Tolna Megyei Népújság, 1987. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-07 / 5. szám
4 KÉPÚJSÁG 1987. január 7. Textil szavunk latin textus (szövés) szóból ered. S ez is bizonyítja, hogy a textilgyártás legfontosabb mozzanata a szövés. Ez a tény, s a nyilvánvaló praktikus okok (a gyűjtemény megléte) játszottak közre abban, hogy az újonnan megnyílt Textil- és Ruhaipari Múzeum első állandó kiállításának éppen A szövés művészete a címe és témája. Az elegáns budapesti XIII. kerületi Gogol utca 9-11. szám alatti épületet, amely egykor a Hazai Fésűsfonó angyalföldi gyáregységéé volt, az Ipari Minisztérium, a Textilipari Műszaki és Tudományos Egyesület közreműködésével átalakították, múzeumi célokra alkalmassá tették. A százegynéhány éves üzemcsarnok most múzeum és egyben a textil- és ruházati ipar hagyományvédő központja is. A gyűjtemény, amely 1972 óta létezik, máris jelentős, (annak idején egy zuglói zsinagógában mutatták be), de a gyarapításhoz, a gyűjteményezéshez az iparág 56 vállalata nyújtott anyagi segítséget. E hozzájárulásért cserébe a múzeum, köz- művelődési feladatát teljesítve, teret és helyet ad a vállalatok találkozóinak, előadásoknak, szimpóziumoknak. S elhatározott tervgk, hogy a textilipari vállalatokat bevonják a muzeológiai gyűjtő-, feldolgozó munkába. Több ezer éves szövőeszközök modelljei, rajzai, régi műves szövetek vezetik be a látogatót a szövés történetébe. Az egyiptomi szövéskultúrától napjainkig terjed a kép. Láthatunk időszámításunk előtti eszközöket, középkori szövőszékeket, automata szövőgépeket és számítógép vezérelte szövetminta-tervezést is. Magyarország a 19. század végéig textil importőr volt. A korabeli oklevelek, adatok szerint már a 13. században jelentős posztóbehozatalunk volt például Genfből. Egy 1457-58-as pozsonyi vámjegyzékből tudjuk, hogy a Bécsből érkezett áruk 80 százaléka textil volt, ezen belül is finomposztó. A18-19. században is nagy pénzeken vásároltunk textíliát, noha ekkor már voltak kezdeményezések szövő manufaktúrákra. Mária Terézia férje, Lotharingiai Ferenc alapította az első nagyobb textilmanufaktúrát Sasváron. A 18. század végén néhány selyemgyárat is létesítettek, ám 1849-50-ben valamennyi hazai textilüzem tönkrement, csak néhány nyomógyár tudott életben maradni. Csak 1881 -84-ben, az ipartámogató törvény megszületése után alakultak újabb gyárak: az Első Magyar Kötő- és Szövőgyár (a Váci Kötöttárugyár elődje) a Magyar Posztó, a Rózsahegyi fonoda, a Szegedi Kendergyár, a Pápai Textilgyár. Ám ezek a jól induló üzemek sem virágozhattak sokáig, tönkretette őket az I. világháború, a gazdasági válság. Az Erdélyben, a Felvidéken lévők pedig területileg kerültek távol az országtól. 1938 az első hazai expottpróbálkozás dátuma. Majd a felszabadulás után fejlődött a magyar textilipar, amely már termelésének 50 százalékát külföldi piacokon értékesíti. Importőrből jelentős exportőrré lettünk. De ez már nem is múzeumi tétel. A múzeumot üzemeltető Innovatex Textilipari Kutató- és Fejlesztő Vállalat a szövés története után a textih, a textil-ruházati ipar teljes technológiájának bemutatását tervezi. Néhány év alatt elkészül a nyersanyag-előkészítés, a fonás, a kötés, a kikészítés és a konfekcionálás technikai történetét ismertető kiállítás is. KÁDÁR MÁRTA Kezdetleges fonaltechnikák Népi szövőszék - esztováta Még boltba érés előtt ellopták... Az évszázad rocküzlete Amerikai találós kérdés: mi az, amit mindenki keres és senki nem talál mostanában? Válasz: Bruce Springsteen ötlemezes, 10 évet felölelő koncertalbuma. Csak néhány napja került a boltokba a poptörténet első ilyen nagyszabású kon- certgyűjteménye. Arra sem volt ideje, hogy a lemezlisták élére ugorjon, máris hiánycikk lett az Egyesült Államokban és Nyugat-Európában. A kiadók csak egy szép karácsonyi ajándékot akartak a Springsteen-híveknek, és úgy tűnik, máris az évszázad rocküzletével van dolguk. A piacot éberen figyelő CBS multinacionális világcég még sosem tévedett ekkorát: az albumot először csak „szűk körben” alig 4 millió példányban adta ki. A készletek három nap alatt elfogytak Amerikában. Nem jártak jobban az európai hívek sem: alig néhány százezret kaptak az amerikai gitáros-énekes koncertjeiből - Olaszországban az első szállítmányt még boltbaérés előtt egyszerűen ellopták. A szakértők szerint az album