Tolna Megyei Népújság, 1987. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-14 / 11. szám

Összefogott a megye lakossága (Folytatás az 1. oldalról) gyalogútjairól, ma pedig iskolaszünet lévén reggel 8-tól délig, óránként 60 ta­nuló, tehát összesen 240-en szintén hó­lapátot fognak, és dolgoznak. A Rózsa Ferenc Műszaki Szakközépiskola kollé­gistái közül tizenöten ma délutánra vállal­tak hólapátolást, a szekszárdi gimnazis­ták pedig folyamatosan takarítják el az is­kola környékére hullott havat. Az általános iskolások közül több őrs, illetve raj patronál ezekben a kritikus na­pokban idős, egyedülálló embereket. A IV. Számú Általános Iskola tanulói a Béri Balogh Á' dám utca 50. szám alatt lakó 80 év feletti néni háza körül rendezkednek, sőt bevásárolnak neki, a néhány házzal arrébb lakó idős asszonyt az ötös iskolá­ba járók patronálják, a hármas iskola ta­nulói második otthonuk körül rendezik a terepet, az egyesbe járó kisdiákok pe­dig a Lehel utca egy részének takarítását vállalták. Ötletes hótoló A megyeszékhelyen a Csokonai utca 7-9. számú toronyház felügyelője Már­ton Lászlóné. Az asszony munkájának megkönnyítésére a férj egy ROMÉT mo­torkerékpárból ügyes és ötletes, három­kerekű hótolót eszkábált. A160 centimé­ter széles hótolóval ellátott szerkentyűvel Márton László naponta kétszer, vagy há­romszor körülmotorozik a két háztömb körül, s máris tiszták a járdák, a közele- kedőutak. A munka egy-egy alkalommal mindössze félóráig tart. Márton László azt mondja, hogy elkerekezik a Mikes ut­cai nyugdíjasházhoz is, és ott is eltolja a havat. Sőt, említette azt is, hogy kérték máshova is, ahol fizetnének munkájáért. Nyáriéknál téli baba Mint tegnapi lapunkban hírt adtunk ró­la, Felsőnyéken Nyári Jánoséknál meg­született a második trónörökös. A men­tőautó az útviszonyok miatt nem érkez­hetett időben, noha többször is szabá­lyosan utat vágtak neki a hóban. Mi több, a körzeti orvos is elakadt hajnalban, aki a kismamához igyekezett. így Nyári János- né megszülte kisfiát, a körzeti orvos pe­dig ellátta az anyukát, megvizsgálta a ba­bát. Ilyenkor felmerül az emberben, hogy vajon a körzeti orvosok mennyire vannak felkészülve az ilyen rendkívüli esetekre. Erről kérdeztük dr. Vágó Andrást, a felső­nyéki körzeti orvost:- Semmi rendkívüli nincs a dologban, sima szülést minden orvos le tud vezetni, akinek diplomája van. Ha komplikáció, mondjuk farfekvés adódik, az már nagy gondot jelentett volna. De az már a ko­rábbi vizsgálatok során kiderült volna. Azt is megjegyzem, hogy nekünk körzeti orvosoknak vannak érfogóink, csipe­szeink, steril kötszerünk, gyógyszereink. Csupán érdekességként mondom el, hogy községünkben körülbelül 8 évvel ezelőtt volt legutóbb otthoni szülés. Magad uram... Magad uram, ha szolgád nincsen, tart­ja a közmondás, s így történt az Éger Lászlóval, akivel Tolnán találkoztunk, s aki állandó jelleggel ott dolgozik, nohaal- kalmazásban a Zalaegerszegi Volán Vál­lalatnál van. Rába nyergesvontatójának befagyott a fékje. Nagy baj volt ez, hiszen olajat kellett vinnie Dombóvárra a kór­házba. A Volán, vagyis a kollegák nem tudtak segíteni rajta, hiszen örültek, ha buszaikkal járni tudtak ebben az időben, úgyhogy Éger László járműve alá fekve nagy erőfeszítéssel javította vontatóját tegnap délelőtt a hóban. A Duna áldozata Január 12-én délután negyed ötkor Joó Gyula és Bordán István dunaföldvári lakosok elmentek vadkacsázni a Dunára. Bordán István lőtt is egy szárnyast, ami a Duna jegére esett. Kutyája