Tolna Megyei Népújság, 1987. febuár (37. évfolyam, 27-50. szám)
1987-02-14 / 38. szám
1987. február 14. NÉPÚJSÁG 5 Demokrácia- két oldalról demokrácia megvalósulása szemlélet kérdése is. Hogy mennyire így van, azt két megyei példán is lehet illusztrálni. Az egyik tanácselnök többször nyilvánosan kifejtette, hogy milyen drága is a közművesítés, mennyi pénzébe kerül a tanácsnak. Ezek természetesen tények, meg lehet mondani pontosan, hogy mennyibe kerül egy-egy telekre bevezetni a villanyt, a vizet, kiépíteni a többi közművet is. Az említett tanácselnök is megmondja, pontosan. Nem is ez a gond, hiszen ez még utalhatna a gondos gazda szemléletére is. A megfogalmazás viszont egészen másra utal. Ugyanis azt mondja, hogy mennyi a tanács kiadása, és hogy ezt a pénzt a tanács adja az állampolgárnak, aki végtelen naivitásában nem is tudja, hogy százezrek vándorolnak a zsebébe a tanács pénzéből, így aztán valahogy nincs is meghatva ettől az adománytól. A példa természetesen kicsit sarkított, de sajnos igaz. Azért sajnos, mert egyfajta fordított szemléletre utal, nevezetesen arra, hogy az állam, a tanács ad az állampolgárnak, hogy egyáltalán adhat neki. Pedig a dolgok éppenséggel fordítva állnak. Az állampolgárok azért „hozták létre” a tanácsot, azért választották meg azok tisztségviselőit, hogy legyen egy testület és apparátus, valamint annak vezetői, akik a közösség pénzével ésszerűen, az ő- és nem hivatal, vagy hivatalnokok - érdekében azt a lehetséges legjobban használják fel. És itt megint el kell oszlatni egy tévedést. Nem az egyes ember személyes és esetenként változó érdekei szerint, hanem az adott közösség, község, város jövőbe mutató és múltjában gyökerező érdekei szerint. Aligha gondolkodik demokratikusan az a tanácsi vezető, aki nem tudja, hogy őt a közösség - nem pedig a tanács- érdekeinek a képviseletében választották meg és nem jut eszébe, hogy a tanács senkinek semmit nem tud adni, mert még a saját fizetése is a közösség pénzéből van. És itt most nem arról van szó, hogy a közszolgálat ne lenne hasznos, vagy éppen nélkülözhetetlen munka és ne kellene akár az eddiginél jobban is megfizetni. Csupán annak a tisztázásáról van szó, hogy kinek a pénzéből is gazdálkodik a tanács, és természetesen nem az apparátus, nem annak tisztségviselői, hanem az erre a célra megválasztott felelős testület. Természetesen sok jó példa van a megyében, amelyeknek sorát hosz- szan idézhetnénk, de itt most csak egynek az elemzésére van mód, és ez a paksi tanács működése. A fontosabb döntések előtt körzeti megbeszéléseket szerveznek hogy megtudják az állampolgárok véleményét, igényeit. A tanácsülések mindenütt nyilvánosak, mégis ritkán fordul elő, hogy érdeklődők megjelenjenek. Kivéve Paksot, mert ott legutóbb is legalább kétszázan jelentek meg, és arra is volt módjuk, lehetőségük, hogy kifejtsék véleményüket. Meg is tették. Élénk és késhegyig menő vita volt az ülésen egy távlati koncepcióról, nevezetesen arról, hova is kerüljön a majdani lakótelep. ermészetesen mindenki saját érdekei szerint látta a kérdést. A demokrácia magasabb foka akkor fog majd bekövetkezni - Pakson is ha az állampolgár is figyelembe veszi, vagy legalább megértőleg tudomásul veszi azt a döntést, amelyik az ő érdekével ugyan ellentétes, de a város fejlődését szolgálja. Addig még sok vitára, nyilvános tanácsülésre is szükség van, hogy mindenütt így legyen. IHÁROSI IBOLYA ZÁRSZÁMADÁS TEVELEN A hét elején tartotta a Teveli Kossuth Mezőgazdasági Termelőszövetkezet zárszámadó közgyűlését. A szövetkezet háromezer-ötszáznyolcvankilenc hektáron gazdálkodik. Az átlagos aranykorona érték két tizenhetes: 17,17. A termelőszövetkezet vagyonát az elmúlt év során négy és fél millióval növelte. Bár az előző esztendőhöz képest a növénytermesztésben alacsonyabbak az átlagok, veszteség mégsem keletkezett és sok más szövetkezettől eltérően az állattenyésztés is nyereséggel járt. Azon belül a szarvasmarha-tenyésztés is, pedig - pedig? - „csak” magyartarkát tartanak. így aztán a négyszázhatvankilenc tag - közülük százkilencvennyolc nyugdíjas - tizenhét százalék nyereségrészesedést kaphatott.- Bál azért nem lesz. Ma már nem szokás - kapom a felvilágosítást Gá- nyiék kocsmájában. - Halat azért főzünk, mert ilyenkor megengedik maguknak az emberek, hogy egy kicsit elmaradjanak. A falu másik kocsmájában, a Gálákéban is ünnepre készülnek. Úgy mondják faluszerte, hogy ma ünnep van. Halat főznek itt is. Az egyik atyafi így summázza a világfordulást:- Tudja, amíg keveset osztott a téesz - öt-, hat-, hétszáz, esetleg ezer forintokat-, addig jobban elmaradtunk. Talán azért, hogy azt a kevés pénzt minek hazavinni? Most, hogy több van a borítékban...? Lemegy egy sör, kettő, esetleg a halászlé, aztán sipirc haza. Estefelé itt már nem nagyon talál senkit. Esetleg olyanokat, akikkel máskor is itt találkozna. CZAKÓ SÁNDOR Alakuló, új falukép: az Ifjúság utca. Ebben is mutatkozik a téesz helyzete. Gyülekezik a tagság az „ünnepi” eseményre. Való igaz: ünnepi volt a hangulat A tagság az elnök, Streicher Mátyás beszámolóját hallgatja Azok közül néhányan, akik míg a többiek ünnepeltek, ők dolgoztak: Barabás János portás, Bajmoki Vilmosné, Zsiga Gyula és Erős Márton állattenyésztők. Mennyi is van hát a borítékban? Gál János: „Mindjárt kész a halászlé” Jutott szék mindenkinek. A kisunokának is.
