Tolna Megyei Népújság, 1987. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-07 / 5. szám

1987. január 7. NÉPÚJSÁG 3 „Nehéz és felelősségteljes feladat” A kormányszóvivő Országház, 66-os terem. A kormányszóvivői tájékoztató állandó színhelye. Ma túlságo­san elhúzódik a Minisztertanács ülése - természetesen érdeklődünk (újságíró-betegség - szenzációt sejtünk), a kormányszóvivői tájákoztató szervezői széttárják karjukat... - aztán némi késéssel (ez ideig mindig másodpercnyi pontossággal) érkezett Bányász Rezső, a Minisztertanács Tájékoztatási Hivatalának elnöke, államtitkár, a Magyar Népköztársaság kormányának szóvivője a hazánk címerével díszített faemelvényre lép.- Szép, jó napot kívánok! A kormány mai ülésén... (Röviden beszámol a kormány által tárgyalt témákról.) Most pedig készen állok az Önök kérdéseire válaszolni. Dolgoznak a fotóriporterek, a tévé világosítói forrósággal árasztják el a termet, a mikrofonok kábeleitől mozdulni sem merünk. Kérdezni igen. Bányász Rezső néha jegyzeteiből, máskor pillanatnyi gondolkodás után fejből válaszol. Egy pillanatig sem akarja azt a látszatot kelteni, mintha élő lexikonként mindenre készület- lenül is válaszolni tudna. Én közben a magam kérdéseit rendezgetem (át), megbeszéltük, hogy a tájékoztató után dolgozószobájában pályájáról, munkájáról, magánéletéről beszélgetünk: megkísérlem felvázolni, ki is az az ember, aki országnyi nyilvánosság előtt válaszol a közvéleményt legjobban érintő kérdésekre. «Mn Bányász Rezső dolgozószobájában ülünk, az előbb, amikor az Országház folyosóján a Dunára nyíló ablakon kinéztem, a folyó sötétbe burkolózott.- A magyar újságírók olyannyira tekintélyt élveznek a kormányszóvivő előtt, hogy személyét és a tájékoztatás-politikát egyaránt érintő kérdésekben is teljes szabad­ságot kapnak, jelen esetben kapok?- Természetesen nem kívánom elolvasni a rólam szóló portrét.- De hiszen különösen az új sajtótörvény megjelenése óta a legjelentéktelenebb információt is ellenőrizni szeretnék az informátorok megjelenés előtt. Nagyon so­kan az új sajtótörvényből szinte ezt a lehetőséget ismerik csupán...- Ennek megváltoztatása sokunk feladata. Nekem nagyon jó a véleményen a magyar újságírókról. Külpolitikai és belpolitikai újságírókról egyaránt. Persze van­nak, akik a pálya széléről ügyködnek, hangosak, feltűnésvágyók, bratyizók. A szakma egésze azonban felelősségteljes munkát végez, véleményem szerint az értelmiségi réteg egyik progresszív ereje. Bátran mondhatom, hogy a külföldi új­ságírókkal összehasonlítva is akár stílusban, korrektségben, felkészültségben, még helyzetfelismerésben is állják a versenyt. Munkám során sok külföldi újság­íróval találkoztam, aki nyolcszáz szónál többet alig-alig használt munkája köz­ben... Persze vannak kiemelkedő tudású, nagy tekintélyt élvező újságírók..., mint idehaza is.- Hagyományainknak köszönhető a - nem titkolom - jóleső elismerés, a rang?- A magyar újságírás és irodalom egy tőről fakad, az igényességre, a stílusra természetesen ez meghatározó.- A kormányszóvivői tájékoztató is a magyar újságírásról kialakult jó vélemény­nek köszönhető?- Nem. Tudatos törekvés, a XIII. pártkongresszus tájékoztatáspolitikával kap­csolatos határozataiból ered. A politikai vezetés, a kormány igénye...- A kormányszóvivő személyisége meghatározó jelentőségű. Milyen felkészült­séget követel ez a munka?- Szombathelyen születtem 1931 -ben. Anyám, testvéreim ma is ott élnek. Apám szervezett építőipari munkás volt, a felszabadulás után az ifjúsági mozgalom ter­mészetes volt számomra, bár a premontrei rend gimnáziumába jártam... Bányász Rezső mindvégig kitűnő tanuló volt, a latin, a német, a francia nyelvben már gimnáziumi tanulmányai során nagy jártasságra tett szert, későbbi pályáján magas szinten sajátította el az angol és svéd nyelvet is. Már tizenhat esztendős korában megjelentek írásai a Vas Megye című újságban (a mai Vas Népe), még be sem fejezte a gimnáziumot, amikor a lap gyakornokaként dolgozott, természete­sen a gimnáziumi tanulmányai mellett. 