Tolna Megyei Népújság, 1987. febuár (37. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-28 / 50. szám

8 NÉPÚJSÁG 1987. február 28. Kis hírek Mongóliáról Mongólia 1,9 millió lakosat tekintve a 120. helyet foglalja el a világ országai­nak sorában. Az ország lakosságának 46 százaléka 14 éven aluli gyermek, 45 százaléka 15 és 59 év közötti felnőtt, 9 százaléka pedig nyugdíjas. Ma a mon­gol nők átlagéletkora 66, a férfiaké 64 év. n A népgazdaságot gyors fejlődés jel­lemzi. Az 1960-as helyzethez képest a társadalmi össztermelés megnégy­szereződött, a nemzeti jövedelem pedig a 3,1-szeresére növekedett. Dinamiz­mus és hatékonyság jellemzi az ipart is, amely az elmúlt negyedszázadban 8,6- szeres növekményt ért el. A Mongol Népköztársaságban jelenleg a nemzeti jövedelem egyharmadát fordítják az or­szág iparára. Nagy fejlődés tapasztalha­tó a szénbányászatban és az energeti­kai iparban. Az egy főre jutó szénterme­lés tekintetében Mongólia a negyedik helyet foglalja el a világrangsorban. A könnyűipar az egyik legperspektivi- kusabb iparág Mongóliában. Jelenleg minden negyedik foglalkoztatott ebben az ágazatban keresi kenyerét. A köny- nyűipar 40 százalékban részesedik az össztársadalmi termelésből. Az élelmi­szeripar nyújtja az összes ipari termék 20 százalékát. Eredményesen működik a konfekció-, a bőr-, a szőrmeipar és a kötöttárugyártás is. A Mongol Népköz- társaság külkereskedelmi vállalata: a Mongolimpex a KGST-országok mellett 15 tőkés állammal kereskedik. Szállít jó minőségű árut Japánba, az Egyesült Ál­lamokba, az NSZK-ba és Nagy-Britan- niába is. Jelenleg 200 tőkés cég bővíti kínálatát mongol könnyűipari termékek­kel. » Az állattenyésztés a mongol mezőgaz­daság vezető ágazata, ebből származik a mezőgazdasági termékek 70 százalé­ka. A néphatalom éveiben az állatállo­mány a 2,5-szeresére növekedett. Az egy főre jutó állatok számát tekintve Mongólia a világelső országok sorába tartozik. (BUDAPRESS-MONGOLPRESS) Védett terület ­háziállatoknak A repülőgépek ritka utasokat - havasi juhokat szállítottak Csukotkából az Al- tájba. Ezek a ritka állatok kis számban a Szovjetunió távol-keleti vidékén élnek. A Szovjet Tudományos Akadémia szibé­riai intézetének genetikusai kísérleti gazdaságot alakítottak ki megmenté­sükre. Hatodik éve folyik azoknak a ritka és kihalóban lévő állatfajtáknak az össze­gyűjtése, amelyek hasznosak lehetnek az állattenyésztésben. Már meghono­sodtak az Altáj hegységeiben az ala­csony növésű jakut lovak, amelyek az 50 fokos hideget is bírják, és a hó alól szer­zik be táplálékukat. A kísérleti gazda­ságban védelmet élveznek a hegyi ju­hok, a bölények és más ritka állatok, il­letve ezek vad rokonai. (APN-KS) Akupunktúra-főiskola Akupunktúrát oktató főiskola nyílt Pe­kingijén. A kínai főváros új egészségügyi fel­sőoktatási Intézményében négy tanszéken kezdik meg a hallgatók felkészítését. A szak­ágak: a hagyományos tüszúrásos eljárás, az ugyancsak tradicionális égetéses gyógy­mód (az IS fájdalommentes kezelés, mivel a gyógynövényekből sodort égő szivarok nem érintik a testfelületet), az ortopédiai és a bal­eseti sebészeti akupunktúra. Kezdetben valamennyi tanszéken csak 15-15 hallgató képzésére