Tolna Megyei Népújság, 1987. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-10 / 8. szám

1987. január 10. 4^íÍPÜJSÁG Téli gépjavítás, alkatrészellátás A téesztől az Agrokerig, és vissza Sápadt az ég alja, a szürkeségből a ja­nuár ellenére sem hópelyhek szállingóz­nak, inkább az eső keseríti az embert. A szekszárdi benzinkút melletti parkolóból éppen egy MTZ-80-as fordul az útra, még majdnem érezni rajta a friss festék­szagot, másik két „társa” mellett, indulás előtt, traktorosok beszélnek meg valamit. Az Agrokertől a Tamási Béke Téeszbe tartanak az új traktorok. Év eleje van, a téli nagyjavítások ideje. A gépkocsivezetők is a meleg műhelybe szorulnak, segéd­keznek gépeik felújításánál a műhelyben dolgozóknak. Csúszik az út, szélén meg is fagyott, a dombok hónaljában hó fehérszik. A Zombai Egyesült Erővel Termelőszövet­kezet gépműhelyének környékén a fa­gyott rönkök között is megbújik valami, ami télre emlékeztet. Benn nagyüzem van. Mindenütt dolgoznak, szerelnek. Zombán valamikor a gépjavítás is a nö­vénytermesztési főágazathoz tartozott, a közelmúltban hozták létre a műszaki ágazatot, melynek vezetőjével, Póra Ti­borral és a műhelyvezetővel, Fink Jó­zseffel ültünk le beszélgetni.- A mezőgazdasági gépjavításnál min­den esetben a legfogósabb kérdések közé tartozott és tartozik ma is az alkat­részellátás- mondja Póra Tibor.- A héten kezdtük meg a téli nagyjaví­tási munkákat - kapcsolódik a beszélge­tésbe Fink József, a műhelyben dolgozók atyamestere -, de folyamatosan végez­zük a futó javításokat is, sőt akad rá pél­da, hogy szolgáltatásra is marad még ka­pacitásunk.- Jobbára csak a tagjaink autóját ké­szítjük fel műszaki vizsgára, vagy éppen féltetőt hegesztünk valakinél - így Póra Tibor. Kint éppen a buszsofőrünk cseréli az ékszíjat. Megemlítem, hogy egy egész marok­kal hozott ki a cseréhez a sofőr, és még azokat is méregeti egymás között.- Hát igen, ez már az alkatrészellátás szférájába tartozó ügy - túr a hajába a fiatal mérnök. - Arra is akad sajnos pél­da, hogy a hazai ékszíjak között még az azonos méretűeknél is adódnak méret- különbségek. Magyarul: nem egyformák a gyári új ékszíjak. Mi aránylag sok nyu­gati gépet üzemeltetünk, Hesston silózót, Claasokat, Fiat traktort és azt tapasztal­tuk, hogy ezeknek az alkatrészellátása jobb, mint a hazai vagy a szocialista gép­típusoké. Igaz viszont, hogy jelentősen drágábbak is az alkatrészek. Itt megállunk egy pillanatra és szót ej­tünk arról, tulajdonképpen mi olcsó és mi drága, aztán megegyezünk, hogy nem biztos, hogy az olcsó megoldást kell vá­lasztani a javítás során. Szó esik arról is, hogy van olyan, amit már javítani sem szabad, mert olyan hatalmas összegbe kerül, ami nem térül meg. A szakember felelőssége itt mutatkozik meg.- Leginkább főidényben, csúcsban, adódhat gond, ha éppen nincs raktáron a rendszerektől vásárolt alkatrész. Akkor viszont megmutatkozik a rugalmasság, mert szinte órák alatt is beszerezhető, ha van raktáron, ha nincs, akkor pedig min­dent megtesznek a segítség érdekében - közli Fink József.- Igaz létezik sürgősségi felár is, de abban a pozícióban az a drága, ha áll egy gép - teszi hozzá a műszaki ágazatveze­tő.- A téli gépjavításoknál elsődleges a hibafelvétel - folytatja -, amit a gépet üzemeltető véleményének kikérésével szabad csak felvenni. Tisztes, gondos munkavégzés - ez a másik követelmény. Kiszűrni persze nekünk kettőnknek kell, hogy ezekből mi az, ami nem valós kívánság. A javíthatót javítani kell. A ki­sebb fődarabok, generátor, dinamó, önin­dító tekintetében szuperjó az ellátás mióta belépett a „látómezőbe” az Univill gazdasá­gi munkaközösség. Dombóváriak, de a mérnökük sem átall beállni javítani. Helybe jönnek, cseredarabot biztosítanak.- A nagyjavításoknál a legfontosabbak az apróságok - veszi át a szót Fink József. - Ez a cég csökkentette az árait, bővítette a szolgáltatásait. Piacon is marad. Mi nem csináltunk előrendelést, év közben, jövet­menet már láttuk, mire lesz szükség, azt igyekeztük beszerezni. A munkába álló gé­peink kivétel nélkül mind „áthaladnak” a műhelyünkön, persze abban a sorrend­ben, melyikre mikor lesz majd szükség. Szót ejtünk közben a gépműhely felsze­reltségéről, az udvaron álló gépekről, az emberekről.- A dominátorok vágószerkezeteit ősz­szel lefestjük, és el kellene érnünk, hogy nagygépeink munkagépeit is így tudjuk „elspájzolni” télire. A műhelyrend? Szólnak már az emberek egymásnak is, mindenki rendet tart és követel.- Létszámgond, szakembergond nálunk nincs - mondja Póra Tibor. - Vannak már „széthúzott” gépeink javítás alatt, néha az összes környező téeszben keresünk egy alkatrészt, de ha egy van és azt kérik, mi is odaadjuk.- A gond a fődarabok alkatrészeivel van, az MTZ öninditóból már háromféle van, az ékszíjak gyengék, az IFA hüvely és dugó sokáig hiányzott, időnként gond a sebváltó fogaskerék... csapszegek, csapágyak, fémtömlők, perselyek, ezek a lényeges dol­gok legyenek meg kezdésnél - így Finta József - MTZ vezérlőtömb kellene például.- Mivel ösztönzik a jó munkára az embe­reket? - kérdem.- Üres a markunk - mondják, de hozzá­teszik, hogy most dolgozzák ki ennek a fel­tételrendszerét. Az Agrokertől Tamásiba kerülnek az új MTZ-k Beszélünk a szűk alkatrészköltségről, a géppark öregedéséről, új vásárlási kíván­ságokról, kollegialitásról, az emberi ténye­zőkről, végül megegyezünk - rosszabb so­se legyen a helyzet, Zombán sem... Nem csupán eladni, segíteni is Az Agroker székházán felirat: „Az ön partnere az Agroker”. Bent telefon csö­rög, árut számláznak, várakoznak. Diófá- si Imre üzletkötő és Schmidt Tivadar osz­tályvezető-helyettes türelmet kér. Végül csak ráérnek.- Elvünk, minden a vevőé - mondja az üzletkötő. - Az alátét is alkatrész, nem­csak a komplett motort kell eladni. Több éves gyakorlat, hogy a nagyjavítás előtt végigjárom a téeszeket, adják le a rende­léseiket, aztán a következő évben 3 egyenlő részben fizethetnek azért az al- katz az alkatrészért, ami közben nem is terheli őket. Ha jól emlékszem 48 téesz ad le előrendelést, ám akad olyan is, aki ezt nem teszi.- A Hőgyészi ÁG például precízen, té­telesen sorolva, gépelve adja le igényeit évente - teszi hozzá Schmidt Tivadar. Közel 4 millióért vásároltak alkatrészt ki­tárolással, amit egy évvel később kell mindig fizetni részletekben. De a szedre- si téesz is ilyen, az az alkatrészmennyi­ség, amit meg is kaptak, hetven százalék körül mozog.- A csapágy rontja a beszerezhetőségi statisztikát - veszi vissza a szót az üzlet­kötő. Az MTZ 50-es ellátottsága például 90 százalékos, a kombájnoké 65-70. Je­lenleg 90 milliós készletünk van, ami ve­vőre vár és naponta változik. Tegnap pél­dául másfélmillióért adtunk el alkatrészt. Természetesen akadnak hiánycikkek is, de az alaprendelést ötven százalékban szinte bármelyik Agrokernél beszerez­hetik a téeszek, 15-20 százaléknyi itt vagy ott megvan az országban, és úgy 10 százalékra tehető a cikkszám elírás. Egy példa, az E-512-es és 514-es listája majdnem megegyezik. A fennmaradó rész valóban hiánycikk.- Éves szinten 184 millió a terv, ebből az első negyedévben 61 milliót kell telje­sítenünk, így óriási a hajtás - folytatja az osztályvezető-helyettes. Ez a kiadás idő­szaka, bár van olyan téesz, amelyik már be is fejezte a javítást. Az év vége pedig a beszerzésé, készletfeltöltésé. Ilyenkor naponta százasával futnak ki a számlák. Már megkerestük az Agrotek-et és kér­tük az első negyedévi szállítást. Ékszíjcsere az Ikaruson- A téeszeket is kértük, ajánlják fel el­fekvő alkatrészeiket, de egyedül Decs je­lentkezett. Náluk elfekvő áru volt, más éppen kereste. így nem csupán eladni, de segíteni is tudtunk.- Kaposszekcsőn van egy raktárbázi­sunk - mondja Diófási Imre -, ahol nem elfekvő árukészlet van, és amelyik a Dombóvár környéki téeszeket segíti. Márciusban egyéves lesz a raktár, ezalatt 2 milliót forgalmazott. Van létjogosultsá­ga, most fogjuk ismét feltölteni. Kérdem közben, mi a gond, a sok eredmény mellett.- A hazai gépek alkatrészrendelésének visszaigazolása nem túl rózsás, sokat kell mocorognunk, kutatnunk, hogy olyan al­katrészgyártókat találjunk, akik megfelelő határidőre, megfelelő minőségben és per­sze elfogadható áron tudnak dolgozni - egyeznek meg mindketten.- Érdemes lenne egyszer kiszámolni, hogy egy-egy anyagbeszerző igénylistáján hány ezer kilométer van, ha nem előrelá­tóan szerzi be a cég az alkatrészt - vonjuk le a végső, de nem elhanyagolható követ­keztetést. _ sz s. Fotó: KAPFINGER ANDRÁS Ha egyszer menni kell... Ha menned kell, hát eredj - idé­zem Aladár (továbbiakban Ali) sza­vait. - Nem tartalak vissza. A tizenöt évet én bírtam ki veled, te most fel­mondták Menj. Az ajtó nyitva van, ami kell, viheted, kapsz pénzt taxira is, ha nincs nálad. Egyszer, de csak egyszer még visszajöhetsz, hátha itt felejtesz valamit. Aztán felejts el. Végleg nélkülözz engem is, a fiadat is. Tartásdijat nem fizetsz. Nagylelkű leszek: a válópert is én fizetem. Ez a nászajándékod. Megvilágítom a dolgokat: Alitól néhány kemény éjszakai vita után elköltözött Szomorú Ili, hátrahagyva férjet, gimnazista fiút, s a konyha rántottszeletektől, töltöttkáposzták­tól meleg légkörét. A végső búcsún magam is ott voltam (tízéves szom­szédság befejezéseként), ahol kiürí­tettük a békepoharat, s Ili (míg lezár­ta a két, fél Magyarországot nrtegjárt utazókoffert), kedvesen hamis hangján elénekelte, dudorászta: Minden asszony életében van egy pillanat... Hát az övé akkor jött el. Az­tán elnyelte a süllyesztő, vagyis a lift. Integetés nem volt, úgysem látta volna. No, de térjünk vissza Szomorú Ili­hez. Becsületére legyen mondva, egyszer sem jött vissza, nem felejtett itt semmit. Ami mégis maradna - mondta - azt dobjátok ki. Az is be­csületére legyen mondva Szomorú Ilinek, hogy a válás után azonnal férjhez ment, aztán gyorsan el is vált, majd még gyorsabban vissza­férjezett a másodikhoz. Onnan tud­juk, hogy Ali azért figyelemmel kö­veti e kis mellékbolygó sorsát: na, ugye, megmondtam, - fejcsóválás- sal. Ali egyébként bohém, jólelkű, há­zias. Miután eljárt közben az idő, át­vészelte fia házasságát (ez is válás­sal végződött), az unokát szépen neveli, főz, mos, ha kell, vasal is, és sakkozik. Azért aztán egy szót se, hogy hetente kétszer kell fordulni az üvegvisszaváltóba a borosüvegek­kel. Elvégre Szomorú Ili távoztával valami vígságot kellett hozni a la­kásba. A visszatérés határideje már ré­gen letelt, így Ali hozzálátott az em­lékek végleges eltüntetéséhez, a la­kás átalakításához. Éveken át a fa­lon lógott az esküvői kép. Szomorú Ili helyére egy éppen odaillő Marylin Monroe került az üveg alá. Az újdon­sült barátok nem győztek dicsérni a hajdanvolt feleséget, és szidni Ali süketségét: Ilyen nőtől elválni?... Az­tán bútorcsere... Közben két szek­rény alól előkerült Szomorú Ili vagy tucatnyi cipője, még bárki hordhat­ná. A héten mesélte, hogy Ili vasárnap tiszteletét tette. Természetesen be­csöngetett. Na, ki vagyok?... Unokát jött látni, amit eddig mellőzött, meg beszimatolni az átalakuló hajdani otthon régvolt melegébe. Leült, fel­ugrott, ajtókat nyitogatott. Így lelt a cipőire a gardróbban.- Képzeld - mesélte Ali - csak ba­los cipőket talált Két hete az egé­szet levittem a lomtalanításnál az ut­cára. Aztán a liftben eszembe jutott: nekem sem volt semmi örömöm az Iliben, hát másnak se legyen. így az­tán csak a jobbosokat raktam ki a szatyorból. Láttam is a guberálókat, ahogy egymás kezéből kapkodták ki a cipőket, párosítani akarták... Mondtam a Szomorúnak: ez van, ezt hiheted. Úgyis, mindig egy lábon áll­tái a házasságban... BENKÖ KÁROLY Zombán már nagyüzemben folyik a javítás

Next

/
Thumbnails
Contents