Tolna Megyei Népújság, 1987. január (37. évfolyam, 1-26. szám)

1987-01-29 / 24. szám

1987. január 29 4 tsÉPÜJSÁG SPORTPULÓVER Hozzávalók: (92 cm-es mellböséghez) 50 dkg nyersfehér, 5-5 dkg piros, sötét­kék GERBERA gyapjútartalmú műszálfo­nal, 3-as, 3,5-es kötőtű, 3-as körkötőtü. Kötésminták: Patentminta: 1 sima, 1 fordított váltako­zásával kötjük. Alapminta: 1 sor: sima, 2 sor: fordított. Színváltás: a leszámolható ábra sze­rinti színnel, szemekkel kötjük. Az ábrán minden páratlan sor látható, az ábrán nem jelölt páros sorokban, a munka bal oldalán, az előző sor színével, fordított szemeket kötünk. A szín váltásnál, a befe­jezett színű fonalat a munka mögé igazít­juk, és mögötte, alulról felemeljük az új színű fonalat, és ezzel folytatjuk a mun­kát. Szempróba: 18 szem x 36 sor = 10 cm. Munkamenet Háta: fehér színű fonalból 3-as kötőtű­vel 86 szemre kezdjük, patentmintával 8 cm magas kezdőszélt kötünk. A követke­ző sortól, 3,5-es kötőtűvel, fehér színű fo­nallal, alapmintával folytatjuk a munkát. 60 cm elérése után, a szemeket egyen­ként, lazán lefogyasztjuk. Eleje: A hátrésszel azonos szem- és sorszámmal kötjük. Az alapmintás mun­kafelület elkezdésének 2. sora után a munka bal oldalfelületére, a leszámolha­tó ábra szerint színes fonallal, színváltá­sos mintacsíkot kezdünk. 40 cm elérése után a munka középrészén, „v”-nyakki- vágást kezdünk. A nyakkivágás mindkét oldalszélén azonos szem-, és sorszám­mal, oldal vállfelületet kötünk. A nyakszé­len, minden 2. sorban lefogyasztunk 6 x 1, minden 4. sorban lefogyasztunk 10x1 szemet. A kezdéstől számított 60 cm elé­rése után, a vállszéleken meglévő 27 szemet, egyenként, alapszínű és alap­vastagságú fonallal, a már elkészült hát­oldal szemeihez öltjük, szemet utánzó öl­tésekkel. Ujja: 3-as kötőtűvel, kék színű fonalból 40 szemre kezdjük, pantentmintával köt­jük, 4 sor kék, 4 sor piros, 3 sor fehér után a munkát 3,5-es kötőtűvel, alapmintával folytatjuk. Az első sorban minden 2. szemre 1 új szemet szaporítunk. Majd az oldalszéleken, minden 6. sorban, mind­két szélen, 1 -1 új szemet készítünk. A kö­tőtűn 100 szem van, a kezdéstől számí­tott 45 cm elérése után, a szemeket egyenként lazán lefogyasztjuk. A bal ujjafelületet fehér színű fonallal, alapmin­tával kötjük. A jobb ujjfelület középrészé­re, a leszámolható ábra szerint piros-kék színű fonallal, leszámolható ábra szerint mintás csíkot készítünk. . Összeállítás: az oldal- és vállszéleket szem- és sortalálkozás szerint össze­varrjuk. A nyakszélen 3-as körkötőtüre felvesszük a szélszemeket, szemeket (170 szem) patentmintával dolgozunk, 4 sor kék, 4 sor piros, 4 sor fehér, 2 sor kék, majd a szemeket egyenként, az alap­szemnek megfelelően lefogyasztjuk. P. V. A túlsúly, elhízottság jelentősége Mit nevezünk elhízásnak? Ha a test­súly növekszik a szervezetben fokozott mennyiségben lerakódó zsír következté­ben, elhízásról beszélünk. Ha ennek a zsírlerakódásnak az eredményeként a testsúly 5 kilogrammal haladja meg az ideális testsúlyt, enyhe, ha 10 kilogram­mal, közepes, ha 25 kilogrammal, súlyos elhízásról beszélünk. Az ideális testsúly kiszámítása: Az ideális testsúly fogalmát betegség és ha­lálozási statisztikai megfigyelések alap­ján alakították ki. Hosszú évek során azt tapasztaltalták, hogy elhízott egyének igen fokozott mértékben hajlamosak kü­lönféle betegségekre, az elhízás arányá­ban jobban vagy kevésbé. Bizonyos súly esetén