Tolna Megyei Népújság, 1987. febuár (37. évfolyam, 27-50. szám)

1987-02-20 / 43. szám

2 Képújság

1987. február 20.

Országos elméleti tanácskozás

(Folytatás az 1. oldalról.) szocialista világrendszer fejlődése lelassult, a gazdasági növekedés üteme veszített a kapitalizmussal szembeni előnyéből. Világméretű történelmi revans lehetősége villant fel az imperializmus vezető körei előtt. A szocializmus sorsát érintő létkérdés megfelelően válaszolni erre a kihívásra. Ebben az összefüggésben meghatározó jelentőségű a Szovjetunió Kommunista Pártjának politikájában bekövetkezett változás. Az SZKP vezetése az átalakítás gyorsítása révén a szocializmus belső viszonyainak olyan megújítását tűzte ki célul, amely megadja az eredményes választ a kihívásra. Világ- politikai jelentőségű XXVII. kongresszusán az SZKP tanúbizonyságát adta, hogy vállalja az újabb történelmi kihívást, kész szembenézni a realitásokkal, új módon megközelíteni és megoldani a felhalmozódott problémákat, megtisztítani a jövő útját, eltávolítani mindazt, ami akadályozza a belső és a nemzetközi problémák megoldását.- Természetesen a történelmi kihívás érinti valamennyi szocialista országot, és mindegyiknek megvan a maga felelőssége és része a megfelelő válaszhoz szükséges tennivalók kimunkálásában és elvégzésében. Döntő szerepe van a szocialista országok összefogásának és együttműködésének, nem feledve, hogy már csak a társadalmi haladásban betöltött szerepüknél fogva sem zárkózhatnak önmagukba; a szocializmus csak a civilizáció „fő országútján" fejlődhet egészségesen. Testvérpártjaink munkája azt mutatja, hogy - eltérő ütemben és mélységben - fokozatosan tudatosul az új gondolkodásmód és a problémák új megközelítésének, illetve megoldásának szükségessége. Rendkívül nagy a jelentősége, hogy a Kínai Népköztársaságban pozitív felismerések érlelődtek meg, s ezek nyomán széles körű reformfolyamatok kezdődtek, amelyek eredményeket hoztak a gazdasági fejlődésében.

Egy újabb témakörre áttérve, a szocializmus fejlődésének hazai tapasztalatait elemezve Berecz János aláhúzta: elsődleges feladat a szocializmusról való gondolkodás realizmusának, a mai valósághoz fűződő kapcsolatának erősítése, a mai magyar társadalom mélyebb és sokoldalúbb ismeretének megalapozása. Egyrészt szélesebb körben kell tudatosítanunk, hogy nálunk szocializmus épül, s ez további tartós feladatunk, másrészt konkrétan kell elemeznünk a mai társadalmi folyamatokat, az ellentmondásokat és feszültségeket. Szorosabban össze kell tehát kapcsolnunk a társadalmilag racionális cselekvést a szocializmus elveivel és céljaival, ezek dialektikájában kell bemutatnunk a szocializmus építésének további útját, polemizálva az elv- szerűség és a racionalitás szembeállításával. Belpolitikánkban ma rendkívül fontos a stabilitás és a fejlődés egysége. Nálunk most egyszerre érvényesül a társadalmi stabilitás, a politikai kiegyensúlyozottság és a politikai élénkség, a készség a változtatásra, a változások pozitív fogadására.- Történelmi tapasztalataink azt bizonyítják, hogy a politika kulcskérdése a szocializmus fejlődése során is változatlanul a hatalom. Ennek pedig fő forrása a dolgozó tömegeknek a hatalomhoz való viszonya: milyen a magatartásuk, milyen mértékben vesznek részt a hatalom gyakorlásában, tudjuk-e mozgósítani őket céljaink megvalósítására? A történelmi tapasztalatok azt mutatják: a népi hatalom legfontosabb feltétele, hogy a párt és a tömegek kapcsolata szoros és biza- lorriteli, élő, eleven legyen. A politika, a hatalom tartalma mellett azonban rendkívül nagy jelentősége van a hatalomgyakorlás módjának és stílusának. A szocializmus - lényegéből következően - demokratikus hatalom. Számunkra a demokrácia a népi hatalom szerveinek, szervezeteinek az egész közösség érdekeinek szem előtt tartó működését jelenti. Ugyanakkor elismerjük annak jogosultságát, hogy az egyének, közösségek, csoportok kifejezzék és érvényesítsék érdekeiket. Sőt, a közös célok megvalósítása, a társadalom stabilitásának biztosítása érdekében építünk is erre a bonyolult érdektagoltságra. A politika és a kormányzás feladata, hogy megkeresse azokat a találkozási pontokat, amelyeken a különböző érdekek közös erőfeszítésekké egyesülhetnek.