vállalkoznak. A gyakorlati oktatásra a főiskola 500 ágyas kli­nikáján kerül fhajd sor. Ma az ősi kínai gyógymód változatos ke­zelési átjárásaival 300 betegséget képesek gyógyítani, köztük a maláriát, a dizentériát, a skizofréniát es az agyvelögyulladást is Az első bolgár patika Bulgáriában ma valóban minden jelenté­kenyebb településen megtalálható a gyógy­szertár; a lélekszámtól függően egy vagy akár több is. Ám régente korántsem volt igy. Az első bolgár patika meglehetősen későn, a múlt század első évtizedeiben létesült. Ezt - a rendelkezésre álló adatok, írásos feljegyzések szerint - az első bolgár diplomás orvos, Marko Pavlo építtette 1823-ban, Veliko Tirnovóban. Pavlov 1808-ban szerzett orvosi diplomát Franciaországban. Tudományával olyan je­lentős hírnévre tett szert hazájában, hogy a plovdivi török kormányzó háziorvosaként he­lyezkedhetett el. Amikor Veliko Tirnovóba köl­tözött és megnyitotta patikáját, már a nép or­vosaként is számon tartották. A boltjába be­térő betegeket alaposan kivizsgálta, s maga készítette el számukra a gyógyszereket, mix­túrákat, keverékeket. Gyógyszertára ajtaja so­ha nem zárult be a szegények, az elesettek előtt, igy aztán rövidesen a nép patikáriusá- nak nevezték. Pavlov orvosként és gyógysze­részként sokat dolgozott hazájáért, népe jó­létéért. Munkásságát ma sem felejtik, sírját azonban nem díszíthetik otthon a megemléke­zés virágai. Patikáját 1981-ben a régi tervrajzok és le­írások szerint újjáépítették. Szerencsésen megmaradt két teljes patikai edénykészlete is, amelynek darabjai márványból készültek. Mint a feljegyzések tanúsítják, a patikai eszkö­zöket Franciaországból hozta magával a kivá­ló tudós. Ami viszont a kutatóknak kincs: fenn­maradt Pavlov tudományos hagyatéka is. Az orvostörténeti nevezetességű műemléki gyógyszertár ma is működik. Figyelem! Jönnek a robotok i. A robotizáció gyakorlati megvaló­sításának problé­mája legélesebben a nyolcvanas évek elején jelentkezett a Szovjetunióban, amikoris az ipar több ágazatában is komoly gonddá vált a munkaerőhiány. Ekkor a Műszer­ipari, Automatizálá­si Eszközök és Irá­nyítási Rendszerek minisztériumában kidolgoztak egy olyan programot, amelynek célja nagy kapacitású ro­botgyártó üzemek létrehozása volt. (Ezek az üzemek nagyobbrészt ma már teljes kapaci­tással működnek.) Ezen túlmenően lét­rehoztak több regionális központot is, amelyek hatásköre kiterjedt az adott körzet robottechnikai igényeinek meg­határozására, továbbá egy főkonstruk­tőri intézetet a robottechnológia külön­böző irányvonalainak összefogására és történt még sok más egyéb fontos intéz­kedés is e téren. Ennek a komplex megközelítési mód­nak köszönhetően sikerült gyorsan és jelentős mértékben növelni a Szovjet­unióban a robotok gyártását, továbbá nagy hatékonyságú új konstrukciók egész sorának kifejlesztését. A „Technopribor” tudományos-kuta­tóintézetben kifejlesztett „modulrend­szer” öt alapegységből (modulból) állt. Közülük négy egyenesirányú, egy szög alatti elmozdulást biztosított. Ez a rend­szer igen bonyolult mechanizmusok előállítását tette lehetővé. A szovjet műszeripar erőfeszítései nem voltak hiábavalóak. Ma már ez az ágazat a robottechnikai ellátásban