Tolna Megyei Népújság, 1987. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-31 / 26. szám
1987. január 31. népújság 5 Erkölcsi alap A napokban egyik kisközségünk tanácselnökével beszélgettem, aki már nyugdíjban, társadalmi megbízatásként látja el ezt a tisztet. Sok minden szóba- jött, gazdag tapasztalatokkal ajándékozták meg a népfrontmozgalomban eltöltött évek. Elmesélte többek között, hogy jó pár éve felkereste egy tollforgató kollégám, és arról faggatta, mivel járul hozzá a mozgalom a dohányzás elleni kampányhoz. Ismerősöm ekkor rápillantott a mindkettőjük kezében füstölgő cigarettára, s így szólt: „Nézze kérem, hagyjuk ezt abba. Sem önnek, sem nekem nincs erkölcsi alapunk arra, hogy a dohányzás ellen papoljunk.” A frappáns kis történet egyszerre gondolatok egész sorát indította el bennem. „Nincs erkölcsi alapunk” - visszhangzottak a szavak, s rögtön eszembe jutott a régi mondás is: vizet prédikál és bort iszik. Az efféle magatartás káros mivoltát talán fel sem tudjuk mérni. Annyit beszélünk mostanában elidegenedésről, kiábrándultságról. Hallunk róluk százféle elemzést, ki ilyen, ki olyan okokkal magyarázza, szakterületétől függően. Ahhoz viszont nem szükséges semmiféle tudományoskodás, hogy kijelentsük, a képmutatás, a dolgoknak csak a „kirakatba tett” elfogadása - szűk baráti körben ócsárlása - elveszi azok kedvét, akik észreveszik ezt. Mert ostobaság azt hinni, hogy az emberek nem látnak át a szitán. Nemcsak a felnőttek, már az egészen kis gyerekek is felismerik az őszintétlenséget. Talán ennél is súlyosabb, ha valaki munkatársaival, beosztottaival szemben olyan elvárásokat támaszt, amelyeknek önmaga nem felel meg. Nem a teljesítményre, a munkavégzés minőségére gondolok - hiszen eltérőek a képességeink - hanem a közösségi, közéleti magatartásra, a magánélet kifelé is látható felének tisztaságára. Az írás elején említett beszélgetőpartneremnek volt ereje beismerni, hogy az adott ügyben nem lenne erkölcsös dolog harcias kirohanásokat intézni olyan dolog ellen, amelyet ő is szorgalmasan művel. Az emberek többsége soha nem tudta volna meg, de ismerősei, barátai, munkatársai körében már rossz érzéseket keltett volna ez a magatartása. Őket is, magát is meg tudta kímélni ettől. Ezért megérdemli az elismerést. De többet érne az elismerésnél, ha sokan követnék a példáját. Nézzünk magunkba! Vajon hányszor ítélünk el valakit, vagy valamit csak azért, mert úgy érezzük, a helyzet, a hangulat most ezt kívánja. Magunkban pedig éppen az ellenkezőjét gondoljuk. Nem könnyű visszagondolni ezekre az esetekre, hiszen senki nem büszke ilyenkor magára. Több őszinteség kellene. Merjük elvállalni eltérő emberi mivoltunkat, hibáinkat, véleménykülönbségeinket, esetleges melléfogásainkat. Lelkiismeretünk tisztább lesz, környezetünk pedig megbecsül majd érte. Hiba lenne például azt gondolnia egy vezetőnek, hogy ha elismeri valamely dologban a tévedését, attól csorbul a tekintélye, kevesebb lesz szakmai hitele. Éppen ellenkezőleg. A bevallott tévedés azt mutatja, az illető tisztában van a helyes, jó megoldással, időben felismerte azt. S ezután már meglesz a kellő erkölcsi alapja ahhoz, hogy ezt a magatartást másoktól is elvárja. W. M. Szőlőhegyi séta Szunnyad a szőlő, fagyos, jeges hóruhába öltöztette a tél a dombokat, nagy hókucsmáik alatt csendesen bóbiskolnak a tanyák... Bóbiskolnak? Lám, amott egynek kéménye kékes füstöt pipál, fentebbről fejszecsapások döreje zúdul a völgybe, amonnan meg citeraszó hal- lik.- Hé, szomszédi Kölcsön adnád a tődikédet? - harsog a kis poharazásra hívó-ajánlkozó cseles kérdés. A Sió csárda felett, a Palánki hegyen pörkölt illata szállong. A pincesor keresztelője van: az ott lakó Pálok tiszteletére a Pál utca nevet kapja. A szomszéd Józsefet, hogy ne lógjon ki a sorból, tiszteletbeli Pállá fogadják. Egy hétvége kis keresztmetszete a szekszárdi hegyekben, néhány fotóval illusztrálva. CZAKÓ SÁNDOR Fent hóban állnak a tőkék, lent a tavalyi napsugár ragyogtatja a bort. Pinceszer a tiszteletbeli Pál pincéjében a valóságos Pél citeramuzsikája mellett. D ...de a pince? Erre csak szüretkor válaszol a Vince. A tanyabéli kamrasarok már megtellett...
