Tolna Megyei Népújság, 1987. febuár (37. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-17 / 40. szám
1987. február 17. TOLNA \ _ "ridÉPÜJSÁG 3 Állampolgár és a hivatalok 4. Mielőtt hivatalba megyünk, tájékozódjunk! A nraktiklIS és i°bban megszívlelendő tahács, hogy mielőtt hivatalos _ ügyeink elintézéséhez hozzáfogunk, pláne mielőtt megjelenünk a hivatalban: tájékozódjunk. Sok időt takaríthatunk meg, ha azt, amit telefonon vagy néhány soros levéllel megoldhatunk, nem személyes utánjárással intézzük. Megspórolhatjuk az utazást, az óhatatlan várakozást, és mégsem kerülünk hátrányosabb helyzetbe. Máskor pedig éppen az ügyintéző felkeresése a járható út. Melyek azok a kérdések, amelyeket előre kell tisztáznunk, és ezeket honnan tudhatjuk meg? A tájékozódás formái sokfélék. Jó eligazodást nyújthatnak a „Házi jogtanácsadó” kiadványai. Előnyük, hogy a „mit, hol, hogyan intézzünk” mellett pontos választ adnak a kérelmek teljesítésének feltételeire is. A munkahelyeken való tájékozódás kézenfekvő módja a szakszervezeti jogsegély- szolgálatok felkeresése. Itt jobban jártas és a hivatalos utak ágát-bogát ismerő szakemberek állnak rendelkezésre. Célszerűen használhatók a különböző intézmények és szolgáltató szervezeteket (DTP, földhivatalok, vízmű, IKV, áramszolgáltató) által kiadott ügyféltájékoztatók is. Érdeklődhetünk a tanácstagoktól is, akik elsősorban a tanácsokra tartozó ügyekben tudnak eligazítást adni: milyen problémákkal, melyik tanácsi szervhez, mikor és milyen módon fordulhatunk. Közvetlen felvilágosítást tudnak adni ügyfélszolgálati irodák, illetve maguk a döntésre jogosult hivatalok. Kialakult gyakorlat, hogy azok az intézmények, hatóságok, amelyeket nagyobb számban kersnek fel állampolgárok, a hét egy-két napján, állandó időpontban - rendszerint hétfőn és szerdán - az ügyfelek rendelkezésére állnak. Sokat segítenek a tanácsházakon, de a más hivatalokban is kifüggesztett útmutatók, ügyféltájékoztatók. Itt feltüntetik, hogy a különböző kérelmeknek milyen adatokat kell tartalmazniuk, milyen mellékletekre, igazolásokra van szükség, s ezek hogyan szerezhetők be. Érdemes tehát nyitott szemmel járnunk, és a nekünk szóló hirdetményeket figyelmesen tanulmányozni. Egyre több hivatalos helyen szokás, hogy az állampolgárok helyzetét forma- nyomtatványokkal és különböző kérelemmintákkal könnyítik. Használatuk révén biztosak lehetünk benne, hogy minden nagyobb fejtörés nélkül azokat az adatokat közöljük, amelyekre a döntéshez szükség van. Formakényszer, vagyis hogy csak meghatározott formában lehet a kérelmet előterjeszteni, csak néhány speciális esetben áll fenn. Többek között erről is célszeű érdeklődni. Általános elvként azonban azt kell irányadónak tekinteni, hogy a kérelmeket nem a címzésük, nem is elnevezésük, hanem tartalmuk szerint kezelik. A postán vagy más úton küldött beadványok akkor is eljutnak az illetékeshez, ha a címzés esetleg nem szakszerű, vagy a kérelmet nem a szabatos kifejezésekkel fogalmazták. A hivataloknak még az is kötelességük, hogy ha a hozzájuk került ügy elintézése nem rájuk tartozna, az iratokat az illetékesekhez továbbítsák. A pontosság azonban mindenképpen előnyös, mert a beadvány gyorsabban eljut rendeltetési helyére, és nincs szükség a hiányok pótlására. Szép számban fordulnak elő olyan hivatalos ügyek, amikor kérelmünket nemcsak írásban, hanem szóban is előterjeszthetjük. Ilyenkor a hivatal kötelessége, - ha csak azonnal nem teljesíti a kérelmet -, hogy jegyzőkönyvet készítsen az előadottakról. Ez teljesen azonos értékű az írásban benyújtott kérelemmel. Mint érdekességet - és sajnos, mint eléggé ki nem használt lehetőséget - említjük, hogy főként a városi tanácsok hivatali időn túl, telefonra kapcsolt üzenetrögzítőt, magnetofont működtetnek. A \f£)7|atoc felsorolással csupán tippeket adhattunk, hogyan fogjunk H hozzá hivatalos ügyeinkhez. Az előzetes és körültekintő tájékozódásban és tájékoztatásban a hivatalok és a hozzájuk fordulók érdekei azonosak, mert mindkét fél, vagyis valamennyiünk időt és felesleges munkát takaríthatunk meg. Közös érdek, hogy lehetőségeinkkel még jobban éljünk. Dr. BÁLINT TIBOR Következik: A hivatali eljárás megindítása Magyar repülőgép-vontató Dallasban A Hódmezővásárhelyi Mezőgazdasági Gépgyártó Vállalatnál gyártott repülőgép-vontató egy példányát tengerentúli útra indították, hogy részt vegyen az Egyesült Államokban a repülőtéri berendezések dallasi nemzetközi kiállításán. Termékszerkezetének korszerűsítése során kezdte meg a vállaiat a repülőtéri anyagmozgató gépek gyártását. Közülük különösen sikeresnek bizonyult a Rába- motorral működő, formatervezett vezetőfülkéjű repülőgép-vontató. Szállítottak ezekből a gépekből a Ferihegyi repülőtéri rekonstrukcióhoz is. A repülőgépvontató iránt érdeklődés mutatkozott több szocialista országban, újabban pedig az Egyesült Államokban is, ezért vesznek részt vele a dallasi bemutatón. Épülnek a dunakiliti tározó gátjai Több száz millió forint értékű munkát végeznek az idén a bős-nagymarosi vízlépcsőrendszer építkezésein az Északdunántúli Vízügyi Igazgatóság brigádjai. Egyik legfontosabb teendőjük a Dunakiliti fölött kialakítandó tározótó jobb oldali gátjainak megépítése. A tározótó vízfelülete 60 négyzetkilométer lesz, hasonló nagyságú, mint a Fertő tó magyar oldalon lévő része, átlagos vízmélysége pedig 6-8 méter. Üdülési, pihenési, idegen- forgalmi hasznosítására külön terv készül, amelyen már dolgoznak a magyar és a csehszlovákiai tervezők. A 27 kilométer hosszú gát első néhány kilométeres szakaszát a győri brigádok már elkészítették, ebben az évben pedig meggyorsítják az építést, és már csehszlovákiai területen is dolgoznak. A gátakkal párhuzamosan kiépítik a 30 méter fenékszélességű szivárgócsatornát is, amelynek feladata a kiszivárgó víz elvezetése, hogy az ne okozzon belvizeket a térségben. A munka arányaira jellemző, hogy a gátak koronaszélessége hat méter, s magasságuk is jóval meghaladja azokét, amelyek a Szigetközt védik a Duna árvizétől. A termeléskiesés pótlása Az építőiparban - amelynek a tél egyébként is holtszezonja - mintegy 650 millió forint értékű termelés hiúsult meg a rendkívül hideg januári napokban. Elsősorban a fedél nélküli munkahelyeken dolgozó mélyépítőipari vállalatokat sújtották a téli megpróbáltatások. Az építőipari vállalatok a termeléskiesés pótlására intézkedési tervet készítettek. A kényszerpihenő miatt kiesett munkaidőt hét végi műszakokkal pótolják és módosítják az idénymunkarendet. Az idén ugyanis már lehetőség nyíltarra, hogy az éves munkaidőalapon belül a korábbinál nagyobb eltéréssel állapítsák meg a téli és a nyári munkarendet. így az építésre kedvezőtlen évszakban a heti munkaidőt 32 órára, illetve négy munkanapra mérsékelhetik, s ennek kiegyenlítésére az építési főszezonban 56 órás munkarendet alakíthatnak ki. Tornaterem, óvodabővítés A vélemények megosztanak Dávid József Az utóbbi hetekben megyénk szinte minden településén lezajlottak a falugyűlések, a megvalósult elképzelések találkoztak az újabb kívánságokkal, az eredmények mellett felszínre kerültek a még megoldásra váró gondok. Az elmúlt hét elején ellátogattunk Aparhantra, s először bekopogtattunk a tanácsházára, ahol Kovács Péter elnököt kérdeztük arról, elmentek-e a falubeliek a fórumra, s hozzászólásaik alapján melyek a tanács előtt álló legfontosabb tennivalók. Mint megtudtuk, megtelt a kultúrterem január 19-én este, elegendő ülőhely hiányában sokan állva hallgatták végig a beszámolókat. A hangulat „összességében jó volt”, hozzászólás azonban alig akadt. A harminc-negyvenéves korosztályból mondták csak el ketten-hárman a véleményüket a helybeliek közül. Az iskolai tornaterem építéséről szóló javaslattal mindenki egyetértett, hiszen hogy a gyerekek testi, fizikai neveléséhez a bitumenes pálya önmagában nem elegendő, az könnyen belátható. S akinek iskolás korú gyermeke, unokája van, az szívesen adja az építkezéshez a segítségét, anyagi, fizikai erejét. Ezért annak idején nemcsak „simán” megszavazták a községekben a családonkénti 500 forint településfejlesztési hozzájárulást, de többen vannak, akik mentességük ellenére is befizették a teljes vagy csökkentett összeget. Természetesen a 6 millió forintos építkezéshez és a berendezésekhez ez még nem elég, a tanács a megyei tanács céltámogatásra használható alapjából is igényel pénzt. És persze számítanak társadalmi munkára is. A szülők, a téesz szocialista brigádjának tagjai ugyanis rögtön, „melegében” fel is ajánlották, hogy társadalmi munkát végeznek majd. S ígéretüknek nemsokára eleget is tehetnek, hiszen a már kész tervekhez csak kivitelező kell, s kezdődhet az építkezés, hogy a tervezett határidőre, 1988 első félévében átadhassák a testneveléshez oly fontos létesítményt. Örülnek az aparhantiak a hanti falurészen működő óvoda bővítésének is. Tavaly ősszel ugyanis a téesz iparosai nekiláttak, hogy átalakítsák a helyiségeket. Munkájuk eredményeként elkészült egy közel negyven négyzetméter alapterületű foglalkoztató, egy fogadóhelyiség, és egy óvónői szoba, valamint az új vizesmillió forintba kerülne. Ezért ezentúl a bonyhádi költségvetési üzem szabad kapacitású kukáskocsijai fogják elszállítani az összegyűlt hulladékot. A tanácselnök, Kovács Péter elmondása szerint a helybeliek többsége egyetértett a javaslattal, de sokan ellenezték, főleg az idősebbek. Találomra megszólítottuk az utcán Dávid József nyugdíjas bányászt, aki éppen az orvosi rendelőbe igyekezett, de kérésünkre visszafordult megmutatni a papírt, amit a tanácstól kapottá szemétszállításról. Hangjában haragot érezni, miközben válaszol:- Hogy voltam-e gyűlésen? Nem voltam. Sosem megyek el. Nem értek egyet velük. A szemétszállítással sem. Nézzék meg, nekünk itt van a konyhában a tűzhely, abban minden éghető hulladékot eltüzelünk, még meleget is ad. A többi meg megy hátra a trágyadombra. Ketten vagyunk a feleségemmel, nem sok a szemetünk. Minek fizessek én hétszáz forintot kukára, meg havi kétszázat a szemétszállításra? Együtt megnézzük a papírt, megmagyarázzuk, hogy elnézte, húsz-harminc forint lenne a havi összeg, de nem tágít.- Nekem nincs erre szükségem. Inkább azzal törődne a tanács, hogy a temetőbe ne térdig érő sárban kelljen be- evickélni.- Elmondta már ezt a tanácsnál is? A falugyűlés jó alkalom lett volna... Nem válaszol, ránk hagyja, elköszön, megy az orvoshoz. Juhász Ambrusnéval és menyével, Ju- hászné Schnell Erzsébettel az óvoda utcájában találkozunk. Ők sem voltak ott a falugyűlésen.- Nem járunk mi gyűlésekre - mondja Juhász Ambrusné. - De a szemétszállításról hallottunk. Bizony sokan zúgolódnak, és én sem értek vele egyet. Itt csupa parasztház van, hátul a kertben vagy az udvarban szemétdombbal. Az állatok alól a trágyát mindenképpen oda kell hordani, azt nem viszi el a kukásautó. A kályhából a salakot sem rakhatnánk a kukába, mert ha csak hetente egyszer-kétszer ürítik, akkor szemét már nem is fér bele. Akkor pedig kidobott pénz az a majdnem ezer forint. A fiatalasszony áprilisban került Aparhantra, amikor férjhez ment. Ő másképp gondolkodik.- Én elmentem volna a falugyűlésre, de Kakasdon dolgozom, képesítés nélkül ott tanítok, és nem értem haza este. Hamarosan új házat építünk, mi biztosan megvesszük a kukát. Hazafelé lapozgatom a megyei tanács falugyűlésekről szóló összefoglalóját: több településen kérték a szemét elszállítását. Vajon ahol van, ott miért nem akarják kihasználni a lehetőséget? CSER ILDIKÓ GOTTVALD KÁROLY blokk. Végre nem kell az udvarra vinni az apróságokat, hiszen a WC és a mosdók bekerültek az épületbe. Mintegy háromszázötvenezer forintba kerülő beruházás is hozzájárul ahhoz a kedvező helyzethez, hogy ma már minden kisgyermeket fel tudnak venni az óvodába, sőt, a nagyvejkei anyukák is idehozhatják kicsinyeiket. Javult a községben az alapellátás is, bár a két vegyesbolt áruválasztékát nem ártana bővíteni. Hiszen egy-egy alkalommal 28 forint az útiköltség Bonyhádra meg vissza - gyakran több, mint az áru, amiért a vásárlónak be kell utaznia a városba. Kisiparosokban sincs hiány, s segítenek a téesz iparosai is, ha asztalos-, lakatos- vagy akár villanyszerelési munkákra van szükség. Március 1-jétől még a frizurák „karbantartása” sem lesz gond, mert a tanács kialakít a Tolna Megyei Szolgáltató Szövetkezet pedig berendez egy helyiséget üzletnek, ahova Mucsfá- ról igény szerint heti két-három alkalommal átjár majd ide egy női-férfifodrász. Az egészségügyi ellátással már vagy tizenkét éve nincs gond, a jól felszerelt rendelőben belgyógyász szakorvos, védőnő és két ápolónő várja a betegeket, a lakosság teljes megelégedésére. Az utak, járdák állapota, vízvezetékek is jó, nem így a telefonhálózaté. A mikroprocesszorok világában Aparhanton még mindig a távbeszélő hőskorából származó tekerős készülékeken keresztül lehet telefonálni, akkor is sokszor úgy, hogy a környék összes vezetékén folyó beszélgetés hallatszik egyszerre. Az itteniek abban reménykednek, hogy ha Bonyhádot lassacskán bekapcsolják a távhívásba, talán majd ez a község is sorra kerül. Bár ipari üzem nincs-a- községben, munkát helyben csak a termelőszövetkezet tud biztosítani a munkaképes korú lakosság egy részének, a többiek Szek- szárdra, Bonyhádra vagy a közeli bányatelepekre, Komlóra járnak, a lakosság száma nem csökkent az utóbbi években. Ezt a helyzetet igyekszik a tanács megőrizni újabb házhelyek kialakításával. Az újtelepi részen van ugyan még tíz gazdátlan telek, de rossz fekvésük miatt nemigen jelentkezik rájuk vevő. Bizonyára nagyobb lesz majd az érdeklődés az iránt a húsz telek iránt, amit a helyi Búzavirág Téesz majorjától Apar irányában fekvő Közművesített részen szándékoznak kialakítani. Közvetlenül a betonút mellett valószínűleg sok fészekrakó fiatal vásárol majd területet felépítendő otthona számára. Hiszen a legközelebbi városban, Bonyhádon olyan drága a házhely, hogy jobban megéri itt építkezni és bejárni dolgozni. Ebben szinte mindenki egyetért a községben. Egész más a helyzet a szemétszállítással. Azzal kapcsolatban bizony igencsak megoszlanak a vélemények, s parázs vita alakult ki a falugyűlésen is. A tanács vezetői szerint ugyanis erősen romlott a településen a köz- tisztaság, több az illegális szemétlerakó hely, ami közegészségügyi és esztétikai szempontból is kifogásolható. Egy szeméttelep kialakítása másfélAz óvodákban minden gyermeknek jut hely Juhászné Schnell Erzsébet és Juhász Ambrusné Aparhant a falugyűlés után