ve­zető helyet foglal el. A tervek szerint 1988-ig egyedül az 1. számú Moszkvai Óragyárban a robotok száma eléri a két­ezret, amellyel mintegy negyven száza­lékkal növekszik a munka termelékeny­sége. Jelenleg a főváros üzemeiben össze­sen mintegy kétezer ipari robot és mani­pulátor üzemel. (Ez utóbbiak alapvető feladata az alkatrészek és félkésztermé­kek továbbítása.) A tervek szerint 1990- ig felépül kilenc, teljesen automatizált üzem, tizenkét műhely, kilencszáz üzemrész és gyártósor. Ennek realizálá­sával mintegy tizenkétezer dolgozó sza­badul fel, és a gazdasági haszon eléri a nyolcvanmillió rubelt. II. Első pillantásra igen jó eredmények­ről van szó. Ennek ellenére - bármeny­nyire is paradoxonnak tűnik -, ezek az eredmények megelégedésre nem ad­nak okot. A magyarázat, hogy a szovjet Nagy pontosságú hegesztést végző robotkomplexum a moszkvai Lihacsov gyárban népgazdaság robotizációja ez idáig ko­moly hiányosságokkal küzdött. Természetesen senki sem kívánja a műszergyártók érdemeit elvitatni. Az ágazati program fő célja azonban még a közelmúltban is az volt, hogy elsősorban saját vállalatait lássa el robotokkal. De hiszen hasonló célt tűztek maguk elé az ipar más ágazatai is. Mindennek ered­ménye, hogy mintegy négyszázféle - közülük sok azonos - túlnyomórészt első generációs robotot gyártanak. A gyakorlatban ezek a korszerű automati­zált komplexumokban, rugalmas terme­lési rendszerekben már csak korlátozott mértékben alkalmazhatók és további gondot jelent viszonylag alacsony fokú megbízhatóságuk is. Az eddigi tapasztalatok azt mutatták, hogy a robotok igen nehezen „alkalmaz­kodnak” a vállalati termelés feltételei­hez. Ezek nem egyszerűen a szerszám­gépek kiegészítői, hanem olyan eszkö­zök, amelyek a termelés gyökeres átala­kítását, a technológiai szint minőségi megváltoztatását igénylik. A robotok nem képesek arra -, mint azt a dolgozók számtalan esetben megteszik hogy menet közben kijavítsák az apróbb hi­bákat. A robotok csak tökéletes minősé­gű alkatrészekkel tudnak dolgozni. Igaz a robotok alkalmazásával nagyszámú gépkezelő szabadul fel. Ugyanakkor ki­szolgálásukhoz magasan képzett és jól fizetett beállítókra van szükség, igy kide­rül, hogy a várt gazdasági haszon vi­szonylag alacsony szinten maradt, ame­lyet még tovább nehezített a gazdasági haszon meghatározásának korszerűt­len módszere is. Jelentkeztek a korábbi „betegségek” hatásai is. így például a tervezési és ösz­tönzési rendszer hiányosságai is, ame­lyeknek a következtében a mennyiségi tényezők kerültek előtérbe. Olyan para­dox helyzet állt elő, hogy a Szovjetunió­ban jóval több robotot gyártanak, mint amennyit alkalmaznak a vállalatoknál, így például 1984. év első felében meg­közelítőleg 7 ezer robotot gyártottak, a termelésbe ezzel szemben alig két és fél ezret vezettek be. III. Amint a fentiek­ből is kiderült, prob­léma még akad bő­ven. Hiba lenne azonban nem szólni az eredményekről. Érdekes például az a leningrádi kísér­let, amelynek során robottechnikai koordinációs taná­csot hoztak létre az SZKP Bizottsága mellett. E fontos ipari központban a bizottság már számtalan fontos intézkedést fogana­tosított. Többek kö­zött létrehozták - a