• A szocializmus magyarországi fejlődésének ma a gazdaság a kulcskérdése - emelte ki a Központi Bizottság titkára, hozzátéve: sorsdöntő számunkra, hogy áttérjünk az intenzív növekedési pályára, hogy maximálisan kihasználjuk a meglévő objektív és szubjektív erőforrásokat. Országunkban ehhez a lépésváltáshoz megvan a kezdeményezőkészség, a szellemi kapacitás és a fogékonység a rugalmas irányításra. S bár a gazdasági alap nagymértékben meghatározza a politikát, nem tévesztjük szem elöl: a politikáé az elsődleges szerep! Céljaink érdekében át kellett, át kell gondolnunk a gazdaságunk fejlődését ösztönző viszonyokat, köztük talán a legfontosabbat: hogyan lehet összekapcsolni a tervszerűséget, az árutermelést, az értéktörvényt. A tervszerűség és az árutermelés, a piac törvényszerűségeinek egybekapcsolása, a szocialista elosztási alapelv és az egyéni anyagi érdekeltség találkozta- tása igen bonyolult kérdés. Abból kell kiindulnunk, hogy a szocialista társadalomban minden fejlődés forrása a munka, s egyben ez a legfontosabb eszköze a sze- mélyiség'fejlesztésének is. Vissza kell adni a munka, a teljesítmény becsületét, beleértve a tudás minden formáját: a szaktudás, a mesterség, a hozzáértés becsületét is.

Az eszmei-ideológiai kérdések széles körét felvető bevezető előadásában Berecz János hangsúlyozottan szólt a párt meghatározó szerepéről. Rámutatott: pártunk sajátos szerepét úgy értelmezi, hogy annak lényege a magyar nép és a szocializmus ügyének szolgálata, és nem az uralkodás. Fontos döntésekhez a párt széles körből igényli a véleményeket, az elgondolásokat, amelyek formálják a kialakuló megoldásokat. Az így létrejött széles politikai szövetség óriási energiaforrás a szocialista építés számára, s egyben a rendszertömegbázisának, stabilitásának egyik meghatározó tényezője. Vállaljuk az ezzel elkerülhetetlenül együttjáró véleménykülönbségeket, vitákat, de nem mondunk le a „kétfrontos érzékenységről’’ mert ennek hiányában mindig megjelenik a két hamis véglet: egyfelől a konzervativizmus, másfelől pedig a demagógia. Pártunk vállalja a politikai központ szerepét, ugyanakkor jól tudja, hogy nem helyettesítheti az egész politikai rendszert.- Egy reálisabb szocializmus-szemlélet - zárta bevezető előadását Berecz János - csak a mai magyar társadalom viszonyainak reálisabb ismeretén és a problémák megoldásában való cselekvőbb és felelő- sebb szerepvállaláson alapulhat. Szorosabban össze kell kapcsolnunkatársadal- milag racionális cselekvést a szocializmus elveivel és céljaival, s ezek dialektikájában kell értelmezni a szocializmus építésének további útját. A szocializmus hazánkban valóság, de nem befejezett mű. Eddigi fejlődésünk alátámasztja, hogy a szocializmus a legjobb lehetőség a magyar nemzet számára a boldoguláshoz. A szocializmus számunkra: valóság, program, távlat!

Az országos elméleti konferencia plenáris ülése referátumokkal folytatódott.

Elsőként Huszár István, az MSZMP KB Párttörténeti Intézetének igazgatója tartotta meg előadását „Történelmi utunk és a köz- gondolkodás” címmel. Egyebek között hangsúlyozta: a felszabadulással kezdődő történelmi változások nyilvánvalóan másként érintették a még ma is élő generációkat, mint a szocializmusba már „beleszületett” fiatalokat.

Berend T. Iván, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke „Gazdasági útkeresés és megoldások a szocialista építés magyar gyakorlatában” címmel vállalkozott néhány elvi következtetés levonására. Részletesen szólt a gazdaságfejlesztési stratégiában, a tervezési-irányítási rendszerben, valamint a tulajdonviszonyokban az elmúlt négy évtizedben bekövetkezett változásokról, a szocialista fejlődés sajátos hazai tapasztalatairól.

Az országos elméleti tanácskozás pénteken szekcióüléseken folytatja munkáját.

Garamvölgyi Miklós

(1914-1987)

Mély fájdalommal tudatjuk, hogy Garamvölgyi Miklós, a Pécsi Postaigazgatóság nyugalmazott igazgatója, 1987. február 15-én, 73 éves korában, súlyos betegségben elhunyt.

1950-ben kapott megbízást a Pécsi Postaigazgatóság vezetésére, melyet 1974. december 31-ig, nyugdíjazásáig látott el.

Életútja tipikus példája annak a munkásból lett vezetőnek, aki sokat tett a szocialista rendünkért. Érdemei vannak a korszerű távközlési technika bevezetésében és meghonosításában. Nevéhez fűződik a postai sajtóterjesztés megszervezése és bevezetése, egyebek között Tolna megyében is.

Temetése 1987. február 27-én 15.15 órakor lesz a pécsi köztemetőben.

Magyar Posta Központja Pécsi Postaigazgatóság

Elismerés Veszprémben az áldozatos munkáért

A Veszprém Megyei Tanácson ünnepséget rendeztek abból az alkalomból, hogy az 1985. augusztus 15-i földrengés következményeit igen jelentős mértékben sikerült felszámolni. István János, a megyei tanács elnöke köszöntötte a megjelenteket, közöttük dr. Papp Lajos államtitkárt, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának elnökét, Gyuricza Lászlót, a Veszprém megyei pártbizottság első titkárát, Jantner Antalt, az Építési és Város- fejlesztési Minisztérium miniszterhelyettesét.

Balogh Zsigmond, a Veszprém Megyei Tanács általános elnökhelyettese beszélt a földrengésről, a gyors és igen eredményes intézkedésekről, az áldozatos helyreállítási munkáról, amelyből megyénk dolgozói is kivették a részüket.

A földrengést követő hetekben az állami szervek segítségével megmozdult szinte az egész ország lakossága, rövid időn belül megtörténtek a műszaki és a

VB-ülés Pakson

Költségvetési

Ülést tartott a Paks Városi Tanács Végrehajtó Bizottsága. A testület előtt a Költség- vetési Üzem tavalyi feladattervének végrehajtásáról és az idei tervekről Csibi Ambrus, az üzem vezetője számolt be. Az építőipari feladatoknál kiemelte többek között a paksi szakmunkásképző és szakközépiskola befejező munkáinak elvégzését, a Lenin utcai általános iskola felújításának folytatását, a társadalmi munkák további szervezését a városban. Összességében az idei évben a városi és lakossági igények

gazdasági felmérések. Megállapították, hogy a károk igen jelentősek, mintegy másfél milliárd forintot tesznek ki. Közel négyezer személyi tulajdonú lakás sérült meg, de az állami lakások száma is csaknem elérte a 600-at. A helyreállítás a teljes befejezéshez közeledik, és napjainkban már az államigazgatási eljárás keretében folytatják a munkát.

Ezután kitüntetéseket, elismeréseket nyújtottak át. A „Kiváló Munkáért” kitüntetést kapta: Gazda Lajos, a Tolna Megyei Állami Építőipari Vállalat ács brigádvezetője, a „Veszprém Megyéért” kitüntető jelvény arany fokozatát vehette át a Tolna Megyei Tanácsi Építő- és Szerelő- ipari Vállalat Hajdics László kőművesbrigádja, Ükös Imre, a Tolna Megyei Tanácsi Építő- és Szerelőipari Vállalat művezetője, a kitüntetés ezüst fokozatát kapta Feith Ádám, a Tolna Megyei Tanácsi Építő- és Szerelőipari Vállalat ács brigádvezetője. GÁLDONYI BÉLA

üzem munkája

maradéktalan és magasabb színvonalú kielégítését, a kommunális szolgáltatások fejlesztését, a fajlagos energiafelhasználás csökkentését, a hatékonyabb foglalkoztatást, a munkaszervezés színvonalának további emelését és a munkakörülmények javítását tűzte ki célul az üzem vezetése.

Ezt követően az egészségügyi osztály tevékenységét, ezen belül a Gazdasági Ellátó Szervezet munkáját tárgyalta meg a testület. A végrehajtó bizottsági ülés bejelentésekkel ért véget.

IGAZOLÁST HITLERTŐL

Iván Demjanukkal, aki időközben John Iván Demjanuk lett. A treblinkai pokol című könyvben találkoztam először. A fel- szabadulás után ez a vékony, puha fedelű könyv döbbentett rá, hogy hová tűntek el a *■ községbeli zsidók, akiket először sárga csillaggal jelöltek meg, majd elvitték őket a járási székhelyen kialakított táborba. Hogy onnan hová kerültek játszótársaim és szüleik, arról úgy mondták a faluban, a Birodalomba vitték őket, munkára.

A treblinkai könyvet többször is elolvastam. Nem akartam elhinni, hogy az ember ilyen borzalmakra is képes. Még ma is látom, ahogy leírta a megérkező csoportokat, a kápósok gyors és precíz tevékenységét, a halálraítéltekből szervezett zenekart, amely a Hier ist mein Treblinka kezdetű dalt játszotta. Az újonnan érkezettek a pokol tornácán meztelenre vetkőzve tanulták az éneket, és várták, hogy kinyíljon a kapu a fertőtlenítő részleg előtt. A kapun túl zárt sorokban, énekelve meneteltek: az anyák karjukon gyermekükkel, az idős szülők gyermekeikre támaszkodva. És egyszercsak elszabadult a pokol. Csaholó kutyák rontottak a menetre és idomításuk- n^k meg felelően az emberek nemi szervét tépdesték. A kutyák csaholtak, az emberek jajveszékeltek, a zenekar játszotta a tábori indulót, azok, akik kimaradtak a szörnyűségből, félelmükben tovább énekelték „Hier ist mein Treblinka...”, az SS- őrök a meztelen anyák karjaiból tépték ki a meztelen gyermekeiket, üvöltöttek. Az üvöltők közt volt Ivan Demjanuk is, aki később a treblinkai hóhér jelzőt kapta, és

akit a foglyok is, a kápók is csak így neveztek: „Rettenetes Iván”.

Rászolgált. 1987. február 16-án indulta per ellene. A vádirata szerint: „A vádlott késsel szurkálta az utolsó útjukra kísérteket testük különbözp pontjain. Végtagjaik egy részét kitépte, és nagy erővel ütlegelte őket...” És most, a felelősségrevonás- kor ezt mondta: „Nem vagyok az a Rettenetes Iván, akit maguk fel akarnak akasztani".

Nézem a tévé-híradót. Demjanuk a tárgyalás megkezdése előtt átölel embereket, megcsókolja őket. Nem tudom, kik lehetnek ezek az emberek.

Demjanuk 1952-ben telepedett le az Egyesült Államokban, pontosabban Chle- veland egyik elővárosában, ahol autóipari munkásként dolgozott. 1958-ban megkapta az amerikai állampolgárságot. Igyekezett feledtetni a múltját. Ám voltak és vannak emberek, akik emlékeznek arra, hogy égett emberi salakból épített úton gördült be annak a birodalmi főhóhérnak az autója a treblinkai táborba, akinek Demjanuk is feszesen tisztelgett.

Voltak és vannak, akik nem tudnak belenyugodni, hogy a tömeggyilkosok büntetlenül menjenek el ebből a világból.

Demjanuk is felel a bűntetteiért.

Dr. Meng elét egyszer már eltemettették a világgal. Hírek jelentek meg lapokban, amelyekben a családtagok azt állították, hogy egy bizonyos vízbe fulladt ember azonos Mengelével, az auswitzi hóhérral. Egykori fogorvosa is Mengele halála mellett voksolt.

Voltak és vannak, akik elhiszik, hogy Mengele halott, de vannak akik még bíznak: egyszer az auswitzi hóhér is az emberiség ítélőszéke előtt felel gaztetteiért, fehérkesztyűs kézmozdulataiért, amellyel mint egy közlekedési rendőr, az azonnali vagy a lassú halál útjára küldött százezreket. A legújabb hírek szerint Izraelben mégsem zárták le a Mengele-dossziét.

Döbbenetes élmény volt, amikor H. Istvánnal, a falumbeliek közül az egyetlen túlélővel inaskodtam és hallgattam az elbeszéléseit.

Emlékszem: hetekkel előbb elterjedeta hír, hogy H. István él, Franciaországból írt, hogy egyelőre odavitték, felerősítik a legyengült szervezetét és hamarosan hazajön.

Valóban hamarosan hazajött. Jól vasalt szürke nadrágban volt és kekiszínű amerikai katonai lemberdzseket viselt. A fiatal fiút a szomszédai örökbefogadták. Később kiásták a deportálásuk előtt eldugott kanavászt és zefírt H. István hamarosan gyönyörű, de mindig ugyanolyan színű és mintájú zefíringben járt. Édesapja volt alkalmazottjával megállapodott: a segéd leteszi a mestervizsgát, és fele-fele alapon osztoznak az örökül maradt pékség nyereségén. Ezen túlmenően H. István inasként szerződik és megtanulja a mesterséget.

így lettünk együtt inasok.

Ő inas volt a saját pékségében, én pedig inas voltam az ő pékségében.

Nehezen viselte el az éjszakázást.

Időnként indokolatlanul sírni kezdett.

Gyakran énekelt: Mindig ugyanazt a néhány sort: „Édesanyám, édesanyám! Gyere gyermeked után! Ha nem tudsz jönni azonnal, vigyél engem is magaddal! Édesanyám, édesanyám...” Azt mondta: ezt a dalt énekelték Auswitzban a gyerekek.

Ő is.

Mert még alig volt tizenöt éves, amikor Auswitzba került.

Dr. Mengele őt életben hagyta, a nagyszüleit, szüleit, a testvéreit a halálba küldte.

Dr. Mengele ránézett a jó kondícióban lévő erős gyerek emberre és munkára ítélte. Abba a gyárba került, ahol a V-1-et, a V-2-őt gyártották.

Ebben a gyárban érte meg a szabadulást. Innen vitték Franciaországba és onnan haza. Sokáig kapott segélycsomagokat külföldről. Volt azokban csokoládé, narancs, szardínia. Én is kaptam belőle. Később a megkopott amerikai lember- dzsekijét is nekem adta. Kezdetben csak ünnepen viseltem, később munkáskabát lett, aztán, ha jól emlékszem, felmosórongyként végezte.

H. István a pékmesterség helyett később kereskedő lett. Boltosként kezdte, majd a földművesszövetkezetek járási központjában dolgozott, később osztály- vezető lett.

Megnősült. Két gyereket neveltek.

Már a második unokának örült, amikor szívtrombózissal kórházba szállította a mentő.

Amikor felépült, kérte a nyugdíjazását. A vezetői jó munkáját azzal is elismerték, hogy javasolták erre a kedvezményes nyugdíjra.

Megkezdődött a nyugdíjaztatás előkészítése. Egy napon szólt neki Ilonka, a munkaügyekkel foglalkozó előadó:

H. Bácsi! Elkészítettem a nyugdíjaztatáshoz szükséges iratokat. De egy dolgot tisztázni kellene.

Ilonka elővette a papírokat és egy rubrikára bökött a ceruzájával.- Itt az van beírva, hogy Auswitzban, a V-1, V-2 gyárban volt, majd Franciaországban tartózkodott. így van?- így!- És mit csinált abban a gyárban?- Dolgoztam. Részt vettem a V-1 és a V-2-es bomba gyártásában. Tudjam azoknak a bombáknak a gyártásában, amelyekkel Londont lőtték.- Erről nem hallottam. De, ha maga mondja, biztosan így van. De ki volt a munkáltatója?- Hitler.- És igazolása van erről az időről? Tudta, jó lenne, ha volna, mert ugye az igazgatóság lehet, hogy megköveteli...- Papírom nincs. Az igazolás az életem. Ha Auswitzban maradok, akkor most nem beszélnénk.

Ilonka arcáról leolvasható volt, hogy nem érti, kis szünetet tartott, sóhajtott, majd megkérdezte:- És nem tudna írást szerezni.- Kitől?- Hát attól, akit mondott!- Hitlertől?- Mondjuk tőle!

H. Istvánban bent rekedt a szó. Megkapaszkodott az íróasztalban. Úgy érezte, egy emberöltővel idősebb lett.

SZALAI JÁNOS