1951-ben kezdte jogi tanulmányait... - A Szerb utcai kollégiumban laktunk, esténként több társammal az akkori Sza­bad Ifjúság szerkesztőségébe jártunk dolgozni. Rövidesen főállású újságíró let­tem, az egyetemet pedig esti tagozaton végeztem tovább. Nagyon jó társaság jött akkor ott össze: Réti Ervin, Sebes Tibor, Harmath Endre, hogy csak néhány nevet említsek. A magyar sajtóban legalább harmincán vezető újságíróként, veze­tőként dolgoznak, akik akkor, ott a Szabad Ifjúságnál megfordultak. Szentül hittük, hogy képesek vagyunk megforgatni az egész világot. Alig volt este, hogy az egye­tem után ismét vissza ne menjünk a szerkesztőségbe. Aztán Szegedre küldtek ifjúsági pártiskolára, ott ismerkedtem össze feleségemmel. Akkoriban a szerel­mek nem az égben, hanem a pártiskolákon köttettek. Feleségem újságíró, az Ez a divatnál dolgozik. Két fiam van: a nagyobb a MALÉV bagdadi képviselője, a kisebb a Külügyminisztérium nemzetközi jogi osztályán dolgozik jogászként... Mindket­ten több nyelven beszélnek. Túl gyorsan értünk a „mához". Bányász Rezső az ellenforradalom után az MSZMP KB munkatársa volt. („Egy békegyűlésen meg­kérdezte Péter János, nem volna-e kedvem a külügyben dolgozni"), aztán a Kül­ügyminisztérium sajtófőosztályán csoportvezető, majd 1962-ben hazánk stockholmi nagykövetségén sajtóattasé.- Jól megtanultam svédül, a történelemtudományok kandidátusi címet is svéd témából szereztem: nevezetesen a svéd szakmunkások és munkaadók 1936-os Munka-békeszerződésének elemzése volt a témám. A világ számos országában ma is mértékadó ez a szerződés.- Nem könnyű az újságíró, diplomata, történész, író életútját követni... (írói mun­kásságáról még nem esett szó; 1980-ban Kissinger és Brzezinsky, 1982-ben Truman árnyéka, 1984-ben Pax Americana, az idén pedig Századunk Amerikája című könyve jelent meg.)- 1972-től a New-York-i magyar ENSZ-képviselet helyettes vezetője voltam, aztán négy évig London következett, majd Belgrád, aztán megbíztak a londoni magyar nagykövetség vezetésével. Örültem, hogy erre az időre esett az első angol miniszterelnök magyarországi útja. Európában is fagyos szelek kezdődtek a politikában akkor, talán ez a látogatás is hozzájárult, hogy mégsem fagytak be a vizek. Nagy élmény, de felelősségteljes feladat is a hazát képviselni... Bizonyára nagyon nehéz is, talán az utolsó vendégként hagyom el ezen az estén a Parlamentet... LOMBOSI JENŐ Export a Szovjetunióba A Váci Kötöttárugyár Senior márkajel­zésű sportruhái kedvező fogadtatásra ta­láltak a Szovjet piacon. Az első tételeket tavaly szállították a Szovjetunióba, főként az élsportolók számára, s ennek nyomán az idén 225 ezer pamut- és poliamid-fo- nalból készült tréningruhát rendeltek, ami a gyár éves termelésének 15 száza­léka. A jövőben még tovább szeretnék fo­kozni a szovjet exportot, ehhez azonban több neves külföldi céggel is meg kell küzdeniük, erősödik a piaci verseny. Ezért most különböző fejlesztéseket haj­tanak végre az önköltség csökkentéséért és a minőség javításáért. A gondosabb szabással már sikerült az anyagveszte­séget csökkenteni, miután a szabászok közvetlenül is érdekeltek az anyagtaka­rékosságban. Most egy svájci céggel együttműködve tartósabb, nem fakuló színeket adó fes­tési eljárást vezettek be. Az első idei szovjet exportszállítmá­nyokat január végén indítják útnak Kijev- be, Moszkvába, Leningrádba és Vlagyi­vosztokba. Sógorok vállalkozása Félmillió forint a ketrecben Megkeményedtek a sárpilisi föld­utak január elejére. Nem ragad a sár­ba a kocsi kereke, s könnyebben fordul ki a traktor is a megrakott pót­kocsijával a ház udvarából.- Igyekszünk, még le is kell rakod­ni - mondja Oláh János idegesen. Idegesen, mert eddig elég sok gond­ja volt a fuvarral, a traktor megrende­lésével. Sohasem sikerült pontosan egyeztetni a szállítást, ez pedig igen fontos dolog a számára. Minden hé­ten egy pótkocsira való tyúktrágya gyűlik össze a gazdaságában, s ezt nem lehet az udvaron hagyni, el kell szállítani. Most megint tele egy pótkocsi.- Kicsit később jöjjenek vissza! - kiált le a gazda.- Menjünk egy házzal lejjebb - ja­vasolja Varga István, a Szekszárdi Kisállattenyésztő és Értékesítő Szö­vetkezet munkatársa, - főagronó- mus-helyettes - aki gyakran jár erre is. Ellenőrzi a tápellátást, s ha gond van valamivel, akkor segít. - Men­jünk Oláh István sógorához, bizto­san otthon lesznek - javasolja. Takaros a ház, az udvari ajtó nyit­va. A házigazda és édesanyja hátul tevékenykedik a melléképületben - az ezerötszáz tyúk alól szedi össze a tojásokat.