pedig ezeknek a betegségeknek és a belőlük származó halálozásoknak az előfordulása a legkisebb volt. Nyilván­való, hogy az előbbi értéket választották ideálisnak, amely a legtovább biztosítja az egészséget, és az eredményes hosz- szú életet. Az ideális testsúly kiszámítása igen egyszerű, testmagasságából vonjon ki 100-at és a maradékból annak 10 szá­zalékát, a kapott érték az ideális testsúly. Például: 160 centiméter magas nő ese­tén 160-100=60, 60-6=54 kilogramm. Nyilvánvaló, hogy a testmagasságtól füg­gően mindenkinek más-más súly az ideális. Ha ettől egy-két kilogrammal el­tér a súlya az még nem jelent sem elhí­zást, sem soványságot, de 5 kg-nál na­gyobb eltérés esetén már elkezdheti a fogyókúrás táplálkozást. Mi okozza az elhízást? Az elhízás a táp­lálkozáskor elfogyasztott és a munka­végzéssel leadott energia közötti egyen­súly felborulásának a következménye, amikor a mozgással, munkával, sporttal, szórakozással leadott energiát megha­ladja a táplálékkal, italokkal, elfogyasz­tott energiamennyiség. A táplálékkal a szervezetbe kerülő anyagokat (szénhidrátok, zsírok, fehér­jék) a szervezet felhasználja, illetve átme­netileg raktározza az étkezéseket követő időben (részben keményítő, részben zsír formájában) majd amikor a két étkezés között az idő meghaladja a 3-4 órát a szervezet mozgósítja a raktározott ener­giaforrásokat, lebontja a keményítőt, és a zsírt. Ha Ön több energiát fogyaszt a táp­c lálékkal, mint amennyit felhasznál, akkor a szervezete nem tud megszabadulni a feleslegesen elfogyasztott anyagaitól, zsírrá alakítja és elraktározza a zsírszö­vetben, a zsírpárnákban. Ha ez a többlet rendszeres, tehát következetesen min­dennap többet eszik, mint amennyire szüksége van, egyre több zsír raktározó­dik a zsírszöveteiben, vagyis hízni kezd, kialakul az elhízás. Ha önnek súlyfeles­lege van, akkor két lehetőség áll ön előtt: vagy növeli az energia leadását, tehát többet mozog, sportol, dolgozik, táncol, úszik, kocog, vagy kevesebbet eszik. Le­het persze mindkettőt együtt, ez a leg­jobb módszer. A mozgás és a munkavég­zés fokozásának jelentős mértékűnek kell lennie. Munkavégzésünktől függően változik az energiaszükséglet. Egyfelől tehát az energiát leadni nem könnyű, so­kat kell érte mozogni, dolgozni, sportolni. Másfelől viszont igen könnyű energiát felvenni, legkönnyebben sok-cukrot, zsírt tartalmazó termékekkel, gyakran anél­kül, hogy energiaforrásként gondolnánk rá. Betegség-e az elhízás? Az elhízás a testösszetétel arányainak megváltozta­tásával, anyagcsere-változással járó megbetegedés, mely más súlyos beteg­ségekre hajlamosít, elsősorban cukor­bajra, magas vérnyomás betegségre, érelmeszesedésre és más szív- és ér­rendszeri betegségekre, beleértve a viszszértágulatot és az aranyér betegsé­get, valamint a trombózist is. Az elhízottak körében sokkal több az epeköves, tüdő- tágulatos, és érthető módon ők gyakrab­ban szenvednek mozgásszervi betegsé­gekben. A legtöbb elhízott fokozottan ve­rejtékezik, a gyakran nyirkos, nedves bő­rön könnyen keletkeznek gombás fertő­zések. Az elhízott ember nehezebben mozog, nem véletlen, hogy még a közle­kedési balesetek áldozatai között is több az elhízott. A haláloki statisztikai adatok is bizonyítják az elhízottak várható élet­tartama rövidebb, mint az ideális súlyú- aké. A biztosítótársaságok adatai szerint a halálozási arány: 5-14 százalékos súlytöbblet esetén 22 százalékkal, 15-24 