megkísérelte az állatot kihozni, de beszakadt a jégbe. Bordán a kutya kimentésével próbálko­zott, de eközben alatta is beszakadt a jég. Joó Gyula segítségükre sietett, de ő is hasonlóan járt, ő is beszakadt. Neki azonban sikerült a partra jutnia, vadász­társa viszont a víz alá merült és eltűnt. És egy majdnem áldozat A következő esetet a megyei tűzoltó­parancsnokság ügyeletesétől hallottuk. A minap dél körül riasztották Dunaföldvár környékén a tűzoltókat. Azzal, hogy ég egy szalmakazal. A dunaújvárosi és a paksi tűzoltók, valamint a dunaföldvári önkéntesek a helyszínre mentek, a tüzet eloltották. A kár 3 ezer forint. No, de mi előzte meg az esetet? Egy idős „csöves” valahova tartott a határban, ki tudja miért. Viszont fázott, így bebújt a szalmakazal­ba. De melege ott sem lett, így fészkében tüzet gyújtott. A lángoktól megrémülve ki­mászott a kazalból és tovább indult. Sze­rencséjére rátaláltak, majd először a bölcskei szociális otthonba, onnét pedig kórházba szállították. De nem égési, ha­nem fagyási sérülésekkel. Fűtés, víz és egyebek Megyénkben energiagondok nincse­nek, mi több, fűtéskimaradás sincs. Egy­két kisebb fűtőmű csökkentette ugyan a teljesítményét, de ezt a lakosság nem is észlelte. Itt mondjuk el, hogy Pincehelyen a propán-bután gáz töltése folyik, viszont a gáz szállítása akadozik. Tegnap 5-10 ezer palackot tudtak az előzetes becslé­sek szerint kiszállítani, csakhogy 15 ezerre lett volna szükség. A Tolna Megyei Víz- és Csatornamű Vállalatnál elmondták, hogy vízvezeté­keink jól bírják magukat, befagyást se­honnan nem jeleztek. Viszont voltak elégedetlenek, szeren­csére kevesen. Az egyik anyuka tegnap a Bartina ABC-ben azért rendezett patáliát, mert ugyan kétféle kenyeret és péksüte­ményt kínáltak, de ő csak a decsi kenyér­rel elégedett volna meg. Egy másik asz- szony pedig azért telefonált be felhábo­rodva szerkesztőségünkbe, mert hétfői számunkban az jelent meg, hogy a szek­szárdi helyi járatú autóbuszok néhány perces késéssel, de közlekednek. Azasz- szony felháborodva közölte, hogy ez mind szép, de őt a következő napon jó néhány társával együtt nem vitte munka­helyére a helyi járat, sőt az egyik busz gépkocsivezetője járművével vissza sem fordult az ö felhívására. Pillanatnyilag va­lóban örüljünk annak, hogy a buszok úgy ahogy, de közlekednek, s annak, hogy egy-egy mikrobusz, vagy terepjáró az üres helyeire beülteti a buszmegállók­ban várakozókat. És köszönet illeti a ma­gyar és a szovjet katonai alakulatokat is, akik a mentésben és más munkában is részt vesznek, nagy odaadással. A Tolna megyei koordinációs bizottság felhívja a lakosság figyelmét, hogy a la­kóházak előtt a járdák rendszeres takarí­tásáról gondoskodjanak, valamint a sze­métgyűjtő konténerekhez, kukákhoz ve­zető útszakaszokat biztosítsák. V. HORVÁTH MÁRIA Fotó: G. K.-Cz. S. Kém vagy provokátor? Kétségek és bizonyosságok A világsajtót tavaly ősz óta foglalkoz­tatja, hogyan kerültek napvilágra a lehető legtitkosabb adatok Izrael atomfegyver- gyártó kapacitásáról. A hivatalos verzió ugyanis olyan egyszerű, hogy az már gyanús. Ráadásul a Qui prodest? (Kinek az érdeke?) ősi kérdésére sem könnyű ezúttal válaszolni. így azután sokan azt is kétségbe vonják, hogy Mordechai Vanu- nut elrabolta az izraeli titkosszolgálat, s most valódi bíróság előtt felel tetteiért. Azért a kétségek mellett vannak biztos pontok is a Vanunu-sztoriban. A most harmincegy esztendős fiatalember tech­nikusként valóban a dimonai atomfegy­vergyárban dolgozott, s egy évvel ezelőtt Ausztráliába költözött. Fölvette az angli­kán vallást, s szinte azonnal elkezdte „árulni” magát. Jobban mondva nem sa­ját magát, hanem azokat a fotókat és váz­latokat, amelyeket állítólag ő maga készí­tett Dimonában. A Newsweek nemet mondott - még egy rejtély: miért nem ér­dekelte őket ez az igencsak szaftosnak ígérkező ügy? -, de a Sunday Times már nem volt ilyen óvatos. Londonba hozatta Vanunut, előkészítette a szenzációs anyag közlését - majd lázasan keresni kezdte az informátort. Az ugyanis egy nappal a cikk megjelenése előtt eltűnt. A lázas keresés sem igazán pontos kifeje­zés, hiszen (már megint ez az örökös „miért?”) a lap csak kilenc nap késéssel értesítette a rendőrséget Vanunu hiányá­ról. Ezalatt a Moszadnál, a rutinos izraeli titkosszolgálatnál kevésbé tapasztalt szervezetek is képesek lettek volna akár örökre eltüntetni minden nyomot. Ezek után a Sunday Timesban megje­lent „leleplezések” már egyáltalán nem rengették meg a világot. Annál is kevés­bé, mert a világ már régóta sejti, hogy nem textilgyár működik a Negev sivatag­ban. Most már az izraeli hatóságok sem állítják ezt a képtelenséget - pedig húsz éve ez volt a „kincstári” változat. Különböző lapok már sokszor megír­ták, hogy Izrael rendelkezik atomfegyve­rekkel. Az sem titok, hogy az 1973-as arab-izraeli háború során volt olyan pil­lanat, amikor a tel-avívi politikusok ko­molyan fontolgatták a bomba bevetését. A dimonai plutóniumdúsító reaktor tech­nikai jellemzői sem túlságosan érdeke­sek, hiszen a nyugati országok szakiro­daimában régóta hozzáférhető informá­ciókról van szó. Műszakilag legfeljebb néhány részlet kelthet figyelmet, no meg az a hír, miszerint Izrael immár neutron- bombákat is gyárt. Ezek a viszonylag ki­sebb hatóerejű bombák ugyanis érzé­kelhetően lejjebb szállították az atomkü­szöböt, könnyebben, kisebb kockázattal bevethetők egy esetleges fegyveres konfliktusban, mint a hagyományos atomfegyverek. A neutronbombát kifeje­zetten páncélosok elleni csapásra ter­1987. január 14. Mai kommentárunk Lesz-e béke Afganisztánban? A kabuli bejelentés szerint január 15-én egyoldalú tűzszünet lép életbe Afganisz­tánban. A kormánycsapatok - és értelemszerűen szovjet szövetségeseik is - visz- szavonulnak bázisaikra, s nem indítanak új hadműveleteket. Ezzel a lépéssel akarja az afgán vezetés megerősíteni új nemzeti megbékélési politikáját, s elérni azt, hogy véget érjen a több, mint hét éve tartó öldöklés. Tavaly nyáron, amikor Afganisztánban jártam, magam is tapasztaltam, mit jelent a háború ennek a nagyon szegény, s egyben nagyon gazdag országnak. Nemcsak az afgán és szovjet katonák jelenléte, az éjszakánként hangzó ágyúdörgés, és az alkalmi rakétabecsapódások mutatták: háború van. A harcok miatt sok a rok­kant és sebesült, visszaesett a gazdasági fejlődés, elszigetelődtek egymástól az or­szágok egyes vidékei. Csak a légiközlekedés volt akkor többé-kevésbé biztonsá­gos, a hegyi utakon legfeljebb megerősített konvojok közlekedhettek a nagyváro­sok között. Igaz, a légiközlekedés biztonságát is kérdésessé tette, hogy a dusmá- nok (így hívják Afganisztánban az ellenforradalmárokat) hozzájutottak az igen kor­szerű amerikai Stinger, vállról indítható légvédelmi rakétákhoz. Ezekkel a fegyve­rekkel nemcsak az afgán és szovjet harci gépeket és helikoptereket támadják, de a polgári szállító gépeket is. Az afgán forradalmi vezetés különösen tavaly május óta, amikor Nadzsib vette át a kormányzó Afganisztáni Népi Demokratikus Párt vezetését, nagy erőfeszítéseket tesz a megbékélésre. Több olyan tekintélyes pártonkívüli politikust, kereskedőt, tör­zsi vezetőt vontak be a Forradalmi Tanácsba, akiknek jelenléte mutatta: szakítottak a múlt hibáival. Nadzsib főtitkár hagsúlyozottan építette a kapcsolatot a vallási veze­tőkkel, gyakran látogatja a mecseteket, nagyobb összegeket juttatott a muzulmán szent helyek karbantartására. Ez ebben a mélyen hivő iszlám országban különösen fontos, hiszen az ellenforradalmár szervezeteknek két fő jelszavára támaszkodnak: 1. Afganisztán szovjet megszállás alatt áll; 2. Kabulban hitetlenek kormányoznak Az első jelszót illetően: a szovjet csapatok, vagy, ahogyan hivatalosan nevezik őket a „korlátozott létszámú szovjet kontingens" létszámának csökkentése, nevez­hetjük a csapatkivonás kezdetének már tavaly ősszel megtörtént: akkor hat ezred távozott Afganisztánból. A csapatkivonásról egyébként már évek óta tárgyal Géni­ben Afganisztán és Pakisztán Diego Cordovez ENSZ-diplomata közvetítésével. Most az várható - ezt az afgán ENSZ-nagykövet New Yorkban jelentette be, hogy a korábbinál sokkal radikálisabb kivonási menetrendet tesznek közzé. A Szovjetunió több ízben kifejtette, hogy távozni kíván Afganisztánból. Nem akar­ja viszont, hogy csapatai távoztával déli határainál veszélyes helyzet alakuljon ki, s Afganisztánban elmélyüljön a válság. Az is nyilvánvaló, hogy a különböző ellenfor­radalmár szervezetek, amelyeket a Nyugat és néhány arab olajország pénzel, mifé­le rendszert hoznának létre, milyen szövetségesi elkötelezettséget vállalnának. Mindez tehát megfontoltságot, jól megalapozott döntéseket követel. Az afgán vezetés kinyilvánította: kész a kormányzatot kibővíteni, koalícióra lépni azokkal a pártokkal, amelyek most külföldön szervezkednek, ha ezek elfogadják az ország el nem kötelezettségét, a Szovjetunióval való jószomszédság elvét, s az or­szág társadalmi-gazdasági fejlesztése mellett vannak. Hírek szerint néhány fegyve­res csoporttal sikert is értek el a tárgyalásokban. Kérdéses, miként válaszolnak majd a fő dusmán szervezetek vezérei? Ezek ugyanis visszautasították az ajánlatot eddig. A helyzet tehát nyitott. Az elkövetkező hat hónapban eldőlhet majd, hogy a tűzszünetből béke lesz-e Afganisztánban. M. G. Az ÁISH Ifjúsági díja Az Állami Ifjúsági és Sporthivatal felhívja a társadalmi és tömegszervezeteket, érdekkép­viseleti szerveket, minisztériumokat, országos hatáskörű szervezeteket, tanácsokat, vállala­tokat, intézményeket, szövetkezeteket és ifjú­sági kollektívákat, hogy tegyenek javaslatokat az ÁISH által adományozandó Ifjúsági díj odaítélésére. Az ÁISH Ifjúsági dija azoknak a magyar ál­lampolgároknak, vagy kollektíváknak adomá­nyozható, akik, illetve amelyek kiemelkedő szerepet vállalnak a gyermekeknek és a fiata­loknak a társadalmi életre való felkészítésé­ben, segítik közéleti aktivitásuk kibontakozta­tását, egészséges életmódjuk kialakítását. Az ÁISH javaslatokat vár az érintett szervektől, in­tézményektől olyan személyekre (közössé­gekre), akik (amelyek) szervező, irányító, alko­tó, közművelődési, művészeti, pedagógiai és sportvezetői tevékenységükkel hozzájárulnak ifjúságpolitikai céljaink megvalósításához, és eredményesen segítik a fiatalok pályakezdé­sét, termelőmunkáját, otthont teremtő törekvé­seit. A részletes, indoklással ellátott javaslatokat 1987. február 10-ig kell eljuttatni az Állami Ifjú­sági és Sporthivatal ifjúsági főosztályára (1054 Budapest, Rosenberg házaspár u. 1.). vezték, így nagy szerepe lehet egy főként tankokkal vívandó sivatagi háború során. A megfigyelők jó része éppen ezért úgy véli, hogy Vanunu kezdettől fogva provokátor volt. Nem igaz, hogy baloldali kapcsolatai miatt bocsátották el állásá­ból, s az sem felel meg a tényeknek, hogy erőszakkal rabolták volna el a bírósági tárgyalásra. A Moszad célja az volt az ak­cióval, hogy a világ ismét felfigyeljen az izraeli atomütőeröre, s az arab országok még csak ne is foglalkozzanak a katonai egyensúly megteremtésének gondolatá­val. E vélemények szerint Tel-Avív újból csak azt akarta nyomatékosítani, hogy száz - más értesülések szerint kétszáz - nukleáris töltete van, s adott esetben nem habozna azt bevetni. A dráma legújabb felvonása már izraeli földön játszódott. Amikor Vanunut a bíró­ságra kísérték, a fogoly a furgon ablaká­ra tapasztotta kezét. A fotóriporterek va­kulnak pergőtüzében jól látszott a tenye­rére írt felirat: „Az olaszországi Rómában elraboltak ’86.9. hó 30-án 21 órakor. 29- én jöttem Rómába az 504-es járattal.” A rendőrök elrántották Vanunu kezét az ablaktól, és a katonai cenzor napokig nem engedte közölni a kérdéses fotókat. A visszaúton Vanunu beszélni próbált a rá leső riporterekkel. A rendőrök ekkor már a száját fogták be. A bíróság árulás­sal és kémkedéssel vádolja, ha elítélik, minimum húsz évet kap, de az is lehet, hogy életével fizet bűneiért. Mármint ab­ban az esetben, ha nem volt provokátor, és nem engedik szabadon a hátsó kijára­ton - új arccal, új személyazonossággal. Jócskán akadnak tehát kétséges epi­zódok Vanunu történetében. Az igazat ta­lán sosem tudja meg a közvélemény. Az azonban bizonyos, hogy Dimonában tovább folyik az atombombagyártás, s Iz­rael az Egyesült Államok, a Szovjetunió, Kína, Franciaország és Nagy-Britannia után a hatodik atomhatalommá vált. HORVÁTH GÁBOR PANORAMA BUDAPEST - Kapolyi László ipari mi­niszter kedden díjakat adott át olyan vál­lalati kollektíváknak, illetve dolgozóknak, akik eredményesen alkalmaznak kül­földről vásárolt szabadalmakat és gyár­tási eljárásokat. 1979, vagyis a pályázat meghirdetése óta 207 ipari vállalat, illetve intézmény összesen 847 szabadalmat és gyártási eljárást vásárolt külföldön. A li- cencek alapján gyártott termékekből ed­dig mintegy 53 milliárd forint értékűt ad­tak el itthon vagy külföldön. Kedd délelőtt egy eddig ismeretlen személy fegyveres merényletet követett el Enrique Parejo Gonzalez, a Kolumbiai Köztársaság budapesti nagykövete el­len, a diplomata lakásánál. A nagyköve­tet súlyos sérülésekkel a mentők kórház­ba szállították. A bűnügyben a rendőrség szakértők bevonásával folytatja a nyo­mozást. MOSZKVA - Huszonötezredszer je­lent meg kedden a Szovjetunió Kommu­nista Pártja Központi Bizottságának ve­zető lapja, a Pravda. A lap ebben az év­ben másik jubileumra is készül: május 5- én lesz 75 éve annak, hogy a nyomdagé­pekről lekerült első száma. A lap megala­pítója, eszmei irányítója és első szer­kesztője Vlagyimir Lenin volt. ABIDJAN - George Shultz amerikai külügyminiszter hétfőn este Nigériából hat afrikai országot érintő kőrútjának ötödik állomására, Elefántcsontpartra érkezett. Shultz kedden találkozott Félix Houphouet-Boigny államfővel, a magán- vállalkozáson és külföldi tőkebefekteté­seken alapuló gazdaságfejlesztés afrikai „mintaországának” vezetőjével. Az ominózus jelenet Jeruzsálemben, amikor Vanunu a furgon ablakára tapasz­totta kezét.

Next

/
Thumbnails
Contents