rövid idő alatt meg fogja dönteni Michael Jackson rekordját: a funky-sztár Thriller című lemezéből 35 millió fogyott el, igaz, öt év alatt. A rockiparban szinte hihetetlen, hogy e fantasztikus sikert nem előzte meg reklámhadjárat, tv-szereplés, interjúáradat, nem készítettek milliós költségekkel vi- deo-clipeket. Nem volt rá szükség: a csendes, szerény Springsteen, akit a modern pop legnagyobb énekesének tartanak, két éven át koncertezett a világban, több mint ezerszer lépett fel, még azokra is nagy hatással volt, akik idegenkedtek zenéitől. Springsteen producere állítólag a kalózlemezek piacát akarta letörni a kiadatlan koncertfelvételek lemezre vételével. Nemhivatalos becslések szerint legalább négyszázféle forog belőlük szerte a világban. (Az Egyesült Államokban külön diszkográfiát adtak ki róluk!) Ugyanakkor egyes régi rajongók fanyalognak: a technikusok „letisztították” a stúdiók 24 sávos magnóival a korai, főleg klubokban készült felvételeket, megfosztva őket ezzel a fésületlenség bájától. Éppen ezért félő, hogy hamarosan újabb, kalózlemez kerül forgalomba Sprigsteen zenéjével: az érdes hangú, 37 éves énekes a nyáron a kaliforniai Mount View-ban egy szál gitárral lépett fel, és kizárt dolog, hogy néhány ügyes ember ne készített volna róla titokban felvételt... göbölyös László Szovjet lapokból s__________________________________;___________________________________> SZOVJET IRODALOM A januári szám közli Alexandr Grin „Vadrózsa” című rövid novelláját, Viktor Asztafjev „Élni az életet” című kisregényét, Vitalij Korotics „Emlékek, kenyér, szerelem” című elbeszélését. Érdekes a lírai rovat: A Kárpáton túli területen élő költő és műfordító, Bállá László tolmácsolásában olvashatjuk tucatnyi szovjet költő verseinek fordítását. Külön rovat emlékezik a tavaly elhunyt Valentyin Katajev emlékének. Benne Ka- tajev egy utolsó művének - az intelligencia és az értelmiség viszonyáról szól - és a vele készült utolsó interjúnak a fordításával. Szergej Zaligin pedig Simonffy András: Kompország katonái című regényét ismerteti meg a szovjet olvasóval, Alekszandr Fjodorov két Zalka Mátéról szóló orosz könyvet ismertet. szputnylk Hogyan vélekednek a francia középiskolások Szibériáról? Az érdekes közvéleménykutatás eredményeit a Szputnyik januári számában olvashatjuk. Szólásszabadság itt és ott - Vlagyimir Szimonov ír cikkében egy amerikai íróról, publicistáról, akinek egyetlen „bűne”, hogy elítéli a militarizmust, a fajüldözést és szolidáris Vietnammal, Kubával, Nicaraguával. Több cikk olvasható a folyóiratban az oktatás és nevelés kérdéseiről, köztük egy tanulmány „Az iskola és a számítógép - egy párbeszéd kezdete” címmel. 1987. az októberi események 70. évfordulója, új korszak kezdetére emlékezünk ebben az évben. Erről szól a folyóirat nyitó cikke és több más írása. Néhány érdekes tudomáhyos cikk témája: Az ejtőernyő múltja és jelene; Kőolajból fémet?, Milyen a modern televíziós hálózat? Tudományos igényű cikk kísérel meg választ adni a megmagyarázhatatlannak tűnő égi jelenségekre, a Fáklyában. Év végi visszapillantás található a jelentősebb politikai, közéleti, kulturális és sporteseményekről. Bemutatja a lap a harkovi Ikarus szerviz munkáját, az operáház igazgatója pedig az elmúlt negyven év jelentősebb vendégjátékait, a szovjet ének- és balettművészek vendégszerepléseit idézi fel. Olvashatunk még az ukrajnai karácsonyi népszokásokról, a szovjet popzene sztárjairól, és a síakrobatikáról. SZOVJETUNIÓ Borisz Szemjonov a szovjet atomenergia felhasználási bizottság elnökhelyettese nyilatkozik a Szovjetunió című folyóirat munkatársának. A lap januári száma közli a nyilatkozatot, amely a valóságnak megfelelően, részletesen ismerteti a történteket - úgy, ahogyan azt a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség rendkívüli ülésszaka is megismerhette és elfogadta. A lap „Autógyár és lakásépítés” című cikke áttekintést nyújt azokról az erőfeszítésekről, amelyek nyomán - a tervek szerint - a következő évtizedben végleges megoldást nyer a Szovjetunióban a lakáskérdés. A riportban szereplő autógyár nemcsak a lakásépítéssel foglalkozik. Környezetében üzletek, iskolák, óvodák, kórházak felépítésén is fáradozik. A fentiek mellett sok más érdekes cikk, riport, színes információ található a Szovjetunió januári számában. Visszhang „Ki farag valaha bennünket egészre...” Az apropó, ami gondolataim leírására késztetett, a következő: Megyei lapunkban megjelent egy cikk, amiben egy fiatal pedagógus pályakezdéséről nyilatkozott. Elgondolkodtató, milyen hosszú és rögös út az, ami a tanári oklevél megszerzésétől a pedagógus-személyiséggé fejlődés felé vezet. Szakirodalmunkban divatos téma a mesterségünkhöz szükséges képességek kifejtése; melyek közül a cikkel kapcsolatban most néhányat fölvetek: szociális érzékenység, kapcsolatteremtés, kapcsolattartás, tolerancia, közösségi beállítódás, türelem - türelmetlenség egyéniséghez szabott dialektikája. Németh László szerint: „Szent az, aki megadja magát a jelennek... A jó tanár az ilyesmiféle szenttől abban különbözik, hogy ő boldog is közben. Nem a szenvedés neveli rá örökös önmagaátadásra, a kárpótlást nem váró ajándékozás enyhe mámora vezeti végig az életben.” A sor folytatható azzal, hogy érzelmileg kellő feszültségszinten tartani magunkat. Egész lényünkkel (érzelmileg indulatilag, intellektuálisan) meg kell élni minden nevelési helyzetet. Ide sorolandó a mentális egészség; a belső kiegyensúlyozottság, rendszeresség, fegyelmezettség. Úgy tapasztaltam, hogy a pedagógusmunka egyik vagy másik oldala (napközi, osztályfőnök, rajvezető stb.) más-más szükségszerűségből kényszerít a különféle képességek fejlesztésére, ami egyúttal a pedagógus-személyiséggé válásunk egy-egy állomása is. Szívós, kitartó munkával sok pszichés energiával fizetünk megszerzésükért. Pályája során adottságaitól, kitartásától, elhivatottságától és körülményeitől (kényszerítő és gátló erők függvényében) ki-ki különböző mértékben tudja kiaknázni önmagából a pedagógusmestert. Ezek alapján természetesnek tartom, hogy másképpen vélekedik a szakmáról egy pályakezdő, ami egy fejlődési folyamatban elfoglalt helyéből következik. Vannak azonban furcsa gondolatok, amelyek mellett nem szabad „megértőén” félretekinteni, hanem szembesüljünk vele nyíltan. Idézek a cikkből, gondolkodjunk el rajta! Újságíró: „Nem hiányzik a tanítás?” Nyilatkozó: „Természetesen én is szeretnék egyszer majd tanítani, de nem értek egyet azokkal, akik lenézik a napközis nevelőket. Úgy érzem, sok múlik rajtunk.” Talán a napközis nevelők nem tanítói munkát végeznek? Csak „múlik rajtuk” valami? Jól emlékszem saját és kollégáim napközis tanári munkájára. Úgy éreztem, hogy a pedagógusmunka igen nehéz területe. Mi mindent kellett megtanítani! Ismereteket, azok alkalmazását, gyakorlati cselekvéseket (kopogni, ajtót becsukni, köszönni, enni, beszélgetni, észrevenni egymás hangulatát, kulturált emberséget tanítani). A tanulás módjait, gondolkodás eljárásait, társadalmilag kívánatos viszonyulásokat megtanítani. Vajon mi, szülők, este otthon mekkora részt vállalunk ebből? Lépést tudunk tartani mindig a napközis tanító emberformáló munkájával? Más: „Sajnos a fiatalok között számos olyan is akad, aki sem szakmailag, sem emberileg nem alkalmas erre a pályára. Sokan szeretnek kibújni a munka alól, pedig az ilyenekre nem lenne szükség. Szomorú tény, hogy mégis alkalmazni kell őket” - így a pályakezdő kolléga. Mi ez? Kritika? Kikre vonatkozik? Kiknek „kell alkalmazni”? Milyen szemszögből született ez az általánosítás? Van mögötte annyi igazságtartalom, hogy újságcikkben megjelenjen? Ezek után a fiatal pedagógusok mit tehetnek: „Államvizsga után mindenki azt hiszi, hogy csodák várják. Az első érzés azután a csalódás...” Szomorú megállapítás, amit sajnos más egyetemet és főiskolát végzettől is hallottam. Talán érdemes lenne elgondolkodni azon, mitől e csalódottság a fiatal értelmiségiek körében? Valóban általános lenne, vagy néhány hallgatóra jellemző csak, hogy álomvilágban élnek, csodákra várnak és mindössze kirakatnak tekintik a képzésükre fordított tárgyi és személyi feltételeket, a szellemi, lelki munkát, erőfeszítéseket. Addig is úgy vélem, a fejlődés nem áll meg az államvizsgával: jönnek a kollégák, az iskolavezetés, a pedagógiai helyzetek, feladatok, ami mindig tovább alakít, és önmagunk, hiszen: „Ki farag valaha bennünket egészre, ha nincs kemény vésőnk, hogy magunkat vésse, ha nincs kalapácsunk, szüntelenül dúló, legfájóbb mélyünkbe belefúró fúró?” pp SZÖLLÖSI GÉZÁNÉ (Babits M.: Psyhoanalízis Christiana) _ . , . ^ . ,, . ... Szekszárd, Gyakorló Általános l$kola Egy új múzeum első kiállítása
