Tolna Megyei Népújság, 1987. febuár (37. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-25 / 47. szám

4 NÉPÚJSÁG 1987. február 25. Hangulatképek a magyar filmek seregszemléjéről Sok értékes film - nagy érdeklődés SZOMSZÉDOLÁS Mint már hírt adtunk róla, néhány napja véget ért a XIX. magyar játék­filmszemle, kiosztották a díjakat is, amit most csupán emlékeztetőül és a rend kedvéért sorolunk fel. A fődíjat a Keresztúton című film (ren­dező: Sára Sándor) és a Csók, anyu! (Rózsa János alkotása) meg­osztva nyerte. A rendezői díjat Jan- csó Miklós kapta a Szörnyek évadja című filmjéért. Az újonan alapított Radványi Géza-díjat Dér András és Hartaí László Szépleányok című filmje nyerte el. A Budapestért díjat Bacsó Péter, a filmklub szövetség díját Dömölky János kapta. A zsűri különdíja Kosa Ferencé, az opera­I tőri díj Ragályi Eleméré lett. A leg­jobb női alakítás díját Udvaros Do­rottya, a legjobb férfialakítás díját pedig Garas Dezső és Cserhalmi György kapta. Annyi minden sikké vált minálunk. Pél­dául szidni, lefitymálni a magyar filmeket. Persze, leginkább úgy, hogy azokat sem a szidás előtt, sem pedig utána nem néz­zük meg. (Ezt a filmforgalmazás adatai is bizonyíthatnák, amennyiben összevet­nék a nézőszámot a magyar filmalkotá­sok lebecsülőinek számával. Valószínű, hogy az utóbbiak vannak nagyobb szám­ban.) Igaz, a filmszemlén tapasztaltakból nem vonok le messzemenő következte­téseket a jövőben magyar filmre jegyet váltók számával kapcsolatban, de őszin­tén reménykedem. Tehetem, hiszen ezen a seregszemlén igen sok kitűnő, értékes, jól megcsinált alkotás került bemutatás­ra. Mint tudják, a filmszemlét a Kongresz- szusi Központban rendezték meg. Az is közismert, hogy a Pátria teremben (nagy terem, hozzá az ugyancsak hatal­mas erkély) 1750 ülőhely van. S most en­nél sok százzal volt több. Ugyanis aki nem tudott magának széket foglalni, vagy foglaltatni, letelepedett a földre, s úgy nézte a filmet. Úgy hiszem, hogy helyesen következ­tettem arra, hogy a pestiek megkeres­ték - és megtalálták azt a bizonyos kiska­put, s nem hívott vendégekként is mi- hamrabb látni szerették volna az új ma­gyar filmtermést, mely valóban sokkal A téli időjárásnak köszönhető, hogy Colin Foster angol szobrászművész bu­dapesti kiállítása elmaradt. így megyénk azzal büszkélkedhet, hogy Magyaror­szágon efőször Dombóvár adott otthont, bemutatkozási lehetőséget a fiatalem­bernek. Az angol nagykövetség ösztöndíjasa­ként került Magyarországra Colin Foster. A köztéri szobrászat tanulmányozása so­rán 1985-ben jut el a Villányi alkotótelep­re is. Itt a környezet inspiráló hatására olyan programot készít, amelyben szob­rászok, kertészek, építészek is szerep­hez jutnak. Az alkotócsoport célja - egy eddig ki­használatlan parkrész rendezése - 1987-ben valósul meg. Ez a terv egy időre hazánkhoz köti. A dombóvári kiállításon a Magyaror-' szágon született szobrai láthatók. A mű­vész egyszerűen kimondott gondolatai az egyszerűsített formákban kapnak hangot, találnak társra. A súlyos köveket - legyen az siklósi márvány, erdősmecskei gránit, fonolit vagy süttői mészkő, ibbenbüreni homok­Csónakos jobb volt, mint a tavalyi. Ezt egyébként nemcsak mi, hanem a külföldi kritikusok is egyhangúan állapították meg. Gondo­lom, azért özönlöttek a Kongresszusi Központba ily nagy számban a pestiek, mert ők igen érzékenyen reagálnak a ki­szivárgó