- Most fejeztem be az itatók össze­szerelését - mondja a „sógor”, Ju­hász Pál. - Ez a műanyag csőből ké­szült sokkal jobb - mutat a ketrecek felé. - Öten vállalkoztunk tojótyúkok tartására. Nyugdíjas fejemmel ehhez van kedvem. A családi vállalkozás­nak ez az első éve és összesen hat­ezerötszáz tojótyúk tartásával foglal­kozunk. A sógorok beszéltek össze, á ezt akár a sógorok vállalkozásának is lehet nevezni. Bár ez az állomány a fiam nevén van, azért én sokat segí­tek itthon. A munka neheze a fiamé, hétvégeken ő tisztítja a ketreceket.- Naponta mennyi tojást szednek össze?- Átlagosan ezerkétszázat. Most kezdtek tojni a tyúkok, hatvanöt szá­zalékban álltak be. Remélem, ez az átlag javulni fog.- Még nincs a tojóállomány tartá­sában nagy gyakorlatunk - szabad­kozik Juhász Jánosné - először csi­náljuk, de szeretnénk, ha meglenne a számításunk. Első a törlesztés, még pár hónapig a tojással fizetjük ki a tyúkok és a táp árát, aztán remél­hetőleg már csak a mi hasznunkra tojnak. Eddig csak a ketrecek ke­rültek sokba. Hogy mennyibe. Nem titok, harmincezerbe. De így több tojó fér. Jövőre ingyen lesz, remélem a következő állomány meghozza majd az árát. Úgy hallom, hogy visszajött a traktor. Nézzünk át a sógorhoz! Az udvarra Zsuk gurul be, megjöt­tek a tojásért.- Már vártuk magát - szól oda a gépkocsivezetőnek Oláh Jánosné. - Az egyik szoba még félig van tojás­sal. A traktor is megérkezik, a gazda üdvözöl mindenkit, s nekilátnak a to­jás kihordásának. Telerakják a ko­csit, aztán leülünk a konyhába be­szélgetni. Ötezerötszáz tojó. Kimondani is sok, nem hogy elhelyezni és gon­dozni.- Hát még törleszteni - szól közbe a feleség, Oláh Jánosné. „Csak” öt­százötvenezer forintban van az állo­mány, egy tyúk ára száztíz forint. Nem kevés ez!- Nem félek a másfél millió forint adósságtól - szól a gazda. - Már ré­gebben is foglalkoztam állatokkal, s köztük tojókat is tartottam. Számom­ra sohasem volt szégyen az, ha a disznók vagy a szarvasmarhák alól ki kellett almozni. Nézze, sokan cso­dálkoztak, többek között a kollégáim is, amikor belevágtunk ebbe. Voltak akik irigykedtek, voltak akik azt mondták: elment az eszed, itt hagyod a jó munkahelyedet. Pakson dolgoz­tam az atomerőműnél, lakatos a szakmám. Jó munkahely volt, jó fize­téssel. Kormánykitüntetést is kaptam és kétszer voltam kiváló dolgozó. Ott hagytam, felmondom. A feleségem eddig Tolnán a termelőszövetkezet­ben dolgozott, ő is felmondott. A családban összebeszéltünk, a Ju­hász sógornak is volt kedve a dolog­hoz, nekem meg mindig is volt nosz­talgiám az állattartás iránt, ez még hiányzott az életemből. Hát belevág­tunk. Volt egy kis spórolt pénzünk, megvettük itt a sógorék mellett Pili­sen ezt az eladó házat. A vállal­kozások idejét éljük, meg kell pró­bálni.- Kevesen vállalkoznak arra, hogy fél évig nem kérnek törlesztési ked­vezményt az állományra.- így igaz, de kevesen vállalkoznak ekkora állomány tartására is. Minél előbb le akarjuk tudni az adósságot, mert ez csak húzza az embert. Meg­termeljük azt, amire szükségünk van, csak a kenyeret kell megvenni. A márciust várjuk, remélhetőleg ettől a hónaptól a hasznunkra tojnak a tyú­kok. Kettő húszat kapok a tojásért, s van, amikor mind a három szoba megtelik. A gépkocsivezető jön be. - Akkor ez volt a második fuvar. - mondja - Negyven láda tojás van a kocsiban. Itt tessék aláírni. Ezeket mind Szek- szárdra viszem - fordul hozzám Zsidi József gépkocsivezető. - Bajára most nem megyek, a Bácskába a múltkor vittem. Ha az áfész-boltokat leszámítom, akkor innen viszem az összes üzletbe a tojást, sőt a szek­szárdi üzemi konyhákba, cukrász­üzemekbe és a kórház is innen kapja a tojásszükségletét. Novemberben „csak” száztizenhétezret szállítottam innen.- Mennyi tápra van szükségük? - kérdezem a gazdától.- Hetente száz mázsára. « A vállalkozások évtizedét éljük. Ki erre, ki arra esküszik, attól függ, ki miben lát fantáziát, mire van pénze, ereje és kitartása. SZEKÉR JÓZSEF Megjöttek a tojásért Juhászék napi tevékenységéhez tartozik a tojásszedés

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents