Tolna Megyei Népújság, 1987. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-31 / 26. szám
1987. január 31. Képújság 11 / 7 Mesziről jött artisztikum A kortárs kanadai kisplasztika kiállítása az Ernst Múzeumban Nem tudom, hogy a hatalmas Kanada húsznéhány milliónyi lakosából hány született Kanada területén, de azt a szép és lelkiismeretesen szerkesztett katalógusból meg lehet állapítani, hogy a szobrászok jó kétharmada máshol látta meg a napvilágot. Trinidadon vagy Csehszlovákiában, Franciaországban vagy éppen nálunk. Hogy magyar sok van köztük - Mérei Erzsébet, Nagay Mária, Készéi József Attila és mások -, az nyilván a budapesti bemutatás miatt is van, de köny- nyen lehet, hogy a magyar születésű művészek olyan szerepet töltenek be a kanadai kisplasztikában, mint a 30-as évek Hollywoodjában... Készéi József Attila egy portréja bizonyos mértékig mosolyra késztet: a hajdani baloldali szellemű Európai költők antológiája összeállítója, a népszerű ViIlon-átüItetö az utóbbi harminc évben alaposan megváltoztatta nézeteit. Ám már Engels megmondta, hogy az írói életműben a jó írás sokkal lényegesebb, mint a téves politizálás. E leginkább akadémikusnak mondható portré mellett Készeinek egy másik műve áll: Elsősegély-felszerelés nukleáris szennyeződés esetére. Sikkesen agyusztált akasztófakötél, pontos hasz- náfati utasítással. „Vegyes technika, 30x20x12,5 cm”, közli az adatokat a katalógus, mert a tudomány a morbid tréfát is köteles felleltározni - ettől lesz aztán igazán morbid tréfává a dolog! Készéi két művét azért érdemes kiemelni, mert mindkettő kivétel az óceánon túlról érkezett anyagban: sem az akadémikus portré, sem a dadaista ötlet nem jellemző. Igaz, Lea Vivőt lírai és anekdotikus figuráival a Képcsarnok boltjaiban is. találkozhatnánk, Mérei Erzsébet meg mintha Rodin bűvöletében lett volna művésszé, és Marosán Gyula fadobozba komponált tereiben felbukkan egy csöppnyi szelíd dadaizmus, ám az egész kiállítás felett a nagy Brancusi szelleme látszik lebegni. Soha rosszabb őrangyalt! Ez a szellem ilyen bőségesen adagolva elsodorja az alkotóerőt a túlságosan éteri szépség irányába. Szépek és fimo- nak az anyagok. Szintén szépek és finomak a többé vagy kevésbé absztrakt formák. Aranyiban csillog a réz, hófehér a fehérmárvány, meleg barnájával hívogat simogatásra a fa. Judi Briggs, Yeon-Tak Chang, Alieen Hooper Cowan, George Foster, Mary Gorrara, Maryon Kantaroff, Edward Koniuszy, Geert Maas, Betty Moss, Cara Popescu, Andrew Posa, Michael Stebih vagy Oliver Tiura egyaránt ennek a lírai-harmonikus formai Karen S. Harding: Mohawk indián maszk szépségeszménynek hódol, ami önmagában nem volna baj... Csak hát az ilyen kisplasztika egyedül, egy szép lakás külön zugában vagy kertjében, posztamen- sen állva, a maga körül szervezett térben él igazán; így együtt kevésbé hagyják egymást érvényesülni. Igaz, összességükben kifejeznek valamit a mai Kanada lelkületéből: azt, hogy a merényletek robbanásaitól hangos Nyugat-Európá- hoz meg a zaklatott tempójú Egyesült Államokhoz képest Kanada dinamikus, ám csöndesnek mondható ország. Egyike a Föld kellemes helyeinek - nyilván ezért is keresik ott oly sokan a boldogulást. Ám ebből a szelíd tökéletességből az is következik, hogy a szellemi izgalmat a kevésbé tökéletes, de mondanivalóval küszködő szobrászoknál érezzük - az indián múltat vizsgáló Karen Stoskopf Har- dingnál, a környezetvédelem totemiszti- kus jelét megteremtő Zigfrid Jursevskis- nél, a háború emlékeivel birkózó Óra Marksteinnél... Mert a kisplasztika is lehet több szép szobadísznél. SZÉKELY ANDRÁS Erik Püvi: A tehén vagy az autó? A tehénnek rengeteg előnye van. A jámbor állat odajön, ha csalogatni kezdik. Az autó ilyesmit magától néha még parancsra sem csinál. Egy tehén sokkal több tejet ad, mint egy jó autó. A tehén magához hasonlót köly- kedzik, az autó csak irigységet szül. Az álló tehén mindig kérődzik, ily módon szünet nélkül részt vesz az újratermelési folyamatban. Az álló autó viszont csak áll és rozsdásodik. A tehén nem jelent veszélyt a gyalogosok számára. E jámbor állatok által megtaposott személyek aránya az összlakossághoz viszonyítva nevetségesen csekély. Haladáskora tehén soha nem esik abba a kísértésbe, hogy az előtte haladó kollegáját megelőzze. Csak méltóságteljesen és megértőén bandukol mögötte. A négylábúak e fajtájának nincs szüksége különleges közlekedési utakra. Elsősorban a mezőket kedveli, és ott fegyelmezetten viselkedik. Jóllehet a mezőkön közlekedési lámpákat nem helyeztek el, ennek ellenére jóval kevesebb a baleset, mint az utakon, ahol viszont piros-sárga- zöld fények villognak éjjel-nappal minden kereszteződésben. Egy árokban sem borul fel a tehén. A mélyedésekben legelésző tehenek általában sértetlen „karosszériával" ússzák meg az ilyen kalandokat. A tehén nem rendelkezik lecsavarozható részekkel, amelyeket kétes elemek a sötétség leple alatt eltávolíthatnak, s a következő napon pedig többszörös áron továbbadhatnak. E patás jószág feltankolásához elegendő egy mezőcske, rétecske, az autó viszont speciálisan felszerelt kutat igényel. De hát az autónak is vannak előnyei! A tehén nyakába csak egy kolom- pot rakhatunk, a kocsira viszont mindent felmázolhatunk, felragaszthatunk, felcsavarozhatunk, amit csak akarunk. Továbbá egy tehénnel nem tehetünk kéjutazást a szomszéd feleségével. Fordította: Szabó Béla Szarka József: Nonszensz Az arcon neonzománc, mint könnyű polifon rebbenet, a csenden át ösvény vezet. A tenyérben csöpp világ duzzad, az utak szabadok, leszáll beléd a Nap, a fű ragyog. Igaz minden perc, egy dal feszül szárnyak helyén. A váll kimozdul a cement-szobából, a tornyokon hangsisak, indul feléd a minden, érted magad. Oláh Zoltán A nap vége Érnének Szánkon az alkony szélkoronái. A föld lebeszéli szemünkről a lázi. Mozdulatainkat elejtik sorra az árnyak.. Hamuvá őszül sóhajod, pernye hullik a számból. Harangszót havazik körénk a táj. Távol-keleti kalligráfia és festészet Wu Changshuo: Lótuszok Tavaly Iparművészeti Múzeumunk Európa-szerte híres szőnyeggyűjteményének egy része vendégeskedett Prágában. Most a Prágai Nemzeti Múzeum szerepel nálunk értékes keleti gyűjteményének a kínai piktúrát jelentős alkotásokkal képviselő kollekciójával. Hetven papírra vagy selyemre festett kép függ az Iparművészeti Múzeum második emeleti termeiben a távol-keleti kalligráfia és festészet című vendégkiállitáson. A prágai gyűjtemény - amely február 15-ig látható Budapesten - számos régi, köztük igen értékes 13-14. századi műveket és még régebbi másolatokat tartalmaz. (És itt meg kell jegyezni, hogy Távol-Keleten más az eredetiség kritériuma, mint például Európában. A korabeli vagy évszázadokkal későbbi másolatok ugyanolyan értéknek számítanak, mint az eredeti.) Szerepel néhány iQen korai tekercs is a kiállításon, megbámult, sok viszontagságot megélt képek. Például Suo Pi Baishi: Visszatérés a legelőről a Pinia hegyekből Li Keran: Visszatérés a legelőről Shi-nek (1036-1101) tulajdonított két lírai tusfestmény. A Ming korszakot (1368-1644) nagyszerűen képviseli Lu Zhi festő 12 lapból álló albuma. A 18. század individualista alkotóinak sajátos, szabad légkört árasztó képei, a modern 19. századtól virágzó sanghaji iskola mestereinek modern színes festményei már közelebb állnak az európai ízléshez. A távol-keleti festészet anyagában, technikájában, de még témáiban is lényegesen különbözik az európai festészettől. A képeket papírra, vagy selyemre festették, tussal és temperatechnikához hasonló színekkel, és mindig ecsettel (még a falfestmények is így készültek). Kompozíciójuk elvont, a témára szűkített, a kép lineáris (hiányzik a perspektíva), síkszerű és dekoratív. Gyakran választják tárgyul a természetet, amely a keleti ember életében oly fontos. Madarak, állatok, virágzó ágak népesítik be a teret. Ha- gyek, völgyek, kertek, apró házak vannak a tájképeken. De gyakran megjelenik a természettel harmóniában élő ember is, karakteres, jellegzetes vonásokkal. A kínai írásjegyek ecsettel, művészi fokon művelt formáját kalligráfiának nevezi a műtörténet. A kínai festészet eredete és az eszközök használata révén szoros kapcsolatban állt az írással. így a szellemes, eredeti ecsetvezetésű kézírás is esztétikai értékké vált. Majd a kalligráfia, mint absztrakt művészet - amely az ecsetvonás esztétikumát hagsúlyoz- za - ugyancsak népszerűvé vált. (A modern festészet egyik ága is kalligrafikus iskolának nevezi magát, amely nem mentes távol-keleti, elsősorban japán hatástól.) E kiállításon is látható néhány szép alkalmazott írás, és szabad kalligráfia is. Van köztük egy 16. századi kalligráfia, és egy nagyon régi, a bor dicséretét hirdető írás másolata, és egy modern japán mű. \ KÁDÁR MÁRTA
