Tolna Megyei Népújság, 1987. febuár (37. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-25 / 47. szám
1987. február 25. 2 ÍvÉPÜJSÁG Európai regionális népesedési értekezlet Budapesten Mai kommentárunk Javuló légkörben Szerdán Genfben Afganisztán és Pakisztán képviselői kedvező légkörben ülhetnek össze, hogy felújítsák az ENSZ követítésével folyó tárgyalásaikat. Kétségtelen, e légkör „kedvező" minősítése viszonylagos. Az Afganisztán körül kialakult válság rendezéséhez még várhatóan hosszú időre, hónapokra, sőt esetleg egy-két évre is szükség lehet, ám az immár négy éve folyó tárgyalássorozat ezúttal kínál első ízben esélyt az érdemi előrelépésre. A közelmúlt fejleményei és különösen a szovjet diplomácia kezdeményezései adnak okot a derűlátásra. Tavaly ősszel a Szovjetunió jelentős, több ezer fős csapatkivonást hajtott végre, majd az ezt követő magas szintű szovjet-afgán egyeztetéseken - Nadzsib pártfőtitkár moszkvai, illetve Sevardnadze külügyminiszter és Dobrinyin, az SZKP KB titkára kabuli látogatásával - lendületet adtak a szélesebb diplomáciai erőfeszítéseknek. Az afgán kormány január 15-én tűzszünetet hirdetett. Azóta 15 ezer ellen forradalmár tette le a fegyvert, s több mint 25 ezer menekült tért vissza Afganisztánba. Igaz, a legjelentősebb lázadó csoportok vezetői egyelőre nem fogadták el a felajánlott békejobbot. A Szovjetunió egyebek között a pakisztáni vezetőkkel folytatott megbeszéléseken is kifejezésre juttatta érdekeltségét a válság mielőbbi megszüntetésében. Most a hét végén, a genfi tárgyalások felújításának előestéjén ismét Moszkva vendége volt Jakub Han pakisztáni és Abdul Vakil afgán külügyminiszter, csakúgy, mint Diego Cordovez, az ENSZ főtitkárának személyes megbízottja. Ezeken a találkozókon Sevardnadze szovjet külügyminiszter ismételten leszögezte: országa kész saját konkrét lépéseivel segíteni az ügy megoldását. így kész a teljes csapatkivonásra, mihelyt megegyezés születik az afgán belügyekbe való beavatkozás, a kabuli kormány ellen lázadók külső támogatása megszüntetéséről. A sorrendiség nem véletlen: csak a megváltozott külső feltételek teremthetik meg a feltételt a szovjet csapatkontingens távozásához. A Szovjetunió készsége most felgyorsíthatja a tárgyalásokat, ám a csapatkivonás menetrendje a másik fél szándékain is múlik. Mindazon kormányzatok, így elsősorban Pakisztán, illetve fő támogatója, az Egyesült Államok magatartásán, hogy az újabb genfi forduló hoz- e és ha igen, milyen rendezési megoldást. ORTUTAY L. GYULA Kedden a Budapest Kongresszusi Központban Heino Wittrinnek, az ENSZ Népesedési Alapja (UNFPA) főigazgatóhelyettesének elnökletével megkezdődött az európai regionális népesedési értekezlet, amelyre első alkalommal került sor az ENSZ 1984. évi, mexikóvárosi nemzetközi népesedési konferenciája óta. A magyar kormányt az ENSZ kérte fel: legyen házigazdája a rendezvények. A tanácskozáson 29 ország kormány- delegációja vesrrészt, s képviselteti magát több, a népesedés kérdéseivel foglalkozó ENSZ-intézmény is. Az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának küldöttségét Gennadij Birjukov főtitkárhelyettes, az ENSZ Népesedési Alapja delegációját pedig Rafael M. Salas főigazgató, az ENSZ főtitkárhelyettese vezeti. Megnyitó beszédében Ósehák Judit, a Minisztertanács elnökhelyettese a magyar kormány nevében köszöntötte a tanácskozás résztvevőit. Szólt arról, hogy a világon sok helyütt fenyegető túlnépesedéssel szemben az európai régió számos országában a népesség reprodukciójának tartós hiánya, illetve a lakosság elöregedése a jellemző. Annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a jelenlegi gazdasági korszakváltás idején - amelynek megvannak a. maga politikai, George Shultz amerikai külügyminiszter kijelentette, hogy a Szovjetunióban „nagy lépéseket tettek” a szükséges reformok irányában, „nagyobb nyíltságra törekednek és fontos változásokat hajtanak végre". Shultz mindezt „rendkívül figyelemreméltónak” nevezte és azt hangoztatta, hogy „meg kell tapsolni” a fejleményeket. társadalmi, demográfiai vonatkozásai - az európai országok kormányai hosszú távon felülkerekednek népesedési gondjaikon. A miniszterelnök-helyettes a továbbiakban ismertette Magyarország demográfiai helyzetét. Elmondotta, hogy az ország lakosságának lélekszáma 1981 óta folyamatosan csökken, s a lakosság mind nagyobb hányada időskorú. A kormány számos intézkedést hozott e kedvezőtlen tendenciák megállítására. A rendelkezések többnyire közvetetten befolyásolják a népesedés alakulását; általában ösztönöznek és nem tiltanak, s egyformán előtérbe helyezik a születések számának növekedését, valamint a halandóság csökkentését. Magyarországon a népesedéspolitika a szociálpolitika fontos része. A kormányzat részt vállal a gyermeknevelés terheiből, elősegíti a családok stabilitását, sokat tesz a nők és az idősek helyzetének javításáért. A népesség egészségi állapotának javítására a kormány most készíti elő az egészségmegőrzés nemzeti programját, amelyet a közeljövőben széles körű társadalmi vitára bocsát. A kormányzatnak a népesedéspolitikát előbbre vivő anyagi lehetőségei Mihail Gorbacsovról azt mondotta, hogy a szovjet vezető „rendkívüli tehetségű, in- tellektusú és rámenős” ember, aki „változásokat akar”. Az amerikai külügyminiszter ugyanakkor igyekezett bizonyos fenntartásokat hangoztatni az emberi jogok érvényesítésével kapcsolatban, bár elismerte, hogy e téren is vannak fontos változások. azonban jelenleg korlátozottak. Bízunk abban, hogy a kormány törekvései és az emberek szándékai egymásra találnak, s ez az ezredforduló után a jelenleginél kedvezőbb demográfiai helyzetet teremt - mondotta végezetül a Minisztertanács elnökhelyettese. Heino Wittrin az ENSZ UNFPA nevében méltatta a találkozó jelentőségét. Hangsúlyozta: mivel ez az első ilyen jellegű tanácskozás a mexikóvárosi nemzetközi népesedési konferencia óta, irányt kell mutatnia a további tennivalókhoz a népesedéspolitikai feladatok megvalósításában. A magyar kormányküldöttség nevében a delegáció vezetője, Nyitrai Ferenc- né államtitkár, a KSH elnöke üdvözölte az értekezlet résztvevőit. Az értekezlet ezután zárt üléssel folytatta munkáját. A tanácskozás négy napján megvitatják az EGB-régió legújabb népesedési trendjeit, és ezek hatását a gazdasági és társadalmi fejlődésre; a fontosabb népesedéspolitikai és kutatási kérdéseket; a népesedéssel kapcsolatos regionális együttműködés lehetőségeit, valamint az EGB-országok szerepét a népesedési kérdések vizsgálatát szolgáló nemzetközi együttműködésben. BUDAPEST - Kuvait Állam nemzeti ünnepe alkalmából Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke táviratban fejezte ki jókívánságait Dzsábir el-Ahmed el-Dzsá- bir esz-Szabah-nak, Kuvait Állam emirjé- nek. Lázár György, a Minisztertanács elnöke Szaad el-Abdullah esz-Szalem esz-Szabah sejk, trónörökös, miniszter- elnöknek küldött üdvözlő táviratot. » A Német Szocialista Egységpárt Központi Pártellenőrző Bizottságának meghívására kedden Berlinbe utazott az PANORÁMA MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának küldöttsége, élén Gyenes Andrással, a KEB elnökével. KAIRÓ - Simon Peresz izraeli külügyminiszter szerdán kétnapos hivatalos látogatást kezd Egyiptomban Eszmat Ab- del-Megid miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter meghívására - közölték Izraelben. PEKING - Pekingbén kedden bejelentették, hogy a kínai állambiztonsági szervek letartóztattak két tajvani ügynököt, akik a tajvani katonai hírszerzés megbízásából fejtettek ki kémtevékenységet Kínában. BRÜSSZEL - A közös piaci tagországok mezőgazdasági miniszterei Brüsz- szelben tanácskoznak az EGK-bizott- ságnak javaslatairól, amelyek a termelés mennyiségi csökkentését irányozzák elő. A mezőgazdaság finanszírozása már évek óta a költségvetés kétharmadát emészti fel. Shultz a Szovjetunióban végbemenő változásokról ABM - szellem és betű „Ténylegesen a szerződés összezúzá- sáról van szó. Hiszen politikailag és - ha úgy tetszik - filozófiailag a szerződés értelme kezdettől fogva az, hogy a stabilitást rakétavédelem nélkül biztosítsuk, s ezáltál megszüntessük a pajzs és a kard örökös - az atomkorszakban különösen veszélyes - versengését.” Mihail Gorbacsov e szavai, amelyek a moszkvai nemzetközi békefórum résztvevői előtt hangzottak el, kemény tiltakozást jelentettek az 1972-es szovjet-amerikai szerződés „tágabb, kiterjesztő értelmezése” ellen, amelyet Washington most törvényesíteni akar. A szerződés szelleme Lassan másfél évtizede, hogy megszületett a SALT-rendszer keretében a rakétaelhárító védelmi rendszerekre vonatkozó kétoldalú megállapodás, amelyet a korlátozás tárgyának angol neve (Anti- Ballistic Missile) után ABM-szerződés- nek is szoktak nevezni. A „magas szerződő felek” abból indultak ki, hogy ha sem a Szovjetunió, sem az Egyesült Államok nem rendelkezik a két ország egész területére kiterjedő rakétavédelmi rendszerrel, akkor a felek mindegyike számot vet azzal, hogy amennyiben atomcsapást mér a másikra, a válaszcsapás - legyen akár „csökkent értékű” - helyrehozhatatlan kárt okoz neki, vagyis az atomháborúban nem lesz győztes. Ha viszont valamelyikük kiépít egy átfogó ellenrakéta-rendszert, akkor olyan aggodalmat ébreszt a másikban, hogy egyetlen célja van: ha első atomcsapást mér, a rendelkezésére álló rakétavédelem révén „elviselhető szintűre” gyengítse a válaszcsapást. Az 1972-es ABM-szerzödést sugalló logika időtfen, így a szóban forgó megállapodás érvényességét sem kötötték határidőhöz. Ez tömören a szerződés szelleme. Ma már erkölcstelen? A mai amerikai vezetés most „erkölcstelennek” kiáltja ki az ABM-szerződést. Az államok a saját védelmüket évszázadok óta szent dolognak tekintették, hogyan lehetett 1972-ben szinte lemondani az interkontinentális rakétákkal szembeni védelemről? Hozzáteszik, hogy ha az ABM-szerződésnek volt is valamilyen értelme annak idején, csak azért, mert akkoriban nem volt meg a műszaki lehetőség hatékony rakétavédelmi rendszer létrehozására. Most viszont állítólag van ilyen lehetőség, tehát a szerződés nemcsak elveszítette értelmét, hanem „erkölcstelen” is: akadályozza egy olyan rendszer létrehozását, amely embereket véd... Erre azt lehet mondani, hogy ha ma megteremthető egy, a 70-es éveknél hatékonyabb rakétavédelmi rendszer, akkor nemcsak hogy nem válik feleslegessé a szerződés, hanem éppen fenntartásának és megerősítésének szükségessége nő. Ugyanazoknál az okoknál fogva, amelyek életre hívták. Való igaz, ha a másik fél ölbetett kézzel ül, az új tudományos és műszaki lehetőségek előbbutóbb tényleg módot adhatnak egy olyan „pajzs” megteremtésére, amely alól annak birtokosa atomcsapással fenyegetőzhet. De vajon a „pajzs” építője beleélheti-e magát abba a hitbe, hogy a másik fél majd ölbetett kézzel várja a végzetes atomtámadást? A szerződés szövege Nos, lássuk ezek után az ABM-szerző- dés betűjét. A legfőbb rendelkezés, amely az V. cikk 1. pontjában szerepel, így hangzik: „Mindkét fél kötelezettséget vállal arra, hogy nem hoz létre, nem kísérletez ki és nem állít rendszerbe olyan rakétaelhárító védelmi rendszereket, vagy azok ösz- szetevőit, amelyek tengeri, légi, világűrben, vagy mozgó szárazföldi telepítésűé k..." Egyértelmű tehát, amíg a szerződés érvényben van, a kozmikus rákétavédel- mi rendszerek nemcsak létrehozásának és telepítésének, hanem kikísérletezésének tilalma is. A IX. cikkben a felek kötelezettséget vállalnak arra, hogy nem adnak át más államoknak és nem telepítenek saját területükön kívül a szerződés által korlátozott rendszereket, vagy azok összetevőit. A világűr ismeretes módon az Egyesült Államok területén kívül van. A XIII. cikk intézkedik a szovjet-amerikai Állandó Konzultatív Bizottság létrehozásáról, amelyben a felek megvizsgálják a vállalt kötelezettségek teljesítésével ösz- szefüggő kérdéseket, valamint az ezzel kapcsolatos, vitásnak tekinthető helyzeteket, megvizsgálják a hadászati helyzet olyan lehetséges változásait, amelyek érintik a szerződés rendelkezéseit. A XIV. cikk lehetővé teszi a szerződés egyeztetett módosítását, a XV. cikk pedig a felmondását, ha valamelyik fél úgy ítéli meg, hogy a szerződés tartalmával ösz- szefüggö rendkívüli körülmények magasabb érdekeit veszélyeztetik. Hogy mennyire kizárta az 1972-es szerződés a felek egész területének rakétavédelmét, mutatja a C betűjelzésű egyeztetett nyilatkozat. Ez kimondja, hogy az eredetileg megengedett két (maximum 150 kilométer sugarú) rakétavédelmi körzet középpontja nem lehet 1300 kilométernél közelebb egymáshoz. A szerződés betűje és szelleme szerint tehát még nagyobb összefüggő térség rakétavédelme is tiltott. A D. nyilatkozat A Szovjetunió és az Egyesült Államok a szerződésben nem tért ki az akkori eltérő elveken alapuló rakétavédelmi rendszerek problémáira. A „futurista” majd „exo- tikus" jelzővel illetett rendszerekre azonban kitért a D jelzésű egyeztetett nyilatkozat, amelynek hozzáférhetőségével csak bonyolultsága vetekszik: „Avégett, hogy biztosítsák azon kötelezettség teljesítését, miszerint nem telepítenek rakétaelhárító védelmi rendszereket és azok összetevőit, kivéve azokat, amelyeket a Szerződés III. cikke előirányoz, a Felek megegyeztek abban, hqgy abban az esetben, ha a jövőben létrehoznak olyan rakétaelhárító védelmi rendszereket, amelyek más fizikai elveken alapulnak, és a rakétaelhárító elfogó rakéták, a rakétaelhárító rakéták indítóállásai, vagy rakétaelhárítási rendelkezésű rádiólokációs állomások helyettesítésére alkalmas összetevőket foglalnak magukba, az ilyen rendszerekre és összetevőikre vonatkozó specifikus korlátozások a Szerződés XIII. cikkével összhangban megvitatás, XIV. cikkével összhangban megegyezés tárgyai lesznek. ” Bármilyen bonyolult is ez az egyetlen mondatból álló egyeztetett nyilatkozat, belőle egyértelműen következik, hogy a „más fizikai elveken alapuló” rakétavédelmi rendszereket is csak szárazföldön, helyhez kötött kivitelben, a szerződés által szabatosan körülírt térségekben lehet kipróbálni, a telepítés is csak a meghatározott térségekben, a másik féllel való előzetes konzultáció és a szerződés szövegének megfelelő egyeztetett módosítása után megengedett. Szerződésszegés Az amerikai „Hadászati Védelmi Kezdeményezés” az SDI jelenlegi elgondolásai megsértik ezeket az annak idején egyeztetett elveket, mint ahogy a gyakorlati munkálatok is ellentétben állnak ezekkel az elvekkel. A „megszorító" és a „kiterjesztő” értelmezés körüli vita felfogható úgy, hogy az Egyesült Államok most nem szánja rá magát a szerződés nyílt felmondására, formálisan „ragaszkodik” az 1972-es szerződéshez. Saját hadászati szükségleteihez idomítja viszont az ABM-megál- lapodás rendelkezéseit, anélkül, hogy hajlandó lenne a módosításban a Szovjetunióval megállapodni. PIRITYI SÁNDOR A „csillagok háborúja”, ahogyan az amerikaiak elképzelik
