Tolna Megyei Népújság, 1987. febuár (37. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-28 / 50. szám

1987. február 28. képújság 9 Metróépítkezés Varsóban Lezárt utak, elterelt forgalom, palánk­kal körbezárt terek, vasbetondzsungel és ideiglenes barakkok - ugye ismerős a kép? Varsó több részén évek óta jóko­ra építési területek, lelassult közlekedés teszi próbára a gyalogosok, vezetők tü­relmét. Az indok - akárcsak Budapesten vagy a világ számos más fővárosában - közismert: teljes erővel folyik a metró­építkezés.- Az egy pillanatig nem lehet kétsé­ges, hogy a lengyel fővárosnak szüksé­ges van a metróra. Az azonban, gondo­lom, jogos kérdés, hogy hogyan lehetett ilyen hatalmas költségeket követelő be­ruházás mellett döntnei éppen a meg­szaporodott gazdasági problémák ide­jén? - tettem fel a kérédést Roman Bial- kowskinak, a metróigazgatóság infro- mációs osztálya vezetőjének.- Furcsa módon a metróépítés szem­pontjából nem jelentett hátrányt a beru­házások visszafogása. Sőt, mivel szá­mos más építkezés leállt, egyenesen kedvező hatással járt, hogy azoktól a gépeket, felszereléseket ide irányíthat­tuk át. Az is világos, hogy a nehézségek­kel küzdő tömegközlekedés javítása alapvető igény a lakosság részéről. Új buszok beszerzése, az utak szélesítése, vagy a járatok puszta sűrítése - folytatta a magyarázatot beszélgetőpartnerem - hosszú távon még több pénzt igényelne, a gépkocsiforgalom pedig nem növel­hető mérték nélkül. Akárhogyan is néz­zük, gyorsaság, gazdaságosság és az energiafelhasználás szempontjából egyaránt a metró a legkedvezőbb meg­oldás. Ezért döntöttek 1982-ben az illetéke­sek a munkálatok megkezdéséről, he­lyesebben újrakezdésről, mert 1925- ben és 1938-ban már történtek próbál­kozások, de tervezési vagy geológiai problémák, illetve a történelem fordula­tai mindig közbeszóltak. 1950 és 1958 között mindössze másfél kilométer ala­gút készült el, majd most, hosszú szünet után 1983-ban kezdődött el az igazi munka.- Hogy jellemezné az építkezést, mi­lyen gondokkal kell megbirkózni?- A 23 kilométeres távot három sza­kaszban kell átadni. 23 állomás szerepel a tervekben, a 36 kilométeres sebes­séggel közlekedő, hat kocsiból álló sze­relvények legsűrűbben másfél percen­ként követik majd egymást. Az első sza­kasz az ursynowi lakónegyedet köti ösz- sze a belvárossal: bő egyórás buszozás helyett 18 percesre csökken az út! A dolgozók feladata tavaly különösen nehéz volt, az alagútfúrók sűrűn beépí­tett belső lakókörzetekhez közeledtek. OLyan váratlan problémákkal is szembe kellett nézni, mint egy rendkívüli ke­ménységű kőzet-szakasz, amely a geo­lógusok véleménye szerint egy valami­kori hörobbanás nyomán alakult ki. Azó­ta megkezdődtek az előkészületek már a metró üzemeltetésére, a majdani sza­kembergárda kiképzésére is. Az első ütem átadása egyébként az évtizedfor­duló táján esedékes.- Hasznosítják-e más szocialista or­szágok tapasztalatait?- Hogyne, az együttműködés igen ki­terjedt. Különösen a minszki metróépít­kezés feltételei hasonlítanak a varsói­hoz, de Prága vagy Budapest is számos példát kínál. (Zárójelben teszem csak hozzá: nekünk is lenne okulnivalónk; Varsóban például meg akarják könnyí­teni a mozgássérültek számára is a met­ró igénybevételét - ezzel Budapesten aligha dicsekedhetünk.) Kétségtelen, hogy a jelenlegi gazdasági körülmények között az első metróvonal még hosszú ideig, legalább a kilencvenes évek közepéig kivételes erőfeszítést, az anyagi és emberi erőforrások összponto­sítását követeli meg. A tervezők mégis, a kivételezéssel párhuzamosan előre is te­kintenek: Varsó távlati fejlesztési elképze­lései között további két vonal megépítését irányozzák elő. SZ. G. Vasbetonerdő, lezárt utcák - a varsói metróépítkezés Erőmű a hegy gyomrában A Pamír-hegység egyik vonulatának a belsejében megkezdődött a Roguni Vízerőmű géptermének a kialakítása. Ez az erőmű a tadzsikisztáni Vahs fo­lyón épül. A Roguni Vízerőmű szovjet Közép- Ázsia legnagyobb erőműve lesz, 3,6 millió kilowattos kapacitásával. Az erő­mű 335 méter magas gátja a maga nemében a legmagasabb lesz az egész világon. Az elektromos berendezéseket azért helyezik el a hegy belsejében, mert az építkezés színhelyén igen ne­héz domborzati viszonyok vannak és ezen kívül a térség igen földrengésve­szélyes. A gépterem a hegy gyomrában több mint 200 méter hosszúságú lesz, a szélessége pedig eléri a 30 métert A géptermen kívül még számos különbö­ző rendeltetésű alagutat építenek, amelyeknek az együttes hossza eléri a 70 kilométert A Roguni Vízerőmű elkészültével a tadzsikisztáni erőművek összkapacitá- sa 10 millió kilowattra nő. Az éles vizű korsó Fazekasoknál Körösréven Gyönyörű régi, dombos utca Körös­réven. A házak végéből ablakszemek te­kintenek a járdára, nemhogy riasztják, várják inkább az idegent. Kósa Imre bá­csi száján is hamar fakad az „Isten hoz­ta”, s már tessékel is befelé a szigorodó télben. A „házba”, amely szobának s konyhának egyként szolgál, és ahol sparhelt sugározza a meleget. Kósa Imre bácsi szegény, szíjas em­ber. Bár a szót nehezen érti már, annál szebben forgatja. Hetvennyolc eszten­dősen is szálegyenes, s ugyanilyen egyenesen néz szemébe az idegennek, szándékát keresvén. Nincsen pedig ne­künk más széndékunk, mint hogy meg akarunk ismerni egy körösrévi fazekast, s tőle tudni meg valamit arról, miről is hí­resek ezek a körösrévi korsók, kancsók, töltött káposztás fazekak, tejescsuprok és más alkalmatosságok. A Kósa család öröksége- Fazekas? - kérdez vissza. - Az már alig van.- Hova lettek?- Elfogytak. Valamikor ebben a falu­ban élt vagy száznyolcvan; jártak-men- tek messzi földre a révi cseréppel. Most ha négyen-öten vagyunk. S már sorolja. Halász Mihály, Halász János (el ne feledjem: Imre bácsi felesé­gét lánykorában Halász Máriának hív­ták, családban vannak hát ők is), meg a Hasas János, meg még egy Hasas. Hir­telen ennyire emlékszik. Kísérőm, az erdélyi etnográfia és fol­klór kiváló ismerője és gyűjtője azért ka­lauzolt Körösrévre, mert itt valami igazán egyedit és eredetit találok. Az úgyneve­zett révi fehér kerámiát. Magamban mo­solygok, hiszen a lakásomban őrzöm Szilágyi bácsi (Sándor? József?, erre már bizony nem emlékszem) gyönyörű révi kerámiáit.- Imre bácsi kitől tanulta ezt a mester­séget?- Az én apám volt Kósa Mihály, az én nagyapám volt Kósa János. Mind faze­kas volt, a családban tanultam. Tizenkét esáendösen már korongoltam. A fehér kerámia titka- És ebben a fehér kerámiában mi a különleges?- Már az agyag is az, amiből készül. Valamikor a Kerebik legelőről hordtuk ezt a földet, de ott már nagyon mélyen van, most aztán a Sonkolyosról. Tudja, ez olyan pirosas agyag, nehéz munka van vele, de aztán ez az agyag a kemen­cében szinte fehérre ég. A kert elején hatalmas halomban áll a pirosas agyag. Most tél van, de Imre bá­csi tavasszal megint korongolni szeret­ne. Úgy dolgozgat, hogy évente még mindig ötször-hatszor éget, s egyszerre tán száz darabot is. Hetvennyolc éve­sen. Ha a mester látja, hogy már fehéres a láng, amivel éget, kiszedi az edényt. Úgy öt-hat óra múlva. És akkor ilyen szép fe­héres lesz, rajta a barna földfestékkel festett minták valósággal élnek. A mintá­kat az asszonyok rajzolják. Ez a törvény. Egyszóval a körösrévi kerámia máz nélküli. Mostanában ugyan a piac köve­telményei miatt egyre kevesebb fehér, máztalan kerámiát gyártanak, jobban szeretik az emberek a cifrát, a mázasat. Készít ilyet Imre bácsi is, de azért igazi szívvel a fehéret mutogatja.- És mi még ebben-a cserépben kü­lönleges?- Hát, hogy éles marad benne a víz! Éles? Ez azt jelenti, hogy hideg. Mert nincs máz, a cserép lélegzik. Nem pos- had, nem avasodik ebben semmi, nem­csak a víznek jó, az ételeknek is, amit az-, zal a céllal formáznak. Ha meg főznek benne, ez az agyag megízesiti az ételt, nem elvesz belőle. Ezt a cserepet vitték a mezőre az emberek régente, ha dolgoz­ni jártak. Igaz, nem olyan színes, dekora­tív, mint a köröndi kékmázas, vagy a gyergyói fekete kerámia. A szegény ember számára azonban a hasznosság legalább olyan érték, mint a szépség. A piacon. Kósa néni panaszkodik. A piac az asszony dolga- Van-e piaca ennek a cserépnek, Im­re bácsi?- Nem nagyon. Ezért is kevés már a fazekas. A fiatalok nem vállalják. De a piac az asszony dolga. Most is ott van a révi piacon, keressék meg. Megkeressük. Kósa néni panaszko­dik, ma még alig vettek cserepet. Beál- lunk hát vásárlónak. A piac szélén, igazi vásári hangulat­ban, a zeneszóhoz közel fiatal fazekas árul. Méhész Géczi Jánosnak hívják. A legfiatalabb révi fazekas, alig múlt har­minc, akinek asztalán azonban már csak egy-két fehér kerámia árválkodik. A többi mázas edény. Szép, de mázas. Fröccsölt, ahogy a fiatal fazekas mond­ja. Mégis, a fröccsölt fazékkal együtt úgy indulunk hazafelé a körösrévi piacról, hogy találtunk fiatalembert, aki az ősi mesterséget vigyázza. Márpedig ezt vigyázni kell. Agyagot gyűjteni, korongolni, pingálni, égetni, piacra hordani. Hogy őrizze sokáig, na­gyon sokáig élesnek a vizet. BÉNYEI JÓZSEF * A Szovjetunió az ésszerű foglalkoztatottság útján népgazdaság hatékonnyá A tétele, amelyet a Szovjetunió műszaki-tudományos hala­dás vívmányainak alkalma­zása alapján szeretne elérni, _______ új problémákat állít az or­szág elé a lakosság foglalkoztatása te­rén. Az állam szavatolta a munkához való jogot, a munka mennyisége és minősé­ge szerinti bérezést, valamennyi munka­képes állampolgár teljes foglalkoztatott­ságának biztosítását nem szabad leegy­szerűsítve értelmezni. Társadalmunk legnagyobb emberségessége mellett - sem tudja mindenki számára garantálni, hogy munkás évei során végig egyazon szakmában, ugyanazon a településen dolgozhasson. De ez gyakran magának a dolgozónak sincs érdekében. A mun­kaerőforrások mobilitása, átcsoportosí­tása és a kapcsolatos szakképzési, el­helyezkedési problémák a szocialista társadalom törvényszerű fejlődési folya­matába illeszkednek. A legutóbbi időkig főleg a munkaerő­források szűkösségéről beszéltünk. A gazdaság különböző ágazataiban való­ban sok a betöltetlen állás. Csupán az iparban - még a gépesítettség alacsony színvonala mellett is - ezek száma eléri a 700 ezret. Ha a gépek és berendezé­sek kihasználtáságát az optimálisnak tartott napi 1,7 műszakra növelnénk, ak­kor az iparban betöltetlen állások száma 4 millióra emelkedne. Ugyanakkor a problémát más néző­pontból is meg kell vizsgálni. Ha tekin­tetbe vesszük, hogy ma még nagy a kézi munkaerő részaránya, leállások és mu­lasztások történnek, számos esetben ésszerűtlen a gyártásszervezés, műkö­dő vállalatok rekonstrukciója helyett újak építésével bíbelődnek, a munkae­rőhiány jelentős mértékben mestersé­gesnek bizonyul. Megállapíthatjuk, hogy az országban valóban léteznek fokozottan szakem­berigényes ágazatok és térségek (szol­gáltatások, új mezőgazdasági körzetek, egyes mezőgazdasági területek, stb.). Ám az is igaz, hogy számos vállalatnál és ágazatban ugyanazt, vagy ráadásul még több munkát is el lehet végezni kisebb dolgozói létszámmal, még új berende­zések üzembe állítása nélkül is, akkor ha automatizáljuk a termelést, korszerű géprendszereket alkalmazunk, jobban kihasználjuk a nagy termelékenységű berendezéseket és leírjuk az elavulta­kat. Pontosan ilyen irányvonalat jelöl­tünk ki, erre irányul ma az ösztönzési rendszer is. Az anyagi termelés szférájá­ban a pótlékokat és az alapbéreket a je­lenlegi ötéves terv során elvileg új ala­pon, a vállalatok által előteremtett esz­közökkel fogjuk emelni. Mindez a mun­kaerő egy részének szabaddá válását feltételezi. Még a gyártás és a technológia jelen­tős átalakítása mellett is sokan akadnak, akiknek munkahelyét felszámolják, s ugyanannál a vállalatnál maradnak, de már új, vagy felújított üzemrészben, gyakran pedig új szakmában fognak dolgozni. Közvetlenül is szabadul fel persze munkaerő, amikor is a dolgozóknak el kell hagyniuk az adott vállalatot, szerve­zetet és ágazaton belül rokonvállalatnál helyezkedhetnek el, vagy egészen más területen. Különösen nagy figyelmet kell fordíta­ni arra az igen fontos társadalmi folya­matra, hogy a dolgozók mentesülejenek a nehéz, szakképzettséget nem igénylő egyhangú munka alól, vagyis meg kell szüntetni a gazdaságtalan, társadalmi­lag nem kielégítő manuális munkát. Mindemellett az elhelyezkedés prob­lémája kevesebbeket érint majd. Mivel fokozni kell a berendezések kihasznált­ságát, a manuális munkából felszaba­duló munkaerőt, megfelelő átképzés után át lehet helyezni a gépek mellé. A felszabaduló munkaerő egy része átke­rül a gyorsan fejlődő szolgáltatási szfé­rába. A felszabaduló munkaerő egyik kate­góriájában sem fenyegeti a dolgozókat munkájuk és keresetük elvesztése. „A fogalalkoztatottság szempontjából tár­sadalmi rendszerünk alapvető előnyök­kel rendelkezik, melyek magában a terv- gazdálkodásban rejlenek és abban, hogy nincsenek válságok, váratlan de­konjunktúrák. Előre tudjuk, hol, milyen vállalatot fogunk rekonstruálni vagy fel­építeni. Időben fel tudjunk tehát készülni a munkaerő felszabadulására, elhelye­zésére, átcsoportosítására városi, me­gyei, köztársasági és országos mére­tekben is. Az újonnan üzembe helyezett vállalatok és létesítmények feltöltése ré­vén aktív intézkedések valósulnak meg az ágazati szakember-átcsoportosítás terén is. Többszörösére nő a dolgozók átkép­zésének jelentősége. Ma az ország kö­rülbelül 40 milliárd rubelt fordít oktatás­ra, de szakmai továbbképzésre és át­képzésre csupán a fenti összeg 2-3 szá­zalékát költi. A műszaki-tudományos haladás meggyorsulásának feltételei között ennek a részaránynak többszö­rösére kell növekednie. Elképzeléseink szerint az eredeti szakmában el nem helyezhető dolgozó­kat továbbképezzük, vagy új szakmára képzezzük át. Ennek formái különbö­zőek lehetnek: üzemi tanfolyam, okta­tóüzem, szakmunkásképző, főiskolai vagy egyetemi továbbképző tanszék stb. A dolgozókat csak saját beleegye­zésével és munkaszerződés aláírása után küldheti továbbképzésre vállalata. Az átképzés vagy a továbbképzés tarta­mára a dolgozóknak a munka alóli fel­mentés pillanatában kapott fizetést kell folyósítani”. elentős változások mennek végbe az önálló életet kezdő fiatalok elhelyezkedésében is. Az 1981 -tői 1985-ig tartó ötéves terv idején a munka­erő körülbelül egyenlő mér­tékben gyarapodott a termelő és a nem termelő szférában is. A jelenlegi ötéves időszakban viszont a gyarapodás (ami kb. 3,2 millió embert jelent) szinte teljes egészében az oktatásban, az egészsé­gügyben és egyéb szociális, kulturális ágazatokban megy végbe. Ennek ered­ményeképpen az anyagi termelésben foglalkoztatottak száma (amely az előző öt évben 2,3 százalékkal nőtt) nem válto­zik, a 90-es években viszont, előrejelzé­sek szerint körülbelül évi egy százalék­kal csökkenni fog. Ez azt jelenti, hogy 2000-ig az anyagi termelésben dolgo­zók száma 13-20 százalékkal, vagyis körülbelül 13-19 millióval csökken. A két szféra - a termelő és a nem ter­melő szféra - közötti munkaerő-átcso­portosítás nem érinti kedvezőtlenül a la­kossági reáljövedelmeket. Ellenkezőleg, az előző évekhez képest gyorsabb ütemben fognak nőni: az elmúlt ötéves időszak 11 százalékával szemben a mostani terv idején 14 százalékkal. És továbbra is mindenkinek joga lesz dol­gozni. APN-KS

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents