Tolna Megyei Népújság, 1987. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-10 / 8. szám
1987. január 10. 4^íÍPÜJSÁG Téli gépjavítás, alkatrészellátás A téesztől az Agrokerig, és vissza Sápadt az ég alja, a szürkeségből a január ellenére sem hópelyhek szállingóznak, inkább az eső keseríti az embert. A szekszárdi benzinkút melletti parkolóból éppen egy MTZ-80-as fordul az útra, még majdnem érezni rajta a friss festékszagot, másik két „társa” mellett, indulás előtt, traktorosok beszélnek meg valamit. Az Agrokertől a Tamási Béke Téeszbe tartanak az új traktorok. Év eleje van, a téli nagyjavítások ideje. A gépkocsivezetők is a meleg műhelybe szorulnak, segédkeznek gépeik felújításánál a műhelyben dolgozóknak. Csúszik az út, szélén meg is fagyott, a dombok hónaljában hó fehérszik. A Zombai Egyesült Erővel Termelőszövetkezet gépműhelyének környékén a fagyott rönkök között is megbújik valami, ami télre emlékeztet. Benn nagyüzem van. Mindenütt dolgoznak, szerelnek. Zombán valamikor a gépjavítás is a növénytermesztési főágazathoz tartozott, a közelmúltban hozták létre a műszaki ágazatot, melynek vezetőjével, Póra Tiborral és a műhelyvezetővel, Fink Józseffel ültünk le beszélgetni.- A mezőgazdasági gépjavításnál minden esetben a legfogósabb kérdések közé tartozott és tartozik ma is az alkatrészellátás- mondja Póra Tibor.- A héten kezdtük meg a téli nagyjavítási munkákat - kapcsolódik a beszélgetésbe Fink József, a műhelyben dolgozók atyamestere -, de folyamatosan végezzük a futó javításokat is, sőt akad rá példa, hogy szolgáltatásra is marad még kapacitásunk.- Jobbára csak a tagjaink autóját készítjük fel műszaki vizsgára, vagy éppen féltetőt hegesztünk valakinél - így Póra Tibor. Kint éppen a buszsofőrünk cseréli az ékszíjat. Megemlítem, hogy egy egész marokkal hozott ki a cseréhez a sofőr, és még azokat is méregeti egymás között.- Hát igen, ez már az alkatrészellátás szférájába tartozó ügy - túr a hajába a fiatal mérnök. - Arra is akad sajnos példa, hogy a hazai ékszíjak között még az azonos méretűeknél is adódnak méret- különbségek. Magyarul: nem egyformák a gyári új ékszíjak. Mi aránylag sok nyugati gépet üzemeltetünk, Hesston silózót, Claasokat, Fiat traktort és azt tapasztaltuk, hogy ezeknek az alkatrészellátása jobb, mint a hazai vagy a szocialista géptípusoké. Igaz viszont, hogy jelentősen drágábbak is az alkatrészek. Itt megállunk egy pillanatra és szót ejtünk arról, tulajdonképpen mi olcsó és mi drága, aztán megegyezünk, hogy nem biztos, hogy az olcsó megoldást kell választani a javítás során. Szó esik arról is, hogy van olyan, amit már javítani sem szabad, mert olyan hatalmas összegbe kerül, ami nem térül meg. A szakember felelőssége itt mutatkozik meg.- Leginkább főidényben, csúcsban, adódhat gond, ha éppen nincs raktáron a rendszerektől vásárolt alkatrész. Akkor viszont megmutatkozik a rugalmasság, mert szinte órák alatt is beszerezhető, ha van raktáron, ha nincs, akkor pedig mindent megtesznek a segítség érdekében - közli Fink József.- Igaz létezik sürgősségi felár is, de abban a pozícióban az a drága, ha áll egy gép - teszi hozzá a műszaki ágazatvezető.- A téli gépjavításoknál elsődleges a hibafelvétel - folytatja -, amit a gépet üzemeltető véleményének kikérésével szabad csak felvenni. Tisztes, gondos munkavégzés - ez a másik követelmény. Kiszűrni persze nekünk kettőnknek kell, hogy ezekből mi az, ami nem valós kívánság. A javíthatót javítani kell. A kisebb fődarabok, generátor, dinamó, önindító tekintetében szuperjó az ellátás mióta belépett a „látómezőbe” az Univill gazdasági munkaközösség. Dombóváriak, de a mérnökük sem átall beállni javítani. Helybe jönnek, cseredarabot biztosítanak.- A nagyjavításoknál a legfontosabbak az apróságok - veszi át a szót Fink József. - Ez a cég csökkentette az árait, bővítette a szolgáltatásait. Piacon is marad. Mi nem csináltunk előrendelést, év közben, jövetmenet már láttuk, mire lesz szükség, azt igyekeztük beszerezni. A munkába álló gépeink kivétel nélkül mind „áthaladnak” a műhelyünkön, persze abban a sorrendben, melyikre mikor lesz majd szükség. Szót ejtünk közben a gépműhely felszereltségéről, az udvaron álló gépekről, az emberekről.- A dominátorok vágószerkezeteit őszszel lefestjük, és el kellene érnünk, hogy nagygépeink munkagépeit is így tudjuk „elspájzolni” télire. A műhelyrend? Szólnak már az emberek egymásnak is, mindenki rendet tart és követel.- Létszámgond, szakembergond nálunk nincs - mondja Póra Tibor. - Vannak már „széthúzott” gépeink javítás alatt, néha az összes környező téeszben keresünk egy alkatrészt, de ha egy van és azt kérik, mi is odaadjuk.- A gond a fődarabok alkatrészeivel van, az MTZ öninditóból már háromféle van, az ékszíjak gyengék, az IFA hüvely és dugó sokáig hiányzott, időnként gond a sebváltó fogaskerék... csapszegek, csapágyak, fémtömlők, perselyek, ezek a lényeges dolgok legyenek meg kezdésnél - így Finta József - MTZ vezérlőtömb kellene például.- Mivel ösztönzik a jó munkára az embereket? - kérdem.- Üres a markunk - mondják, de hozzáteszik, hogy most dolgozzák ki ennek a feltételrendszerét. Az Agrokertől Tamásiba kerülnek az új MTZ-k Beszélünk a szűk alkatrészköltségről, a géppark öregedéséről, új vásárlási kívánságokról, kollegialitásról, az emberi tényezőkről, végül megegyezünk - rosszabb sose legyen a helyzet, Zombán sem... Nem csupán eladni, segíteni is Az Agroker székházán felirat: „Az ön partnere az Agroker”. Bent telefon csörög, árut számláznak, várakoznak. Diófá- si Imre üzletkötő és Schmidt Tivadar osztályvezető-helyettes türelmet kér. Végül csak ráérnek.- Elvünk, minden a vevőé - mondja az üzletkötő. - Az alátét is alkatrész, nemcsak a komplett motort kell eladni. Több éves gyakorlat, hogy a nagyjavítás előtt végigjárom a téeszeket, adják le a rendeléseiket, aztán a következő évben 3 egyenlő részben fizethetnek azért az al- katz az alkatrészért, ami közben nem is terheli őket. Ha jól emlékszem 48 téesz ad le előrendelést, ám akad olyan is, aki ezt nem teszi.- A Hőgyészi ÁG például precízen, tételesen sorolva, gépelve adja le igényeit évente - teszi hozzá Schmidt Tivadar. Közel 4 millióért vásároltak alkatrészt kitárolással, amit egy évvel később kell mindig fizetni részletekben. De a szedre- si téesz is ilyen, az az alkatrészmennyiség, amit meg is kaptak, hetven százalék körül mozog.- A csapágy rontja a beszerezhetőségi statisztikát - veszi vissza a szót az üzletkötő. Az MTZ 50-es ellátottsága például 90 százalékos, a kombájnoké 65-70. Jelenleg 90 milliós készletünk van, ami vevőre vár és naponta változik. Tegnap például másfélmillióért adtunk el alkatrészt. Természetesen akadnak hiánycikkek is, de az alaprendelést ötven százalékban szinte bármelyik Agrokernél beszerezhetik a téeszek, 15-20 százaléknyi itt vagy ott megvan az országban, és úgy 10 százalékra tehető a cikkszám elírás. Egy példa, az E-512-es és 514-es listája majdnem megegyezik. A fennmaradó rész valóban hiánycikk.- Éves szinten 184 millió a terv, ebből az első negyedévben 61 milliót kell teljesítenünk, így óriási a hajtás - folytatja az osztályvezető-helyettes. Ez a kiadás időszaka, bár van olyan téesz, amelyik már be is fejezte a javítást. Az év vége pedig a beszerzésé, készletfeltöltésé. Ilyenkor naponta százasával futnak ki a számlák. Már megkerestük az Agrotek-et és kértük az első negyedévi szállítást. Ékszíjcsere az Ikaruson- A téeszeket is kértük, ajánlják fel elfekvő alkatrészeiket, de egyedül Decs jelentkezett. Náluk elfekvő áru volt, más éppen kereste. így nem csupán eladni, de segíteni is tudtunk.- Kaposszekcsőn van egy raktárbázisunk - mondja Diófási Imre -, ahol nem elfekvő árukészlet van, és amelyik a Dombóvár környéki téeszeket segíti. Márciusban egyéves lesz a raktár, ezalatt 2 milliót forgalmazott. Van létjogosultsága, most fogjuk ismét feltölteni. Kérdem közben, mi a gond, a sok eredmény mellett.- A hazai gépek alkatrészrendelésének visszaigazolása nem túl rózsás, sokat kell mocorognunk, kutatnunk, hogy olyan alkatrészgyártókat találjunk, akik megfelelő határidőre, megfelelő minőségben és persze elfogadható áron tudnak dolgozni - egyeznek meg mindketten.- Érdemes lenne egyszer kiszámolni, hogy egy-egy anyagbeszerző igénylistáján hány ezer kilométer van, ha nem előrelátóan szerzi be a cég az alkatrészt - vonjuk le a végső, de nem elhanyagolható következtetést. _ sz s. Fotó: KAPFINGER ANDRÁS Ha egyszer menni kell... Ha menned kell, hát eredj - idézem Aladár (továbbiakban Ali) szavait. - Nem tartalak vissza. A tizenöt évet én bírtam ki veled, te most felmondták Menj. Az ajtó nyitva van, ami kell, viheted, kapsz pénzt taxira is, ha nincs nálad. Egyszer, de csak egyszer még visszajöhetsz, hátha itt felejtesz valamit. Aztán felejts el. Végleg nélkülözz engem is, a fiadat is. Tartásdijat nem fizetsz. Nagylelkű leszek: a válópert is én fizetem. Ez a nászajándékod. Megvilágítom a dolgokat: Alitól néhány kemény éjszakai vita után elköltözött Szomorú Ili, hátrahagyva férjet, gimnazista fiút, s a konyha rántottszeletektől, töltöttkáposztáktól meleg légkörét. A végső búcsún magam is ott voltam (tízéves szomszédság befejezéseként), ahol kiürítettük a békepoharat, s Ili (míg lezárta a két, fél Magyarországot nrtegjárt utazókoffert), kedvesen hamis hangján elénekelte, dudorászta: Minden asszony életében van egy pillanat... Hát az övé akkor jött el. Aztán elnyelte a süllyesztő, vagyis a lift. Integetés nem volt, úgysem látta volna. No, de térjünk vissza Szomorú Ilihez. Becsületére legyen mondva, egyszer sem jött vissza, nem felejtett itt semmit. Ami mégis maradna - mondta - azt dobjátok ki. Az is becsületére legyen mondva Szomorú Ilinek, hogy a válás után azonnal férjhez ment, aztán gyorsan el is vált, majd még gyorsabban visszaférjezett a másodikhoz. Onnan tudjuk, hogy Ali azért figyelemmel követi e kis mellékbolygó sorsát: na, ugye, megmondtam, - fejcsóválás- sal. Ali egyébként bohém, jólelkű, házias. Miután eljárt közben az idő, átvészelte fia házasságát (ez is válással végződött), az unokát szépen neveli, főz, mos, ha kell, vasal is, és sakkozik. Azért aztán egy szót se, hogy hetente kétszer kell fordulni az üvegvisszaváltóba a borosüvegekkel. Elvégre Szomorú Ili távoztával valami vígságot kellett hozni a lakásba. A visszatérés határideje már régen letelt, így Ali hozzálátott az emlékek végleges eltüntetéséhez, a lakás átalakításához. Éveken át a falon lógott az esküvői kép. Szomorú Ili helyére egy éppen odaillő Marylin Monroe került az üveg alá. Az újdonsült barátok nem győztek dicsérni a hajdanvolt feleséget, és szidni Ali süketségét: Ilyen nőtől elválni?... Aztán bútorcsere... Közben két szekrény alól előkerült Szomorú Ili vagy tucatnyi cipője, még bárki hordhatná. A héten mesélte, hogy Ili vasárnap tiszteletét tette. Természetesen becsöngetett. Na, ki vagyok?... Unokát jött látni, amit eddig mellőzött, meg beszimatolni az átalakuló hajdani otthon régvolt melegébe. Leült, felugrott, ajtókat nyitogatott. Így lelt a cipőire a gardróbban.- Képzeld - mesélte Ali - csak balos cipőket talált Két hete az egészet levittem a lomtalanításnál az utcára. Aztán a liftben eszembe jutott: nekem sem volt semmi örömöm az Iliben, hát másnak se legyen. így aztán csak a jobbosokat raktam ki a szatyorból. Láttam is a guberálókat, ahogy egymás kezéből kapkodták ki a cipőket, párosítani akarták... Mondtam a Szomorúnak: ez van, ezt hiheted. Úgyis, mindig egy lábon álltái a házasságban... BENKÖ KÁROLY Zombán már nagyüzemben folyik a javítás