legkisebb hírekre, információk­ra is. Hogy az új magyar filmekről sok jó jelzést kaptak már a szemle előtt, az bizo­nyos. Úgyhogy most és a fesztivál idején is tulajdonképpen elégedetten, mi több, örömmel lehetett megjegyzésekkel illetni a szervezőket, az is jó jel. S erre bizony gyakran került sok a „székcsaták” alkal­mával. Több alkotó elismerésként nyugtázta, hogy filmjének vetítése közben felcsat­tant a taps, ami nem gyakori a mozikban. Kivételek a fesztiválok, filmszemlék. Sára Sándornak nyíltszíni tapsban nem volt része, pedig filmjét a fesztivál hetében reprizelni kellett a nagy érdeklődés miatt. Nem csoda. Ahogyan az sem, hogy a Ke­resztúton című torokszorítóan megrázó dokumentumfilmet döbbenten, szinte mozdulatlanul ülte végig mindenki. S csak egy-két perccel a befejezés után tértünk magunkhoz. A Kersztúton című alkotást Tolnában és Baranyában forgatták jórészt, több, mint száz családot keretek fel és kétszáz videokazetta telt meg a bukovinai széke­lyek kálváriájával, pontosabban az 1940- es években kezdődő kálváriájával. Visz- szaemlékezésekkel abból az időszakból, amikor Bukovina öt községének (Hadik- falva, Andrásfalva, Istensegíts, Józseffal- va, Fogadjisten) tizennyolcezer lakosát „hazatelepítették”. A bonyhádiak és kör­nyékben élők már néhány héttel a film­szemle előtt láthatták a filmet, ugyan­is a rendező - szokásához híven - az iga­zi ősbemutatót ott, azaz a forgatás szín­helyén tarotta. Mint már mondtam, az idei filmek sok szempontból felülmúlják a tavalyi szem­lén bemutatottakat. Ami összességében is feltűnő, hogy sok olyan film készült el a versenyre, melyek dramaturgiailag hi­bátlanok. Az általános jellemzőkhöz tar­kő, zuhányai zöldmárvány - könnyed-lé­giessé teszi az irodalmira is fordítható, történést megjelenítő ábrázolást. Colin Foster képzőművészeti munkál­kodása kezdetén, geometrikus idomok térbeli viszonylataival foglalkozott a raj­zolás, festés mellett. Az utóbbi években faragott köveit néz­ve állatokra, emberekre, ezeket körülve­Szárnyalás tozik az is, hogy több alkotás foglalkozik a mai magyar valósággal, de annyit azért jegyezzünk meg, hogy többnek a témája hasonlít egymásra, de ez különösen su­gallatukra vonatkozik. S ha már a hason­lóságoknál tartunk, elismeréssel és jo­gos büszkeséggel kell (nem el) kiabálni, hogy operatőrjeink változatlanul világ- színvonalon dolgoznak. S ez nemcsak Ragályi Elemérre igaz, hanem Kende Já­nosra, Kottái Lajosra, Kurucz Sándorra és még többekre. Most pedig szóljunk a színészekről, de előbb említsük meg, hogy a magyar fil­mekben több külföldi művész is kapott szerepet, viszont koprodukciós alkotás nem volt a versenyfilmek között. Tehát a vendégművészek közül talán csupán a szabadkai Döbrei Dénest kell kiemelni, aki Erdőss Pál Gondviselés című filmjé­nek férfi főszereplője. A mi, színészeink tehetségesek, kitűnően oldják meg fel­adatukat. Legfeljebb az zavart, hogy egy- egy művész (Udvaros Dorottya, Garas Dezső, Cserhalmi György, Básti Juli) több filmben is szerepelt. Viszont a nem színész szereplők, mint a most felfede­zett Dés Mihály - spanyol szakos műfor­dító - is ragyogóan formálta meg a fiatal orvost a Banánhéjkeringőben. Vele kap­csolatban mondja Bacsó Péter, hogy szerinte „hibás úgy felosztani a színész- világot: hivatásosok, amatőrök. Szá­momra nem így vetődik fel a kérdés, ha­nem: tehetségesek és tehetségtelenek.” Szívem