubja, szállást biztosító idősek klubja, szociális étkeztetés, házigondo­zás) vonatkozó rendelkezése leszögezi, hogy területi szociális gondozásban azo­kat kell részesíteni, akik számára az az életkoruk, egészségi állapotuk, vagy bár­milyen fogyatékosságuk miatt szüksé­ges. Az érvényes gondozási dijak táblá­zatát az érintettek kérésére közöljük. Idősek klubja, házi gondozás és szociális étkeztetés Az elmúlt év végén látott napvilágot az Egészségügyi Minisztérium rendelete, melyben újra szabályozták a területi szo­ciális gondozást. Ennek lényegéről és megyei megvaló­sításáról dr. Tóth Rudolf, a megyei tanács egészségügyi osztályának csoportveze­tője beszélt. Mint azt elmondotta, gondozási körö­ket hoztak létre, melyek az egész megyét behálózzák. Eddig tizenhatot alakítottak ki, a terv­időszak végéig még ugyanennyit alakíta­nak ki. Ezekbe a körökbe tartoznak az öregek napközi otthonaiból létrehozott idősek klubjai, a házigondozó-szolgálat és a szociális étkeztetés. I- Milyen önállósággal tevékenyked­nek ezek a szervezetek, igazgatásilag hova tartoznak?- A szervezésnél igyekeztünk az ál­lamigazgatási struktúrához alkalmaz­kodni. A gondozási központok vezetőit az illetékes tanács végrehajtó bizottsága je­löli ki, illetve amennyiben szociális ott­honnal integrálva működik, az intézmény vezetője. A gazdálkodási feladatok is ha­táskörükbe tartoznak. I- Létszámbővítéssel, vagy szerve­zeti módosítással tudták megoldani az itt dolgozók többletmunkájának ho­norálását?- A gondozási központok vezetői a vá­rosok tanácsi apparátusában már tevé­kenykedő szervező szociális gondozó­nők lettek. Öt helyen egy fővel erősítettük meg a létszámot, a többi központban bérkorrekcióval honoráljuk azt a többlet- munkát, amit az idősek klubjának, a házi­gondozásnak, a szociális étkeztetésnek az adminisztrációja, szervezése jelent. I- Az idősek klubja elnevezés csu­pán formai megújítást takar, vagy tar­talmit is?- Nyitottabbak lettek a klubok és igen fontos dolog, hogy ezentúl csak saját jö­vedelmük után kötelesek fizetni az idő­sek, az alsó határként megállapított 2490 forint alatt pedig díjtalan a részvételük. Korábban ugyanis a házastárs, vagy na­gyobb jövedelmű gyermekek jövedelmét vették alapul. A 150 forintos tagsági díj tehát az alsó határt figyelembe véve csak keveseknek jelent hátrányt, legtöbben könnyebbséget érezhetnek. Ugyanez a helyzet a házigondozás dotálásánál is.- Az előző időszakban a szociális ét­keztetés volt az a forma, amelyet töb­ben igényeltek volna, de sok helyen különösen a kisebb településeken megoldatlan maradt a probléma egy­szerűen azért, mert nem működött tsz, iskola vagy éppen vendéglátós étte­rem konyhával. Most várható-e előre­lépés ezen a területen?- Igen, bővíteni tudjuk a hálózatot, de meg kell mondani, hogy a legkisebb településeken továbbra is gondoskodó rokonság, jó szomszédok segítségére szorulnak a magukra maradt idős embe­rek. Igaz, vannak jó próbálkozások. Sár- szentlőrincen például egy magánkifőzde vállalta öt rászoruló ember szociális ét­keztetését, Hőgyészen pedig autóval szállítják ki rendszeresen a meleg ételt Duzsra és Kalaznóra. Aparhanton ha­sonlóan tervezik kielégíteni a nagyvej- keiek igényét. - takács ­Szekszárdi pótszilveszter Tízesztendős a MAE és a MTESZ nyugdíjasklubja, ami megyére szólóan több mint 170 tagot számol, s minden év januárjában megrendezi mát öt éve zár­számadásnak is beillő pótszilveszterét. A tervezőiroda éttermében az idén a leg­zordabb napok egyikének estéjén talál­koztak a megye mező- és élelmiszergaz­daságának nyugdíjas szakemberei. A hóakadályos utak miatt a vidékiek még Szekszárd környékéről sem tudtak be­jönni, de mivel emlegetve voltak, így is je­len voltak a jól összeforrt közösség évzá­ró vidámkodásán. A távol maradottakról is beszélt Balogh András klubtitkár, ami­kor Szűcs Lajos elnökkel az oldalán be­számolt a klub 1986. évi tevékenységé­ről. Arról, hogy a tervezett tizennégy fog­lalkozást megszaporitották kettővel, hogy a döntően szakmai programoknak csaknem hatszáz résztvevője volt. To­vábbá; bizonyítandó, hogy öreg agrár- szakember nem kivénült szakember, a különböző ismeretbővitö, tapasztalat­szerző rendezvényeken több, mint két­százan kértek szót. A legsikerültebbek az olyan egész napos programok voltak, mint az almaszedés Madocsán, vagy a szüret Dunaszentgyörgyön. Családi ala­pon persze, ahogy a pótszilveszter is. Sok humorral, régi és új dolgok idézésé­vel, baráti, elvtársi megbeszéléssel. Mindazzal, ami ilyenkor kell, az össze­batyuzott finomságokkal terített asztalok mellett, mielőtt elkezdődne a tánc és a nóta, ezt megelőzve pedig a mindig nagy érdeklődéssel várt tombola. Ez igazán pompás mulatság, mert a sorsolásig titok mit rejtenek azok a műanyag szatyrok, amikbe a volt munkáltatók, az egyesüle­tekkel együttműködő gazdálkodó szer­vek ajándékait rejtették. S van kacagás, bundázással gyanúsí­tás is a jókedv szítására, amikor a kezé­ben 10-20-30 tombolajegyet szoronga­tó delikvens nyeri - egyebek között per­sze - a negyedik, ötödik esőmérőt is. Hát szóval... Az agrár nyugdíjasok pót­szilveszterének napján hasztalan tom­bolt a tél. A hangulat forró volt, őszinte az együtt- lét öröme és a Tejipari Vállalat ajándék sapkáival „fizetett” alkalmi zenekar (tag­jai Biczó Ernő, Fenyvesi Ferenc, Puszpán István és az itt leendő nyugdíjasként fog­lalkoztatott dr. Nagy Elemér) nem tartha­tott hosszú szakszervezeti szüneteket.-li és ka­A képek közös emlékeket idéznek Es rázendít a zenekar Példa, követők nélkül? Az úgy volt, hogy... nem szereztem vagyont. Nincsenek millióim a takarékban. Szerényen, ma is munkás hétköznapok rendje szerint élek, Bonyhádon. Kincsnek ki­vannak az unokák, és az ami a fejben, a szívben összejött, az az én gazdag­ságom. Az, hogy tartottam morfoló­giai előadást, írtam szakdolgozatot talajtanból, készítettem tanfolyam­anyagot, forgattam filmet. Huszon­négy évig voltam a téesz elnöke, de egyedül egy szobában ha két hóna­pot töltöttem csupán.- Pályafutásom során bőven volt lehetőségem újságírókkal, írókkal is találkozni. Egyik-másiknak elmond­tam hogy három évi hadifogságom történetét megírtam annak idején és haza is hoztam. Öcsém is naplót írt, ő Amerikából hozta haza a sorait. Ami­kor Nemeskürty Istvánnal találkoz­tam egyszer, említettem neki, hogy a két naplót egyszer majd egybegyú­rom, megírom... Biztatott. Mégis so­káig érlelődött bennem a szándék. Azután meg, gazdagítani kellett az én élő emlékeimet egykori társaim em­lékeivel. - Ezek inspirálnak, hajtanak. Nézze ezeket a magnókazettákat. Egyik-másik szalagra Bogos Domo­kost, Hahner Józsefet, Szőcs Lászlót, Rózsa Imrét, Lackó Lászlót beszél­tettem meg, és ők vallottak az életről, a munkáról, a nehéz időkről. A máig vezető útról.- Miért ír az ember?! Most ez az életem mozgatórugója. Öt éve a zár­számadáson szóltam arról, hogy őrizzük, örökítsük meg a történelmet. Én, elkezdtem. Elkészült a 140 olda­las könyv, amit László Péter lektorált. Elmondta: ETTIG LÁSZLÓ ny. téeszelnök Feljegyezte: SZABÓ SÁNDOR Nemcsak e rovat címzett jei tudják, hogy mire elég a nyugdíj. Tudjuk mi is, akik első szelvényünket majd csak tíz­harminc év múltán vesszük át a postás­tól. Ismeretes, hogy a nyugdíjasok zömé­nek gond főleg a téli ruházkodással ösz- szefüggő vásárlás. Ezért is figyeltünk fel - nem kis várakozással - az elmúlt évben azokra az ország más vidékein szerve­zett akciókra, melyek során a kereskede­lem olcsóbban kínált ruházati cikkeket csak a nyugdíjasoknak. Megyénk keres­kedelme - sajnos - alig mutatott eddig készséget a példa követésére. Pedig amit meg lehet szervezni másut, talán szűkebb hazánkban sem lehetetlen. « Mint azt a Tolna Megyei Tanács V. B. kereskedelmi osztályán megerősítették, az elmúlt évben a megye több boltját érintő nyugdíjasakció nem volt. Szórvá­nyosan néhány településen elő-előfor- dult, ezeken a helyeken a gazdaságos­ság szempontjait mérlegelve az érdekelt áfész döntött az akció mellett. Méhes Istvánné, a dunaföldvári áfész kereskedelmi osztályvezetője elmondta, hogy tavaly kiemelten a nyugdíjasok ré­szére nem szerveztek akciót, és 1987. évben sem terveznek kizárólag nyugdíja­sok részére engedményes vásárlást, de biztosítják az ő igényeiknek megfelelő kí­nálatot. Csepregi Ferenc, a tamási Kop-Ka Áfész elnöke:- A Kop-Ka Áfész 1986-ban nyugdíja­sok részére árengedményes vásárt vagy árusítási akciót nem kínált, de 1987 őszére már tervezünk ilyen kedvezmé­nyes akciót. Bertus Ferenc, a dombóvári áfész el­nöke:- Az elmúlt évben „nyugdíjas vásár” címmel mindössze egy akciót hirdettünk. Az akcióba férfi atlétatrikókat, pamut­alsókat és flanellingeket kínáltunk har­mincszázalékos engedménnyel nyugdí­jas vásárlóinknak. Az akciónak kiemel­kedő sikere volt. A vásárba közel 400 ezer forintos árualapot vontunk be, ami­nek 80 százalékát értékesítettük. A fentieken túl más akcióinknál is tö­rekszünk arra, hogy az idős korosztály igényeinek megfelelő árualapot bevon­juk vásárainkba. Az elmúlt évi téli és nyári vásár, valamint a „szövetkezeti napok” címmel meghirdetett akciókban is bizto­sítottunk megfelelő választékot a nyugdí­jasoknak. Az áruházi csere keretén belül sikerült beszereznünk alacsonyabb ár­fekvésű flanellárut, posztócipöket, női házicipőket, gumicsizmákat, amelyekkel - elsősorban - nyugdíjas vásárlóink színvonalasabb ellátását kívánjuk bizto­sítani. Dombóváron az előző évekhez ha­sonlóan az idén is szerveznek endegmé- nyes vásárokat a nyugdíjasok részére. (szűcs)

Next

/
Thumbnails
Contents