százalékos súlytöbblet esetén 44 százalékkal, 25 százalékot meghaladó elhízás esetén 75 százalékkal nagyobb. Az elhízás tehát önmagában is betegség de más, súlyos, az életet gyakran rövidíti betegségekre hajlamosít. Az ember élete és egészségi állapoté döntően két tényezőtől függ, egyrészt é veleszületett örökletes hajlamtól, am független tőle, másrészt a környezettő és életmódtól, amelyért öt, családját és környezetét terheli a legnagyobb felelős­ség. A mai idült népbetegségek (elhízás­ból eredő kórképek, anyagcserezava­rok, szívinfarktus, cukorbaj) sokszor túl­zottan az örökletes tényezőkre vezetií vissza, holott ezek erősebb külső kör­nyezetei hatásokra, helytelen életmódra még endogén hajlam nélkül is'létrejön­nek. Jellemző példa a cukorbaj, példáu még endogén hajlam esetén is rejtve ma­rad megfelelő életmód és táplálkozás mellett, de még endogén hajlam nélkül is manifesztálódik extrém túltáplálkozás és elhízás esetén. Korunk idült civilizációs népbetegsé­gei általában multifaktoriális öröklődés talaján legtöbbször közös multifaktoriális környezeti manifesztációs tényezők ha­tására alakulnak ki, ezek pedig egyber gyakori társulásukat is megmagyaráz­zák. Az elhízás képezi a legfontosabb rizikófaktort. A kövérek 20-22 százaléká­nak magasabb a vér húgysav-, illetve ko­leszterin-, 30 százalékának a triglicerid- szintje, 50 százalékuk cukorbeteg, 7C százalékuk magas vérnyomásban szen­ved, ez pedig a szív érrendszeri betegsé­gek előtérbe kerülését is magyarázza. Aj elhízottak általában 15-20 évvel rövi­debb ideig élnek, mert 30 százalékka több közöttük az autóbaleset, 62 száza­lékkal a szív érrendszeri, 100 százalék­kal máj- és vesebeteg, 100-200 száza­lékkal a műtéti, és 300 százalékkal a cu­korbeteg halálozás. Az elhízás kialakulá­sában a mozgásszegény életmód és fa­lánkság mellett még a szeszes ital fo­gyasztása is szerepet játszhat és a kövé­rek dohányzásukkal - amit sokszor ép­pen fogyásuk érdekében folytatnak - amúgy is magasabb zsírszintjük és ma­gas vérnyomásuk mellett harmadik rizi­kófaktorral önmaguk növelik tízszeresé­re szívinfarktusuk kockázatát Dr. MÁTRAI ILDIKÓ, a megyei kórház I. számú belgyógyászatának orvosa 28' 4 Törő István: UTAZÁS Ács voltam Ácson, tetőt fedtem Mányon, bottal jár a tata, s még öregebb Tata,- Duna mentén Foktőn, fájt nekem a fogtőm, messze van Nyírbátor, odamegy, ki bátor, kinek nagy a baja, hívja, várja Baja, hazafelé Sümegen, elhagytam a süvegem, kertek alatt Irsa, hiszi aki irta. A kontár piktor- Olasz népmese ­Volt egyszer egy szobafestő, de olyan kontár volt, hogy egy szöget se tudott beverni a falba. Tekergett erre, tekergeti arra, egy napon elhagyta Rómát, s ahogy szokta, Szent Ferenc szekerén (aki, tudjátok, mindig gyalog járt), elérkezett egy kis vidéki helyre, és rögtön azon tör­te a fejét, kit tehetne lóvá. Bement egy csárdába harapni valamit, és a világ legna­gyobb festőjének adta ki magát, így aztán megtudta egy törzs­vendégtől, hogy a városka dómjában egy madonnát szándé­koznak festetni egy bizonyos ünnepi alkalomra. Ahogy meghallotta ezt, egyik lábával a csárdában, a másik­kal már a kurátornál volt, és felajánlotta, hogy megfesti a Ma­donnát. Sikerült átejtenie a kurátort, felfogadta, és a lelkére kötötte, hogy nagyon szépet fessen, mert az ünnepnapon a templom zsúfolva lesz. A szobafestő váltott még egy-két szót vele, aztán nekilátott a munkának. De milyen munkának, ha képtelen volt bármire is? Nem csi­nált mást egész nap, csak fehérre festette a falat, és kész. És esténként, hogy senki meg ne lássa, a falra egy lepedőt akasz­tott. Az ünnep előestéjén a kurátor megkérdezte, hogy elké­szült-e vele, és hogy sikerült. A szobafestő azt mondta, csodá­latos lett. A kurátor azt javasolta:- Menjünk, nézzük meg!- Hát persze - válaszolta a szobafestő -, csak még nem tér­tem egészen magamhoz attól a különös álomtól, amit az éjsza­ka álmodtam.- Mit álmodott?- Megjelent előttem, méltatlan előtt, a Madonna, még most is látom, ahogy magát látom, kedves kurátor! És ezeket a szent szavakat mondta szóról szóra: „Nagyon jól festettél le! A kép egészen különleges, pompás! De van egy kikötésem: a kép olyan szép, hogy mikor megmu­tatod az embereknek, csupán a tiszta, bűn nélküli emberek lás­sanak engem, a rosszéletűek nem fognak látni véletlenül sem." így szólt a piktor, és leemelte a leplet; a kurátor kővé der­medt a meglepetéstől. De aztán azt mondta:- Óh, milyen csodálatos, gyönyörű, felülmúlhatatlanul ma­gasztos! Hát így történt. Elérkezett az ünnep napja. A templom telis­tele lett emberekkel. A kurátor, mielőtt a Madonna képét leleplezte volna, felment a szószékre, és elmesélte a népnek a kontár piktor csodálatos álmát. Aztán így szólt:- És most, híveim - mondta a kurátor, lehúzva a lepedőt-, cso­dáljátok Isten anyjának szentséges és szépséges képmását! Mindenki kiabált: - Gyönyörű, csodálatos! A kurátor: testvéreim, mit láttok? A többiek: - Semmit, valójában semmit. Akkora kurátor így szólt: - Szeretett testvéreim, így hát vagy rosszéletűek vagyunk mindnyájan, vagy hazugsággal vádol mindnyájunkat a piktor: Fordította: ANGYAL JÁNOS Kitöltőcske írjátok be az alább felsorolt nyolc nevet a kör sugaraiba úgy, hogy a kezdőbetűk az óramutató járásának irányában olvasva Rodostó MAI nevét adják ered­ményül. ANIKÓ, DEZSŐ, ERIKA, GÁBOR, ILONA, KLÁRA, RÓZSA, TÜNDE. lA|6ajG)(6g: 16K!Lq9ä' LEVESEK Zöldborsókrém-leves konzervből Hozzávalók: 1 /2 kg konzerv vagy mire­lit zöldborsó, 5 dkg vaj, 3-4 dkg liszt, 1 /21 tej, só, cukor, pohár tejszín, 2 db tojás­sárga, zöldpetrezselyem. Betét: pirított zsemlekocka. A zöldborsót sós vízben puhára főzzük (ha konzerv, felmelegitjük). Közben a vaj­ból és lisztből világos rántást készítünk, és forró tejjel, folytonos keveréssel fel­öntjük, sózzuk és felforraljuk. Ez a besa- mel mártás. A puha borsót szitán áttörjük, és lévével együtt hozzáadjuk a rántásos besamelhez. Ízesítjük és fölforraljuk. A tejszínt a tojássárgával kikeverve hoz­záadjuk, ezzel besűrítettük. Tálaláskor pirított zsemlekockát adunk hozzá. Rántott orjaleves Hozzávalók: karajcsont, evőkanálnyi zsír, egy evőkanálnyi liszt, nagyobb vörös­hagyma, köménymag, só, citromlé, bors. A csontot sós, hagymás vízben lassú tűzön kb. 2 órán átfőzzük, míg a hús levá­lik róla. Kiszedjük a csontokat és lefejt­jük róla az apró húsdarabokat. Közben a zsírból és lisztből barnamártást készí­tünk, és felöntjük a forró csontlével. Ügyeljünk arra, hogy a forró lét mindig hi­deg rántásra öntsük, mert különben megcsomósodik. Köménymaggal, pici törött borssal ízesítjük. Jól kiforraljuk, majd levesszük a tűzről, és belerakjuk az apróhúsokat betétnek. Citrommal sava­nyítjuk. Az orjacsont leve annyira zsíros, hogy felhasználás előtt ajánlatos lehűtve zsírtalanítani, vagy csak a forrásból ki­szedett levét felhasználni.

Next

/
Thumbnails
Contents