tulajdonos főhatóságoktól függetlenül - a robotok központi szervizszolgálatát. Még a közelmúltig is gondot jelentett a magasan képzett szakembergárda hiá­nya. A moszkvai Bauman Műszaki Egye­tem és a Moszkvai Szerszámgépipari Főiskola robot- és robottechnikai tan­széke azonban komoly lépéséeket tett a helyzet megváltoztatására. Hasonló tanszékek működnek már Lettország főiskoláin is. A Leningrádi Műszaki Egyetemen és a moszkvai „Ro­bottechnika” akadémiai tudományos­kutatóközpontban létrehozták a szak­ember-továbbképzés rendszerét is. A rugalmas termelési rendszerekhez szükséges szakemberek képzésével egyedül Leningrádban 35 szakmunkás- képző intézet foglalkozik. Az egyik inté­zetben robotizált oktató gyártósor, a má­sikban robotizált műhely üzemel. Ez utóbbi egyébként konkrét termelési fel­adatokat is végez a bázisüzem számára. Évi termelési értéke eléri a félmillió ru­belt, amelyből az intézet szociális - kul­turális szükségleteire megközelítőleg százezer rubel jut. ...Tehát jönnek a robotok. Ma már so­kat tudunk róluk. Tudjuk, hogy a legna­gyobb hasznot a rugalmas termelési rendszereken belül várhatjuk tőlük; hogy megbízhatóságuk és gyártási mi­nőségük el kell, hogy érje a világszínvo­nalat, hogy a robotizációhoz pontos munkaszervezésre és magasan képzett szakemberekre van szükség; és végül, hogy a robottechnikai eszközök elemei­nek szabványosítása a legfontosabb előfeltétele a gyors népgazdasági alkal­mazásnak, a legnagyobb hatékonyság elérésének. Mindezen ismeretek alapján meggyő­ződéssel állíthatjuk, hogy a szovjet gaz­daság robotizációja'a jövőben korszerű műszaki színvonalon és gyorsuló ütem­ben folytatódik. NYIKOLAJ PETROV APN-KS Csehszlovákia sok érdekességgel di­csekedhet. íme, néhány „lég" közülük:- a világ legnagyobb komlóraktárát Zatecben találjuk: területe 27 ezer 600 négyzetméter.- a világ legnagyobb acél hídívje a tdakovi hídé Dél-Csehországban. Hosz- sza 300 méter, tehát 40 méterrel hosz- szabb, mint a „Szivárvány” hídé, a Niaga- ra-vízesés felett.- a legnagyobb, 32 méter hosszú Stalagmit Szlovákiában, a Roznava- Rozsnyó melletti Zvonica szakadékban található.- a legnagyobb területű várSpis-Sze- pes vára, a Szepességben.- a világ legnagyobb üvegtárgy-kiállí­tási terme Liberecben, Észak-Csehor- szágban van. A teremben 40 ezer tárgy látható.- a legnagyobb kiállítótér Brnóban van: 750 ezer négyzetméterből 80 000 négyzetméter fedett.- a világ legnagyobb Przewalski mé­nese a prágai állatkertben látható.- a legnagyobb európai jégbarlang a dobsinai jégbarlang. _ - a legnagyobb vadaskert Topol- cianky-Topolcsányban tatálható, 7000 hektáron fekszik. A világ legnagyobb bronzba öntött lo­vasszobra Jan Zizka szobra, a Vítkov he­gyen Prágában. Tervezője Bohumil Kafka szobrászművész. A szobor 9 m magas, 9.6 m hosszú, 5 méter széles, a súlya 16.6 tonna.- Európában a legtöbb ceruzát a KOH- l-NOOR Hardmuth gyártja, Dél-Csehor- szágban, Ceské Budejovicében. Hu­szonegyféle kemény és puha ceruzájuk van, s több mint 80 országba exportálják őket. Elterjedettségükre jellemző, hogy létezik olyan afrikai nyelv, ahol a ceruzát „kohinor”-nak hívják...- a legérdekesebb tó Chomatov vá­rosnál, Eszak-Csehországban található. A tó vize halott, mert timsót tartalmaz. Egykori timsópalabánya helyén fekszik. A világon csak két ilyen tó létezik. A má­sik Kaliforniában az (USA) található.- a legnagyobb védett terület a Dél- Csehországban fekvő Sumava, benne tíz természeti rezervátummal, 1630 négy­zetkilométeren.- a legnagyobb természeti rezervátum a Javorina, a tátrai nemzeti parkban, kiterjedése 11 589 hektár.- a legmélyebb szakadék a hranicei, Észak-Morvaországban, 244 métermély.- a legnagyobb tó a Fekete-tó a Suma- vában: 18,4 hektáros.- a legnagyobb duzzasztó a Dél-Cseh­országban lévő Lipno, 4870 hektáron.- a legrégibb kőhíd a Dél-Csehország­ban fekvő Písek városban található. Hosz- sza 111 méteres, s a 13. században épí­tették.- a leghosszabb alagút Banská Bystri- ca-Besztercebánya-Diviaky között van Közép Szlovákiában, hossza 4698 mé­ter.- a legnagyobb halastó a Rozmberk halastó Dél-Csehországban, 489 hektá­ron.- a legterjedelmesebb föld alatti labi­rintus a morvaországi Znojmo városában van. Hossza 25 km.- a legterjedelmesebb, 9 km hosszú föld alatti pincével a nyugat-csehországi Prazdroj serfőzde rendelkezik.- a leghosszabb betongát az orlíki duzzasztónál van, Dél-Csehországban.- a legferdébb torony Észak-Csehor- szágban, Ústi nad Labem városban lát­ható. A 65 m magas torony eredeti ten­gelyétől 168 centiméterrel tér el. Az ország felszabadítása, a haza egyesítése óta a Vietnami Néphadsereg fontosabb feladatai közé tartozik az új gazdasági övezetek és a tengergazdál­kodás kiépítése, valamint hidak, utak és öntözőművek létesítése. A katonák segítségével vonnak be a mezőgazdaságba új területeket a Köz­ponti Fennsíkon, a vietnami-laoszi-kam- bodzsai hármas határ övezetében. Ka­tonák vesznek részt Dél-Vietnam keleti vidékén a nagy gumiültetvények fel­élesztésében. Kezük munkája nyomán ölt új arculatot a Mekong-deltában a harcok során annyit említett, híres Ná­das-síkság. Észak-Vietnamban erdősí­tési munkákat végeznek, a szénbányá­szatban dolgoznak. Az építő katonák egészen rövid idő alatt 10 ezer hektárt hódítottak el a tengertől a földművelés részére. Miután a jelenlegi ötéves terv igen nagy gondot fordít a halászati és a halfeldolgozó ipar bővítésére és korsze­rűsítésére, a hadsereg például halász­iakat szervez és halfeldolgozással is foglalkozik. Nekik köszönhető az országot átszelő Transzvietnami Vasút további építése és folyamatos karbantartása. Korszerűsí­tették a régi országutakat, autóutat léte­sítettek Laosz nyugati tartományai és a vietnami kikötők között és ezzel tenge­ri kijárást biztosítottak a szomszédos or­szágnak. A Vietnami Néphadsereg katonái ki­vették részüket a mezőgazdaság szá­mára oly fontos öntözűmüvek létesíté­séből is. Az a tény, hogy öntözőrend­szert építettek a Központi Fennsíkon, önmagában azt jelenti, hogy a tenger­szint feletti ezer méteres magasságban sincs már akadálya a rizstermelésnek. A Mekong-deltában pedig több mint ezer kilométer hosszú csatornahálózatot fek­tettek le a műszaki egységek, s ezzel 1G0 ezer hektárt öntöznek, ami az évi kétszeri aratást biztosítja. A csatorna, emellett áruszállításra és közlekedésre is alkalmas. BUDAPRESS-VNA Csehszlovákiai Építő katonák

Next

/
Thumbnails
Contents