szerint még további kiváló al­kotásra hívnám fel az olvasók, a moziba járók figyelmét. De a címek puszta felsorolása ugyan keveset mondana. Inkább utalok a doku­mentumfilmek megrázó erejére, a háttér­ben mozgó erőkre; vagy a soha többé háborút! - kiáltásokra, a lenyűgöző fi­nomságokra, a művészi megoldásokra, a romantikus történet meggyőző erejére, a magyar családok zaklatottságára, s azokra a társadalmi problémákra, me­lyekre felkiáltójelekként hívja fel figyel­münket egy-egy alkotás,.. S ezek után? Sok örömöt kívánhatok őszintén a magyar filmeket nézőknek! V. HORVÁTH MÁRIA vő tárgyakra könnyen asszociálhatunk. Figurális kompozícióiban a mozdulni vá­gyás, az előre haladás, más szóval kife­jezve, az utazás, az új és újabb megisme­rése fogalmazódik meg. Jellegzetes, visz- sza-visszatérő motívuma például a hajó, a madár. A simára csiszolt, emberi fejekre emlé­keztető gömb-tömbökből sejlő tekintetek mindig felfelé, ha tetszik a jövőbe vezet­nek. Ilyen csöndes, derűs optimizmus ol­vasható a szobrok, grafikák melletti cí­mekből is: „A hajó I., II., III., IV.” „A kezdet­ben", „A föld, a tenger és az ég”. Kollektív és önálló kiállításokon 1976- tól szerepel. A dombóvári tárlatán Máté László, a városi tanács osztályvezetője mondott bevezető köszöntőt, majd Colin Foster muzsikus barátai tették hangulatosabbá az alkotások közötti séta beszélgetéseit. DECSI KISS JÁNOS Fotó: DOMBAI ISTVÁN Dunántúlt napló A Harkányi reumakórház egyik leg­szebb éve a tavalyi volt: megnyithatta kapuit a járóbeteg-ellátást szolgáló új egység. Mellette már folyik a 105 milliós beruházásból épülő fedett fürdő építése, mely szervesen kapcsolódik majd az új létesítményhez. Az idén előreláthatólag a kivitelezők - a Tanácsi Magas- és Mélyépítő Vállalat - 88-90 milliós ké­szültségi fokot érhetnek el, s ha minden sikerül, jövőre átadják. Dr. Keszthelyi Béla igazgató-főorvos elmondotta, hogy az új létesítmény Sik­lós és környéke járóbeteg-ellátását vál­lalta föl, de ezen túl a helyi üdülőkbe be­utaltak kezelését, valamint a külföldiek ellátását is szolgálja. A külföldiek számá­ra jószerivel most nyitotta meg kapuit, fő­leg a három nyári hónapban várják érke­zésüket. Ebben az esztendőben a tervek szerint 3 millió forint értékű devizát „ter­melhet” az egészségügy e nagyszerű bá­zisa a tavalyi 1,2 millióval szemben. Nyá­ron a járóbetegek 30-40 százaléka kül­földi: főleg jugoszlávok, de egyre többen érkeznek az NSZK-ból, Ausztriából, Hol­landiából. Az intézetet az idegenforga­lomban az IBUSZ képviseli, de hírük jó­szerivel szájhagyomány útján terjed. Most töprengenek azon, hogy miként le­hetne jobb propagandával kilépni a hatá­rokon túlra. Ehhez két nyelven - németül és horvátul - gyóygászati ismertetőt sze­retnének kiadni, propagálni a kórház te­vékenységét és a harkányi gyógyvizet. FEJÉR MEGYEI HÍRLAP Két évvel ezelőtt alakult az Albacomp számítástechnikai Kisszövetkezet, amely akkor 17 taggal, elsősorban a Videoton számítógépek országos szervizmunkáját végezte. A kötelező szerviz,garanciális ellenőrzés során jöttek rá arra, hogy a Vi­deoton, valamint a szocialista országok­ban gyártott számítógépek teljesítménye kiegészítő berendezések közbeiktatásá­val fokozható, működésük megbízhatób­bá tehető. Ez adta az ötletet, hogy a jó­részt „hardveresekből” álló társaság ki­egészítő berendezések kifejlesztéséhez kezdjen. így a szerviztevékenység fokozatosan csökkent, és ma már saját gyártásból él a kisszövetkezet. Megkezdték az úgyneve­zett illesztőkártyák, vagyis nyomtatott áramkörök gyártását. A Winchester disc- et, vagyis mágneses tárolót illesztik a kü­lönböző szocialista országokban készü­lő számítógépekhez, ez jelentős memó­riabővítést eredményez, ugyanakkor megőrzik kompatibilitásukat. Ilyen bőví­tett memóriaegységű berendezéseik üzemelnek már Magyarországon kívül a Szovjetunióban is. Több nemzetközi re­pülőtéren működnek VT-20-Winches- ter-Albacomp összekapcsolt utastájé­koztató berendezések. Kapcsolatba került a kisszövetkezet az angol Quest mérnöki tervező rendszere­ket gyártó céggel, melynek bemutatták a Winchester illesztőberendezést. Ez meg­nyerte az angol cég tetszését és február 25-én tíz készüléket visznek ki Angliába. Biztató kilátásaik vannak további kétszáz alrendszer szállítására, és ez azt jelenti, hogy márciustól havonta folyamatosan 15-20 egységet visznek Angliába. A mágneses tárolóegységet, vagyis a Winchester disc-et a szigetországban vásárolják meg. Fehérvárról az illesztő nyomtatott áramkört és az alrendszer tet­szetős kivtelezésű dobozait szállítják. Az egymillió fontsterlinges üzletnek az Al- bacompra jutó valutarészéről jelentősen meg tudják majd könnyíteni külföldi al­katrész-beszerzéseiket. A kisszövetkezet „slágermunkája” az IBM-PC személyi számítógépekből úgy­nevezett lokális hálózat kialakítása. Emellett elvégzik az országba részegy­ségenként beérkező IBM személyi szá­mítógépek összeszerelését is. A lokális hálózat egyébként 15-20 gép összekap­csolására és integrált adatbázisként való működtetésére alkalmas. Ilyen hálózatuk üzemel már a mátészalkai kórházban, a MÉH területi központjaiban, Volán-válla­latoknál és a Balaton Bútorgyárban. Ter­veikben szerepel ausztriai és NSZK-beli lokális hálózatok kiépítése. Somogyi Néplap A zalai és a somogyi mezőgazdasági nagyüzemek közül az idén már harminc­egy tagja van a Bábolnai Iparszerű Kuko­ricatermelő Közös Vállalatnak, közismer­tebb nevén az IKR-nek. A két megyét ma­gába foglaló 6000-res termelésszerve­zési egységben a somogyiak többnyire - huszonhat gazdaság - kukoricát és - ti­zenhét üzem - búzát termesztenek válta­kozó sikerrel. A tavalyi terméseredmé­nyeket az átlagtermés sorrendjében fel­tüntető vállalati listán például a kukoricát tekintve a 36. helyen találni az első somo­gyi üzemet, a böhönyei Szabadság Tsz-t, a búzánál az 58. helyen bukkanunk elő­ször somogyi gazdaságra, a siófoki No­vember 7. Tsz-re. Ugyanez a közös gaz­daság őszi árpájával viszont a 6. helyen áll. Minderről a vállalat Kaposváron tartott részközgyűlésén értesültünk. Tóth Lász­ló termelési igazgató az IKR múlt évi mun­kájáról, Semsey László termelésszerve­zési egységvezető pedig a somogyi és a zalai taggazdaságok tevékenységéről és idei terveiről számolt be. A vállalat - a 261 tag közül 202 téesz, a többi állami gazda­ság, illetve vállalat és intézmény - a ki­esések ellenére a tervezettnél csaknem 14 százalékkal több - mintegy 4,9 mil­liárd forint - bevételre tettek szert, a nye­reségtervet pedig 11 százalékkal túltelje­sítve 107 millió forintot meghaladó ered­ményt értek el. A 6000-res termelésszer­vezési egységben, ahova a somogyi gaz­daságok is tartoznak, ennél szerényeb­bek az eredmények, ha meg külön mér­legeljük megyénk taggazdaságait, a za­laiakkal összevetve még kedvezőtlenebb a kép a kukoricánál és a búzánál is. Az egységvezető nem rejtette véka alá: annak ellenére, hogy a műszaki-techni­kai háttér a múlt évben tovább javult - csaknem 400 millió forint értékű korsze­rű gépparkkal gazdagodtak, a növényvé- dőszer-ellátásra és a vetőmagvakra sem lehetett panasz -, kifogásolható a műtrá­gyák felhasználásának technológiája, a költséggazdálkodás, a talaj tápanyag­visszapótlása, a szakmai igényesség hiánya, a technológiai fegyelem és ellen­őrzése. Ha mindez még csapadéksze­gény időjárással is párosult - mint tavaly -, könnyen bekövetkezhet az ágazat eredményromlása. A körzet taggazdaságainak képviselői közül többen elismeréssel szóltak az IKR-röl. Az idén tovább növekszik segít­sége például a nagy területen induló ta- lajmeszezésnél, s március végén meg­kezdődik a termelés Marcaliban a folyé­kony műtrágyát előállító üzemben: 27 gazdasággal kötöttek szerződést össze­sen 40 ezer tonna szuszpenzió szállítá­sára, s eddig 1800 tonna alapanyagot vittek a tárház feltöltéséhez. PETŐFI NEPE Kiskőrösön már hagyományosnak mondható, hogy a lakosok, az üzemek és szövetkezetek jelentős összeggel egé­szítik ki társadalmi munka vagy pénz for­májában a tanácsi költségvetést. Az eredmény szemmel látható: szépül, for­málódik a város képe. Ezt ismerte el 1986-ban a Hazafias Népfront Országos Tanácsa is a Nemzeti zászló (s a vele járó kátmillió forint) adományozásával. Mit hozott tavaly a társadalmi összefo­gás a városnak? A lakossági és intézmé­nyi hozzájárulások összege meghaladja a 69 millió forintot. Az egyik legnagyobb tételt ebből útépítésre fizették a kiskőrö­siek. Huszonöt utca kapott így szilárd burkolatot, hét kilométer hosszúságban. A lakók - társulási formában - a költsé­gek felét állták, a többit a tanács fizette. Ahol elkészült a burkolat, ott rendszerint az egész utcát kicsinosították. A lakók maguk végezték el az útszegély rendezé­sét, fákat ültettek, parkosítottak. Ugyan­csak a lakosok anyagi hozzájárulásával folytatódott a tanyavillamositás Alsókam- maszáción és a Szűcsi dűlőben. A köz­pénzből a szükségesnél kevesebb jut a földutak és az árkok karbantartására, itt is jól jött a lakossági segítség. Azokban a tanácstagi körzetekben, ahol sikerült felkelteni a választókban a lakókörnyezet iránti igényességet, nem maradt el az eredmény. A 22-es válasz­tókerületben például az útépítés mellett megszervezték a csapadékvíz elvezeté­sét, felszámolták a szabálytalan szemét- lerakókat, parkosítottak. A kiskőrösiek régóta dédelgetett nagy vállalkozása a fedett meleg fürdő felépí­tése. Erre szavazták meg a településfej­lesztési hozzájárulást is. Akadnak, akik nem csupán a teho kötelezően előírt ösz- szegét fizetik be. A Fürdőépítő Társulat eddig hétszázezer forintot gyűjtött össze egyéni adakozásokból. Az ilyenfajta önzetlen felajánlásoknak van hagyománya a városban. így készül­hetett el Szendrey Júlia szobra is. S van, aki nem pénzzel, hanem kétkezi munká­val segíti lakóhelyét. A Tompa utca és a Rákóczi út csatlakozásánál lévő parkot csak így emlegetik: Temesi-féle park. egy közelben lakó nyugdíjas, Temesi Jó­zsef gondozza a növényeket évek óta. - Amíg csak bírom, csinálni fogom - mondta Temesi bácsi a legutolsó tanács­tagi beszámolón. Első magyarországi kiállítás Colin Foster alkotásai a Dombóvár Galériában A kiállítás egy részlete

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents