Tolna Megyei Népújság, 1987. január (37. évfolyam, 1-26. szám)
1987-01-29 / 24. szám
)87. január 29. NÉPÚJSÁG 3 »truktúra-átalakítás Fejlesztés és visszafejlesztés A gazdaság, s azon belül mindenek- lőtt az ipar termelési szerkezetének mó- osítása, átalakítása idestova másfél év- zede napirenden szerepel. Kezdetben z volt a cél, hogy minden vállalat töre- edjen termelési és termékstruktúráját a azdaságosság jegyében javítani, kor- zerűsíteni. A hetvenes évek derekán az xportfejlesztő hitelek intézményesítése gazdaságos export növelését állította a truktúramódosítás középpontjába. S ár a gazdaságos export fokozása mind- zóta időszerű, a nyolcvanas években yilvánvaló lett, hogy a szerkezetátalaki- ísnak a gazdaságtalan termelés vissza- zorítása is nélkülözhetetlen eleme, esz- öze, módszere. Az ilyen komplex jellegű - fejlesztésből s visszafejlesztésből összetevődő - truktúraátalakítás rendkívül lassú, erőt- m, s különösképp érvényes, helytálló ez megállapítás a visszafejlesztésre. A íagyar gazdaság e tekintetben - termeli struktúra külgazdasági következmé- yekhez igazodó alakításában - jócskán (maradt azoktól a változásoktól, ame- 'ek világszerte kibontakoztak és felerő- ödtek. Juttatni és kivonni Az ok-okozati összefüggések láncola- it követve elsőként arra kell emlékeztet- i, hogy a magyar gazdaságban hosszú vtizedeken keresztül a termelési struk- íra alakításának csak egyik módszerét, szközét alkalmaztuk; nevezetesen gyik-másik termelési ágazatot a többiél erőteljesebb ütemben fejlesztettük, rre utal példának okáért a közúti jármű- íjlesztési program, az alumíniumipari, a etrolkémiai, a számítástechnikai prog- am. Ilyen szerkezetátalakító programjaink gyan ma is vannak - például a gyógy- zer- és növényvédőszer-, az interme- iergyártás fejlesztése -, sőt ezekhez lég úgynevezett hatékonyságnövelő, aforditáscsökkentő központi gazdaság- ijlesztő programok is társulnak, s to- ábbra is változatos kedvezményben ré- zesülnek az exportfejlesztések. Lé- yegbe vágó azonban az a különbség, ogy a korábbi szerkezetre ható progra- íokat beruházási fellendülés közepette ajtottuk végre, napjainkat viszont a be- jházási lehetőségek szűkössége jel- imzi. Ugyan számos elemzés, vizsgálat sztázta, melyek a gazdaság, az ipar kü- inösképp jövedelmező, gyorsabb fejlő- ésre is képes szakágazatai, vállalatai, sakhogy a kevesebb fejlesztési forrásól számukra is kevesebb jut, s így a zerkezetmódosító hatás a kívánatosnál, szükségesnél gyengébb. S mi a helyzet az úgynevezett vissza- sjlesztéssel, a gazdaságtalan, s a jővő- en sem jobbítható termelés visszaszori- isával, megszüntetésévej? Nincs értéllé tagadni, hogy ez a feladat a társadal- lat, a gazdasági vezetést, a gazdaság ítézményrendszerét egyaránt felkészü- itlenül érte. A folyamatos és dinamikus azdasági fejlődés évtizedeiben kialakult özgondolkodásunk, s a gazdaság gyes-bajos dolgait elrendező gazda- ágvezetési gyakorlatunk számára szin- í természetellenesnek tűnt, hogy gaz- asági tevékenységet, vállalatot vissza ihet, sőt kell „fejleszteni”, hogy a gazdaági szervezetek a gondjaikra bízott, a ezelésükben lévő társadalmi tőkét nem- sak juttatni, elvonni, kivonni is lehet, épp nnak érdekében, hogy másutt hatéko- yan gazdálkodjanak vele. Esztendőkig tartott, amíg a köztudat - gy-ahogy - befogadta, de csak általá- osságban, s nem esetenként konkrétan visszafejlesztés elkerülhetetlenségét, amíg a jog- és pénzügyi rendszer kiala- ította a gazdaságtalanul működő vállaltok, a gazdaságtalan termelés kezelőének, visszaszorításának, megszűnteiének módjait, a munkaerő és a társa- almi tőke mozgásának, átcsoportositá- ának feltételeit. A megszüntetés is pénzbe kerül Még egy oka volt - van és lesz - annak, ogy a gazdaságtalan tevékenységek isszaszorítása rendkívül lassú. Az úgyevezett visszafejlesztés feladatát azzal - z egyébként igaz állítással - igyekeztünk a közvéleménnyel elfogadtatni, hogy a gazdaságtalan termelés a nemzeti jövedelmet fogyasztja, következésképpen, ha visszaszorítjuk, ha mérsékeljük arányát, a költségvetés terhei is csökkennek, bevételeiből többet fordíthat más célokra. Az érveknek ez a sora helytálló, de egyoldalú. Figyelmen kívül hagyja, hogy bizony a visszafejleztésnek, az ilyen jellegű struktúra-alakításnak is van ára, mintegy beruházási költsége. Az elmúlt évben a kormány három számottevő termelési ágazat, a szénbányászat és a vaskohászat, valamint a húsipar struktúra-átalakítási programját hagyta jóvá, s ezek mindegyike milliárdokat vesz igénybe. Egyébként arról sem szabad megfeledkezni - mert ez is lassítója a folyamatnak - hogy a gazdaságtalan termelés is valamilyen szükségletet elégít ki, s ha ok- kal-joggal visszafejlesztjük, megszüntetjük, a szükségletet más forrásból, általában importtal kell kielégíteni. Népgazdasági szinten tulajdonképpen ez is a visz- szafejlesztés költségszámlát növeli. Aligha kell folytatni a bizonyítást, hogy a termelési szerkezet módosítása, a külgazdasági követelményekhez való igazítása - haladjon az egyes szakágazatok koncentrált fejlesztése, avagy a gazdaságtalan termelés visszafejlesztése útján - ráfordításigényes teendő, folyamat. Emellett a mi gzadaságunkban, társadalmunkban a struktúrakorszerűsítés munkaerő-emberi vetületét is messzemenően figyelembe kell venni. A gazdasági racionalitást csak az utóbbival összeegyeztetve tudjuk és lehet érvényesíteni. Egyedüli többletforrás A struktúraátalakítás teendőinek, lehetőségeinek és fékezőinek áttekintése napjainkban azért különösképp időszerű, mert a népgazdaság idei tervében - az erről közölt tájékoztatóban - szembetűnő gyakorisággal szerepel ez a feladat. Többi között ilyen megfogalmazásban: az iparban meg kell gyorsítani a termelés szerkezetének korszerűsítését... a bányászatban, a vaskohászatban és a húsiparban a racionalizálási és szerkezet- átalakítási programokat következetesen meg kell valósítani... a gazdaságtalan termelés visszaszorítására az eddiginél határozottabb lépéseket kell tenni... fel kell gyorsítani a népgazdaságban a munkaerő és a társadalmi tőke mozgását... a fejlesztési forrásoknak a jövedelmező vállalatokhoz való átáramlását... Miért került ilyen hangsúlyozott módon előtérbe az ipar termelési struktúrájának gyorsabb tempóban történő átalakítása? A gazdasági fejlődés menetében időről időre olyan csomópontok érlelődnek, keletkeznek, amelyekben találkoznak, egyesülnek a kívánatos, a tervezett gazdasági folyamatokat szolgáló feladatok. Ilyen értelemben csomópont és kulcsfeladat most a struktúraátalakítás, s annak gyorsítása. A magyar gazdaság teljesítménye az utóbbi két évben stagnált, külgazdasági egyensúlya romlott, külföldi adósságállománya emelkedett. Illuzórikus lett volna 1987-re a külgazdasági egyensúlyi helyzet alapvető megváltoztatását célul tűzni, legfeljebb az eladósodás folyamatának mérséklésére vállalkozhatunk. Ám ennek is az a feltétele, hogy a magyar gazdaság teljesítménye ismét növekedjen. Csakhogy ehhez is többletforrások, eszközök kellenek, ilyeneket viszont ,az 1986. évi gazdasági teljesítmény nem biztosít. A szerény mértékű élénkítéshez többletforrást csak a termelésben már lekötött társadalmi tőke hatékonyabb fel- használása nyújthat. S ezen a ponton kapcsolódik a struktúraátalakítás, a termelési szerkezet korszerűsítése - mint feltétel - a gazdasági növekedés élénkítéséhez, a termelőeszközök és a munkaerő hatékonyabb, több jövedelmet alkotó hasznosításához. Bizonyos, hogy nemcsak idén, hanem az elkövetkező esztendőkben is gazdasági-termelési szerkezet korszerűsítése, e folyamat gyorsítása lesz a tágabb értelemben vett gazdasági munka kulcsfeladata. GARAMVÖLGYI ISTVÁN „Az építőipar legfontosabb feladata a lakásépítés minőségének és ütemességének, valamint gazdaságosságának javítása." (Az MSZMP Központi Bizottságának novemberi határozatából.) A Központi Statisztikai Hivatal Tolna Megyei Igazgatóságának adatai a következőkről tanúskodnak: A nehezedő gazdasági feltételek miatt az állami erőforrásból a korábbinál visszafogottabb volt a lakásépítés, 20 százalékkal kevesebb lakás készültei. Igaz, hogy a VI. ötéves területfejlesztési terv az előző időszaknál kevesebb lakás építését irányozta elő, de a mérsékelt előirányzatnál is 4 százalékkal kevesebbet építettek a megyében. Az új lakáspolitikai irányelvek jelentősen ösztönözték a magánerős építkezéseket. Az 1983-ban bevezetett új hitelfelvételi rendszer kedvezően hatott. Változtak az építési formák is az utóbbi években. Több a telepszerű, valamint egyedi többszintes ház. A városokban az elkészült lakások háromnegyede többszintes formában épült, míg a községekben ez az arány csak 10 százalékot jelent. A felépült lakások nagy része a megye öt városát gyarapította. Az összes lakásépítést nézve 7 százalékkal csökkent a városokban a lakásépítések száma, a községekben viszont kevésbé esett vissza az / előző tervidőszakhoz viszonyítva. Ennek az a magyarázata, hogy a megyében lemaradást okozó, visszafogott állami lakásépítések kisebb súllyal szerepeltek a községekben. Tehát vidéken a kedvező feltételek jelentősen ösztönözték a csa- ládiház-építéseket. Mindezek mellett meg kell még említeni azt is, hogy a negyvennyolc tanácsi székhellyel nem rendelkező község közül tizennégyben nem épült lakás, tizenhatban pedig ötnél kevesebb. Több szobát építenek az alapterület is mintegy tizennégy négyzetméterrel nőtt. Ez a szám hét négyzetméterrel nagyobb az országos átlagnál. A házak fele a típustervek, illetve ajánlott tervek, míg a másik fele egyedi vagy ismét felhasznált egyedi terv alapján épült. A lakások 40 százalékát állami vállalatok és építőipari szövetkezetek készítették el. Az építési költségek ára egy négyzetméterre nézve tízezer és tizenhatezer forint körül mozog, nemeiig kevesebb mint az országos átlag. Érdemes megemlíteni, hogy csak Győr-Sopron és Zala megyében alacsonyabbak ezek a számok. Mindezek ellenére a lakáshiány jelentős megyénkben. A lakásigénylők száma nem csökkent az utóbbi öt évben, hanem nőtt. 1986. január elsején 3541 igénylést tartottak nyilván a tanácsok, Szekszárdon ebből közel kettőezer-ötszázán vannak. Viszont az igénylők egynegyede már rendelkezik lakással. Éppen ezért a közeljövőben a lakáscseréket is jobban lehetne szorgalmazni. Útkeresés Megyénkben a TÁÉV építi a legtöbb lakást, évente mintegy öt-hatszázat. Miből tevődik össze a lakásár. Az építési költségek 20 százalékát - amit szakmai nyelven nettóárnak neveznek, a telekár, közművesítés, a terület-előkészítés, a tervezés, és az OTP, valamint más cégek bonyolítási költségei teszik ki. A megmaradó 80 százalék háromnegyedét az anyag- és szállítási költségek adják, a többi pedig az építés költsége. A bért, valamint a nyereséget ebből kell kigazdálkodni. Hol lehet csökkenteni még a lakásárakat? Miben tud lépni az építőipar? A konstrukcióknál és a tervezésnél - vallja a TÁÉV. Teát olyan konstrukciós megoldásokat kell keresni és alkalmazni a jövőben, ahol az egy lakásra jutó anyag- és energiafelhasználást, valamint munkaerő-ráfordítást csökkenteni lehet a maximált árak mellett. Ezeket a konstrukciós változásokat csakis az épülettervezőkkel közösen lehet végrehajtani a tervpályázatok világában. ATÁÉV és a Pécsi Tervező Vállalat régóta dolgozik együtt. Most közös fejlesztési eredményként a lakó- és a lakásjellegű épületek építésére alkalmas előregyártott, teherhordófalas építési rendszert dolgoztak ki. Kevesebb az anyagfelhasználás, a munkaerő-ráfordítás, gyorsabban lehet építeni. És az sem utolsó szempont, hogy a panelvilágban az új rendszer akármilyen formában variálható. Tetszetősebb, változatosabb formák szerkeszthetők így. A konstrukció gyártását még ebben az évben megkezdi a vállalat és remélhetőleg rövidesen a gyakorlatban is beigazolódnak a számítások. De nemcsak a konstrukciókkal lehet olcsóbbá tenni a lakások árát - mondják továbbá a TÁÉV vezető szakemberei - hanem a munka pontosabb, jobb megszervezésével is. A normákat, a morált szigorítani kell. Például, ha a helyszínen van a munkaerő, akkor az anyag is legyen ott időben és a szállítási problémákat is fel kell számolni. Összesen ez 10-15, esetleg 20 százalékos megtakarítást jelenthet, ami természetesen nagymértékben befolyásolja a lakásárak alakulását. Csupán egy példát, egy kezdeményezést említettünk meg, mivel elsősorban a helyi vállalati kezdeményezések a döntőek e kérdésben. Jobb minőségre, gyorsaságra és olcsóbb árakra van szükség. Minden vállalatnak, építőipari szervnek a maga helyén kell megtalálni az előremutató, olcsóbb lakásokat eredményező lehetőséget. SZEKÉR Korszerűsödő egészségügyi ellátás Több és jobb mecseki brikett A rekonstrukció tavaly lebonyolított első ütemének eredményeként a korábbinál jobb minőségű és a tavalyinál 10 százalékkal több tüzelőanyagot állít elő a Mecseki Szénbányák nagymányoki brikettüzeme. A gyártás korszerűsítésével elérték, hogy a korábbi, jogos minőségi panaszok száma minimálisra csökkent, s a rekonstrukcióval megteremtették a folyamatos téli termelés feltételeit is. A legtöbb feketeszenet tartalmazó hazai brikettből az idén 450 ezer tonnát kívánnak készíteni. Tavasszal megkezdődik a rekonstrukció második üteme. Hozzáfognak az új készlettér építéséhez, az üzemi vágányhálózat áthelyezéséhez, a még hiányzó szállítóberendezések szereléséhez, valamint a környezetvédelmi szempontból igen fontos porlekötő rendszer kiépítéséhez. Ez a berendezés különleges porlekötő anyagot kever a vízbe, és ezzel permetezi a szabadban lévő szénhalmokat. Üzembe helyezésével a szénkupacok úgynevezett kiporzása a jelenleginek a töredékére csökken. Egymilliárd forint fordítható idén az Egészségügyi Minisztérim rendelkezésére álló keretből az országos egészség- ügyi intézmények, egyetemi klinikák fejlesztésére. A budapesti, a megyei, a városi tanácsok összesen 3,5 milliárd forinttal gazdálkodhatnak, ennyi jut a hozzájuk tartozó betegellátás feltételeinek javítására. Ezt szolgálja a MÁV-kórház- nak még a VI. ötéves terv során megkezdett felújítása, átépítése is, amelyre idén ismét nagy összeget fordít a MÁV, hogy e munkák még a VII. ötéves terv végéig be* fejeződhessenek. Az Egészségügyi Minisztérium rendelkezésére álló keret kétharmad része fordítható a megkezdett építkezések folytatására, új beruházások indítására. Az egyharmadnyi részt a gép- és műszerbeszerzések, valamint a mentőkocsik cseréje köti le. Jól halad a 410 ágyas szegedi klinikai tömb építése, idén fejezik be a szakipari munkákat, jövőre a gyógyászati berendezéseket szerelik, s helyezik üzembe. Az Országos Onkológiai Intézet területén egy évvel az alapkőletétel után, már a múlt év végén fontos állomáshoz érkeztek az építők, befejezték az új épülettömb külső munkáit, s a fűthető épületben megkezdődhetett a belső terek kialakítása. A minisztérium e két jelentős építkezés mellett a megmaradó pénzt a Semmelweis orvostudományi egyetem külső klinikai hálózatának korszerűsítésére fordítja. Már megkezdődött a Pszichiátriai, a Neurológiai, valamint az Urológiai Klinika felújítása, s szintén az idén kezdenek hozzá a 6 ezer adagos központi élelmezési üzem építéséhez. A tanácsi keretből folytatódik több megyei kórház rekonstrukciója, bővítése. Székesfehérváron központi diagnosztikai és rendelőintézeti, valamint 620 ágyas fekvőbeteg-ellátó tömb épül. Ez a VI. ötéves terv időszakában megkezdett munka várhatóan csak a következő ötéves terv során fejeződik be, ugyanúgy mint a veszprémi kórház területén tavaly megkezdett építkezés. Korábbra, 1989-re tervezik a miskolci és a gyöngyösi kórház területén múlt évben megkezdett munkák befejezését. 1988- ra adják át a budapesti Róbert Károly Körúti Kórház új központi röntgenosztályát, élelmezési üzemét és a fekvőbetegellátó épületrészt. KUKORICAMÉRLEG -1986 Elkészült az elmúlt év kukoricatermésének mérlege a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumban. Az eredmények - figyelembe véve az átlagnál lényegesen kedvezőtlenebb időjárást - arról tanúskodnak, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek még ilyen körülmények között is képesek figyelemre méltó növény- termesztési eredmények elérésére. Az aszály ellenére sikeres volt az elmúlt esztendőben e fontos takarmány- növény termesztése. A növények a 30 évi átlagnál csupán 4,5 százalékkal kevesebb úgynevezett höösszeget kaptak, és a csapadék mintegy 25 százalékkal elmaradt a sokévi átlagtól, mégis a harmadik legnagyobb termésátlag született meg 1986-ban, és sorrendben a negyedik legnagyobb termésmennyiség. Az üzemek tavaly 1,12 millió hektáron foglalkoztak kukoricával, s várható, hogy az idén a termőterület tovább növekszik; az adatok szerint elérheti az 1,15 millió hektárt. Az elmúlt évben öt megyében értek el hektáronként 7 tonna fölötti termésátlagot, a megyék közötti összesítésben az első három helyezett, sorrendben: Baranya, Békés és Tolna megye. Az országban 23 mezőgazdasági nagyüzem takarított be hektáronként 10 tonnánál nagyobb termést. A legnagyobb hozamot a Nádudvari Vörös Csillagban érték el, itt 1200 hektáron 11,722 kiló kukoricát termeltek, egy hektárra számítva. A második a Kocsi Aranykalász Termelőszövetkezet az 1400 hektáron elért 11,111 kilogrammos terméssel, harmadik a Tiszaföldvári Lenin Tsz, ez a gazdaság 1413 hektárról hozta le a kukoricát, hektáronként 10,936 kilogrammot. Azt, hogy az elmúlt esztendő nem kényeztette el a növénytermesztőket, jelzi, hogy ugyan a 10 tonna fölött teljesítők száma nagyobb az egy évvel korábbinál, amikor is 14 ilyen gazdaság volt az országban, a 8 és 9 tonna közötti hozammal dolgozók száma azonban most kisebb. Kilenc és tíz tonna között az eredmények nagyjából hasonlóak a két évben; tavaly 57, tavalyelőtt 54 gazdaság termelt ilyen színvonalon.
